Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
NÉPÚJSÁG 1986. május 4,, vasárnap elseje Sok érdeklődőt vonzott a hagyományos kulturális műsor. Képünkön Bárkinek Péter, a Jókai Színház művésze Szeghalom A fiatalok aligha ébredhettek frissen május 1-én Szeghalmon, mert a megelőző nap estéjén,, a fáklyás felvonulást követően pol- beat műsor és utcabál várta őket. De a zenés ébresztő hamar kiverte az álmot mindenki szeméből, s az ünnepélyes zászlófelvonást követően megkezdődött a hagyományos, ünnepi felvonulás. Az iskolák, üzemek most sem adták álább, mint tavaly, így színpompásra sikerült a több órán át tartó felvonulás. Az idő, ha kegyesnek nem is mutatkozott, de legalább nem zavarta az ifjúsági házban a kulturális műsort, amely a Május 1. utcában folyt. Fellépett a gimnázium és szakközépiskola irodalmi színpada, táncosai, a Jókai Színház művészei — Barbi- nek Péter, Hodu József, Kovács Edit —, eközben folytak a hagyományos gyermekfoglalkozások, ügyességi játékok. Tehát zajlott az ünnepi élet. Délután a sportpályán kétszer is felléptek a Vigh Ma- tild Általános Iskola tornászai ritmikus sportgimnasztikával. A nyolcvan kisdiák és felkészítő tanáruk minden elismerést megérdemel a produkcióért. A népes közönség persze elsősorban a Szeghalom SC öregfiúk és a Fehér Lajos Mezőgazdasági Termelőszövetkezet öregfiúk csapatának hagyományos küzdelmére volt kíváncsi. (Bár meg kell jegyezni, nem is voltak annyira öregek azok a fiúk.) A sportpályán még egy komoly izgalmat kiváltó esemény is volt: a tombola során élő bárányt lehetett nyerni. A május 1-hez kapcsolódó programok másnap, 2-án is folytatódtak: este videodiscó. kispályás focimeccs és Tiptop parádé foglalta le a város fiataljait. Füzesgyarmat És velem ml lesz? Fiatalok, öregek egybehangzóan állították, hogy soha még ennyien nem vonultak fel május 1-én Füzesgyarmaton, mint most. A felvonulóknak nyolcszáz általános iskolás és sok-sok óvodás sorfala között kellett elvonulni, egészen a fürdővel szemközti tribünig. A jutalom aztán nem maradt el. A nagyközség sportpályáján igazi majálisi hangulat fogadta a szórakozni vágyókat. Lehetett tizenegyeseket rúgni vásárlási utalványért, aztán jót kacagni a hagyományos kötélfocit játszókon — bár a játékosok igazán komolyan vették feladatukat —, a kisebbeknek célba lőni, zsákbamacskát vásárolni, a felnőtteknek pedig hurkát, kolbászt enni sör kísérővel. A bazárosok, árusok sem panaszkodhattak, no és a méltán híresi füzesgyarmati strandfürdő gazdái sem, mert igen nagy volt a vásárlási és fürdőzési kedv. (A Szeghalomról Füzesgyarmatra igyekvő fiatalok bíztak benne, hogy strandolni lehet majd, de az erős szélben erről e sorok írója nem volt elég bátor meggyőződni.) Békés Békésen a Május 1. parkban már reggel fél 9-től gyülekezett az ünneplésre, szórakozásra vágyók serege. A különböző munkahelyek, szövetkezetek, vállalatok sátrakat, asztalokat, pavilonokat állítottak fel a ligetben, volt hová telepednie a falatozó, nevetgélő társaságoknak. A művelődési központ szabadtéri színpadán reggel 9-től este 6-ig egymásit követték a műsorszámok; gyermek-fúvószenekar, munkáskórus, úttörő néptáncegyüttes, tilinkó zenekar, citerá- sok. „Az előző este jól sikerült a fáklyás felvonulás. Az ifjúsági