Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-05 / 104. szám

1986. május 5., hétfő NÉPÚJSÁG n szovjet sajtó ünnepén Egy esztendő híján már háromnegyed százada, hogy Vla­gyimir Iljics Lenin kezdeményezésére és útmutatásával 1912. május 5-én megjelent a Pravda, a bolsevikok újságja. A nehéz körülmények között tevékenykedő kommunisták számára valóságos ünnep volt az akkor még szerény lap létrejötte, később pedig a szovjet újságírók népes csapata vált ünnepeltté minden év e májusi napján. Lenin hármas feladatot tűzött a forradalmi újság elé: legyen a néptömegek kollektív agitátora, propagandistája és szervezője. Nos, ezen elvekhez hűen az SZKP központi orgánuma — többi laptársaival együtt — azóta is követke­zetesen képviseli a szovjet párt és állam álláspontját, a szovjet nép érdekeit. Szovjet kollégáinkat most olyan pil­lanatban köszöntjük, amikor az országban tapasztalható mélyreható változások a korábbinál nagyobb feladatokat rónak a tájékoztatási eszközök képviselőire is. Az utóbbi bő esztendő intenzív és megélénkült sajtótevékenysége azt bi­zonyítja: a lapok, a rádió és a tv munkatársai, a toll har­cosai építő szellemű, kritikus anyagaikkal hozzájárultak a párt irányvonalának népszerűsítéséhez. Az SZKP közelmúltban lezajlott XXVII. kongresszusával lezárult egy feszített munkával teli fejezet a sajtó számára is, ám nyilvánvaló, hogy a közeljövő feladatai sem köny- nyebbek. Új főtitkár Afganisztánban Az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt Központi Bizottságának vasárnapi ülé­sén Nadzsib Ullát, a PB tag­ját, a KB titkárát választot­ták meg egyhangúlag a párt KB új főtitkárává — jelen­tette a TASZSZ vasárnap a Bahtar hírügynökségre hi­vatkozva. A KB ülésén, amelyen szervezeti kérdésekkel fog­lalkoztak, eleget tettek Bab­rak Karmai kérésének, hogy egészségi okokból mentsék fel a KB főtitkári tisztségé­ből. A Központi Bizottság megköszönte Karmainak többéves főtitkári munkáját, az áprilisi forradalomhoz való hozzájárulását. Mint a PB tagjának és a Forradal­mi Tanács Elnöksége elnö­kének sikereket kívántak to­vábbi tevékenységéhez. Kurt Waldheim Miután a szavazás egyik jelöltnek sem hozott abszo­lút többséget, az előírások szerint második fordulót rendeznek, amelyen csak a két, legtöbb szavazatot ka­pott jelölt indul. A további öt hétig húzódó választási harc előnytelen az Osztrák Néppártnak, ame­lyet már eddig is nehéz helyzetbe hoztak a Kurt Waldheim múltjával, a há­borúban játszott szerepével kapcsolatos bel- és külföldi vádak — s a mindenképpen Tábornokok a békéért Vasárnap Bécsben meg­kezdődött a „Tábornokok a békéért és a leszerelésért” nevű szervezet tanácskozása. Az évek óta működő szerve­zetben a NATO, illetve a Varsói Szerződés országai­nak nyugállományú táborno­kai vesznek részt, hogy kö­zösen keressék a békéhez, az össz-európai együttműködés­hez vezető utat. Az immár harmadik bécsi tanácskozá­son Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára nevében Al~ laf Mowafakk, a világszer­vezet főtitkárhelyettese kö­szöntötte az ülést, amelyre az ENSZ békeéve keretében kerül sor. A konferenciának többek között Nagy-Britan- niából, Hollandiából, az NSZK-ból vannak résztve­vői, jelen van Francisco da Costa Gomes, volt portugál államfő- A VSZ országaiból nyugállományú szovjet, len­gyel, csehszlovák, román és magyar tábornokok vesznek részt a vitában, hazánkból Sárdy Tibor mérnök-vezér­őrnagy és Kálazi József ve­zérőrnagy. A tanácskozáson megvizs­gálják, milyen kezdeménye­zések segíthetik elő a század végéig a fegyverzetkorláto­zást és a leszerelést. Napi" renden szerepelnek a világ­űr militarizálásának veszé­lyei, valamint az európai bé­ke kérdései. Osztrák választások Kurt Waldheim viszonyla­gos többségét