Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

I 1986. május 7., szerda NÉPÚJSÁG Szovjet—angolai tárgyalások Magas szintű szovjet— angolai tárgyalások kezdőd­tek kedden Moszkvában. Jó­sé Eduardo dos Santos an­golai államfőt, az MPLA— Munkapárt elnökét, aki ked­den érkezett hivatalos, bará­ti látogatásra a Szovjetunió­ba, fogadta Mihail Gorba­csov, az SZKP 'KB főtitkára. Mihail Gorbacsov és Edu­ardo dos Santos határozot­tan elítélte az imperialista erők próbálkozásait, amelyek arra irányulnak, hogy a vi­lág különböző körzeteiben kialakult konfliktus-helyze­teket a politikai légkör to­vábbi mérgezésére, szuverén államok belügyeibe való be­avatkozásra használják fel. A két fél hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Líbia elleni támadása, az angolai ellenforradalmárok­nak nyújtott amerikai kato­nai segítség egyaránt az ál­lami szintre emelt terroriz­mus megnyilvánulása. A találkozón megállapod­tak abban, hogy több gya­korlati intézkedést is tesz­nek az SZKP és az MPLA— Munkapárt, a Szovjetunió és az Angola közötti barátság és együttműködés fejleszté­sére. * * * Kedden a Kremlben meg­beszélések kezdődtek a dós Santos vezette angolai és a Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Miniszter- tanács elnöke által vezetett szovjet tárgyalóküldöttség között is. Genfben a szovjet küldöttség Az atom- és űrfegyverek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalá­sok ötödik fordulójára ked­den Genfbe érkezett a szov­jet tárgyalóküldöttség. Viktor Karpov, a küldött­ség vezetője a genfi repülő­téren adott nyilatkozatában kijelentette: a szovjet fél világos utasításokat kapott arra, hogy a tárgyalásokon konkrét döntések szülesse­nek az egyenlőség ési az egyenlő biztonság alapján. Eredmények eléréséhez azonban szükség van az amerikai fél hasonló hozzá­állására is — tette hozzá. Befejeződött a tőkés csúcstalálkozó A fejlett ipari országok gazdaságpolitikáját kifejtő, szorosabb összehangolást ki­látásba helyező nyilatkozat­tal ért véget kedden Tokió­ban a vezető tőkés országok állam- és kormányfőinek háromnapos csúcskonferen­ciája. A dokumentumot a házigazda, Nakaszone Jaszu- hiro japán miniszterelnök ismertette az újságírók előtt, és egyben összegezte a csúcs- értekezlet munkáját. Nakaszone elmondta, hogy az állam- és kormányfők, továbbá a külügyminiszterek részletesen foglalkoztak a kelet—nyugati kapcsolatok­kal, és síkraszálltak egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó mellett. A „hetek” reményüket fejez­ték ki, hogy még az idén sor kerül Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov második találkozójára, ami „rendkí­vül fontos a Kelet és a Nyu­gat közötti viszony javítá­sa, a világbéke megszilárdí­tása érdekében.” A csúcskonferencia záró­akkordjaként elfogadott gaz­dasági nyilatkozat minde­nekelőtt azt hangoztatta, hogy az inflációtól mentes, tartós világgazdasági növe­kedés érdekében szükség van az egyes országok gaz­daságpolitikájának még fo­kozottabb koordinálására. A sajtóértekezletek egyéb­ként azt is bizonyították, hogy politikai kérdésekben is jócskán volt ellentét, no­ha a hétfői nyilatkozatok mindenekelőtt „az egység” demonstrálását célozták. Csernobili sajtóértekezlet Tovább tart a Csernobili Atomerőműben április 26-án bekövetkezett