Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-05 / 104. szám

NÉPÚJSÁG 1986. május 5., hétfő II mezőgazdaság behozta tavaszi elmaradását A mezőgazdasági üzemek - nagy többségében hajnali négy órától este tíz óráig szinte megállási nélkül dübö­rögnek a gépek a földeken, s e megfeszített munkával — mint az MTI tudósítói jelentik — a megyék nagy részében a tavaszi munkák célegyenesébe jutottak. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kései kitavaszodás ellené­re az idén is az egyes or­szágrészek sajátosságainak megfelelő optimális időben földbe kerül a tavasziak, közöttük a legkésőbben vet­hető kukorica magja is. Az ország legdélibb vidé­kén — Baranya megyében — az ünnepi műszakoknak kö­szönhetően gyakorlatailag befejeződött a vetés. Az utóbbi hetekben összesen másfélszázezer hektáron ke­rült földbe a tavasziak: a borsó, az árpa, a napraforgó, a cukorrépa, a kukorica stb, magja. A megyében az idén minden eddiginél nagyobb területen — összesen 83 000 hektáron — termelnek ku­koricát. Ilyen módon az őszi kalászosokat is számítva ebben az esztendőben Bara­nya szántóterületének már a 70 százalékát gabonaterme­léssel hasznosítják. A kuko­rica vetésterületét olyan módon tudták növelni, hogy csökkentették egyes szálas- és tömegtakarmányt adó nö­vények vetésterületét, e te­rületcsökkentést pedig a ho­zamok erőteljes növelésével ellensúlyozzák. Az ugyancsak déli fekvésű Csongrádiban szintén teljes egészében sikerült behozni a késői kitavaszodás által okozott körülbelül háromhe­tes elmaradást. A tervezett területen — mintegy 20 000 hektáron — földben van a napraforgó magja, a kukori­cának pedig 90 százalékát vetették el. Az utóbbi vetés- területét ebben a megyében is növelték, mégpedig kere­ken 10 százalékkal. Hasonló­képpen befejezéséhez köze­ledik a Csongrád különleges értékének számító rizs veté­se. A szakemberek külön hangsúlyozzák, hogy az idő­járási kedvező alakulása, il­letve tartós belvizek hiánya következtében az idén nem kellett kényszermegoldáshoz, vagyis repülőgépről történő vetéshez folyamodniuk. Az Alföld északi részén, Hajdú-Bihar megyében, va­sárnap a kukoricavetésre ki­jelölt területnek több mint a 90 százalékán földben volt a mag. Már ez annyi, mint amennyit az elmúlt évben összesen vetettek. Az idén azonban itt is folytatódik a munka., s végül is — az 1985. évihez képest csaknem 10 000 hektárral nagyobb te­rületen termelnek kukoricát. Békés megyében ugyan­csak 90 százalékos arányban végeztek a kukorica vetésé­vel. örvendetes módon a korábban belvízzel borított mintegy 15 ezer hektár talaj is gyors ütemben szikkad. A szakemberek számítása sze­rint néhány napon belül ezeken a területeken is meg­indulhatnak a vetőgépek. A kukoricavetés befejezésének e vidéken optimálisnak te­kinthető időpontjához viszo­nyítva még így sem lesznek késésben.. Egyébként a szakemberek az utóbbi évtized legjobb áprilisi időjárásának tartják az ideit. A bőséges csapadék, a nyárias meleg hatására a vetések gyorsan, általában 8-10 nap alatt kikelnek, és aztán szinte szemlátomást nőnek. A legkorábban elve­tett árpa, borsó, cukorrépa, kender, kukorica szépen so­rol. A gyors munka, a jelek szerint, nem ment a minő­ség rovására: mindenütt megvan a kívánatos tőszám, és egyenletesen sűrű a nö­vényállomány. A