Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

dSIIHiEJO

1986, május 29., csütörtök

Kukoricabolrány Jugoszláviában

Gyár a város peremén i

Ha Békéscsabáról Szeghalomra utazunk, a város peremén, a főút mentén jobbra gyönyörűen parkosított, tiszta környezetben találni a Fővárosi Ruhaipari Vállalat gyárát. A fehérnemű- és paplankészítő részlegekben két műszakban mintegy 400- an dolgoznak — 95 százalékban nők —, a gyermek- gondozás örömeit 120 kismama élvezi, 21-en pedig bedolgozást vállaltak.

Japántól az USfl-ig

— Két világhírű tőkés céggel állunk kooperációs kapcsolatban — magyarázza Molnár Ferenc műszaki igazgatóhelyettes. — Ök adják a technológiát, a kelmét, közreműködnek a korszerű gépek beszerzésében, felszerelésében, a munkásnők betanításában, ők szabják meg a normát is. A Billerbeck (IBU) cégnek pehelypaplanokat és egyéb „tollas” exportterméket készítünk. A paplanokban kizárólag magyar eredetű libapelyhet használunk, a vállalat saját tollfeldolgozó és tisztítóüzemmel rendelkezik, a szeghalmi nők pedig nagyon precízen dolgoznak, így a nyugati országok minden minőségi előírásainak 100- százalékosan megfelel a munkánk. Kooperációs partnerünk Japántól az USA-ig a világ minden tájára exportál, így a szeghalmiak jó hírneve sokfelé eljut.

Megtudtuk azt is, hogy a

Billerbeck-technológiával importkiváltó paplanok és párnák készülnek hazai ellátásra, amit a Skála Metró Áruház forgalmaz. Készül paplan poliészter- és gyapjútöltéssel is. Ezenkívül lakossági szolgáltatást is vállal a szeghalmi telep. Az öreg paplanokat megfiatalítják, nagyanyáink dunnájából pedig — megrendelésre — pehelypaplan készül.

— A FELI NA céggel 1979- ben kötöttünk kooperációs együttműködési szerződést — folytatja az igazgatóhelyettes. — Fűzőket, melltartókat varrtunk, 1985-ben fürdőruhára is kiterjesztették a megrendelést. Eredményes tőkés exportunknak köszönhető, hogy a műszakonként

100 nőt foglalkoztató fehérneműcsarnokot mintegy 30 millió forintos költséggel megépíthettük. A fürdőruhavarrás speciális gépparkot igényelt, ezt megvásárolni nem tudtuk, de a partner segítségével béreljük a jelenleg legmodernebb gépeket.

Czeglédi Ferencné, Zsuzsa „birodalmában” csak ámu- lok, bámulok. Ilyen fehérneműt és fürdőruhát eddig csak importból láttam. Szép kelméből, színben és fazonban rendkívül gazdag a választék. Minden korosztály megtalálja számára a legkedveltebb fazont és színt.

Félév

tanulási idtt

— A Töviskesi Állami Gazdaságból jöttem ide, varrónőként kezdtem — magyarázza Zsuzsa asszony, üzemvezető. — A FELINA cég képviselői annak idején egy évet garantáltak arra, hogy a szeghalmi nők — kifogástalan minőségben — egy év alatt elérik a kívánt normaszintet. 70 százalékuk fél év alatt megtanulta a szakmát, ma már öt hónap elég, némelyiknél ennél is kevesebb. Induláskor három modell volt, az átállás komoly próbára tette a vezetőket és a dolgozókat. Most egy hónap alatt 80—82 modellt varrunk, de a váltás nem gond. Egy karra dolgozunk, nem csak munkatársak, de barátok is vagyunk, jóban rosszban összetartunk. Egy csoporton belül mindenkinek minden munkafázist meg kell tanulnia, így igazságos. Szükség esetén átcsoportosítjuk új feladatok megoldására a varrónőket, ez sem okoz problémát. A munkafegyelem kifogástalan és a minősé? ellen még az igényes tőkés partner sem emelt eddig kifogást.

Elmondották azt is, hogy a FELINA cég annyira elégedett a szeghalmiak munkájával, hogy újabb öt esztendőre meghosszabbította velük a szerződést. A termék döntő többsége bérmunkaként visszakerül a kooperációs partnerhez^ de importkiváltó termékként a Módi Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére hazai értékesítésre is gyártanak szép holmikat.

A határidőt szigorúan betartják. Hat hete éjszakai műszakra osztottak be önként jelentkező varrónőket, mert a fürdőruha szezonális jellegű termék, most kell szállítani, amikor kérik. A varrónők ennek érdekében kommunista műszak szervezését is javasolták, hiszen mindenkinek érdeke; minél több fehérnemű és fürdőruha kerüljön exportra.

Meghatározó

szerepben

Evanics Imréné termelő- szövetkezetből került a varrodába.

— Elég hamar belejöttem a varrásba — mondja jogos büszkeséggel. — Két fiammal a férjem marad otthon, ha délutános műszakban dolgozom. Megéri, mert az átlagkeresetem meghaladja az ötezer forintot.

— Én sem bántam meg, hogy az állami gazdaságból átjöttem — vélekedik Mada- rasi Gézáné. — Ott ebédkiosztó voltam, havi 3100 forintért. A húgom itt dolgozik és ő mesélte, hogy milyen nagyon jó itt a kollektíva, segítik egymást, a kereset is jó. Januárban jöttem és már a legutóbbi hónapban 4600 forint volt a keresetem. Persze hajtok, és nagyon odafigyelek. De megéri.

A Fővárosi Ruhaipari Vállalat múlt évi 380 millió forintos évi termelésének kétharmadát a szeghalmi 'telep hozta. 13 szocialista brigád működik a paplankészítő és a fehérnemű-varrodában. Az idén — vállalati szinten — negyvenmillió forint nyereséget terveznek, s ebből Szeghalom arányosan kiveszi részét. Mint mondották: nincsen távolság, csak földrajzilag. Az anyavállalat szakemberei hetenként lejönnek, minden segítséget megadnak munkájukhoz, a vállalati tanácsban csakúgy, mint a szakszervezeti bizottságban arányosan tevékenykednek szeghalmiak, nagy a beleszólási jog, a főbizalmirendszer bevált.

A város peremén levő gyárban több munkásasszony kijelentette:

„Nagyon jól érzem itt magam, szeretnek, megbecsülnek.”

Ary Róza

Az import magkukorica alaposan felkavarta a kedélyeket. Nem is csoda, hiszen tekintettel az alacsonyabb árra. meg a hangzatos minőségre (ZP—704-es), sokan vásároltak belőle. S mint derült égből a villámcsapás, jött a hír: fertőzött. Sajnos,, elég későn érkezett a figyelmeztetés, az utasítás: vissza az egészet, tehát követelték a földművesektől, adják vissza annak, akitől vásárolták. A felhívásnak azonban sokan már nem tehettek eleget, mert a magot elvetették. Lett is az ügyből nagy ribi- lió, a kérdések zuhataga érkezett a magforgalmi vállalatokhoz: ki hozta be a vetőmagot, hogyan került át a szűrőn, amikor tudvalévő, ilyen alkalomkor előzőleg két intézetnek is ellenőriznie kell a magot, és legvégül persze tudni szeretnék, ki követte el a mulasztást, megtörtént-e a felelősségre vonás.

A zimonyi kukoricanemesítő intézetben dr. Milutin Pancic és dr. Lazar Kojic igazgató, illetve helyettese, valamint dr. Dragi Samojo- lovic, a belgrádi Hibrid Magforgalmi Munkaszervezet igazgatója elmondta, hogy a vetőmag megrendelése és leszállítása annak rendje- módja szerint történt. A belgrádi Hibrid és a zágrábi Astra ugyanis 2600 tonna magkukoricát vásárolt a De Calb amerikai és a Nun- gesser nyugatnémet cégtől. Mindkét vállalat azonban amerikai hibridet adott el. Egyébként a szóban forgó magforgalmazó vállalatok nem ismeretlenek. hiszen

HAJNALI NÉGYKOR

KEZDŐDIK A KAPÁSMÜ- SZAK MEGYÉNK TERMELŐSZÖVETKEZETEIBEN. Az utolsó kazlakat rakják az első kaszálású lucernaszénából. Nem ritka a Pusztaföldvári Dózsa Tsz példája, ahol az első kaszálásból holdanként 15 mázsa feletti kitűnő széna termett. Újkígyóson, Dobozon, Gyulán, Eleken és megyeszerte aratják, csépelik a zöldborsót. A konzervgyári szakemberek úgy vélik, hogy I. osztályú főzeléknekvalót tartósíthatnak, mert egyenletesen, szépen fejlődött a borsó, a kedvező májusi időben nem öregedett el a szem. Korai káposztából naponta indul az exportszállítmány megyénkből. Befejeződött a rizsvetés is, a termelőszövetkezetek 2400 holdon vetettek

egyik is, másik is vagy tíz éve együttműködik a zimonyi kukoricanemesítő intézettel, amelyik nem első ízben vásárolt tőlük vetőmagot. A belgrádi Hibrid magforgalmi vállalat a nyugatnémet cégnek évente mintegy 20 ezer tonna magkukoricát ad el. Tehát kölcsönös érdekről van szó, legyen az import vagy export.

A behozatalban nincs semmilyen ördöngösség vagy nyerészkedés, a behozatal a terv szerint alakult. A vizsgálatokat a Szövetségi Végrehajtó Tanács Mezőgazda- sági Bizottságának hatáskörébe tartozó topcideri intézet végezte el. Állítólag alaposan, erről egyébként meggyőznek bennünket a jegyzőkönyvek. Sőt, a jegyzőkönyvekben az is benne van, hogy a mag csíraképessége igen nagy, hiszen eléri a 98 százalékot. De hát akkor hol csúszott hiba a számításba? A szakértők véleménye szerint az történhetett, hogy a mintát a nem fertőzött zsákokból vették. A jegyzőkönyvekből ugyanis kiderült, hogy a vetőmagnak csak egy része volt fertőzött, ezt persze már az utólagos vizsgálatok derítették ki. A szakértők szerint, . ha különösképpen nem ügyelnek, még a gombabetegséget is lehetetlen sokszor megállapítani. Habár a jegyzőkönyvek tisztára mossák a vetőmagvizs^áló intézetet, a mulasztás mégis itt történt.

A szóban forgó szakemberek ait állítják, hogy túl nagy port kavartak fel a fertőzött magkukorica körül és korántsem olyan veszée magas hőigényű, jól jövedelmező növényből.

(Békés Megyei Népújság, 1966. május 26., csütörtök.)

JÓ KERESETI FORRÁS: A SZÉKFÜ ÉS KÖRISBO- GÁR GYŰJTÉSE. Sok, újonnan földhöz juttatottnak és törpebirtokosnak földje

megművelésén kívül még bérmunkát is kell vállalnia, hogy megélhetését biztosítani tudja. Sokan nem ismerik azonban a gyógynövény- és kőrisbogárgyűjtés kifizető voltát, pedig például a székfű — ami most időszerű — gyűjtésével napi 6—8 órai munkával 2,5, sőt háromszoros napszámbért is meg lehet keresni. Ugyancsak jó kereseti forrás a kőrisbogárgyűjtés is. Kilójáért 18—20 forintot fizet a kereskedő. A bogarakat benzinnel, vagy éterrel meg kell fullasztani,

lyes a helyzet, mint egyesek állítják. Az viszont igaz, hogy a szerződés, amelyet a szóban forgó cégekkel kötöttek, egészséges vetőmag szállításáról szólt. Sőt, a szerződés értelmében, ha valamilyen hibát észlelnek, kártérítést is követelhetnek. Jelen esetben valószínűleg — tekintettel az eddigi zavartalan együttműködésre — megelégszenek azzal, hogy a szóban forgó cégek visszaveszik a vetőmagot, de hogy az e?véb szállítási költségeket ki téríti meg, erről egyelőre nem beszéltek.

Ami a veszélyt illeti, a szakértők között is megoszlanak a vélemények. Akik a fertőzés veszélyét kisebbíteni igyekeznek, sem teszik tűzbe a kezüket az amerikai magkukoricáért, de többen azt állítják, hogy a jelenlegi hibridek, legyenek akár hazaiak, akár amerikaiak, ellenállóbbak a szóban forgó gombabetegségekkel szemben. Úgy mondják, nálunk nagyobb baj és nagyobb veszélyt rejteget a fuzárium. Egyébként a dipoldis zeae csak különleges időjárási viszonyok között fejlődhet, például, ha 15 napon át 30 fokos meleg van és a pára- tartalom eléri a 95 százalékot. Ilyen időjárás csak a forró égövre jellemző országokban fordulhat elő. Amerikában jóllehet előfordul a szóban forgó kukoricabetegség, de sosem károsítja meg nagyon a kukoricát. Sőt, a tőlük vásárolt ZP—704-esben Amerika egyetlen vidékén sem okozott károkat.

(Megjelent az Újvidéki Magyar Szóban.)

azután ki kell szárítani. A gyárak azután állati gyógyszert készítenek belőle.

(Viharsarok, 1947. május

29., csütörtök.)

A SZAKSZERVEZETNÉL KAPHATÓ AZ 50 SZÁZALÉKOS KEDVEZMÉNYRE JOGOSÍTÓ UTAZÁSI IGAZOLVÁNY. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter a dolgozók részére 50 százalékos egyszeri menetdíjkedvezményt engedélyezett, szabadságuk tartama alatt történő utazáshoz. A kedvezmény kiterjed minden kollektív szerződés hatálya alá tartozó szellemi és fizikai dolgozóra, valamint vele együtt utazó feleségére és 14 éven aluli gyermekére. A szakszervezeti tanács megyei titkársága most kapta meg az utalványokat, melyek alapján a kedvezmény igénybe vehető. A menetdíjkedvezmény gyors- és személyvonatra egyaránt érvényes.

(Viharsarok, 1947., május

29., csütörtök.)

Primőrpiac, nagy pénzek és egy álom

Szerencsés véletlen sodort a hét végén Budapesten a Bosnyák téri nagy zöldségpiacra. Vasárnap kora este keveredtem az üzletnek ebbe a színes, zajló bábelébe. A kellemes esti levegőben valóságos egzotikus hangulatot teremtettek a primőrhegyek illatai, és az emberrengeteg harsány hangszőttese. A látvány kápráztató volt, még a szürkületben is. Paprika, uborka, spárga... mindenféle termény — minden mennyiségben. Az ország minden tájáról — a legtöbben talán Békésből — egész nap érkeznek az árusok. Ki korán kelt, estére már csak a jó ízű „szakmai” tereferének adózik. Mások csak arra várnak — néha órákat is —, hogy a már kifizetett portékát elszállítsa a vevőjük. Merthogy, hogy az üzlet íratlan morálja itt szigorú törvény (talán olykor szigorúbb is, mint egyik-másik intézményes ügyletben).

♦

Az árusok jól ismerik egymást, a segítőkészség a „kollegalitás” általános. Vannak köztük, akik termelők is, mások pedig csak „forgatják” az árut. Külső jegyekről is jól megkülönböztethető a két típus. (Az egyik valamivel hangosabb és elevenebb, ahogyan az már Mercurius óta kialakult...)

Arról persze szó sincs, hogy az ilyen helyek a szentéletűek és a széplelkek gyülekezetei lennének. Nem árt, úgymond „észnél lenni” az adás-vétel műveleteiben. Előfordult például, hogy az egyik végen vásárolt termékkel valaki újra kezd a másik soron — drágábban kínálva.

„Vergiliusom” egy, a jövedelmét zöldség- termesztéssel „kiegészítő” pedagógus volt. Ö vezetett végig a kilométernyi árusítósoron. Százötvenért egész nap árulhat itt az ember. Am nemrég, amikor még tombolt a primőrfőszezon, a bejáratnál száz meg száz méteres sorok vártak a bebocsáttatásra. Most már persze, hétről hétre kisebb az ár — de azért jócskán „kifizető” még így is. Igencsak eladja mindenki az áruját, még ha éjfélre is.

♦

Hogy szerveződik a piac, mi szabályozza az üzletet? — kérdem „kiárult” kalauzomat. A válasz: itt csak egy szabály van — arról lehet bejönni, és erre lehet kimenni...! A többi kialakul. Értem. Illetve értelmemet erőltetem; részleges eredménnyel... Jól esik látni, milyen gazdag — még mindig — a földünk, milyen bőségben árad a fogyasztókhoz a zöld élet. Valami rossz érzést azonban nem tudok „ellazítani” magamban. A kispénzűek sóvárával pislogok a pöffeteg brieftaschnikra, a kevély tíz- meg százezrektől duzzadókra. (Itt már hagyományos „bukszát” nem is látni!) Látok „jóarcú”, és látok „ránézésbölháromév”-arcú embereket is — dagadó erszénnyel.

Ne érjen a vád: nem vagyok irigy! Nagyon felemelő érzés látni, hogy a munka ilyen busásan értékesül. Nem sajnálom a „boldogulást” attól, aki éjjelével-hajnalával, pénzével-erejével, szabad idejével, s gyakran — sajnos — egészségével adózik érte. Az ismerősömtől sem, aki a heti munka után három nap alatt alszik egy éjszaká- nyit; mert, ugye, nőnek a gyerekek...

Volt azonban egy olyan érzésem, hogy a még nagyobb pénzeket a pihentebb, ám kevésbé bizalomgerjesztő arcúak forgatták. Lehet, hogy érzésem, megítélésem szubjektív, más, kisebb-nagyobb piacokról őrzött emlékeim is azt erősítik bennem, hogy mintha a szabadpiaci kereskedelem közbeiktatott, közvetítő elemei nem állnának megnyugtató, arányos kontroll alatt.

A kereskedők nagy istene lássa a lelkem és óvjon attól, hogy rosszat szóljak az általam igazán tisztelt hivatásra! Csupán azokra szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni, akik szemérmetlenül tarolják a hasznot a szemünk láttára — végül is — a kisebb bugyellárisok rovására. Kell, hogy

legyen szabályozó és korlát — a piaci közlekedés irányán kívül is!

♦

Nyilván nagy hatással voltak rám a látottak, mert hazafelé, elszenderégvén különös álomba elegyedtek a napi élményeim. Ma, vagy a jövőben játszódott? — nem tudnám pontosan eldönteni. Egy tudós konferenciát láttam; előkelő öltözetű idős és fiatal bölcseket. Az egyik ifjú, aszkétaarcú tudor lelkesen és szellemesen értekezett valami közgazdasági tételen. Új, felfedezésszámba menő elméletét viharos tetszéssel ünnepelte a tudós társaság. A felszabadult vita nyomán a főhelyen ülő doayen emelkedett — álombéli — szórd. Rövid tudományos értékelés után az ifjú tudóst felkérte, hogy fáradjon a pénztárhoz és vegye fel a gondolata értékét jelképesen honoráló (ha jól emlékszem) 80 ezer forint jutalmat és a 20 ezer forint alkotói támogatást.

Arra még emlékszem, hogy az ifjú tudós arcára valami boldog izgalommal teli tűnődés ült, miközben a pénztárnál gépiesen rakta el a „keresetét”. Nem is figyelt oda, hogy alig fért a kis köteg a „kevély tízezrektől duzzadó brief taschniba ... Aztán egy fékezés felébresztett. Nem értettem, mitől álmodtam össze két ennyire távoli dolgot. Aztán egy kattanás: ja, a brieftaschni! Amióta rájöttem, gyakran látom magam előtt a belőle kilógó pénzbélést — ha nem alszom, akkor is!

Pleskonics András