délután és est rendezvényein legalább 6 ezer ember volt az utcákon — meséli Ínokai János, a városi pártbizottság első titkára. — A munkahelyi kollektívák javasolták, hogy az idén így rendezzük az ünnepet.” — Kipihentebben élvezzük a közös majálist — nevetett a 3. számú általános iskola két pedagógusnője. — Meghallgatjuk a kórusban a kolléganőnket. Ritka szép nap, amikor szülők és gyerekek egész idő alatt együtt lehetnek. — Most nem rendeztek a városban május elsejei felvonulást — meséli a kosárgyáriak egy csoportja. — A mai vidám majális a munkásmozgalom régi szép hagyományát eleveníti fel, kötetlennek tűnő, valójában percről percre szervezett programjával. Talán a legnagyobb sikert a táncosok aratták (az úttö- rőtánccsoport és a tiniklub breakesei). Domokos Mariann, a 2. számú iskola ötödikese társaival és az anyukákkal kipirult arccal fogadja a gratulációkat: „Két éve tanulunk táncolni a művelődési központban — mondja a boldog kislány. — A városi kulturális szemlén elért arany fokozat után ez a mai a legszebb napunk.” Sötétedés után is nehezen oszlott a tömeg a békési parkból. Emlékezetesen szép volt ez a családi majális. Mezőkovácsháza Április 30-án esite a megye legfiatalabb városának fiataljai fáklyás felvonulással köszöntötték a munkás- osztály nemzetközi ünnepét. Több százan vettek részt a művelődési háznál gyújtott tábortűznél, kulturális műsoron és diszkón. Reggel zenés ébresztő köszöntötte a város lakóit. A felvonulók a hagyományos útvonalon haladtak a strand előtti parkba. A dísztribünről az idén először a gazdasági egységek legjobb dolgozói köszöntötték a felvonulókat, közöttük dr. Lovász Matildot, a , megyei pártbizottság titkárát is. Időközben a nap is kisütött, és még több embert csalogatott ki. A több ezres tömeget a vendéglátó egységek tucatjai várták a finomabbnál finomabb falatokkal, hűtött italokkal. A helyi „SZEKERES” zenekar műsora után a Békés Megyei Jókai Színház művészei adtak műsort az apróságoknak, amin persze a felnőttek is jól szórakoztak. A sportprogram keretében a délelőtti órákban rendezték meg a hagyományos kispályás labdarúgótorna döntő mérkőzését. Mint mindig, most is május elsején nyitott a strand, és várta a fürödni, úszni, napozni vágyókat. Ugyancsak délelőtt a művelődési házban a szegedi Tisza Füszért kétnapos, kóstolóval egybekötött termékbemutatója és vására nyílt (képünkön). Este diszkóprogrammal zárult az ünnep. Mezőhegyes Mezőhegyesen évtizedes hagyomány szerint ünnepelték az idén is május elsejét. Az ünnep előestéjén adták át a nagyközség gazdasági egységeinek, kollektíváinak a kiváló, vagy az élüzem címeket. A munka ünnepét zenés ébresztővel köszöntötték, a felvonulás kezdetéig a település néhány pontján térzenét adtak. A felvonulás reggel 9 órakor kezdődött. A több ezres menet, soraiban Púja Frigyes nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő is a megszokott útvonalon haladt a sportpályára, ahol Katona Mátyás, a Mezőhegyesi Vasipari Szövetkezet párttitkára mondott köszöntőt- A szervezők ezúttal is gondoskodtak a jó hangulatról. Színes majális adott kellemes szórakozási lehetőséget gyerekeknek, fiataloknak és időseknek egyaránt. A programok sorát, mint mindig, az öreg fiúk focija nyitotta. A közönség