baleset okai­nak pontos felderítése, a to­vábbi súlyos következmé­nyekkel már nem fenyegető szerencsétlenség folyomá­nyainak felszámolása. Erről a ' tevékenységről számoltak be kedden Moszkvában meg­tartott sajtóértekezletükön a baleset kivizsgálására létre­hozott szovjet kormánybi­zottság tagjai, akik egyene­sen a baleset körzetéből ér­keztek a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának sajtó- központjába. Borisz Scserbina minisz­terelnök-helyettes, a bizott­ság elnöke közölte, hogy a szakemberek még nem fejez­ték be a vizsgálatot, még nem készült el a bizottság je­lentése, amelynek összeállí­tásához további alapos ku­tatásokra van szükség. A baleset jelenleg feltételezhe­tő legvalószínűbb oka az erőmű negyedik blokkjában bekövetkezett vegyi robba­nás. Ennek következtében nagy mennyiségű sugárzás szabadult el. A szerencsétlenséget köve­tően azonnal megkezdődtek a mentési munkálatok. Az atomerőmű harminc kilomé­teres körzetéből kitelepítet­ték a lakosságot. Borisz Scserbina beszá­molt arról is, hogy a megsé­rült energiablokk jelenleg le­fojtott állapotban van, ami azt jelenti, hogy megszűnt az erőmű rendes működésé­nél az energiát szolgáltató maghasadási láncreakció. A kormánybizottság elnö­ke szólt arról is, hogy a sze­rencsétlenség következmé­nyeinek felszámolására tett intézkedések eredményeként Csernobil ■ körzetében nor­malizálódnak a sugárzási vi­szonyok. Az atomerőmű köz­vetlen közelében a kezdeti 10—15 milliröntgen/óra su­gárzási érték már felére- egyharmadára csökkent. Jurij Szedunov, az állami hidrometeorológiai szolgálat vezetőjének helyettese kér­désekre válaszolva elmondta, hogy a szovjet szakemberek értékelése, méréseik ered­ményei szerint a Csernobil­ből származó sugárzás sem a Szovjetunió távolabbi vi­dékein, sem a környező or­szágokban lakó emberekre nézve nem jelent veszélyt. Moszkvában például semmi­féle változást sem észleltek a megszokott sugárzási vi­szonyokhoz képest. Andronyik Petroszjanc, a Szovjetunió Atomenergetikai Állami Bizottságának elnöke elmondta, hogy folytatódik az atomerőműveknek ki­emelkedő szerepet szánó szovjet energetikai program végrehajtása. Emlékeztetett arra, hogy az atomerőmű­vekkel baleset több ország­ban, így az Egyesült Álla­mokban és Nagy-Britanniá- ban is történt már. A mos­tani szerencsétlenség is ar­ra figyelmeztet, hogy az atomenergiával, mint új energiaforrással nagyon óva­tosan, gondosan kell bánni. Ez azonban semmiképpen sem jelenti az atomenerge­tika fejlődésének lelassulá­sát. Az atomerőművek épí­tése megállíthatatlan, világ­szerte folytatódó folyamat. A körrjyező országokat ért radioaktív szennyezéssel kapcsolatos kérdésre vála­szolva a szovjet illetékesek elmondták, hogy bár május 1- ig Lengyelországot, május 2- a után Romániát emelt szintű sugárzás érte. ez csak rövid ideig tartott, s a szint nem volt magasi. A sajtóértekezleten Anato- lij Kovaljov első külügymi­niszter-helyettes, Borisz Scserbina, a vizsgálóbizott­ság elnöke és az emelvé­nyen jelen lévő más szovjet tisztségviselők több alka­lommal bírálták a nyugati sajtót, s annak felelőtlen szenzációhaj hászó kampá­nyát. Irak—Irán harca Két olajszállító tankhajót ért kedden reggel iraki ra­kétatámadás a Perzsa(Arab)- öbölben Hárg-sziget közelé­ben — jelentették manamai hajózási források. A két hajó, a ciprusi zászló alatt közlekedő Supe­rior és a libériái lobogó alatt hajózó Energy Mobility a támadás következtében ki­gyulladt. Áldozatokról nem érkeztek hírek. Az iraki főparancsnokság közleménye szerint vadász­bombázóik az elmúlt napok­ban iráni olajipari berende­zéseket támadtak Hárg-szi- geten. Az iraki forrás „nagy tengeri célpont” (tankhajó) megsemmisítését erősítette meg. A front északi és kö­zépső szakaszán helyi jelen­tőségű összecsapások foly­tak. Az iraki tüzérség to­vábbra is lövi Fao-félszige- tet. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség megerősítette a front középső és északi szaka­szán folyó harcok tényét. Eszerint az iráni egységek tűz alá vették az ellenség állásait, megsemmisítve több iraki tüzelőállást. A front északi szakaszán, Pandzsvin és Serdestt térsé­gében az ellenség több harc­kocsiját és páncélozott jár­művét lőtték ki. Ünnepi kiállítások Bukarestben Románia Szocialista Köz­társaság Történeti Múzeu­mában jubileumi kiállítás nyílt: 65 év a Román Kom­munista Párt megalakulása óta. Ügyszintén az esemény jegyében nyitottak meg ün­nepi kiállítást Románia Szo­cialista Köztársaság Művé­szeti Múzeumában. Felszólalva e jelentős ren­dezvények megnyitásakor, Suzana Gadea elvtársnő, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának póttagja, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke rész­letesen taglalta az 1921. má­jus 8-i történelmi esemény jelentőségét, kidomborította, hogy a kiállítások összessé­gükben a nemzeti tudat fon­tos megnyilatkozásait, a hála beszédes megnyilvánulásait képezik, amelyet egész né­pünk táplál a Román Kom­munista Párt iránt, főtitká­ra, Nicolae Ceausescu elv- társ, a rettenthetetlen forra­dalmár és lánglelkű hazafi iránt, akinek egész tevé­kenysége közvetlenül kap­csolódik a két utóbbi évti­zedben hazánkban bekövet­kezett minden nagy betelje­süléshez. Kifejezésre jutott a me­leg tisztelet Elena Ceausescu elvtársnő, a román és egye­temes tudományos élet ki­emelkedő személyisége iránt gvümölcsöző tevékenységé­ért, amelyet pártunk és ál­lamunk politikájának meg­valósítása, a tudomány, ok­tatás és kultúra szüntelen felvirágzása, valamint an­nak érdekében fejt ki, hogy az emberi elme vívmányai kizárólag a népek haladá­sát és gyarapodását szolgál­ják. Számos dokumentum és fénykép bemutatásával a Románia Szocialista Köztár­saság Történeti Múzeumá­ban megnyitott kiállítás mél­tatja a román nép társadal­mi szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott har­cának gazdag hagyományait, feleleveníti országunk mun­kás- és demokratikus moz­galma fejlődésének jelentős mozzanatait, amelyek termé­szetes módon vezettek a Ro­mán Kommunista Párt meg­alakulásához, a politikai erő létrejöttéhez, amely vállalta a magas felelősséggel járó szerepet a munkásosztály, a romániai néptömegek veze­tésében és szervezésében a társadalmi igazságért és de­mokratikus szabadságjogo­kért, a haza függetlenségé­nek és szuverenitásának vé- delmezéséért vívott harcban. A Románia Szocialista Köztársaság Művészeti Mú­zeumában számos kép, szo­bor és faliszőnyeg kifejezi az egész nemzet érzelmeit pártunk és államunk szere­tett vezetője iránt. Nagymé­retű kompozíciók sokatmon­dó címekkel: Párt — Ceau­sescu — Románia, A Román