Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

NÉPÚJSÁG 1986. május 7., szerda Evadzárás a Jeunessesnél II kőolajtermékek termelői árának csökkentése Főiskolai hallgatók fellép­tével évadzáró foglalkozásait tartotta május 5-én két Jeunesses-klub a gyulai és a békési zeneiskolában. A megyénkből elszármazott, fiatal művészjelöltek — Ba- ricsa Éva, Fejes Tamás és Porzsolt György — mindkét helyszínen nagy létszámú hallgatóság előtt mutatták be műsorukat. Gyulán délután három órakor zeneiskolás tanulók és tanáraik, kísérték figye­lemmel az Ifjú Zenebarátok Szervezete által delegált, te­hetséges muzsikusok ven­dégszereplését, akiket Lin- denbergemé Kardos Erzsé­bet, a .gyulai Jeunesses-klub vezetője köszöntött. Műso­rukban romantikus és kor­társ szerzők műveiből adtak válogatást, megszólaltatva Liszt, Paganini, Weber, Wie- niawski, Dávid Gyula és Láng István egy-egy művét. A tantermi helyszín majd­nem szűkösnek bizonyult a klubfoglalkozás számára. Ám előnyét Marton György zeneiskolai igazgató is hang­súlyozta, hisz a zenével is­merkedő gyerekek pódium nélkül, közelről leshették el a hangszeres játék fogásait. Békésen, a zeneiskola tágas hangversenytermében a KISZ Zenei Diákkör és a Jeunesses-klub nagy létszá­mú tagsága, valamint a ko­molyzenei hangversenyek törzsközönsége fogadta a fel­lépőket. A Gyulán műsoris­mertető Fejes Antalnét itt Sebestyénné Farkas Ilona váltotta fel, ő is rutinnal kalauzolta hallgatóságát a ritkábban hallható művek világában. Bevezetőjének és a" szólista szuggesztív tolmá­csolásának volt köszönhető, hogy Láng István: Villaná­sok című, szólóhegedűre írott művét a résztvevők fe­szült figyelemmel kísérték. A felzaklató, szokatlan hang­zású, erősen huszadik száza­dig művet Fejes Tamás adta elő. ö szólaltatta meg ké­sőbb Paganini kilencedik etűdjét, a Vadászatot is, majd a múlt századi hege­dűvirtuóz, Henryk Wieni- awski: a-moll capricciójának sziporkázó előadásával bizo­nyította a technikai tudását és zeneiségét. Szintén „hazai pályán” lépett közönség elé a zongorista Baricsa Éva, aki elmélyült játékával Liszt: A Villa d’Este cipru­sainak intelligens megfor­málásával aratott sikert. A mély hegedűs Porzsolt György Dávid Gyula: Brá­csaversenyének második té­telével mutatkozott be, „de.- bussys” színekkel érzékeltet­ve a hallgatóság előtt a mai zene szépségét és befogadha­tóságát. A zenekart Baricsa Éva zongoralfcísérete helyet­tesítette. Zárószámként ket­tőjük összeszokott előadásá­ban hangzott fel Weber: Ma­gyar rondója. A Jeunessies Musicales klubok idei, megyei prog­ramja ezzel lezárult. Évköz­ben számos hangverseny és bemutató, vendégművészek, tanárok és tehetséges diákok önzetlen segítsége, fellépése adott tartalmas programot sok száz fiatalnak, s a régi­ek mellé toborzott új tago­kat az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete számára. Ennek az ered­ménynek örülve, újabb él­mények reményében várjuk a jövő tanévi folytatást. Hazánkban csökkentették a kőolaj és a feldolgozott kő- olajtermékek termelői árát. Az intézkedés május 1-től van érvényben. Ezzel kapcsolatban az Országos Anyag- és Árhivatalban az MTI munkatársának elmondták: ezeknél a termékeknél a termelői árak csökkentésével mérsékelten követjük a vi­lágpiaci árváltozásokat. Az