buzdíthatta, megcsodálhatta a régi játékosok küzdeni tudását, egy-két szép cselét, okos góljait, s Sarkad A városi jogú nagyközség lakosságának fele, mintegy ötezer ember vonult fel a munka ünnepén a település központjába. Mindenképp új hangulatú volt ez a demonstráció, és talán a külsőségek tükrözték ezt a legjobban: frissen készült feliratok és egyáltalán nem szíiievesztett zászlók- A délutáni majálisnak 5-6 ezer ember volt néhogy jó néhány egykori kedvenc a nyugdíj korhatárhoz közeledik. A sportpálya másik részén a birkózók tartottak bemutatót. Volt sörhalászat, kötélhúzás, májusfamászás és pónilovaglás. És természetesen rengeteg bográcsban főtt étel, üdítő és hűtött sör. Délben a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak emlékezetes. fergeteges műsort, majd este utcabállal és filmvetítéssel ért véget az ünnep. zője, részese különféle programoknak, egészen az esti órákig. Élvezettel tapsolták végig a község nemrégiben alakult lovasklubjának fogathajtó és díjugrató bemutatóját, és amikor a megyei MHSZ repülői és ejtőernyősei megjelentek a légtérben, fölmorajlott a tömeg. Se a gyerekek, se a felnőttek nem bánták az ott eltöltött órákat, és bizonyára felelevenedett bennük egy-egy régebbi május elseje emléke. A tudósításokat készítették: Bede Zsóka, Béla Ottó, B. Sajti Emese, Fazekas László, Fehér Béla, Kovács Erzsébet, Pénzes Ferenc, Szekeres András, Szőke Margit, Tóth ibolya, Ungár Tamás, Verasztó Lajos. Meghívtuk egy kávéra ' Vendégeink voltak Mint az ünnep előtti lapszámainkban közöltük, május elsején délután két órától vártuk szerkesztőségünkbe egy kávéra mindazokat, akiknek észrevételük, véleményük, javaslatuk van a lappal kapcsolatban, illetve régi május elsejékről tudnak mesélni.. A nyitott ajtó nem volt hiábavaló, valóban sokan felkerestek bennünket. Természetesen valameny- nyi történetet, észrevételt nem tudunk közölni, néhányat azonban közreadunk. Ég köszönjük, hogy eljöttek! amatőrfilmes vendégeink — Meghívtak, eljöttünk! Sőt, hoztunk is valamit! — A vendég, aki ezekkel a szavakkal „köszönt be” május elsején délután szerkesztőségünkbe, Major Gyula, a békéscsabai Solaris amatőrfilmklub vezetője, aki további két vendéget is hozott magával, Thury Gábort és Thuryné Szabó Ágnest — ők szintén amatőr filmesek. A kávé után a fiatalember, Thury Gábor filmtekercset tesz az asztalra: — Ezt a hatperces filmet az 1983-as május elsején készítettük, az a címe, hogy A mi békemenetünk. Természetesen megnézzük a filmet, majd a Solaris- klubról mesélnek a vendégeink. Az ifjúsági és úttörőház adott otthont az amatőrfilmeseknek, akik szép sikerrel dicsekedhetnek: alig két hete volt Siófokon az I. Nemzetközi Videószemle, ahol a klub két alkotója, Major Gyula és Vollmuth Frigyes is szerepelt egy filmmel. Elismerő diplomát kaptak, és részt vehetnek azon a nemzetközi amatőrfilmes fesztiválon, amit jövőre Tal- linnban rendeznek. — Végül is minden film tulajdonképpen csapatmunka — sumázza az idős klubvezető, akit hosszú évtizedekkel ezelőtt ejtett rabul az amatőrfilmezés —- szigorú kritikusai vagyunk egymásnak, komoly viták után áll össze egy-egy film. Búcsúzáskor lapunkról mondtak véleményt, majd viszontlátogatásra invitálnak bennünket a vendégek: pár hét múlva a békéscsabai