Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-30 / 126. szám
NÉPÚJSÁG 1986. május 30., péntek Szabó István felszólalása a mongol pártkongresszuson Afrika: az utolsó esély? Csütörtökön a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusának második napján szólalt fel Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kongresszuson részt vevő magyar küldöttség vezetője. Beszédében köszönetét mondott az MNFP Központi Bizottságának a meghívásért, majd tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának, Kádár Jánosnak, a párt főtitkárának, a magyar kommunistáknak és a magyar dolgozóknak az üdvözletét. Küldöttségünk nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának Dzsambin Batmönh főtitkár elvtárs által előterjesztett beszámolóját, amely átfogó elemzést ad a XVIII. kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatairól és vívmányairól, őszinte örömmel tölt el bennünket, miként Mongólia minden igaz barátját, hogy nagy eredményeket értek el a szocialista építés különböző területein. A VII. ötéves terv megvalósítása során fejlődött országuk gazdasága, erősödött a szocializmus anyagi-műszaki bázisa, emelkedett a mongol dolgozók életszínvonala, újabb sikerek születtek a tudomány és az oktatás területén. Az eredmények forrása a Mongol Népi Forradalmi Párt vezette mongol nép munkáötven ország ezer orvosának részvételével csütörtökön reggel megkezdődött Kölnben a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom (IPPNW) hatodik világkongresszusa. Az elnökségben foglalt helyet a kongresszus díszvendége, Olof Palme özvegye és David Lange, Űj-Zéland miniszterelnöke. A megnyitó- ünnepséget a meggyilkolt svéd miniszterelnök emlékének szentelték, Palme asz- szonynak átnyújtották a mozgalom díszoklevelét. A szervezet 49 tagországának 150 ezer orvosát képviselő küldötteket Johannes Rau, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke köszöntötte. Ezt követően ismertették számos állam- és kormányfő, köztük Mihail Gorbacsov, Ronald Reagan, Pérez de Cuellar üdvözletét. A kongja és helytállása, a párt marxista—leninista és internacionalista politikája — mondotta Szabó István. Mongólia nagy nemzeti sorsfordulója, a népi forradalom győzelme óta eltelt hatvanöt év valamennyi eredménye és vívmánya elválaszthatatlanul összeforrt a Mongol Népi Forradalmi Párttal, amely a szocialista építés általános törvényszerűségeit alkotóan alkalmazva híven szolgálja a nép ügyét, teljesíti történelmi küldetését. A Központi Bizottság beszámolójában megfogalmazott fejlesztési program megvalósulásának biztosítéka a jövőben is a párt következetes elvi politikája, a mongol nép szorgalma és hazaszeretete, a szocialista országokkal kialakult együttműködés és barátság folyamatos elmélyülése — mutatott rá a szónok. Küldöttségünk örömmel tapasztalja ezen a kongresszuson is, hogy pártjaink azonosan értékelik a nemzetközi helyzet fő kérdéseit és azonosan ítélik meg a világpolitika főbb fejleményeit. Sajnos, a nemzetközi feszültség a szocialista országok következetes békepolitikája és kezdeményezései ellenére sem csökken számottevően. Az imperializmus szélsőséges körei részéről változatlanul törekvések tapasztalhatók a resszust II. János Pál pápa is köszöntötte. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetében biztosította a mozgalmat arról. hogy Magyarország — lehetőségeihez mérten — mindent megtesz olyan nemzetközi légkör kialakítása érdekében, amelyben átfogó megállapodásokat érhetnének el a fegyverkezési verseny megakadályozása érdekében. A megnyitó beszédet Kari Bonhoeffer* a kölni egyetem orvosprofesszora, a kongresz- szus elnöke mondotta el. A múlt évben Budapesten megrendezett 5. kongresszust követően Nobel-békedíjjal kitüntetett mozgalom világrendezvényének j elmondata: „Együtt élni — nem együtt meghalni!”. A szervezet két alapító társelnöke, Jevge- nyij Csazov szovjet akadémikus és Bemard Lown amerikai professzor. világban kialakult erőviszonyok, különösen a katonai erőegyensúly megbontására. Megpróbálnak beavatkozni a szocialista, a haladó társadalmi rendszerű országok belügyeibe, s konfliktusokat provokálnak a viláfe különböző térségeiben. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi problémák megoldásának egyetlen reális útja: tárgyalások folytatása. Ezért is tartjuk nagy jelentőségűnek és támogatjuk meggyőződéssel a Szovjetunió rugalmas leszerelési javaslatait, amelyek reális programot kínálnak és tekintetbe veszik a másik fél biztonságát is. Ilyen értelemben foglalt állást a Szovjetunió Kommunista Pártjának a megújulás és a szocialista fejlődés meggyorsítása jegyében lezajlott történelmi jelentőségű XXVII. kongresszusa is. Valljuk, hogy a Szovjetunió kezdeményezései szilárd alapot és lehetőséget biztosítanak az érdemi tárgyalások folytatására — mondotta Szabó István. A magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével négy évtizede halad a szocialista fejlődés útján. A magyar kommunisták és dolgozó népünk pártunk XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán munkálkodik. A 7. ötéves tervben megfogalmazott gazn kapcsolat A Szovjetunió e héten kedvező választ adott a Közös Piacnak arra az ajánlatára, hogy jöjjön létre közvetlen kapcsolat a legnagyobb szocialista ország és az Európai Gazdasági Közösség között. Vitathatatlanul kivételesen fontos állomása ez az immár évtizede tartó folyamatnak, amelynek célja a hivatalos kapcsolat megteremtése az európai szocialista országok gazdasági közössége, a KGST és a kontinens immár 12 kapitalista államát összefogó Közös Piac között. A kapcsolatkeresés története a hetvenes évek elejére nyúlik vissza. Akkoriban kezdeményezte először a KGST, hogy Európa két meghatározó gazdasági közössége, amely a világtermelés több mint fejét produkálja, létesítsen közvetlen kapcsolatokat egymással. Az EGK ezt az ajánlatot elvetette, arra hivatkozva, hogy a KGST hivatalos testületéinek nincs felhatalmazásuk tagországaiktól. A Közös Piac utalt arra is, hogy gazdasági érdekei inkább az egyes KGST- államokkal való kétoldalú kapcsolatok és szerződések mellett szólnak. Ez az álláspont gyakorlatilag a nyolcvanas évek közepéig fennállt, s fő oka volt annak, hogy a két nagy közösség dasági programunk megvalósítása minden eddiginél nagyobb egyéni és nemzeti erőfeszítést igényel. Megköveteli, hogy teljesebben tárjuk fel és hasznosítsuk tartalékainkat, a szocialista rendszerben és tulajdonviszonyokban rejlő erőforrásokat, kiterjesszük az intenzív fejlődés követelményeit a gazdaság és gazdálkodás minden területére. Nem utolsósorban természetesen arra is szükségünk van, hogy még hatékonyabbá tegyük gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésünket a szocialista országokkal — mondotta Szabó István. Szabó István végezetül rámutatott: megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a magyar—mongol kapcsolatok az elvtársi egyetértés és együttműködés szellemében fejlődnek. Együttműködésünk és barátságunk alapja eszméink közössége. Vállvetve haladunk a szocializmus építésének útján, együtt harcolunk az imperializmus ellen a békéért és a társadalmi haladásért. A Magyar Szocialista Munkáspárt a jövőben is annak érdekében fog tevékenykedni, hogy a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szellemében, a marxizmus—leninizmus és az internacionalista szolidaritás jegyében tovább erősödjék pártjaink és országaink kapcsolata, népeink barátsága. nem volt képes felépíteni a kapcsolatok hivatalos rendszerét. Pedig folytak enqől tárgyalások, egészen 1981-ig, amikor a politikai viták miatt megszakadtak. Az új korszakot alighanem "a tavalyi év nyitotta meg, amikor a nyár elején Mihail Gorbacsov a Moszkvában tartózkodó olasz kormányfőnek, Bettino Craxinak javasolta a két közösség tárgyalásainak újrafelvételét, mégpedig a.hivatalos kapcsolatok megteremtésének céljából. A KGST e javaslatot megküldte az EGK főbizottságának, ahonnan pozitív, érdeklődő válasz érkezett, ezután felgyorsultak az események: ősszel az Európa parlament küldöttsége járt Moszkvában. Ez volt az Európai Gazdasági Közösség egyik hivatalos szervének első tanácskozása szovjet hivatalos szervekkel. Látható lett, hogy mindkét oldalon mind erőteljesebben törekszenek a kapcsolatok megteremtésére. Ugyanakkor a Közös Piac fenntartotta nézetét, hogy a két közösség kapcsolatai nem befolyásolhatják az EGK és egyes KGST-tagálla- mok már megkötött szerződéseit, s általában a gazdasági együttműködés és kereskedelem fejlődését. A párbeszéd az idén újabb lendületet kapott, s megmutatta, hogy mindkét fél komolyan veszi a dolgot. Ennek bizonysága a mostani moszkvai válasz és annak brüsszeli fogadtatása. Avar Károly Így május tájékán csöndes fohászok mellett kutatják a portól fakó eget Afrika szárazságövezeteinek nomádjai: ha lesz eső, az azt jelenti, hogy valamelyest jobb túlélési esélyekkel várhatják a következő, bizonnyal igen kemény évet. Ha azonban nem jön a csapadék, jön helyette az éhezés, a szomjazás, s számolatlanul a halál. A fekete kontinens évek óta tartó agóniája jótékony- sági és egyéb szervezetek, valamint jó érzésű — s kellően befolyásos — magán- személyek tucatjait, százait indította arra, hogy egyéni lehetőségeikhez mérten valamit tegyenek. Ki koncerteket, sportrendezvényeket szervez, ki gyűjtési akciót indít, néhányan a saját zsebükbe nyúlnak — de hát mindez természetesen együtt is csak alamizsna a szükséget szenvedő tízmilliók igényeihez képest. Hogy is mondják a japánok? Ha valaki éhezik, ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni. Ebből a felismerésből indul ki az ENSZ is, amely a most zajló rendkívüli közgyűlését annak a témának szenteli, hogy miként lehetne Afrikát megtanítani „halászni”, azaz mi módon lehetne elérni, hogy a földrész országai valóban saját kezükben tarthassák gazdaságaikat, s csökkenjék az importtól való szinte teljes függésük. Sajnos nem elég azonban kidolgozni az „oktatási tervet”: még ha ezt sikerül is összeállítani, pénz híján papíron marad az egész. Az érintett afrikai országok vezetőinek saját becslései alapján 130 milliárd dollárra lenne szükség a romokban heverő gazdaságok talpra állításához és gyökeres átszervezéséhez, s a szakértők elmondták azt is, hogy ennek az összegnek a legjobb esetben legfeljebb a kétharmada teremthető elő belső forrásokból. Az Afrikai Egységszervezet jelentést terjesztett az ENSZ rendkívüli közgyűlése elé. A dokumentum szerzői többek között leszögezik: a katasztrofális szárazság romba döntötte az afrikai gazdaságok még többé-kevésbé működőképes ágazatainak többségét is, s külső segítség nélkül a kontinens továbbra is a nemzetközi közösség beteg embere marad. Afrika valóban súlyos beteg; tünetei: 175 milliárd dolláros tartozástömeg, éhínség, elsiva- tagosodás, aszály, amelyet zömében az emberi tevékenység okozott. A tünetek közül is talán a legsúlyosabb az első, a hatalmas adóssághegy. Afrika országai az utóbbi három évben összesen harminckét esetben voltak kénytelenek a törlesztési menetrend átütemezését kérni, de nem egy állam még akkor sem tudná időben teljesíteni kötelezettségeit, ha a jövőben export jövedelmének minden egyes centjét törlesztésre költené. E katasztrófa- és csődtömeg láttán — jócskán lemaradva a nemzetközi közvélemény mögött — a jelek szerint a hivatalos politika is elszánja magát a cselekvésre. Ügy tűnik, a korábban elképzelhetetlen sem annyira elképzelhetetlen: még hetekkel az ENSZ-köz- gyűlés soronkívüli ülésszaka előtt Svédország felajánlotta Malinak, hogy elengedi az afrikai ország néhány millió dolláros adósságát. Most, a világszervezet ülésén a jég tovább töredezik, mivel Kanada és Hollandia képviselője is közölte: kormányaik hajlandók öt évig eltekinteni attól, hogy a legszegényebb afrikai államok — a Szahel-övezet országai — törlesszék a felvett kölcsönöket. Kérdés marad azonban bőven. Az első, talán a legsúlyosabb úgy vetődnék fel: hogyan lehetséges, hogy miközben csak a Közös Piac raktáraiban tízmilliárd dollárt meghaladó értékű, eladhatatlan élelmiszerhegy halmozódott fel, Afrikában naponta egy kisvárosnyi ember, zömében kisgyermek hal éhen? A kérdés természetesen szónoki, hiszen ha sikerül is megválaszolni, az még nem jelent gyógyírt. Sokatmondó azonban az a vélemény, amelyet mind több gazdasági szakember és politikus magáénak vall: ha a legközelebbi jövőben nem sikerül milliárdokat összegyűjteni, s ha az ENSZ, a Világbank, a kölcsönző bankok és más szervezetek nem tudnak hatékony segítséget nyújtani, az a túlélés utolsó esélyének elvesztését jelentené millió és millió afrikai számára. Orvosok békekongresszusa Kölnben H bukaresti Elörében olvastuk Könyvkiállítás a román fővárosban flbe Sintaro Moszkvában Bukarestben, Románia Szocialista Köztársaság Művészeti Múzeumában a szocialista kultúra tiszteleg a párt előtt: könyvkiállítás hirdeti pártunk kultúrpoliti: kájának eredményeit, könyvkiadásunk változatosságát, a hazai irodalom, művészet, tudomány és oktatás kimagasló sikereit, azt, hogy a kiadói tevékenység milyen hatalmas fejlődésen ment át, s napjainkban a tegnapi és a mai alkotók művei valóban az egész nép tulajdonát képezik, a szellemi és művészeti értékek valóban hozzáférhetővé váltak egész társadalmunk számára. A Ceausescu-korszak szellemi gazdagságáról ad átfogó képet a kiállítás; könyvkiadóink terméséből nyújt meggyőző áttekintést a rendezvény. Reprezentatív válogatás ez, hiszen lehetetlen bemutatni azt a roppant mennyiségű könyvet, amelyet kiadóink az utóbbi huszonegy esztendőben letermeltek, mégis a kiállítási standok, tárlók jól érzékeltetik a gazdag könyvtermés változatosságát, magas hozamát, az átfogó szellemi és művészi alkotómunkát, nemkülönben a nyomdaiparunk fejlődését, minőségi előrelépését. Nagy teret szentel a kiállítás a társadalompolitikai könyvtermésnek. Mindenekelőtt pártunk elvszerű és eredeti bel- és külpolitikáját hangsúlyozza Nicolae Ceausescu elvtárs mélyen- szántó elméleti és gazdag gyakorlati jelentőségű, a hazai társadalompolitikai gondolkodás legjobb hagyományait folytató és új csúcsra emelő művei révén. Itt sorakoznak pártunk főtitkárának egész elméleti munkásságát magában foglaló kötetek; a Románia a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése útján című sorozat, mely román és más nyelveken több mint kétmilliós példányszámban látott napvilágot a Politikai Könyvkiadó gondozásában. De láthatók is Nicolae Ceau- sescu elvtárs társadalompolitikai, gazdaságpolitikai és filozófiai eszméinek különböző tematikus válogatássorozatai, a pártfőtitkár válogatott műveinek kötetei is. Jelentős helyet foglalnak el a kiállításon a tudományos és műszaki könyvek, alátámasztják pártunk főtitkárának azt a felfogását, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtését, az intenzív gazdasági-társadalmi fejlesztést csak a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmányai alapján és ezen vívmányokat elsajá’tító káderekkel lehet véghezvinni. Kiemelkedő helyet foglalnak el a kiállításon az ilyen tematikájú művek között doktor Elena Ceausescu mérnök, akadémikus elvtársnőnek, a világhírű tudósnak a munkái, vegyészeti kutatásai eredményeit tartalmazó, világnyelvekre is lefordított művei. Tény, hogy a kiállítás sokkal többet mond, mint amennyit mutat — a könyvkiállítások sajátossága ez. A pártunk megalakulása évfordulójának szentelt mostani kiállítás is sokat mond a szocialista Románia jelenéről, történelméről, a Ceausescu-korszak kulturális megvalósításairól. Weinberger a Sáliról Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter egy csütörtöki televíziós nyilatkozatában megismételte, hogy az Egyesült Államok nem tekinti magára nézve kötelezőnek a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szerződést. „Azt fogjuk tenni, ami biztonságunk érdekében áll, nem pedig azt, amit egy általunk sohasem ratifikált és nem is túlzottan jó szerződés ír elő” — mondotta az NBC televíziónak adott nyilatkozatában Weinberger, aki már szerdán is hasonló kijelentéseket tett a West Point-i katonai akadémián elmondott beszédében. A miniszter nem volt hajlandó megadni annak időpontját, mikor éri el az Egyesült Államok a szerződésben meghatározott felső határt a manőverező robotrepülőgépek indítására al- kalamas hadászati bombázók terén. Azt mondotta, hogy a szükséges átalakításokat „olyan gyorsan végzik el, amilyen gyorsan csak lehet”. Korábban a Pentagon már augusztusra jelezte azt az időpontot, amikor elkészül 130 bombázó átalakítása, Reagan elnök viszont az év végét tüntette fel határidőként. Abe Sintaro japán külügy- itiiniszter a szovjet kormány meghívására csütörtökön hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A repülőtéren Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. A szigetországi diplomácia vezetője magával vitte Na- kaszona Jaszuhiro miniszter- elnök Mihail Gorbacsovnak- szóló levelét. Abe Sintaro megbeszéléseket folytat szovjet kollégájával, Eduard Sevardnadzéval, és várhatóan fogadja őt az SZKP KB főtitkára is. A tárgyalások napirendjén a kétoldalú kapcsolatokkal ösz- szefüggő kérdések, valamint kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémák szerepelnek, különös tekintettel a kelet—nyugati, ezen belül pedig elsősorban a szovjet—amerikai viszony alakulására. Abe külügyminiszter mostani látogatása a januárban felújított külügyminiszteri konzultációk részét jelenti. Emlékezetes, hogy Eduard Sevardnadze januári japáni látogatása előtt a korábban rendszeres külügyminiszteri párbeszéd éveken keresztül szünetelt, Eduard Sevardnadze és Abe Sintaro Tokióban azonban megállapodott abban, hogy a jövőben a külügyminiszterek ismét rendszeres konzultációkat folytatnak. Erre utalt a japán külügyminiszter is, amikor elutazása előtt hangoztatta: mostani látogatásának legfőbb célja a külügyminiszteri párbeszéd folyamatosságának biztosítása. Ez egyben — fogalmazott a japán külügyminiszter — arra is utal, hogy előrelépés történt az elmúlt időszakban a kelet— nyugati viszony alakulásának ingadozásai által nagymértékben befolyásolt japán— szovjet kapcsolatokban. A kétoldalú kapcsolatokat illetően a felek áttekintik a gazdasági és kulturális, valamint a tudományos és technológiai együttműködés állását. szó lesz a két ország közötti békeszerződés megkötésének lehetőségéről. Ez utóbbi kapcsán Abe Sintaro közölte, hogy fel kívánja vetni a Szovjetunió által megalapozatlannak tartott és határozottan elutasított japán területi követeléseket. Csütörtöki értesülések szerint a Mihail Gorbacsovnak küldött levélben Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök megerősítette az SZKP KB főtitkárának korábban átadott -— japáni látogatásra szóló — meghívást.