hozta az oszt­rák köztársasági elnökvá­lasztás, de az Osztrák Nép­párt jelöltje még nem lehet biztos abban, hogy győz a június 8-i második fordulón. A véglegesnek tekinthető ada­tok: Kurt Waldhelm: 49,64 százalék Kurt Steyrer: 43,66 százalék Freda Meissner-Blau: S.S szá­zalék Otto Scrinzi: 1,2 százalék bebizonyosodott tény, hogy Waldheim legalábbis nem volt őszinte. A Waldheim múltjával kapcsolatos akták külföldi publikálása várha­tóan a következő időszakban folytatódik. Az ügy egyéb­ként Ausztria nemzetközi te­kintélye szempontjából álta­lában káros. A kampányt már eddig a legkeményebbnek ítélték a második Osztrák Köztársa­ság történetében. További lefolyása még hevesebbnek A Contadora-csoporthoz tar­tozó országok június hatodi­két szabták meg végső ha­táridőnek a közép-amerikai rendezéshez. Ha a kitűzött időpontig az érdekelt felek nem jutnak megállapodásra, úgy a közvetítéssel több. éve foglalkozó négy állam be­szünteti diplomáciai tévé" kenységét. Sokan úgy fogal­maznak, ez a közép-amerikai válság békés rendezésének utolsó lehetősége- Vajon tud­nak-e élni az érintettek ez­zel az utolsó eséllyel? Az előjelek nem a leg­kedvezőbbek. A guatemalai fővárosban ugyan alelnöki szintű megbeszélések folynak a május végén esedékes kö­zép-amerikai csúcsértekezlet előkészítése ügyében, ám mind ez idáig nem jött létre politikai megállapodás a Contadora-csoport javasla­tainak elfogadásáról. Nica­ragua — amely az összes érintett ország közül az egyetlenként támogatott Contadora-csoport eredeti tervét — ezúttal nem egyez­het bele abba, hogy a mó­dosított elképzeléseknek megfelelően kötelezettséget vállaljon a fegyverkezés le­állításáról. Amennyiben ugyanis az amerikaiak által támogatott ellenforradalmi bandák ellen továbbra is fegyveresen kényszerül vé­dekezni, rászorul katonai ki­adásainak szintentartására. Jogos tehát Managua kéré­se: előbb az Egyesült Álla­Kurt Steyrer ígérkezik — amit az is in­dokol, hogy a harc kimene­tele jelentősen befolyásolhat­ja a következő, legkésőbb 1987 tavaszán rendezendő parlamenti választások ki­menetelét. Akkor eldől, kí­vül marad-e továbbra is a hatalmon az 1970 óta ellen­zékben levő polgári-konzer­vatív Osztrák Néppárt — il­letve fennmarad-e az Oszt­rák Szocialista Párt és az Osztrák Szabadság Párt je­lenlegi kormánykoalíciója. mok vállaljon kötelezettsé­get arra, hogy nem avatko­zik be többé Nicaragua bel- ügyeibe, felhagy a kontrák pénzügyi és katonai támoga­tásával. Washington ugyanakkor nem rejti véka alá, hogy nincs ínyére a közép-ameri­kai megegyezés. Ezzel ugyanis a Fehér Ház elve­szítené egyik fő érvét a tör­vényhozási csatározásokban, nem tudná tovább rémiszt­getni az átlagpolgárok mil­lióit a „dél felől fenyegető kommunista veszély” fan­tazmagóriájával- Nicaragua úgy érzi, most, a líbiai ag­resszió után fokozódott egy közvetlen amerikai katonai akció veszélye. A nyilvánva­ló fenyegetés hatása alatt mindenféle megegyezés esé­lyei romlanak, s könnyen le­het; hogv újabb világpoliti­kai válságot kiváltó esemé­nyek következhetnek — ez­úttal Közép-Amerikában. Az európai országok — be­leértve a szocialista és a tő­kés államokat is — szinte azonos véleményen vannak: azonnal meg kell szüntetni a Nicaragua ellen viselt hadüzenet nélküli háborút, s habozás nélkül hozzá kell látni a békeszerződés meg­szövegezéséhez. A világnoli- tikai realitásokat figyelem­be véve minderre kevés az esély, amíg a Fehér Ház a ielenlegi irányvonalat köve­ti. Horváth Gábor Indián csónak és magyar hintó Ezeréves indián csónakok, kerekek nélkül zajtalanul suhanó japán szuperexpressz, primitív tam-tam dobok és az űrkorszak kommunikációs műholdjai — mindez a van- couveri világkiállításon lát­ható, amelyet pénteken nyi­tott meg Charles walesi her­ceg és Lady Diana. A kanadai Vancouverben Eexpo ’86 néven rendezett világkiállításon több mint 50 ország vesz részt, és hathóna­pos nyitva tartása idején mintegy 20 millió látogatót várnak, ami nem túlzás, hi­szen már eddig is mintegy 15 millió jegyet adtak el. Patrick Reid, az Expo ’86 főbiztosa az MTI tudósítójá­nak nyilatkozva kijelentette: „Éppen most jöttem a ma­gyar pavilonból, s nagyon tetszett mindaz, amit láttam. Ügy vélem, Magyarország ki­tűnően mutatja be részvéte­lét a közlekedés fejlődésé­ben: gyönyörű hintákkal, ele­gáns Ikarus buszokkal és sok minden mással. A magyar pavilon homlok­zatát művészi dombormű dí­szíti, melynek motívumai a budai vár, a Mátyás-templom és a Lánchidat őrző oroszlá­nok. A bejáratnál egy vörös, és fehérre festett hatalmas, elegáns busz áll, amely az Ikarus és a kanadai Ontario Bus Industries kooperációjá­ban készült. Ezek a buszok, amelyeket Torontóban szerel­nek össze, már láthatók Ot­tawa utcáin. De szerepelnek a magyar pavilonban a Tau­rus gyár hatalmas gumiab­roncsai, a Csepel Autóban készült lökhárítók, tengely- kapcsolók, és a mai magyar közlekedési ipar sok más ter­méke is. Ez a kiállítás mo­dern részlege, a „nosztalgia” részben viszont 200 éves gyönyörű hintó látható, négy pompás fehér paripával, to­vábbá sok más régi magyar közlekedési eszköz. Videobc- rendezés mutatja be az Ori­on gyár televíziós képernyő­jén Magyarország legérdeke­sebb tájait. Körösvölgyi László, a Hungexpo vezérigazgatója, a magyar kiállítás főbiztosa el­mondotta, Kanada fontosnak tartotta, hogy Magyarország is részt vegyen a kiállításon, s ezért annak rendezői na­gyon kedvező feltételeket ajánlottak. A kiállítás bemu­tatja a magyar közlekedés múltját és jelenét, s ízelítőt ad a jövő fejlődéséből is. A kanadai vezetők a megnyitás előtt megtekintették a ma­gyar pavilont, és nagyon elé­gedettek voltak a látottak­kal. Június 2-án magyar na­pot rendeznek, ezen Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter is részt vesz, és erre a napra nagyon gazdag és változatos programot készíte­nek elő. A hét vezető tőkés ország csúcstalálkozója Tokióban. A ké­pen: a japán fővárosban Nakaszone kormányfő fogadta az eseményre odaérkezett Reagan amerikai elnököt (Telelőtől Az utolsó esély? Mexikó, Mexikó Góliátfej? A repülő a belvárosban landol? — hökkentem meg, amikor leszálltunk a kubai TU—154-sel Mexikóvárosban. A nemzetközi repülőteret la­kónegyedek, irodaházak, ipari üzemek veszik körül. A valaha a külvároson kívül épült repülőtér sorsa már figyelmezteti a látogatót: a világ leghatalmasabbra duz­zadt városában jár. Becslé­sek szerint 17—18 millió ember él a fővárosban, Me­xikó lakosságának egyhar- mada. Csaknem két Magyar- ország zsúfolódik össze a hatezer méter magas hegy­csúcsoktól ölelt hatalmas völgyben, az azték biroda­lom volt fővárosában, Te- nochtitlánban. E múltra ma az antropo­lógiai múzeum és néhány rom utal, valamint az utcán látható indián arcok. Egyéb­ként Mexikóváros felfalta saját múltját. Építői feltől­o tötték a völgy mesterséges indián tavait a terjeszkedő város számára, s a nyomor- negyedek ma már a magas és kopár hegyoldalakon ka­paszkodnak felfelé. A fővárosnak több arca van. Ultramodern felhőkar­colók a XXI. századot idé­zik fel, melyek között a nyolcsávos észak—dél, kelet —nyugat irányú autóút segíti Mexikóvárosban elkerülni a közlekedés megbénulását csúcsforgalom idején. Kan- deláberes, szűk utcái a szá­zadelőről maradtak itt, ahol a paraszti bútorzattal be­rendezett kiskocsmákban még őrzi rangját a mexikói konyha. A kukoricalisztből készült sótlan, kis, kerek le­pényeket, a tortillát féltu- catszám adják. Apró dara­bokra vagdalt húsokkal és irtóztatóan erős, csilipapri­kából készült szószokkal