Szabadság moziban bemutatja alkotásait az amatőrfilmes klub. Köszönjük a meghívást, ott leszünk! — ti — Ünnep a nyugdíjasoknak is A szerkesztőségbe látogató vendégeink egyike volt Molnár József békéscsabai nyugdíjas. Elmondta véleményét lapunkról, kaptunk elismerést és kritikát egyaránt. Olvasónk szóvá tette, hogy miért nincs havonta egy alkalommal egész oldalas nyugdíjasmagazin? Nyomban indokolta is: sok jogszabály jelenik meg, mely a nyugdíjasok életével foglalkozik. Jó lenne, ha a lap nagyobb teret szentelne az idősekre, s olyan témákkal foglalkozna, amik az idősek mindennapjait mutatják be, hasznos ötletekkel segítve másokat. Végül olvasónk elmesélte, hogy hogyan töltötte május elsejét. Kellemes tapasztalatát, noha előre bocsátotta: „Jó bornak nem kell cégér”. Feleségével a Bartók Béla úti bisztróban ebédeltek, ugyanis náluk több évtizedes hagyomány, hogy e napon nem főznek otthon. Dicsérte a rendkívül figyelmes kiszolgálást, a finom ételeket, no és nem utolsósorban az árakat. Mert mint mondotta, ittak aperitifet, fogyasztottak levest, párizsit, salátát, ebéd után a felesége fagylaltot, ő pedig sört. S mindezekért fizettek 141 forintot. Szóval, a nyugdíjas pénztárcának megfelelő helyen, osztályon felüli kiszolgálásban volt részük. Mi pedig reméljük, nemcsak az ünnep tiszteletére volt udvarias a kiszolgálás, no és elfogadhatóak az árak. — sz — Vihar a tengeren Ugyancsak vendégünk volt egy kávéra Szak Attila, aki alig múlt 22 éves és máris elmondhatja, hogy bejárta, ha nem is a fél, de legalább a negyed világot. Van egy május elsejei emléke 1983- ból, Spanyolországból, amikor éppen ott hajóztak. Ebből már kiderül, hogy a fiatalembernek van némi köze a tengerhez. — Békéscsabán érettségiztem, s mindig vonzott a tengerészélet. Beiratkoztam a főiskolára, amely hároméves, és egy év a gyakorlat. Ezt a gyakorlatot kell a tengeren eltölteni, s mondhatom, az egy esztendő alatt olyan élményekben volt részem, amiket soha nem felejtek el. Ott volt például az az említett május elseje Barcelona közelében, egy kisvárosban, ahol épp abban az időszakban választások voltak. Ez különös hangulatot adott a fiestaszerű ünnepségnek. — Ugye nincs tengerész viharemlék nélkül? — Valóban nincs, én az egy esztendőt gyakorlatilag a Földközi-tengeren töltöttem, és ez a nagy víz csak a térképen olyan szép nyugalmas. Valójában nagyon viharos, s egy ilyenre különösen emlékszem. Már negyedik napja tombolt a vihar, amikor a távolban feltűnt a szárazföld. Málta szigete volt, nagyot lélegeztünk, miközben jobbra is, balra is 20—25 fokkal döntötte el a több ezer tonnás teherhajót a szél. Nos, amikor megláttuk a szárazföldet, tudtuk, hamarosan jönnie kell a révkalauznak, hogy bevezessen bennünket. Igen ám, de a nagy vihar miatt a révkalauz csak üzent: nem jön! Maradt a választás, vagy tovább him- báltatjuk magunkat a tízméteres hullámokkal, vagy a kapitány saját felelősségére bevezeti a hajót a kikötőbe. Az utóbbit választottuk, lezártunk minden rést, ahol a víz becsaphatott, s megkezdődött a nagy manőver. Több mint 2 órás himbálózás után értünk be a kikötőbe, ahol kilépve a szárazföldre, bizony jó ideig nem tudtunk egyenesen megállni. Azóta tudom, nemcsak az italtól dülöngélhet az ember ... — s —