Kommunista Párt — a nem­zet éltető központja, ábrá­zolja Nicolae Ceausescu elvtársat, a modem Romá­nia megalkotóját, Elena Ceausescu elvtársnővel együtt, az anyagi javak lét­rehozóinak körében, az or­szággal folytatott állandó dialógus közben. Számos mű kifejezi ugyan­akkor a román nép békevá­gyát, megjeleníti a Romá­nia, Nicolae Ceausescu elv­társ által érvényesített cse­lekvő külpolitikát, amely egy jobb és igazabb világ, a béke, megértés és együttmű­ködés világa megteremtését szolgálja bolygónkon. (Megjelent a bukaresti Előre című lap 1986. május 3-i számában.) Új „majomper”? Újabb „majomper” szerepel az Egyesült Államok legfel­sőbb bíróságának napirendjén: a bíróság tárgyalni fog ar­ról, kötelező-e az iskolákban tanítani a teremtés bibliai el­méletét a darwini evolúciós tanítással együtt? Louisiana állam ugyanis erre még 1981-ben törvénnyel kötelezte az állam iskoláit, ezt azonban számos szervezet bírósági úton _ támadta meg, azzal az indoklással, hogy a törvény nem egyeztethető össze az egyház és az állam szétválasztásáról szóló alkotmányos rendelkezésekkel. Az ügyet két éve tárgyalta egy fellebviteli bíróság és a panaszosoknak adott igazat, az állam képviselői viszont — az „oktatás szabadságára" hivatkozva — a legfelsőbb bí­rósághoz fellebbeztek. A legfelsőbb bíróság nem sieti el majd az ítéletet: az „új majomper” tárgyalását csak ősszel kezdődő új ülésszakán kezdi meg. Mexikó, Mexikó Q A kozmikus faj Jósé Vasconcelos mexikói politikus az 1920-as években Latin-Amerika jövőjéről ál­modozva a „kozmikus faj­ról” beszélt, mely az indiá­nók és a fehérek keveredé­seként születik meg, s mely fajban a szubkontinens bol­dogabb jövőjének a zálogát látta. Vasconcelos a meszti- cekről besizélt, és Mexikó, a hódító spanyolok és az ős- lakó indiánok ivadékainak keveredéseként, valóban mesztic ország lett. A nége­rek, mulattok száma el­enyésző a kicsiny ázsiai emigrációval egyetemben. Jelentős indián népcsopor­tok élnek viszont az ország­ban, a civilizáció és a tár­sadalom peremén. A ^agy- városokban is fel-feltűnnek: piacok és áruházak, állomá­sok környékén az asszonyok a járdán, betonon ülve fon­nak, szőnek és különböző kézműves cikkeket — kala­pot, játékokat, kosarakat, kanalakat — készítenek a járókelők szeme láttára. Kö­rülöttük parányi gyerekek. Vidékről jöttek és élni pró­bálnak a mérhetetlen nagy­városban. Hatalmas a munkanélkü­liség vidéken, városban egy­aránt. Az Egyesült Államok­ba bejutni ma már csak il­legálisan lehet, így a hazai városok ennek a vándorlás­nak a fő irányai, ahol per­sze ugyancsak, nincs mun­kalehetőség, A legmegdöbbentőbb for­mája az élni akarásnak és a „munkának” az utcák ke­reszteződéseiben látható. Fia­tal férfiak — míg a piros lámpa miatt állnak az autó­sok — sokkoló látványos­sággal igyekeznek valamics­ke pénzhez jutni. Üvegből benzingőzt szívnak be, majd kifújva azt, a lehelethez gyufát tesznek. Hatalmas tűzláng tör ki az indián és mesztic férfiak szájából. A néző megdöbben és pénzt ad. Nagykövetünk megkérdezett egy férfit: — Miért csinálja, nem tudja, hogy 3-4 éven belül meghal? — Mire a válasz: — De addig élünk, uram! Az életben maradásnak te­hát halál az ára. Mexikó a nagyság: a nagy méretek és a nagy ellenté­tek országa. A fővárostól mintegy 30 kilométerre ta­lálhatók a