tölt­hetjük tele a tortillát, s ösz­szetekerve megpróbálkozha­tunk nem-leenni magunkat. Az egyetlen evőeszköz itt a szószok számára odakészített kis fakanál. Az indián pa­rasztpálinka, a. pulque már itt is csak beszélgetés és nosztalgia tárgya. Helyette az agávékaktuszból készí­tett pálinkával, a tequilával kísérletezhetünk, vagy az itteni vörös borral, amit a gyarmatosító spanyolok el­tiltottak a mexikóiaktól... Talán azért is lett kedvelt ital. Hosszú, magas falakkal körbeépített rezidenciák — hatalmas erődökként — golf­pályákkal, lugasokkal a ke­rítés mögött, a leggazdagab- baké. Maguk az épületek az utcáról nem is látszanak. A „modernebb” gazdagok ut­cáit viszont saját magán­rendőrség őrzi. Bejutni az utcákba csak a sorompó vagy a lánc felengedése után lehet, ha közben a te­lefonon tájékoztatott ven­déglátó ehhez hozzájárul. A nyomornegyedek a vá­ros szélén és a hegyoldala­kon találhatók. A főváros vezetése igyekszik őket el­látni vízzel, villannyal, s utat épít. A nyomornegye­dek közötti óriási grundo- kon pedig mindenütt foci...! Amikor Pueblából visszatér­vén, a hegyek közül leeresz­kedtünk a városba, az út jobb oldalán elhelyezkedő szegénynegyedek között, ha­talmas területen futballpá- lyák tucatjait láttuk egy­más mellett. Harminc? Hat­van? Nyolcvan pálya? És mindegyiken, hatalmas por­felhőkben, óriási meccsek zajlottak. A főváros fulladozik. A kétezer-ötszáz méter maga­san fekvő város egyébként is ritka levegőjét a több millió autó is fogyasztja, rit­kítja. Japán szakértők leg­utóbbi adatai szerint a leve­gőben kevesebb az oxigén, mint az 5000 méter feletti bolíviai magasvárosokban, La Pazban vagy Potosíban. A zárt völgyben a szmog, mert nincs szél (a város nem ismeri a szellő vagy fuval­lat kellemes érzését sem), rátelepedik a városra, s köd­ként el is takarja a turista elől. Gyakori, hogy a szmog oly sűrű, hogy a repülők felszállása is lehetetlenné válik. Azt mondják, az Egyesült . Államokban a szmogriadót ennél alacso­nyabb értéknél rendelik el. Az idegen, ha a városba ér­kezik, fél órán belül köny- nyezni kezd, torka ég, s ál­landóan krákogni kénytelen. Gyilkos klíma! Aki teheti, péntektől hétfőig elmenekül a városból. Azért mondják a Mexikóban élők: a Műii- dial döntőjében az a csapat győz, amelynek abban a félórában éppen több az oxi­géntartaléka. A titokzatosan elpusztult maya romvárosok jutnak eszembe, amelyeket máig is­meretlen ok miatt hagytak el lakóik. Lehetséges, hogy Mexikóváros, elpusztítva sa­ját környezetét, hasonló sorsra fog jutni? A mai generációk történel­mi sokként fogják őrizni a tavalyi hatalmas földrengés félelmét. Mexikói ismerőse­im, magyar barátaim műem­lékek helyett a romokhoz, a földrengés emlékeihez visz­nek. A leomlott házak kö­rül gyors ütemben folyik a romeltakarítás. Ám a nehe­ze csak ezután következik. Az össze nem dőlt, de meg­rokkant felhőkarcolók szá­zai sötét, halott óriásokként még állnak. A kilakoltatott emberek ezrei pedig még a város nagy terein felépített sátortáborokban laknak, őrizvén a tavalyi rémület hosszú perceit. Hivatalok százai is ideiglenes helyen működnek. A mexikói kül­ügyminisztérium elegáns felhőkarcolója például még áll, de vak és üres. Tisztvi­selői egy közeli, gyarmatosí­táskorabeli kolostorban kap­tak helyet. Egy-egy nagy te­remben, mint valaha a jó páterek, elegáns külügyi tisztviselők tucatjai dolgoz­nak szorgalmasan, asztaluk fölé görnyedve. A közvetlen kárt 30—40 milliárd dollárra becsülik. Másik 40—50 milliárd lenne az újjáépítés. S ha mindeh­hez hozzátesszük a csaknem százmilliós államadósságot, már érzékelünk is valamit Mexikó jelen gondjainak iszonyú súlyából. Anderle Ádám (Következik: Magyarok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents