Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-29 / 125. szám
NÉPÚJSÁG 1986. május 29,, csütörtök II jó regény ma is népszerű — n bőség zavara? — Új szociográfiák Könyvheti újdonságokban tallózva Ha nem is térünk vissza a Supka Géza kezdeményezte könyvnap intézményéhez, tehát az egynapos könyvünnephez, akkor sem lesz az idei könyvünnep a megszokott módon hétnapos, tudniillik az idei könyvhét a neve ellenére egy hétnél rövi- debb ideig tart. Mit várhatunk? Nos, több mint nyolcvan könyvet felsorolni sem érdemes, de amit e sorok írója ismer, azt bátran ajánlhatja. Elsősorban egypár emlékiratot. Balogh Edgár, az erdélyi politikus és közíró Férfimunka címen számol be a felszabadulást követő évtizedről, mikor is az öttani magyarok nagy többségét tömörítő Magyar Népi Szövetség a szocialista átalakulás érdekében a román kommunistákkal vállvetve harcolt — megállítva ezzel a Maniu- féle nacionalista bandák gyilkos akcióit, és segítve a dolgozó magyar nép egyenjogúsítását, amelyben olyan szövetségesre találtak, mint Groza Péter. Igaz, a kezdeti eredmények egy idő után bizonytalanná váltak, s a személyi kultusz törvénytelenségei a magyarok legjavát is sújtották. Magának Grozá- nak is lesz egy kötete: A börtön homályában. Két nem baloldali, hanem gentry ember művét kell még említenünk. Egyikük a liberális nagypolgárból régésszé vált Zolnay László. Ö fedezte föl a budai vár gótikus szobortöredékeit. A náci befolyás növekedése idején zsidó feleséget választott; Rákosi idején ezt az asszonyt mint kapitalistát telepítették ki, de Zolnay ekkor is szolidáris maradt vele, noha akkor már egy grófnő volt a felesége. Szóval van miről mesélnie, miről emlékeznie... (Hírünk és hamvunk). Akárcsak Pálóczi Horváth Lajosnak, aki a népi írókhoz és a Magyar Közösség titkos társaságához tartozott, mégis ellenálló és szovjetbarát tevékenységet folytatott. Sajnos, most csak gyermek- és ifjúkoráról olvashatunk Álompákász című emlékiratában. Bizonyára nagy siker lesz Moldova György új szociográfiai kötete. A pénz szaga, a kamionsofőrök üzleteiről, űzelmeiről, kiszolgáltatottságáról szóló sajátos, szókimondó könyv. Bármennyire növekszik is a tényirodalom népszerűsége, a regény iránti érdeklődés mégsem csökken. Főként ha jó regényről van szó! Szász Imre irodalmi rangját csak mostanság kezdjük igazán fölfedezni; A világ így ér véget című, egy este elolvasható kisregénye immár legkülönbjeink sorába emeli. Művészregény? Hazafias alkotás? Egy megnyomorított értelmiségi nemzedék regénye? A külföldre futottaké vagy szalajtottaké? Mindez és még sok minden. Kisregényben egy nagy mű! Vannak aztán még rövi- debb írások: a Körkép ez idén 23. alkalommal megjelenő gyűjteménye az elmúlt év, legjava elbeszéléstermésének foglalata. A folyóiratokban szétszórt harmincegy novella, így együtt, mai prózánk teljességét mutatja meg, akárcsak a Szép versek költészetünkét, vagy a Rivalda az előző évadban bemutatott drámák színe-javát. Hogy nem maradtak-e ki számottevő írók vagy alkotások? Ezt a kérdést mindig föl lehet tenni, de önmagunk ízlésének a válogatókéval történő szembesítése külön is kedves játékká teszi ezeknek az antológiáknak a lapozgatását. Élő klasszikusunk, Illés Endre, Ezüstpénz című kötete a férfinemmel kapcsolatos írásait gyűjti egybe. Az újabb nemzedék kiemelkedő képviselője viszont Esterházy Péter. Bevezetés a szépirodalomba című, több kisregényből álló ciklusa először jelenik meg együtt. Minden mű más, egymástól független, mind nehezen kibogozható értelmű, itt-ott már- már abszurdba hajló olvasmány. Az egyik a múlt század elején-közepén játszódik, a másik az ötvenes években, a harmadik — talán — ma, és így tovább, de ez a különös modern, sőt modernkedő ciklus valahogyan mégis igazi irodalommá áll össze. Eltávozott legkülönb költőink egyike, Kálnoky László, de itt van posztumusz kötete (Hőstettek az ülőkádban), akárcsak az ő „iskolájához” tartozó, élő s alkotó Űjhold- kör íróinak antológiája; Nemes Nagy Ágnes gyűjteményes kötete (A Föld emlékei). És olvasható a szintén városi-polgári indítású java költészet művelőjének, Orbán Ottónak — tán túl is méretezett — nagy versgyűjteménye, valamint Szécsi Margit A Betlehem-blues című groteszk, illúziótlan és népi hagyományokat folytató új termése. Fontos dokumentum az Illyés Gyula szerkesztette ötven évvel ezelőtti Mai orosz dekameron, amit annak idején a Nyugat adott ki, és amely ma is frissen hat, bizonyítva, hogy a huszadik századi modernség nem kis mértékben szovjet írók ta- lálmánya-leleménye volt, már ameddig Sztálin, Zsdá- nov és társai megtűrték. Hogy aztán »nálunk miként ment végbe a szocialista politika, gazdaság és kultúra eltorzítása, és mi az, ami ezeknek az esztendőknek mégis maradandó vívmánya, arról Szabó Bálintnak, Az „ötvenes évek”-ről szóló tanulmánya ad tárgyilagos képet. A bőség zavara? Nem, nem lesz itt zavar. Ki-ki föllelheti, amit szeretne. Aki pedig azt akarja, hogy jövőre biztosan megkapja a legfontosabb kiadványokat, az már az idei könyvhéten beléphet a népfront kezdeményezte könyvbarátkörbe, amely külön kedvezményeket, sőt illetménykötetet is juttat tagjainak. Kristó Nagy István Jubilál a körösladányi hímzőkor (Tudósítónktól) A Körösladányi Petőfi Művelődési Ház díszítőművészeti szakköre a közelmúltban bensőséges keretek között ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját. A szakkör tagjai a tíz év alatt több közös kiránduláson vettek részt, amelyen megismerkedtek hazánk egy-egy tájegységének népművészetével. Tudásukat egy-egy múzeumlátogatással és kiállítások megtekintésével gyarapították. Szakköri foglalkozásaikat hetente tartják, amelyeken az évek alatt már szinte minden tájegység mintakincseit feldolgozták. Jelenleg a hódmezővásárhelyi hímzéssel ismerkednek. A művelődési ház vezetése sokat segít annak érdekében, hogy a szakköri tagok jól érezzék magukat egy-egy foglalkozáson. Esetenként kedvezményes jegyeket biztosítanak egy-egy rendezvényre. A 32 tagú szakkör összeko- vácsolódására példa, hogy most fejezték be azt az öt darabból álló, lakószobába illő terítőgarnitúrát, amelyet Készül a battonyai SOS gyermekfalunak szánt ajándék a körösladányi szakkörben FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy hálózatépítési munkák miatt áramszünetet tartunk Békéscsaba külterületén, a Békési út melletti tanyavilágban (Konzervgyár—Bandikafa között), valamint a Nagyréten, a Körös-csatorna jobb partja melletti, és onnan táplált hálózatokon, a Május 1. u.—Bandikafa közötti szakaszokon, 1986. május 29-én, 8.00—15.00 óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Démász békéscsabai kirendeltsége mezőberényi szűcsmotívumokkal díszítettek és ajánlottak fel a battonyai SOS gyermekfalu részére. A szakkört Kiszely János- né népi iparművész vezeti, aki Mezőberényből jár át Körösladányba a szakköri foglalkozásokat megtartani. A vezetőnek elsősorban megyénk díszítőművészetének feldolgozása szívügye. Most a szakkör tagjaival együtt gyűjtik és dolgozzák fel a Körösladányban található fehérhímzést, hogy anyáink, nagyanyáink mintáit újra feldolgozzák és így őrizzék meg az utókor számára. Sípos Imre Mikegisz Egy diákújság tíz éve Szeretnék visszafiatalodni, hogy diákszemmel nézhetném, de ez már nehéz ügy, s csak a beleélés marad. Az meg nem az igazi, mert csak a felnőtt látja, nézi, értelmezi a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola lapját. Ám a mottó — a Mikes Kelemen-idézet — sokat segít. „Jó némelykor megbátorítani az embert, mert sokan vannak olyanok, akik szégyellik világosságra tenni gondolatju- kat...” S ez már nem gyerekjáték, a bátorítás rájuk és ránk, mindnyájunkra ráfér. Azokra is akik a tíz év alatt — sokan — részt vettek a lap szerkesztésében vagy segédkeztek benne, majd kiröpültek az alma máter falai közül. Van azonban olyan, aki az első perctől ott állt a lap mellett, patronálta, tanácsokkal látta el a szerkesztőgárdát: Ménesi György tanár. A vele készült interjúval kezdődik az ünnepi szám, s aki kérdezi: a jelenlegi „főszerkesztő”, a harmadikos Kaptár Ilona. A lap útja rögös volt, de- sikerült életben tartani, s a cikk ezt a folyamatot tükrözi. A tudósítások az iskolai élet említésre méltó eseményeiről szólnak: ünnepi rendezvényekről, versenyekről, vetélkedőkről, s a kollégiumi kérdések is szóba kerülnek. A 35 oldal terjedelmet jó beosztással használták ki a diákok, mert helyt kapott egy nagyobb cikk is, melyben Battonya helyzetéről, különös tekintettel a jövőre, nyilatkozik a tanácselnök. Jók az útibeszámolók, s kiemelkedően a Mikes Kele- men-levélpályázat — itt még csak jeligés — szép és okos, első díjas dolgozata. S csak dicsérendő, hogy véleményeket is közöl a lap és humorral is foglalkozik, habár ez utóbbi lehetne humorosabb. Az iskolaév második fórumáról közölt tudósítás érdekes: mutatja, hogy a kérdések mind olyanok, amik furdalják a diákságot. A tanárdiák kapcsolat, a közösségi élet, s még az is, hogy milyen érzés rossz jegyet adni valakinek? Figyelemre méltó vita is volt: a tanulmányi eredmény és a kollégiumi lét összefüggése körül, melyben a diákok ellentmondást látnak. Ugyanis volt olyan konkrét eset, amikor egy tanuló osztályismétlésre bukott és felvették a kollégiumba, egy másik pedig csak egy tárgyból és azt mégsem vették fel. A vita vita maradt, végül azzal zárult, hogy az igazgató utánanéz a dolognak. összességében: a slágerlistával végződő diákújság érdekesen, olvasmányosan foglalkozik számtalan, a tanuló- ifjúságot érintő dologgal, s mindig tárgyszerűen az iskolához és a kollégiumhoz kötve. Jók, olykor szellemesek a rovatcímek, például az úti beszámolóké: Hol jártál báránykám? Helyes, hogy a sok minden mellett rövid hírek is vannak, s nem is kevés, s hogyha egy vers erejéig is, de a líra is jelen van. S csak azt mondhatom, amit érzek: a lapcím kivételével az egész nagyon tetszett. Tudom, hogy a mozaikszó — Mikegisz — olyan információt közül, amit fontosnak tartanak, csak valahogy nem stílusos, nem lapcímnek való. S ha tíz év nagy idő is, talán meg lehetne válni tőle, s akár pályázattal kiválasztani az újat. A szebbet, jobbat, frappánsabbat. Vass Márta HANGSZÓRÓ Kopogtató A vasárnapi Kopogtató című műsornak a gyermeknap adott aktualitást. Perjés Klára műsora sok mindenre kitért. A pályaválasztásra, a gyermekköltészetre, állami gondozottak vallomására, nekem mégis (aznap!) az a riport tetszett, melyben egy kedves kis srác mesélt azokról a kirándulásokról, melyeket apuval, anyuval közösen tesznek néha. Igen! A közös élményt semmiféle gyermeknapi ajárf- dék nem pótolhatja. Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem kívánok itt tanulságokat levonni napjaink idő- és türelemhiányos gyermek- neveléséről. Ám aki hallotta ezt a műsort, bizonyára elgondolkozott arról, ami városi csemetéinknek oly nagyon hiányzik; a szabad levegőről, a szabad mozgási lehetőségről, a természettel kialakított közvetlen kapcsolatról. Mindezek helyett marad az egész napos padban ülés, s otthon a magnó, a televízió és persze a rádió. Kapcsolatunk e tömegkommunikációs eszközökkel nem egyforma. Az én rádióm Vasárnap 9 óra 55 perctől „Az én rádióm” műsorában Árkus József ült a mikrofon mellett. Először a munkadalokról hallhattunk. Nem az ősi munkadalokról, hanem azokról, melyek Árkus Józsefet buzdítják az írásra. Ha a Parabola szignálja csendül fel — mondta —, máris nekiül, s készíti a műsor forgatókönyvét. Egy kicsit otthonába is betekinthettünk: a konyhában főző feleségre, Sanyi kutyára, akinek egyébként ugyancsak sajátos kapcsolata van a rádióval, s Árkusra, aki fülhallgatóval a fején rója a sorokat. Egy-egy zene benne is régi élményeket, egykori szerelmeket idéz, ám nem Árkus József lenne e műsor főszereplője, ha nem az árak drágulásánál kötnénk ki a szerelmi történetek végén is ... A műsor azzal zárult, egy hónap múlva találkozhatunk ismét. Akkor is odafigyelünk. Érdemes. Bolt a város szélén Igen, a Nők a pult mögött című televíziós sorozat becenevét választottam e rész alcíméül. Nem, nem tévesztettem el, tudom, hogy ezúttal rádióműsorokról esik szó. Egy keddi riportról szeretnék megemlékezni, mely a Napközben című rádióműsorban hangzott el. Egy fővárosi közért dolgozói beszéltek a televízió sorozatáról, mely nem véletlenül kapta a találó alcímet, vagy ahogy az előbb neveztük, becenevet. Mert kit, mit becézünk? Akit vagy amit megkedveltünk, megszoktunk. Az adott tévésorozattal is így vagyunk, hisz hétköznapjaink apró-cseprő gondjai elevenednek meg benne, természetes, hogy azokhoz, akik a rádióriportban hangot kaptak, még közelebb áll a történet. Tanulságokat vontak le belőle, egy kicsit kívülről nézhettek napi munkájuk általuk is tapasztalt negatívumaira. Vagy ahogy ezt mondani szokták: tükörbe néztek, s bátran megváltották, hogy mire jutottak az önvizsgálattal. Gólok, méterek, történetek... Nem ártana, ha hasonló önvizsgálatra adná a fejét Török László, a kedden hallott Gólok, méterek, történetek ... című műsor szerkesztő-műsorvezetője. Baki baki hátán. így jellemezhetném röviden a műsort, mely a labdarúgó-világbajnokság küszöbén hangzott el. Ilyenkor azok is jobban odafigyelnek a sportműsorokra, akik egyébként nemigen... Már csak ezért is igényesebben kellene készíteni őket. A riportok kapkodóak voltak, hiányzott belőlük az alaposság. Alig tudtunk meg valamit a műsor helyszínéről, a Szobi Gyümölcsfeldolgozó szabadidőparkjáról, a műsor vendégébe egyszerűen belefojtották a szót, ami még akkor is furcsa, ha egy mexikói telefon miatt történt így. A műsor vezetője hol ezt, hol azt felejtette el, ezt többször közhírré is tette (becsületére legyen mondva), arról nem beszélve, hogy. olyan, nem éppen elmés kérdések is elhangzottak: „Szereti-e műsorunkat?” Vagy: „Jól érezte magát műsorunk vendégeként?” Próbálták volna azt mondani, hogy nem. Persze lehet, hogy egyedül vagyok e rossz véleménnyel, hisz („régi dicsőségünk...”) nem egy emlékezetes sport- eseményről, briliáns gólokról hallhattunk egykori rádiófelvételt. Ilyenkor bizonyára kellemes érzések lepték meg a sportrajongó hallgatóságot... Voltak jó néhányan, akiket e bakirengeteg még játékos kedvétől sem fosztott meg. Sőt. Az egyik telefonáló bátran, majdhogynem büszkén mondta el, hogy munkahelyén (egy irodában) szórakozik imigyen, rádiót hallgatva. Ez még tovább növelte bosszúságomat. Hogy hány ügyfél téblábolt ezalatt az iroda előtérében? Erről nem szóltak. Pedig érdemes lett volna őket is meghallgatni! ^ t Versenyfelhívás az iskolaszövetkezeti könyvterjesztés, olvasómozgalom fejlesztésére A Szövosz Szövetkezetpolitikai Főosztálya, Kereskedelmi Főosztálya és a Könyvértékesítő Vállalat a fogyasztási szövetkezetek keretében alakult és dolgozó iskolaszövetkezeti csoportok részére országos könyvterjesztési és olvasómozgalmi versenyt hirdet. A verseny célja: az iskolai tantervi és mozgalmi célkitűzésekkel összhangban az iskolákban szervezzék meg a rendszeres könyvárusítást, szélesítsék az iskolai olvasómozgalmat, a saját könyvtármozgalmat. A verseny időtartarpa: 1986. április 1.—december 31. A versenyértékelés szempontjai között szerepel az elért könyvforgalom nagysága, az iskolaszövetkezeti csoportok által szervezett olvasómozgalmi rendezvények, a könyvpropaganda. A verseny értékelése és a helyezések eldöntése pontozás alapján történik: minden ezer forint összegű könyvforgalom után 4 pont; olvasómozgalmi rendezvények (irodalmi színpad, szavaló- és prózamondóverseny, házról házra árusítás, könyvvásár, könyvkiállítás stb.) megszervezéséért külön-kü- lön 2-2 pont adható. A verseny díjazása: a legjobb eredményt elért iskolaszövetkezeti csoportok 1 darab 5 ezer forintos, 2 darab 4 ezer forintos, 3 darab 3 ezer forintos értékű könyv- utalványt kapnak. Eredményhirdetésre és a díjak átadására Budapesten 1987 februárjában kerül sor.