piramisok. Le­nyűgöző látvány a 65 mé­ter magas Nap piramis és az alig kisebb Hold piramis. Közöttük kőből épített, több kilométer hosszú, teraszok­kal kiépített terek és utak, ahol azték indiánok százez­rei láthatták az emberáldo­zatok ceremóniáit. A papok szentélyeiben és lakásaiban még ma is szinte frissek a színes festmények. Hatalmasak az egyetemek is. A mexikóvárosi Autonóm Nemzeti Egyetem hallgatói­nak száma 350 ezer körül van, tanárainak száma 20 ezer felett (összehasonlítá­sul: a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatói­nak száma nem éri el a há­romezret). Az egyetemi vá­ros — tényleg város. Külön autóbuszjáratokkal, nagy­áruházakkal. Gyalog lehetet­len közlekedni és eljutni va­lahová a vulkáni lávára épült modern, csaknem hold­bélinek tetsző városban. Toluca, Mexikó szövetségi állam fővárosának egyeteme viszonylag „kicsi”: alig 50 ezer hallgatója van. Mexikóban ma már nem­csak az USA nagyvállalatai találhatók. Ott vannak a ja­pánok a szupermodera tech­nikájukkal, és ott a Volks­wagen új, nálunk még nem ismert kisautójával, melyet Puebla mellett készítenek. A XXI. század techniká­jával együtt élnek a spanyo­lok előtti kézműves indián technikák és áruk. És nem­csak a turistáknak formá­zott „azték” agyagszobrok-. ban, a réztányérra készített „azték naptárban”, de a mindennap használt házi eszközökben, ruhákban is. A kormány autochton kézmű­ipart támogató bolthálózatot szervezett az országban. Gazdag ország Mexikó. Még a félsivatagi tájon lévő kaktuszültetvények is sokfé­le cikket adnak: a patiszon- hoz" hasonló sült kaktusz mellett ebből készül a tequilla nevű pálinka; rost­jából fonalat, ebből erős zsákszövetet és kötelet ké­szítenek. A féldrágakőből — az ónixtól a malahitig — ké­szült tárgyakat pedig indiá­nok árulják a piramisok tö­vében, fillérekért. Egyetemei a latin-ame­rikai szubkontinensen a leg­jobbnak számítanak. Polgári # demokráciája pedig mindig védelmet és hazát nyújt a diktatúrák elől menekülő latin-amerikai tudósoknak. Ezért is él ma sok latin­amerikai Mexikóban. A kor­mány mindig sokat áldozott az oktatásra. Olykor talán — látva Mexikóváros szu­permodern egyetemét — a szükségesnél Is többet. Az egyetemek, kutatóinté­zetek nyitottak, figyelnek a világra. A távoli, szocialista országból jött előadót kér­ték: inkább Magyarország­ról beszéljen. így például a Nemzeti Indigenista Intézet munkatársai a kijelölt téma helyett a magyar nemzeti­ségekről és a nemzetiségi politikánkról kérdeztek. A tolucai egyetem bölcsészei a magyar felsőoktatási reform­ról, a szocialista demokrá­ciáról, a szocializmusról fag­gattak — több mint három órán keresztül. Keveset tud­nak rólunk és a szocialista országokról. A félkilónyi sú­lyú mexikói napilapokban valójában igen kevés az in­formáció. Gazdag ország, s lakói sze­gények. Az elkoptatott frá­zis valójában mély igazsá­got rejt. Mert Mexikóban nemcsak a lakosság, de az állam is szegény. A gazdag­ság jó része a — többségé­ben egyesült államokbeli — transznacionális monopóliu­mok hasznaként kikerült az országból. Lehet, hogy abban a me­xikói közmondásban kell en­nek a helyzetnek a gyöke­reit keresni, amely szerint „Szegény Mexikó; távol van Istentől és közel az Egyesült Államokhoz”. Änderte Ad ám (Vége) /

Next

/
Thumbnails
Contents