talaj nedvességtartalma a legtöbb helyen sokkal na­gyobb, mint a korábbi évek májusainak első napjaiban, helyenként azonban már nagy szükség volna egy ki­adós esőre. Ahol megvan a lehetősége, ott máris mester­ségesen pótolják az időjárás adósságát. A Kiskörei Víz­lépcső körzetében is egyre több mezőgazdasági üzem kapcsolja be öntözőberende­zéseit. A legtöbb helyen a vetéseket serkentik gyorsabb kelésre a mesterséges csapa­dékkal. Azokban a gazdaságokban, többek között Zalában, ahol végeztek a vetéssel, meg­kezdték a lucerna első ka­szálását. Első munkásőr volt Vésztőn A vésztői nagyközségi pártbizottságon Fazekas Ist­ván titkár mondta el tömö­ren: milyen a munkásőrök megítélése a lakosság köré­ben. Elsőként társadalmi megbecsülésüket említette meg, amely szerinte abból fakad, hogy árvíz idején de­rekasan helytálltak. A tekin­tély megszerzésében közre­játszott az is, hogy bekap­csolódtak az ifjúság honvé­delmi nevelésébe, és manap­ság is igyekeznek szorosan együttműködni a KISZ-szel, valamint az MHSZ-szel. Tény, hogy a fegyveres szol­gálatot — az időnként acél­kék egyenruhát öltő vésztői férfiak (és közöttük két nő is van) — legfontosabb párt­megbízatásként tartják szá­mon. Mindennapi tevékeny­ségüket. közéleti szereplésü­ket és emberi magatartásu­kat figyelembe véve évente kapnak elismerést a munka­helyeken. összesen 27 évi aktív mun­kásőri szolgálatot és 35 évi tanácstagságot tudhat ma­gáénak Takács Gábor, a Bé- köt helyi telepének nyugdí­jas vezetője. Édesapja ura­dalmi cseléd volt, majd a felszabadulás után tsz-tag lett. Édesanyja otthon öt gyermeket nevelt, és háztar­tást vezetett. Gábor az iskola befejezé­se után szintén az urada­lomban helyezkedett el, s ki­tanulta a gépészszakmát. Majd 1945 és 1947 között az okányi malomban dolgozott. Párttagságának kelte: 1945. Egy év múlva pártiskolára küldték. Ahogy mondani szokás, mindig ott volt az élet sűrűjében. Eleinte részt vett a rendfenntartással, a választásokkal kapcsolatos teendőkben, azután a gépál­lomások szervezésében. Az ötvenhatos események idején vezetői beosztásban tevékenykedett. Jelentkezni akart a karhatalomhoz, de felsőbb utasításra Békésre ment, ahol műszaki vezető lett. A munkásőrségbe 1957- ben lépett be, s néhány éven keresztül Vésztőn ő képviselte egyedül ezt a fegyveres testületet. Abban az időben — amint mondot­ta — sokkal több volt a szolgálat, mint a későbbiek­ben. Az elsők között végezte el a parancsnoki iskolát Ba- latonaligán. Különféle be­osztásokban teljesített szol­gálatot 1984-ig, amikor is tartalékállományba került. Ez nem jelentette azt, hogy gyakorlatokra, lövészetekre ne járjon el. Nagy élményben volt ré­sze, amikor a Munka Ér­demrend arany fokozatát át­vehette Budapesten. Ezenkí­vül megvan a Közbiztonsági Érem ezüst fokozata; s a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával pe­dig két alkalommal tüntet­ték ki. --y —n N emzetiségi kutatások Nemzetiségi kutatócsoport alakult Pécsett. A munka- csoport a Pécsi Levéltár ke­retében működik, hatóköre Baranyára terjed ki. Legna­gyobb nemzetiségi megyénk­ben él az ország német anyanyelvű lakóinak 38 és a szerbhorvát anyanyelvű lakóinak 25 százaléka. Ezért határozott úgy a megyei ta­nács nemzetiségi bizottsága, hogy meg kell teremteni az intézményes nemzetiségi ku­tatást, összehangolva a mun­kát az Állami Gorkij Könyv­tár ilyen jellegű — országos méretű — tevékenységével. Ennek megfelelően egyezte­tik az országos és a megyei kutatási programokat. Időszerű feladatok Tótkomlóson Fiatal, agilis párttitkára van Tótkomlósnak. Kárász Györgyné, aki egyben az Or­szágos Nőtanács tagja is, éppen látogatásunk napján tartott titkári értekezletet, s ezen aktuális gazdaságpoliti­kai kérdésekről tájékoztatta a megjelenteket. — Milyen , főbb témákat érintett? — Először az országos hely- . zetet, majd a megyei, váro­si és városkörnyéki felada­tokat ismertettem. Többek között felhívtam a figyelmet arra, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra meghatározott cél kevés, s ennél ma már többet kell teljesíteni. Ta­nácskozásunkon megfogal­maztuk: az előrelépés nem csak rajtunk múlik. Bár a gazdasági egységek jó évet zártak, az alapellátás még­sem volt mindenütt zökke­nőmentes. Például ilyen ok miatt állt le az exportter­melés a vegyesipari szövet­kezetben- Ott is és a házi­ipariban is az eredetileg ter­vezett 2,5 százalék helyett 5 százalékos termelésnöveke­dést kellene elérni. Külön­ben délután KISZ-bizottsági ülés lesz, ahol szintén be­szélek ezekről a kérdésekről. — Milyen hatékony az if­júsági mozgalom? — Erre azt tudom mon­dani, hogy a jelenleginél jobb is lehetne. Biztatónak tartjuk, hogy új KlSZ-tit- kárt választottak községünk­ben, és a párt-, valamint a KISZ-bizottság között szoros munkakapcsolat jött létre. Az MHSZ viszont valóban példamutatóan látja el fel­adatait annak ellenére, hogy kevés pénzből gazdálkodik. Az aktivisták társadalmi munkával lőteret építettek. Szó van arról, hogy megkez­di működését a rádiószak­osztály is. Valószínű, hogy eredményes munkája elisme­réséül megkapja az élenjáró klub címet az MHSZ, amely egyébként jól együtt­működik az úttörőkkel és a KISZ-alapszervezetekkel. A közélet másik fontos tényezője a Hazafias Nép­front helyi bizottsága és el­nöksége. Az előbbiben 35, az utóbbiban pedig 9 tisztség­Pillanatkép Tótkomlós főutcájáról viselő, illetve aktivista dol­gozik, akik lakosságunk szin­te valamennyi rétegét kép­viselik. Kajos Istvánt, a Ha­ladás Tsz ellenőrző bizottsá­gának elnökét 1985 őszén vá­lasztották meg népfronttit­kárnak. Különben 1970 óta tanácstag, ami egyértelműen tanúsítja, hogy munkájával a választók meg vannak elé­gedve. — Milyen célok előtt áll­nak az idén a HNF-testüle­tek? — Tanácselnökünkkel meg­beszéltük a népfront és a végrehajtó bizottság által ké­szítendő tervet, s ez a hasz­nos hulladékok összegyűjté­sére vonatkozik. Csaknem valamennyi házat szeretnénk felkeresni. Ehhez az akció­hoz szorosan kapcsolódik a környezetvédelem, mely ma­gába foglalja a fásítással, ta­karítással összefüggő teendő­inket. Ezenkívül — ugyan­csak a tanáccsal közösen — megbeszéljük az öregek nap­közi otthonára vonatkozó el­képzeléseket- Azt szeretnénk, ha ez az intézmény már az idén szeptembertől működne a volt ifjúsági ház épületé­ben. Kezdetben 20 idős em­bert tudna fogadni, de ké­sőbb tovább lehetne bővíte­ni. Sokat javítana az öregek helyzetén, ha egy szociális otthont is megnyithatnánk községünkben. Igény van er­re, sőt — amint megtudtuk —. egyesek még az anyagi áldozatvállalástól sem zár­kóznának el- Szintén az idei