intézkedés célja, hogy a vállala­tok termelési költségei ily módon is csökkenjenek, s ezáltal termékeik exportverseny-képessége fokozódjék­A kőolaj termelői árát 16,5 százalékkal, a feldolgozott ter­mékekét átlagosan 16 százalékkal mérsékelték, ezen belül a vegyipari benzinét 26, a gázolajét és a tüzelőolajét 11,9 szá­zalékkal, a motorbenzinét 22 és az ipar több ágazatában használt fűtőolajét 11,2 százalékkal- Az ipari fűtőolajat nem­csak a forgalmazó, hanem a feldolgozóipar is ezentúl a csök­kentett áron kapja. Az árhivatal illetékese arról is szólt, hogy a motorben­zint, a gáz- és tüzelőolajat a termelői árcsökkentést köve­tően az ÁFOR olcsóbban kapja a feldolgozó üzemektől, ugyanakkor a felhasználóknak — beleértve a lakosságot is — változatlan áron értékesíti. A termelői ár mérsékléséből származó különbözetet az ÁFOR adó formájában befizeti a költségvetésnek. A kőolajtermékek fogyasztói ára nem vál­tozott meg, egyelőre ugyanis nem keletkezett elosztható többletjövedelem. A kőolaj világpiaci árának esése ma még hátrányosan érinti a népgazdaságot, mert míg kőolajipari exportcikkeink értékesítési árai visszaestek, addig a kőolaj beszerzési ára számunkra nem csökkent. A KGST-országok közötti kereskedelemben érvényesített bukaresti árelv alap­ján (5 év átlagára) az árcsökkenés csak késleltetve hat kő- olajimportunkban. Többletenergia beszerzése pedig — még alacsonyabb áron is — a külkereskedelmi egyensúly továb­bi romlásához vezetne. A mostani lépés — mint azt az ár­hivatalban hangoztatták — jelentős mértékben nem javítja a feldolgozóipar versenyképességét, éppen ezért az export- érdekeltséget javító, az export bővítését segítő intézkedés sorozat első lépcsőjének tekinthető. Az olajtermékek termelői árának csökkenése ugyanakkor nem vonhatja maga után a felhasználás növekedését — hangsúlyozták az árhivatalban. Továbbra is törekedni kell mind a termelő vállalatoknál, mind a lakossági fogyasztás­ban az energiatakarékosságra. A termelői felhasználás nö­vekedésének megakadályozására újabb ösztönzők bevezeté­sét tervezik a takarékosan gazdálkodók számára, de ame­lyik vállalat a tervezettnél több energiát használ fel, vár­hatóan úgynevezett többletenergia igénybevételi díjat fi­zet majd­Határőrök között Mezőgyánban Elég régen jártam kint a magyar—román határon, ahol eleddig mindig és min­denütt őszinte, barátságos volt a fogadtatás. (Remélhe­tően így lesz ez a jövőben is.) Most, legutóbb a határ­őrőrs parancsnokságát ke­restem fel Mezőgyánban. Itt az ügyeletes őrmester gya­korló-egyenruhába öltözött fiatal hadnagyhoz ^ vezetett, akiről már az első tíz perc eltelte után sejteni lehetett, kellő szigorral, de fölöttébb emberséges módon bánhat a katonákkal. Varga Jánosnak hívják és mindössze három évvel ezelőtt kezdte meg ha­tárőrtiszti pályafutását. — Idevalósi? — Nem, dorozsmai vagyok, de Szegeden jártam középis­kolába. Ügyszólván katonák között nőttem fel. Nagyapám tiszt volt a Tanácsköztársa­ság idején, és apám is ezt az élethivatást választotta a felszabadulás után. Az öt­venhatos ellenforradalom le­verésében tanúsított helyt­állásáért megkapta a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Em­lékérmet. Az érettségi után felvettek a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol kö­zölték velem, hogy a Szov­jetunióban is lehetőség van továbbtanulásra. Jelentkez­tem és 1978 szeptemberében kikerültem Moszkvába, a határőr-főiskola parancsnoki szakára. Az első esztendő az előkészítés éve volt. Nekünk, külföldieknek rengeteget kel­lett tanulni ahhoz, hogy jól elsajátítsuk az orosz nyel­vet... Közben két hónapig csapatgyakorlaton voltam Lökösházán. — A szovjet metropolisz után nehéz volt megszokni ezt az „isten háta mögötti” helyet? — Nekem nem, de a felesé­gemnek igen. ö ugyanis Moszkvában született, ott nőtt fel; balettre járt, kor­csolyázott, sőt megszerezte a tánctanári oklevelet is. Ere­deti képesítése tanító, de itt Mezőgyánban óvónőként dol­gozik. A kisebbik lányunk négy-, a nagyobbik hétéves. Nagyon jó, hogy szolgálati lakást kaptunk, amelyhez egy kert tartozik. Ha időm engedi, mindig teszek-veszek ott valamit. Ha nem vagyok szolgálatban, rádiót hallga­tok, tévét nézek, olvasok és a gyerekekkel foglalkozom. De kellő időt kell fordíta­nom a pihenésre, mert elő­fordul, hogy szabadnapomon is az őrsön vagyok. Fontos­nak tartom az önképzést. Egyébként távlati terveim között szerepel a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése. — Milyen véleménye van a beosztottjairól? — Szinte valamennyi fia­tal jellemét, cselekedetét alapvetően meghatározza az, hogy mit csinált eddig. Egy­két kivételtől eltekintve po­litikailag eléggé tájékozatla­nok, és sajnos, történelmi, földrajzi ismereteik szintén hiányosak. A KISZ-munka mehetne jobban is. A helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel szorosan együtt­működünk. Mezőgyánban és Geszten úttörő határőrgárda tevékenykedik. Mindkét köz­ségben vannak önkéntes ha­tárőreink. Katonáink társa­dalmi munkával segítik az óvodát és az iskolát. Ez utóbbi intézmény révén kap­tunk egy színes televíziót. Amikor önkéntes véradást szerveznek a községben, er­re mi is elmegyünk. A lako­sokkal való kapcsolattartást nem nélkülözhetjük. Példá­ul a határsértők zömét az ő segítségükkel fogtuk el. Ami a szolgálati feltételeket illeti, a katonáknak megvan mindenük. Ügy tudom, a gazdálkodás nálunk a leg­eredményesebb. A kosztra személyenként 22 forinttal többet tudunk fordítani na­ponta. Sertéseket hizlalunk, fóliázunk és télire befőzünk azokból a gyümölcsökből, zöldségfélékből, amelyeket mi magunk termesztünk. Sújtó Árpád őrmester, akinek édesapja az önkéntes határőrcsoport vezetője, a szomszéd községből, Gesztről vonult be. Talán mondanom sem kell, mint a tenyerét, úgy ismeri a környéket. — Mi a szakmája és mi a terve? — A szabadkígyósi mező- gazdasági szakmunkásképző­ben végeztem és bevonulá­somig kertész voltam a Gyulai Munkácsy Termelő- szövetkezetben. Ide megyek vissza, miután ez év augusz­tusában leszerelek. Ügy ter­vezem, hogy néhány évig dolgozom és azután — ha si­kerül a felvételim — a fő­iskolán továbbtanulok. Szintén őrmesteri rang­ban teljesít szolgálatot Végh Zoltán KISZ-titkár. ő az or­szág észak-keleti részéből jött. — Mivel foglalkozott be­vonulásáig? — Szakközépiskolát végez­tem Egerben, majd techniku­si képesítést szereztem. Bak- talórándházán dolgoztam az erdészetben, s leszerelésem után én is visszamegyek, de előtte még szolgálati lakást kell szereznem. — Ha jól értem, erdész lett? — Igen, és mérnöki be­osztásba helyeztek. Különben a közvélemény egy része még azt hiszi, hogy ennek a szak­mának ma is megvan a régi romantikus jellege. Vagyis, irigylésre méltó, mivel az erdész idejének nagy részét a természet lágy ölén tölti, és ha kedve szottyan rá, még vadászhat is. Pedig manapság már ez a keve­sebb. Ugyanis a valóságban nyereségcentrikus erdőgaz­dálkodás folyik, és ipari jel­legűvé vált tevékenységünk. Nagy gépekkel dolgozunk, s ugyanakkor megnőtt a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeivel kapcsolatos fele­lősségünk. Az eredményeket látva az jutott eszembe, hogy Síró László őrsparancsnok, aki­vel nem sikerült találkozni, hivatása magaslatán áll. Nevezetesen, igazi rend, fe­gyelem, precíz szolgálatellá­tás és körültekintő bánás­mód tapasztalható a körlet­ben. Munkájával nem kis mértékben járult ahhoz, hogy az őrs háromszoros Ki­váló címet kapott. Kép, szöveg: Bukovinszky István Bőven akad munka a gazdasági udvarban is Egészségügyi aktívaülés Békéscsabán Az aktívaülés résztvevői Fotó: Fazekas László (Folytatás az 1. oldalról) jobban figyelembe kell ven­ni. Fontos, hogy az egész­ségügy jövőjét meghatározó kérdésekben szorosan együtt- működjönek az állami irá­nyítás és a szakszervezeti megyebizottságok vezetői. Elemezte az egészségügyi dolgozók bérfejlesztésének nehézségeit. Nem hagyta fi­gyelmen kívül, hogy szüksé­ges növelni a három mű­szakban dolgozók bérét és változtatásra szorul az or­vosok és szakdolgozók ké­szenléti szolgálatának, ügye­letének díjazása is. Nagy feladat vár a szakszerveze­tekre az egészségügy színvo­nalának fejlesztésében, a szervezés, a munkafegyelem alakításában, a várhatóan bevezetésre kerülő 40 órás munkahét előkészületeinek szervezésében. A nagy egész­ségügyi intézményekben ké­szítenek ugyan szociális ter­veket, de ezek megvalósítása csupán 50—60 százalékos, hiszen nincsenek meg a reá­lis feltételei. Hazánk lakos­ságának egészségi állapota aggasztóan romlik, s ez el­sősorban nem az egészségügy számlájára írható. Az ágazat dolgozói azonban sokat te­hetnek a kiemelt szakmai programok támogatásával, a megelőzés-gyógyítás-gondo- zás szemléletének kiterjesz­tésével. Szólt az egészségügy fejlesztéséről, a beruházások­ról, a műszer- és eszköz­park fejlesztéséről, az intéz­mények gazdálkodásáról. Elmondotta, hogy az ágazat intézményeiben, az alapellá­tásban gyakran találkozha­tunk olyan pazarlással (pél­dául a röntgenfilmek fel- használásánál), amely meg­felelő érdekeltségi rendszer kialakításával, következete­sebb ellenőrzéssel elkerülhe­tő lenne. Az aktívaülés létjogosult­ságát igazolta, hogy na­gyon sokan szóltak az elő­adáshoz és írásban is szá­mos kérdés érkezett Fűzi Istvánhoz. Dr. Deli László, a megyei kórház főigazgató­helyettese a megyében tör­ténő kórház-rekonstrukciók gőndjairól, a megyei kórház élelmezési dolgozóinak rossz munkakörülményeiről, a fia­tal szakemberek megoldha­tatlannak tűnő lakásgondjai­ról beszélt. Dr. Tóth Géza orosházi városi főorvos fel­hívta a figyelmet a három­műszakban dolgozó nővérek lassan kritikussá váló hiá­nyára. Feltétlenül szükséges a megye szociális otthoni hálózatát tovább bővíteni, hiszen Orosházán is leg­alább 2 év a várakozási idő, míg valaki elhelyezésre ke­rül. Kiss Ferenc, a megyei kórház főigazgatójának gaz­dasági helyettese a bérma­radványok sokoldalú felhasz­nálási szükségleteiről beszélt. Fizetnének a dolgozóknak albérleti hozzájárulást, de miből? Nem biztos, hogy a takarékosságra ösztönzés, az ilyen jellegű érdekeltség az egészségügy minden terüle­tén jó hatású lesz. Dr. Tóth Károlyné, a megyei kórház szb-titkára ismertette a me­gyében tapasztalható egész­séges fejlődést a szakszerve­zeti jogok gyakorlásában. Aggasztónak tartotta, a me­gyei kórház munkaerőhely­zetét is, hiszen a rekonst­rukció befejezését követően a meghirdetett állások mél- lé lakást, férőhelyet nem. tudnak biztosítani. „Jó hallani a 40 órás munkahét előkészületeiről — mondotta Gerebenics István- né, az egészségügyi gyermek- otthon szb-titkára. — A gyermekotthonokban dolgo­zók különösen érzik a mun­ka nehézségeit, a szabad­idő iránti igényt.” Az új üdülési beutaló-szabályzat visszásságairól, az intézmé­nyi jutalom- és segélykeret szűk lehetőségeiről szólt Ga­luska Béláné, a gyulai kór­ház képviseletében. Dr. Hor­váth Éva a meglévő gondok mellett ismertette az egész­ségügyi ágazat VI. ötéves tervének eredményeit és szólt a jövő lehetőségeiről is. Dr. Szegvári József kétegy- házi körzeti főorvos az alap­ellátásban dolgozók rendelő­fejlesztési lehetőségeit keve­sellte. Egy évben 10—15 ezer forintot kapnak ilyen célra a körzeti orvosok. Jónak tartja, hogy hamarosan meg­oldódik a hét végi ügyelet kérdése Kétegyháza, Elek és Lökösháza térségében is. Dr. Fűzi István válaszá­ban az utóbbi 10 év kórház­politikai fejlesztésének hi­báit elemezte. Nem az aktív kórházi ágyak további bőví­tésére van szükség, hanem a meglévők ésszerű felhaszná­lására, a krónikus ágyak gyarapítására. A diagnosz­tikus ellátás fejlesztésének szükségességét azzal is indo­kolta, hogy például a cse­csemő-halálozás aránya ha­zánkban nem csökkent, míg a környező szocialista orszá­gokban 15 ezrelék, a fejlett nyugati országokban 10 ezre­lék alatti, nálunk 20 ezrelék. Meg kell tanulnia az egész­ségügy irányítóinak is a megfelelő tervezést, az új tí­pusú gazdálkodást. Nagyobb követelményeket kell tá­masztani a körzeti orvosok­kal szemben is, úgy hogy megfelelő felszerelést és ér­dekeltségi rendszert biztosí­tanak számukra a gyógyítás­hoz, gondozáshoz. A prog­resszív ellátásban és a be- tegbeutalási rendszerben rendet kell tenni és a vég­rehajtást megfelelően szük­séges ellenőrizni. A szocia­lista betegellátás ingyenes, érvényesül a területi beuta- lási elv és a betegség sú­lyosságának megfelelő intéz­ményi ellátás. Aki indoko­latlanul magasabb szintű egészségügyi intézményi el­látást igényel, azt kössék megfelelő feltételekhez. A megkülönböztetett és külön­leges ellátást indokolt eset­ben he hálapénzért lehessen megvásárolni. Ennek viszont feltétele, hogy korszerű bér- gazdálkodás, ésszerű érde­keltségi rendszer érvényesül­jön az egészségügyi dolgo­zók, az orvosok és középká­derek anyagi, erkölcsi meg­becsülésében. Az elhangzottak és a fel­vetődött kérdések mindenfé­leképpen továbbgondolko­dásra késztetik az egészség­ügy irányítóit. A korszerű egészségügyi irányítás témá­ja hamarosan kormányszintű megvitatásra kerül — hallot­tuk az egészségügyi aktíva befej ezéseként. B. Zs. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents