Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

NÉPÚJSÁG 1986. június 18., szerda Megjelent az Olasz—Magyar Szemle Megjelent Budapesten az Olasz—Magyar Szemle (La Gazetta Halo Ungherese) cí­mű. újonnan alapított két­nyelvű folyóirat első száma. A lap megjelenése alkalmá­ból kedden Bányász Rezső államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, valamint Fabio Fabbri szenátor, a folyóirat szerkesztőségének igazgatója tájékoztatta az újságírókat a külföldi újságírókat tájékoz­tató irodában. A negyedévenként megje­lenő Olasz—Magyar Szemle átfogó képet ad a két ország politikai, gazdasági és társa­dalmi életéről, hozzájárul a kapcsolatok ^mélyítéséhez. Az élelmiszer-kínálatról, az élelmiszeripari termékek mi­nőségéről tanácskozott ked­den a Fogyasztók Országos Tanácsa. Hangsúlyozottan foglalkoztak a diabetikus és a gyógyhatású készítmények kínálatával, valamint a hús­fajták és a húskészítmények minőségével. A magyar lakosság jelen­tős részének nem megfelelő az egészségi állapota, és eh­hez — a kevés mozgás mel­lett — hozzájárul a helytelen étkezési kultúra és a sok rossz fogyasztási szokás. Az élelmiszer-ellátás ma már jónak mondható, de a szük­ségesnél több energiát fo­gyasztunk — állapították meg a tanácskozáson. El­mondták. hogy minden har­madik magyar állampolgár túlsúlyos, és minden hatodik­hetedik elhízott. A helyes táplálkozással viszont az egészség megőrizhető, ezért fokozottan kell törekedni ar­ra, hogy a biológiailag érté­kesebb élelmiszerek fogyasz­tása növekedjék. A Fogyasztók Országos Ta­nácsa felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy hazánk­ban hárommillióan szorul­nak kímélő étrendre, diétá­lásra az idejéből. Este a vál­lalati vezetőség egyik tagjá­tól tudom meg, hogy hét éve dolgozik a nyomdában, és négy éve igazgató. Nagy munkabírású, kitűnő felké­szültségű ember. A vállalat valamennyi dolgozója szak­szervezeti tag. Ök élvezik a tagsággal járó előnyöket. Az igazgatót azonban nem védi a szakszervezet. A nyomdá­nak három tulajdonosa van. Felelősséggel kell helytállnia mind a két irányba. n kényes kérdések Lappeenrantában épült Skandinávia legnagyobb pa­pírgyára, a nagy hírű Kaukas. A mintegy 120 kilométeres utat Mikkeliből mikrobusz- szal tesszük meg. Az út egyik oldalán a fák között előcsil­lan Saimaa-tó kisebb-na- gyobb szigetekkel tarkított víztükre. A másik oldalon erdő, itt-ott egy-egy tanya, néhány hold művelhető föld­del. Kaukas valóban méltó hí­réhez. Hatalmas műhelycsar­nokokban automata gépek dolgoznak. Csak elvétve lát­ni embert. Az üvegfalakkal elkerített helyiségekből irá­nyítják és ellenőrzik őket. Évente 332 tonna papírt ál­lítanak elő, melynek 90 szá­zalékát exportálják. A bevé­tel meghaladja a 4 milliárd márkát. Mikor az igazgatóval be­szélgettem a fizetésekről, a mi részünkről egy közbeve­tés hangzott el. Néhány perc múlva a magyarázat így szólt: ne tegyek fel kényes kérdéseket! A fizetések ugyanis a kényes kérdések közé tartoznak. Furdalt a dolog, s mi több. kezdtem vádolni saját magamat, hát­A gazdasági szakemberek, a képzőművészetek iránt ér­deklődők egyaránt megtalál­hatják benne a számukra ér­dekes olvasmányokat. Ezt a kedden bemutatott első szám is bizonyítja. Az olvasó be­tekintést nyerhet az olasz gazdasági életbe, a magyar kereskedelem helyzetébe. Leo Valiani szenátor cikké­ben Ausztria—Magyarország felbomlásának körülményeit vizsgálja, s a film iránt ér­deklődők a mai magyar filmművészetről olvashatnak. A sajtótájékoztatón jelen volt Emiliő Paolo Bassi. Olaszország budapesti nagy­követe. valamint Bényi Jó­zsef külügyminiszter-helyet­tes. ra; cukorbetegségben — pon­tos felmérés hiányában be­csült adat szerint — 400- ez­ren szenvednek. Magas vér­nyomás, szívbetegségek, ve­se- és májbetegségek miatt legalább három és fél millió embernek kell, vagy kellene diétáznia. Ezek az adatok nem igazolják a termelők és a kereskedelem esetleges tar­tózkodását a diétás, gyógy­hatású élelmiszerektől. Bár 1963 óta 557 diétás élelmi­szert törzskönyveztek Ma­gyarországon, a FŐT sajná­lattal vette tudomásul, hogy ezek közül ma csak 210-et gyártanak, s az ilyen élelmi­szerek legnagyobb budapesti árusítója, a Sugár üzletköz­pont is csak körülbelül szá­zat tud, viszonylagos állan­dósággal, a vásárlóknak kí­nálni. Hasonlóképpen vegyes kép alakult ki a FŐT élelmiszer- ipari szakértő bizottsága ál­tal készített jelentés alapján, illetőleg a tanács ülésén el­hangzottak szerint a húsok és húsfajták, minőségéről, az ellátás hiányosságairól. Jól­lehet mennyiségben már elő­nyösek a változások, a lehe­tőség szerinti teljes minősé­gi és fajtaválaszték nem mindenütt kapható. ha rossz fát tettem a tűzre. A visszaúton, a mikrobusz- ban finn kísérőink megmo­solyogták aggályaimat. Tuo- mo Lahdelma ezt követően folyton azzal ugratott, talál­jak már ki valami kényes kérdést, amire úgy vélem, hogy Finnországban nem kapok választ. Elmondtak egy esetet Kekkonen volt köztársasági elnökről, akinek kopaszságára egy paraszt­asszony a mi fogalmaink szerint igen kényes kérdést tett fel. Kekkonen tréfás vá­lasza ma közmondásként ke­ring a finnek között. Az a meggyőződés alakult ki ben­nem, hogy nekünk különös fogalmaink vannak a kényes kérdésekről. Ámbár kétke­dés az ő részükről is felme­rült az újságíró munkájával szemben. — Amit én itt elmondtam, az valóban meg fog jelenni a maguk újságjában? — kér­dezte hitetlenkedve az egyik interjúalanyom, akit pártjá­nak céljáról faggattam. 0 terület­fejlesztés eredményei A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megjelent a KSH új kiadványa a VI. ötéves tervidőszakban tör­tént területfejlesztési válto­zásokról, eredményekről. Az. adatokból kitűnik, hogy — bár a korábbinál szerényebb mértékben — folytatódott a lakosság ellátásában meglevő területi különbségek csök­kentése, a településhálózat arányos fejlődése. Az. ország lakosainak szá­ma öt év alatt 73 ezerrel csökkent, mert 22 százalék­kal kevesebb gyermek szüle­tett, a lakosok halálozási aránya pedig 6 százalékkal magasabb volt, mint az elő­ző tervidőszakban. Ezért a megyék többségében a nyolc­vanas évek első felében csökkent a népesség. A mér­séklődés az északi megyék­ben, valamint Szolnok és Békés megyében volt a leg­nagyobb, ugyanakkor szeré­nyen — az egy százalékot sem elérve — gyarapodott a főváros, továbbá Fejér és Pest megye lakossága. A megyék és települések kö­zötti lakóhely-változtatások aránya tovább mérséklődött. Az elvándorlás elsősorban Szabolcs. Borsod és Szolnok megyét érintette, a beván­dorlás pedig a főváros la­kosságát növelte a legjob­ban. A városokba költözők­nek 43 százaléka Budapes­ten. 37 százaléka a megye­székhelyeken telepedett le. A bevándorlás révén a 10 szá­zalékot is meghaladta a la­kosság növekedése Pakson. Százhalombattán, Balatonfü- reden és Siófokon. A közsé­gek sorában pedig az elván­dorlás következtében az ap­rófalvak száma öt év alatt 1587-ről 1617-re emelkedett. A tervidőszakban felgyor­sult a településhálózat fej­lesztése, s ebben az időszak­ban történt a területi köz- igazgatási rendszer korszerű­sítése is a járások megszün­tetésével, továbbá községek egyesítésével vagy városhoz csatolásával. — Miért ne, hiszen azért jöttem, hogy őszintén leír­jam, amit látok és hallok — válaszoltam. Noha megértőén bóloga­tott, láttam az arcán, nem si­került teljesen meggyőznöm. A finnek szeretik a tósz- tokat, s cirkalmas köszöntő beszédeket, de kerülik a mo­dorosságot, s a nagyképű szavakat. Oldott, kedélyes társalgás jellemzi őket. Mik- keli megye tartományfőnöke — egy csupaszív ember — a következő szavakkal foga­dott bennünket: — Üdvöz­löm önöket a magam, a fele­ségem és a kutyám nevé­ben! Mindenki tudja Mikke- liben, hogy így szokta fo­gadni a megye első embere a barátait. Egy-kettőre fel­oldotta a feszültséget. A pro­tokoll taszít. Álarcba öltöz­teti az embert. És a finnek nem szeretik az álarcokat. Serédi János (Folytatás következik) A Hazafias Népfront vá­rosi elnöksége a napokban ülést tartott Békéscsabán és ezen Kendra János, a Ma­gyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének választmányi tagja, a HNF- testület elnöke értékelte a hetedik kongresszus óta (1983) eltelt időszakot, majd a mozgalmi feladatokról be­szélt. Mint mondotta, az elmúlt öt-hat év jelentős eredmé­nyének tudható be, hogy ha­zánkban — az óvodáktól kezdve a középiskolákig be­zárólag — több mint 8 ezer gyermek és diák tanulja a szlovák nyelvet, s közöttük nem kevesen vannak azok, akiknek szülei magyarok, il­letve más nemzetiséghez tar­toznak. Az arányokat te­kintve figyelemre méltó az is, hogy megyénk székhelyén és a városkörnyéken mint­egy kétezer gyerek ismerke­dik a szlovák nyelvvel. A nemzetiségi kultúra- és ha­gyományápolást segíti elő a békéscsabai szlovák tújház és a szlovák kultúra háza. Egyes települések névtáblá­ján, valamint az ott levő közintézményeken kétnyel- vűek a feliratok, ami inkább a nemzetiségek iránt tanúsí­tott tiszteletet, megbecsülést szimbolizálja. Ugyanis fel­tételezhetően ma már alig van olyan szlovák ajkú la­kos, aki ne tudna magyarul. A választmány félidős ta­nácskozásán elhangzott meg­állapításokra utalva szó esett a tömegkommunikációt szerepéről is. Jó lenne, ha a tévé nem havonta egyszer, hanem hetente sugározna 20 perces műsort a nemzetisé­geknek. Sajnos, a miskolci rádió ilyen jellegű adását nem lehet fogni ezen a vidé­ken. Örvendetes viszont, hogy a magyar sajtó rend­szeresen foglalkozik az etni­kai kisebbségek helyzetével, és nincsenek nemzetiségi gondok a munkahelyeken. Az ülés további részében hozzászólások következtek. A résztvevők helyeselték a kétnyelvűségre való törekvé­seket, valamint azokat a ja­vaslatokat, amelyek a nép­front kezdeményezésére vo­natkoztak. Ilyen volt példá­ul a szlovák települések ta­nácsi vezetőinek összehívása, a különböző fórumok szer­vezésének szorgalmazása. Az elnökségi ülésen ez­után Urbán András a má­sodik kerületi népfrontbi­zottság munkájáról számolt be. ——y —n Nyári bútorkiállítás és vásár! 1986. június 20-tól 30-ig a Tótkomlós és Vidéke Áfész BÚTORBOLTJÁBAN. A vásár ideje alatt is minden 1000 Ft feletti vásárlás esetén sorsjegyet adunk. Tárgynyeremények: 300 000 Ft értékben. Főnyeremény: Dácia személygépkocsi. Bő áruválasztékkal és udvarias kiszolgálással várjuk kedves vásárlóinkat! Hétköznap: 8—17 óráig. Szombaton: 8—13 óráig (vasárnap zárva). Nem egykaptafára A Szakszervezetek Megyei Tanácsának ülésén a szakmaközi bizottságok munkáját értékelték. Régi stílusban fogalmazva azt kell mondanom: a napirendet élénk ér­deklődés, vita követte. Néhány hozzászó­lást még derültség is fogadott, mert bele­feledkeztek a mondandójukba, az idő pe­dig haladt előre rendületlenül. Mégse bá­nom ezeket a perceket. Ugyanis nem érez­tem az üresjáratot, csak azt, hogy a tiszt­ségviselők kendőzetlenül mondták el a vé­leményüket, javaslatukat. Nem titkolták: minőségi különbségek vannak az egyes bi­zottságok munkája között. A hátrányos helyzetet különösen a kisebb települése­ken tapasztalják, hiszen az összetétel meg­lehetősen heterogén. Munkások, ápolónők, eladók igyekeznek helytállni, de a megnö­vekedett feladatokkal nehezen birkóznak. Soknak tartják a papírmunkát, a statiszti­kai jelentéseket, nincs becsülete az itt dol­gozó társadalmi aktivistáknak. Hiányoznak közülük az értelmiségiek, nem tekintik megtiszteltetésnek a feladatot és bizony a főnökeik sem nézik jó szemmel, ha egyi- kük-másikuk mégis erre adja a fejét. Per­sze. voltak ellenvélemények is. Elmondot­ták, hogy régebben náluk sem vették ko­molyan a szakmaközi bizottságokat, a de­mokratizálódási folyamat azonban megfe­lelő mederbe terelte a munkájukat. Megyénkben a SZOT elnökségének 1980. októberi határozata értelmében alakultak újjá a szakmaközi bizottságok, mint a te­lepülések szervezett dolgozóinak képvise­leti szervei, amelyek az üzemen kívüli ér­dekvédelmet, a tömegkapcsolatok erősíté­sét szolgálják. Egyáltalán nem véletlen, hogy a szakszervezetek X. megyei küldött- értekezlete az elmúlt időszakot értékelve megállapította: a területpolitikai munka kiszélesítésének a bázisai az újjászervezett szakmaközi bizottságok, amelyek megtalál­ták a helyüket, szerepüket, részt vesznek a települések politikai, társadalmi életében. Valóban, az elmúlt ciklust értékelő be­számolók, össztitkári értekezletek az adott városban és községben eseményt jelentet­tek. Az ötéves munkáról számot adók sze­rint ezt az időszakot az útkeresés, a kap­csolatteremtés, az újra való törekvés el­fogadtatása jellemezte. A bizottságok ki­emelten foglalkoztak a helyi tanácsok ter­veiben szereplő feladatokkal, a nyílt és őszinte város-, valamint községpolitikával. De nem csupán véleményt mondtak, ér­dekeket közvetítettek a településfejleszté­si, szolgáltatási, ellátási és más társada­lompolitikai kérdésekben, hanem mozgó­sítottak a döntések végrehajtására, szer­vezték a társadalmi ellenőrzést. Fejlődtek a tartalmi és a módszertani elemek, mert a tanácsok egy része már az előkészítés­kor javaslatot kért a tervek összeállításá­hoz, a döntések kialakításához. Az éves tervek véleményeztetésekor elhangzott szakszervezeti javaslatokat a tanácsok ál­talában figyelembe vették. Jó példa erre az árukínálat bővítése, a gázprogram meg­valósítása. Az államilakás-építés növelése, az egészségügyi ellátás feltételeinek a ja­vítása, a szociális intézményrendszer fej­lesztése, a helyi foglalkoztatottság megol­dása viszont csak a VII. ötéves tervben valósulhat meg. Orosházán, Mezőkovács- házán. Sarkadon ott voltak az út-, víz-, csatorna- és gáztársulások megszervezésé­nél, a társadalmi megmozdulásokban. Erősödött az együttműködés a helyi taná­csok és a szakmaközi bizottságok között, így a megye lakossága az elmúlt öt esz­tendőben 2 milliárd 344 millió forint ér­tékű társadalmi munkát teljesített. Az érdekvédelmi munka hagyományos formájaként tovább fejlődött a fogyasztói érdekvédelemben a szakszervezetek sze­repe, javult a társadalmi ellenőrzés szín­vonala. Eredményes munkáról adtak szá­mot többek között a gyulaiak, ahol évente több mint 300 ellenőrzésre került sor. Ugyancsak meghatározó a békéscsabai szakmaközi bizottság 100 ellenőre, akik alapos vizsgálataikkal segítik a visszaélé­sek felderítését, a vétkesek megbüntetését. Az is igaz viszont, hogy nincs minden rendben e népszerűtlen munka elismerése körül. Az erkölcsi megbecsülés növelésé­ben nagy feladat hárul a szakmaközi bi­zottságokra és az ellenőröket megválasztó alapszervezetekre. A jövőben arra van szükség, hogy a fogyasztók tanácsaival egyeztessék a munkát, mert gyakran elő­fordulnak párhuzamos felmérések, vizsgá­latok. A szakmaközi bizottságok sokrétű tevékenységét jelzi, hogy a környezetvé­delmi programokból is kiveszik a részü­ket. A környezetvédelmi világnap alkal­mából közreműködtek a víztisztaság el­lenőrzésében, a tisztasági hónap megszer­vezésében. Együttműködnek a közművelő­dési intézményekkel, a sportkörökkel. Fó­rumot teremtenek az időseknek, a nyug­díjasoknak. A népfronttal való jó kapcso­latot meghatározza, hogy mindkét szerve­zet alapvető célja az emberek életkörül­ményeinek a javítása. Az SZMT irányító munkájára jellemző: a feladatok meghatá­rozásával, beszámoltatással, személyre szóló patronálással segíti a bizottságokat. Módszerük nem egykaptafára megy, a he­lyi sajátosságokat figyelembe véve szab­ják meg a teendőket. Kár lenne tagadni, az alapvetően ered­ményes munka mellett hiányosságok is akadnak, amelyeket eddig nem tudtak megszüntetni. Ilyen a szakmaközi bizott­ságok eltérő színvonalú munkája, az alap­szervezetekkel való hiányos kapcsolattar­tás, az alkalomszerű információ, a testüle­teken belüli rossz munkamegosztás. Ebből adódnak a további feladatok is. A megyei testület úgy foglalt állást, hogy tovább kell erősíteni a szakmaközi bizottságok szövetségi jellegét, amely alapul szolgál a lelepüléspolitika gyakorlásához, ezért javí­tani szükséges a tájékoztatást. A politikai, a tanácsi döntéseknél az eddigieknél ered­ményesebb legyen az előkészítő munka, az érdekek egyezetése, a tanácsi bizott­ságokban a képviselet. Javítsák a testüle­teken belüli munkamegosztást, a szakmai hozzáértést. Mindezeket figyelembe véve az SZMT elnöksége beszámoltatással, a patronálási rendszer erősítésével segítse ezt a munkát, amely alakítja a helyi poli­tikát, formálja az életkörülményeket. Seres Sándor Nőtt a szlovákul tanulók száma a megyeszékhelyen Részlet a munkacsarnokból, ahol csak elvétve lehet látni em­bert Tanácskozás az élelmiszer-kínálatról

Next

/
Thumbnails
Contents