feladatok közé soroliuk a kertharátmozgalom segítését, valamint a cieánylakosság élet- és munkakörülményei­nek elemzését... Kén. szöveg: Bukovinszky István Nagyon fáj A fenti címmel jelent meg lapunk április 1-i szá­mában Enyedi G. Sándor írása, melyben a Gyulai Várfürdőben elkövetett „me- rénylet”-tel — 120 fát vág­tak ki, daraboltak fel a für­dő területén — kapcsolatos gondolatait írta le. Az írásra Farkas Sándor, a Várfürdő megbízott veze­tője személyes hangú levél­ben válaszolt. Az alábbiak­ban — a személyes hangvé­telű részeket elhagyva, de mondandójának lényegét érintetlenül hagyva — kö­zöljük Farkas Sándor leve­lét: „A Vérfürdőben ez év telén nem gyilkosság történt, csak amputáció! Sajnos a fák megöregedtek és betegek lettek. (Nekik a termálvíz nem használt, hanem inkább ártott!) Ügyes, gondos kezek mindent megtettek egy negyedszázadon keresztül (amióta a fürdő fennáll), hogy megóvják, az utó­kor számára átmentsék ezeket a csodálatos famatuzsáleme­ket. De az elöregedéstől senki nem tudta őket megmenteni! Az évek folyamán — bár ezt senki nem is látta — igen so­kat ki kellett amputálni az öreg fák közül, és helyükre oda­varázsolni az újat, a jövőt. S amit az ősök valamikor el­kezdtek: egy tudatos parképítést folytattunk úgy, ahogyan a fürdő terjeszkedett kifelé az ősparkból. A grófi almáskert helyére — a jelenlegi gyógymedencék és dögönyözős meden­ce. környékén — ma is csodálatos piramistölgysor került, a mai teherkaputól a hídpénztárig. Egy másik, a mai kabin­sor előtti örökzöld malonyaitujasor (amely, sajnos, már rá­nőtt a kabinok tetejére). A hídpénztárt a főúttal összekötő kecses ívelésű utat őrzi egy szép törökmogyorósor az egyik oldalon, s egy különleges egyedekből álló juharsor a másik oldalon (ezek a fák az NSZK-ból kerültek hozzánk, a fürdő első főkertészének ajándékaképpen, amiért Baracsi-sor a neve). Bizony már mindenki el is feledte, hogy a Baracsi-sor he­lyén valaha egy félelmetes nagyságú, nemes feketenyársor húzódott, méteres átmérőjű fákból. De ezt — és a fürdő te­rületén állott mintegy 50 különböző nyárfát — menet köz­ben ki kellett vágni, mert a tavaszi virágzásuk idején a fürdőzők szeme-szája, no meg a medencék vize, állandóan tele volt nyárfavattával. (Es ezeket, az itt őshonos fákat nem keresi ma már senki!) Arra mindig ügyeltünk, hogy minden kivágott fa helyét legalább 2-vel pótolva fiatalítsuk az ősparkot. Fiatalítani le­hetett, de az elöregedést megállítani nem. S az utóbbi évek­ben ez a folyamat már olyan mértékben jelentkezett, hogy a Gyulai Vízművek vezetői a Kertészeti Egyetemet kérték fel, vizsgálják meg a fürdő faállományát, s adjanak szakvéle­ményt a tennivalókról. Minden fát feltérképeztek, egyedenként vetették vizsgálat alá mind az öreg, mind a fiatal fákat... S elszomorító lett a diagnózis. A természetes öregedés, no meg a negyedszáza­dos füstártalom, amely a kastély kéményeiből mérgezte az állományt, sürgős beavatkozást tett szükségessé, azért, hogy a még menthető fák megmenthetők legyenek az utókor szá­mára. Megfelelő szakértelemmel jelölték ki a kivágandó, vala­mint az áttelepítendő fákat. Az áttelepítés azért vált szük­ségessé, mert a pótlásként annak idején sűrűn ültetett fák elvették egymás életterét és ezért kezdtek betegedni, kor­csaim. Az egyetem javaslatát, ugyancsak a helyszínen, min­den fát ismét megvizsgálva, bírálta felül a megyei természet- védelmi felügyelő, aki megadta az engedélyt a térképen megjelölt faegyedek áttelepítéséhez, illetve kivágásához. A II. 270 1986, számú határozatában hangsúlyozta: -A park fáinak gondozását a kezelő megfelelően végezte, a fák pusz­tulását a fák elöregedése okozta. A részben vagy teljesen kiszáradt fák, a lehulló száraz ágaikkal, baleseti veszélyfor­rást jelentenek, így kivágásukat indokoltnak találtuk .. .« Ilyen előzmények után jött a végrehajtás. Azon el lehetne vitatkozni, hogyan lett volna jobb a megoldás? Az én véle­ményem az volt, három év alatt, szépen, lassan végezzünk az »irtással«. De a fenti határozat, meg a vízművek vezetői, az egyszerre történő gyérítés mellett döntöttek, mondván, hogy nem szabad annyi éven át nagy gépekkel sebhelyezni a fürdő területét, pázsitját (lehet, hogy nekik van igazuk?!). Lehet, hogy a közvélemény tájékoztatását, állásfoglalását kellett volna először kikérni. Ezek voltak a tények. Ezért kellett a fairtást elvégezni, hogy az őspark tovább élhessen! A megmaradt állományt is kezelni kellett. Több mint 50 ezer forint költséggel gallyaztattuk a 20—30 méter magas fákat, vagy éppen kentük be sebeiket megfelelő olajjal.” * * * A tény a magyarázat el­lenére is tény marad. Ezen az sem változtat, hogy am- putációra fokozzuk le a megtörténteket. A helyesnek tűnő megol­dást maga a levél írója nyújtja: folyamatos, körül­tekintő parkgondozásra van szükség. Másképpen szólva: ^gyógyítani a betegedő fákat, megszüntetni a kór okát, el­távolítani az évenként el­haltakat és nyomban pótolni a sorból kiesetteket. A tömeges fakivágás he­lyett ezt kellett volna tenni. Nem is okozott volna az emberekben megdöbbent méltatlankodást. Az élet rendje ez. De így egyszerre? N magyar izek nem hiányozhatnak... A hazánktól távol élő hon­fitársaknak sokszor nehézsé­gekbe kerül, hogy magyar ízek szerint készítsék el min­dennapi ételüket. Főként gond ez, ha távoli országok­ról, történetesen Irakról vagy Iránról van sízó. A kül­földön dolgozó magyar em­berek igényeit igyekszik ki­elégíteni az a szolgáltatás, amelyre a Békéscsabai Álla­mi Gazdaság és a Skála GT vállalkozik. Már három éve, hogy kül­denek a külföldön dolgozó magyar családoknak élelmi­szer-szállítmányokat. Az el­múlt esztendőben a Skála Gazdasági Társasággal közö­sen több millió forint érték­ben küldtek csomagokat. A csomagokban pedig mindaz megtalálható, ami egy ma­gyar konyhában szükséges. Legutóbb április 25-én in­dult útiára 9 köbméternyi helyet foglaló élelmiszer­készlet Teheránba, ahol 19 magyar család tart rá igényt. A Nádex-Agker KFT bonyolítja az üzletet sze­rény, de tisztességes nyere­séggel. Eddig csak kamio­nokkal tudták az árut el­szállítani, de a jövőben sze­retnének arra vállalkozni, hogy repülőgéppel nemcsalj Iránba és Irakba, hanem többek között Algériába is eljuthassanak a magyar munkásokhoz és az ott élő családokhoz a termékek. Nagyobb szállítmány indul május 5-én Bagdadba, ott hetven család várja a kony­hai alapanyagokat. A tervek szaánt ebben az esztendő­ben közel 8 millió forint ér­tékű konyhai, üzemi kony­hai áru érkezik a külföldön dolgozó magyarokhoz. —ó —a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents