Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
1986. május 19., hétfő NÉPÚJSÁG Kölcsönös remények Válasz az importkorlátozó intézkedésekre Moszkvába repül ma Felipe González spanyol kormányfő, hogy ötnapos hivatalos látogatás keretében a legfelső szintű szovjet vezetés tagjaival találkozzon. Nem túlzás, ha azt állítjuk, kölcsönösen nagy reményeket fűznek e megbeszélésekhez a vendégek és a házigazdák. A Szovjetunió és Spanyol- ország kapcsolatai meglehetősen tekervényesen alakultak a történelem utolsó évtizedei alatt. A mostani, szocialista párti spanyol kormány vezetője már hatalomra kerülése előtt is hangoztatta, hogy javítani szeretné a Kelet-Európával korábban kialakított — meglehetősen szerény nagyságrendű — kapcsolatokat. Ennek természetesen vannak politikai és gazdasági okai is. Egyrészt a Gonzalez- kormánynak fontos, hogy ellensúlyt képezzen az Ibériaifélszigeten jelenlévő amerikai befolyással szemben; másrészt most, a NATO-re- ferendum után lényeges, hogy a csalódott választóknak legyen mit felmutatni. A PSOE ugyan megváltoztatta állás- foglalását az atlanti szövetséggel kapcsolatban, de ez nem jelenti, hogy általában megváltozott volna a világról kialakított képe. A gazdasági kapcsolatok pedig valósággal létfontosságúak a spanyol gazdaság számára. Az itteni ipar ugyanis aligha állhatja a fejlettebb technológiával rendelkező nyugat-európai konkur- rencia, vagy az olcsó munkaerővel operáló dél-ázsiai országok által támasztott versenyt, ha nem tud részesedni a szocialista országok, s főként a Szovjetunió gazdaságfejlesztési programjaiból. A Szovjetunió is komoly elvárásokat hangoztat Madriddal szemben. Moszkva számára az lenne az ideális, ha a kialakult helyzetben Gonzalez meg tudná őrizni a spanyol külpolitikai önállóságot, s a NATO-tagság dacára sem hódolna be Washington követeléseinek. Erre utaló jelként lehet fölfogni egyébként azt a tényt, hogy Spanyolország nem járult hozzá a Líbia ellen induló amerikai repülőgépek áthaladásához területei fölött, vagy az, hogy Gonzalez személyesen is elítélte az agressziót. Hasonló nézeteket vallanak Madridban és Moszkvában a közép-amerikai válságról és néhány más kérdésről is. Ez jó alapja lehet a továbblépésnek, még akkor is, ha két eltérő társadalmi berendezkedésű és más-más katonai szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó. (Horváth Gábor) (Folytatás az 1. oldalról) — Ezeknek a veszteségeknek az egyik oka az, hogy a tömegtáj ékoz'tató eszközök egyrészt felkorbácsolták a közvélemény hangulatát. Elég erős tartózkodás tapasztalható ma a nyugat-európai országokban a zöldségfogyasztással szemben- Ugyanakkor a szükségesnél talán szigorúbb követelmények is szerepet játszhatnak, mert például Kanadában elkoboztak szennyezett olasz zöldségféleségeket. Ha már Kanadánál tartunk — hogyan reagált az embargóra az Európán kívüli világ? — Európán kívül a fejlett országokban sehol nem vezettek be importtilalmat, azonban mindenhonnan jelezték, hogy az Európából — és nem csak Kelet-Európá- ból — származó élelmiszerféleségeket a határon szigorú vizsgálatnak fogják alávetni. A fejlődő országokban a Közös Piac példája először hatott: néhány fejlődő ország bevezetett importkorlátozásokat. Pénteken este azonban már az összesített információink szerint, egyetlenegy fejlődő országban sem volt érvényben globális importtilalom — ezek az országok is berendezkedtek az áruféleségek mérésére. Ezek szerint azok a fejlődő országok például, amelyek a magyar élelmiszeripari termékek fontos vásárlói, azok semmilyen korlátozással nem élnek most már? — Most már semmilyen globális, abszolút korlátozással nem élnek. És az is nagyon lényeges, hogy ezek felé az országok felé a tranzit útvonalaink is szabadok. Amikor mi megtudtuk, értesültünk a Közös Piac miniszteri tanácsának a döntéséről: hogyan reagáltunk erre? — Elhatároztuk, hogy írásbeli tiltakozást nyújtunk be az Európai Gazdasági Közösség tagországainak a kormányaihoz, valamint az Európai Gazdasági Közösséghez. Ez az írásbeli tiltakozás megtörtént. Ez milyen erős diplomáciai lépés? — A diplomácia nyelvén, ez egy erős tiltakozás. Válaszintézkedést még nem jelent, ez megfontolás tárgyát képezi. Jelenti viszont azt, hogy ebben a jegyzékben mi felsoroljuk azokat az indokainkat, amiért ezt az intézkedést — és most majdnem hogy idézem — önkényesnek, megalapozatlannak és indokolatlanul diszkriminatívnak tartjuk. Mit jelentenek ezek a kitételek? — önkényes lépés ez azért, mert bár látszólag ob- jektívnek tűnik az az indoklás, hogy a Csernobiltől 1000 kilométeres körzetet tekinti az Európai Gazdasági Közösség szennyezett területnek, ez a látszólag objektív mérce azonban tudományosan nem megalapozott, és a mérések nem támasztják alá. Ezen a körön belül vannak területek, amelyek egyes időszakokban csak részben és sokkal kevésbé voltak szeny- nyezettek, mint a körön kívül. Nem kerülheti el az ember figyelmét az, hogy az 1000 kilométer az pont Csernobiltől a csehszlovák— osztrák—magyar határ találkozásáig terjed. Azonos helyzetben levő országokat azonos módon kellene kezelni. Márpedig például Ausztriára — ahol időnként és most már hosszabb ideje, miként ezt az osztrák újságok is publikálták —, sokkal magasabb volt a szeny- nyezettség szintje, mint Magyarországon — ezek az intézkedések nem vonatkoznak. Mi lehet a válasz egy ilyen tiltakozásra? Tehát a diplomáciai csatornákon hogyan folytatódhat tovább ez a „mérkőzés”? — Mi nagyon reméljük, hogy ez a mérkőzés nem a diplomáciai csatornákon fog tovább folytatódni. A bizottság javaslatában szerepel, hogy május 20-án felülvizsgálják az intézkedéseket. A május 20-i felülvizsgálat eredményezheti azt, hogy az általunk kifogásolt intézkedéseken lazítanak, vagy eltörlik, és egyébként is május 31-e pillanatnyilag a korlátozások határideje. Valószínűnek tartom, hogy május 31-e után ki tudunk alakítani egy olyan együttműködést az Európai Gazdasági Közösség tagországaival, amelynek a segítségével az exportunk újra megindulhat. A Közös Piac országain kívül tettünk-e máshol hivatalos lépéseket? — Minden ország irányában hivatalosan eljártunk olyan módon és annak mértékében, ami megfelelt a velünk szemben bejelentett, és a gyakorlatban alkalmazott intézkedéseknek. Természetesen mi az együttműködést kezdettől fogva minden partnerünknek felajánlottuk: nem kifogásoljuk az ellenőrző méréseket, kívánság szerint szállítmányainkat ellátjuk az illetékes magyar hatóságok által végzett ellenőrzést és annak adatait tartalmazó hivatalos tanúsítvánnyal — fejeződik be a nyilatkozat. (MTI) Csernobil után „0z emberekben bízni kell” A csernobili atomerőművi szerencsétlenség utáni első napokban „a közhangulat rezgései abból a bizonytalanságból eredtek, amit a valós helyzetről való időnként késedelmes tájékoztatás okozott” — írta a Pravda vasárnapi számában Borisz Olejnyik. „Legyen ez tanulság nemcsak számunkra — az emberekben bízni kell. Különösen azokban a szovjet emberekben, akik ezekben a napokban ismét higgadt bátorságot tanúsítottak az egész világ előtt.” A cikkíró a továbbiakban tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a szerencsétlenség következményeinek elhárításában részt vettek, s szemtanúként azt hangsúlyozza, hogy nem tört ki pánik. A pályaudvarokon, amikor kavarodás keletkezett egyes hisztérikus, önző személyek körül, az emberek maguk teremtettek rendet, szolgálati karszalag nélkül is segítve a rendőröknek — írta Olejnyik. G. Revenko, a kijevi területi pártbizottság első,; titkára az Ogonyok című képes hetilap legfrissebb számában elmondta, hogy a szerencsétlenség első órájától kezdve a területi, a járási és az intézményi pártbizottságok napi 24 órában dolgoznak, bár ezt számukra senki nem írta elő. A kommunisták megértették, hogy felelősséggel tartoznak mindazért, ami a területen történik. Nem titkolom — mondotta Revenko —, hogy voltak dezertálások, előfordult pánikkeltés, kísérlet a felelősség áthárítására. Minden egyes ember kemény próbának van alávetve. Egyesektől, vezető dolgozóktól is, megszabadultunk, s ők búcsút vettek párttagsági könyveiktől. „Sokakat meg lehet még menteni azok közül is, akik a legnagyobb sugárzásadagot kapták a csernobili erőműnél” — mondta Robert Gale orvosprofesszor, aki az elmúlt napokban a Szovjetunióban kezelte a sugárbetegségben szenvedő sérülteket. A csontvelő-átültetésben szakértő Gale szombaton' érkezett vissza Los Angelesbe, Armand Hammer, neves amerikai nagyiparos társaságában. A kaliforniai professzor elmondta, hogy több száz embert ért jelentős sugármennyiség Csemobilban. Közülük 35-en szenvedtek el rendkívül erős sugárfertőzést. A 35 közül eddig 11 ember halt meg. További ketten a baleset bekövetkeztekor vesztették életüket. Khalifa Omer szudáni futó és Panayiotis Skoulis görög hosz- szútávfutó a „Sportolók az éhezőkért” lángjával az Akropo- liszon. A háttérben Andreasz Papandreu és Melina Mercouri Még mindig 6,5 millió embert fenyeget az éhínség Etiópiában — közölték az ENSZ afrikai segélyeket szervező ügynökségénél New Yorkban. Ez a lakosságnak mintegy 20 százaléka. Az ügynökség becslése szerint azonban az élelmiszer-szállítmányok viszonylag Jó ütemben érkeznek az afrikai országba. Az erre az évre Ígért 1,5 millió tonna élelmlszersegélyböl 1,3 millió tonna már Etiópiában van. Etiópia képviselője, Debe- re Vorku megerősítette, hogy 6,5 millió etióplai lakos sorsa még mindig nagyrészt a nemzetközi segélytől függ. Merénylet az Interpol ellen Minden rendőri erőt készültségbe helyeztek szombaton az Interpol központja ellen intézett vakmerő támadás után. Ez volt két nap alatt már a második súlyos merénylet Franciaországban: az egyiket a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front, a másikat az Action Directe hajtotta végre. Franciaország két legerősebb terrorista szervezete ezzel adott csattanós választ az új kormány belügyminiszterének fogadkozására, hogy véget vet a terrorizmusnak. Pénteken este tíz óra után egy gépkocsin érkezett két vagy három merénylő az Interpol székháza elé, amely Párizs egyik nyugati elővárosában, St. Cloud-ban van. Szemtanúk szerint az egyik álarcos merénylő géppisztolyt húzott elő és hosszúsorozattal végigpásztázta a többemeletes homlokzatot. Lőtt a kapuban posztoló őrre is, de csak a karján se- besítette meg. Társa ezalatt elhelyezte a kapunál a magukkal hozott pokolgépet. A merénylők ezután elhajtottak, a heves robbanás pedig bezúzta az Interpol és a környező házak ablakait és megrongált egy gépkocsit. A keletkezett tüzet gyorsan eloltották. A merénylet helyén az Action Directe „forradalmi üzenetét” találták több röplapon, amelyben a szervezet kilátásba helyezi, hogy folytatja támadásait „az imperialista burzsoázia politikai, gazdasági és katonai központjai ellen”. Az Action Directe idén már hallatott magáról, amikor egy kis csoportja március 15-én megpróbálta lelőni Guy Branát, a vállalkozók országos szövetségének alelnökét, de csak sofőrjét sebesítette meg. Az Action Directe 1979- ben jelentkezett először, s azóta évről évre több merényletet követ el, tavaly 16- ot. Meggyilkolta egyebek között René Audran tábornokot, aki a francia fegyver- export egyik minisztériumi felügyelője volt. A Chirac- kormány áprilisban több átfésülő razziát rendelt el egyes nagyvárosokban és Lyonban sikerült is felgöngyölíteniük az Action Directe egyik sejtjét. A Brana-me- rénylet után megtalálták a szervezet egyik fegyverraktárát és 2,5 millió frank rab- lott pénzét. Előző nap Korzikán tíz év óta első gyilkos merényletét hajtotta végre a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front. Charles Pasqua belügyminiszter személyesen utazott a helyszínre és totális háborút ígért a terroristák ellen. Az Action Directe vakmerő támadása az Interpol-székház ellen megmutatta, mekkora feladat lesz ez az 56 milliós országban. Értesítjük a kedves vásárlókat, HOGY MEGNYÍLT a Dombegyházi Petőfi Mg. Termelőszövetkezet HÁZÉPÍTŐK BOLTJA, ahol lakásépítőket, közületeket is kiszolgálunk és a megrendelt anyagokat rövid határidővel beszerezzük: — kötőanyagokkal — falazóanyagokkal — tetőfedő anyagokkal — nyílászáró szerkezetekkel — burkolóanyagokkal — víz-, gáz- és villanyszerelési cikkekkel és berendezésekkel — egyéb hengerelt és húzott acélárukkal ÁLLUNK AZ ÉPÍTKEZŐK RENDELKEZÉSÉRE. Várja kedves vásárlóit a Házépítők Boltja, Dombegyház, Felszabadulás u. 15. Telefon: 16/27-es mellék. Pénzzé tett kapcsolatok Üjabb botrány a láthatáron Washingtonban. Ezúttal Michael Deaver-nek, a Fehér Ház tavaly májusban leköszönt személyzeti főnökhelyettesének, az elnök egykori bizalmasának az ügye borzolja a kedélyeket. Deaver-t az etikai törvény megsértésével vádolják, mert állítólag a legfelsőbb szintekig vezető kapcsolatait tavaly alapított tanácsadó irodája révén meg nem engedett módon igyekezett mielőbb anyagilag hasznosítani. Sokak szerint — lévén Deaver mindmáig a Reagan- család egyik meghitt barátja — a hullámok idővel akár a Fehér Házig is felcsaphatnak. Az afférnak azonban a személyi vonatkozásain túl az ad különös jelentőséget, hogy Washington egyik legsajátosabb politikai intézményére, a lobbizókra irányította a figyelmet, akik az amerikai Time szerint „még sohasem voltak ilyen sokan, és sohasem voltak ennyire szemtelenek”Maga a jelenség nyilván szerte a világon ismert: végül is ahol fontos politikai, gazdasági kérdésekben döntenek, ott a döntéshozók körül mindig is téblábolnak olyanok, akik megbízóik érdekében igyekeznek megnyerni a politikusokat. Az amerikai lobbizók helyzete abban egyedülálló, hogy tevékenységüket nem a kulisz- szák mögött folytatják, hanem. nyilvántartott foglalkozásként űzik a törvényhozók „megdolgozásának” mesterségét. Hazai szóhasználattal élve „iparengedélyük” van, működésük legális, sőt, Jack Valenti — maga is befolyásos lobbizó — szerint a mások ügyében a „hatalom előcsarnokában” (lobby) történő „kijárás” ma Washingtonban a „legdinamikusabban fejlődő iparág”. A „bejegyzett” lobbizók száma 1976 óta 3420-ról 8800- ra nőtt, de becslések szerint közvetve vagy közvetlenül legalább 20 ezren foglalkoznak ma „kijárással” —, azaz minden törvényhozóra átlagosan 30 lobbizó jut. Szolgáltatásaik egyébként egyre szerteágazóbbak. Megfelelő számítógépes apparátussal és népes gárdával rendelkező lobbizó cégeknek például ma már nem probléma, hogy előre nyomtatott levelezőlapok millióival árassza el a választók tömegét, arra kérve őket, hogy egy bizonyos döntés érdekében befolyásolják a képviselőket. A „befutott” lobbisták igazi értéke persze változatlanul a sok, megfelelő „kapcsolat”. Egykori magas beosztású állami tisztviselők ismeretségi körüket gondosan megőrizve, néha szó szerint egyetlen telefonnal is elintézhetnek dolgokat. Részben az ilyen kapcsolatok ápolására, építésére is szolgál mind több lobbizó cég viszonylag új szolgáltatása: a törvényhozók újraválasztásához nyújtott segítség. Szenátorok, képviselők választásához pénzt gyűjteni, kampányt szervezni ma az egyik legtöbb hasznot hajtó vállalkozás —, no feltéve, hogy a jelölt be is fut. Furcsamód a kormányzat munkatársai és a lobbizók egyaránt azzal érvelnek, hogy a lobbizás — jelenlegi formájában — szükséges, sőt, „egészséges” valami- Régen a „vasútbárók” úgy vették a szenátorokat, mint a részvényeket —, mondják; ma legalább az egész folyamat nyíltan zajlik. De a menyasszony mégsem olyan szép, mint amilyennek mondják, s ezt éppen Deaver esete mutatja. Öt látszólag azért támadják, mert hivatalból történő leköszönése után nem várta ki az ilyenkor szokásos egy év szünetet, hanem jóval előbb vállalkozásba fogott. Sokak szerint azonban az ellene indított kampány igazi oka, hogy nagyrészt külföldi megbízóknak dolgozott. „Kliensei” között volt például a dél-koreai és a kanadai kormány. ráadásul az utóbbi esetében erős a gyanú, hogy Deaver nem csupán tanácsokkal szolgált, hanem amerikai kormányzati döntést befolyásoló szerepet is játszott. És ez már nemcsak etikai, hanem amerikai politikai és gazdasági érdekeket sértő kérdés. Nem véletlen, hogy Strom Thurmond szenátor a napokban máris olyan törvényjavaslattal állt elő, amely egyszer s mindenkorra megtiltaná azoknak, akik valaha is kormányzati kulcspozíciókban is dolgoztak, hogy külföldi megbízóknak lobbizhassanak. Még kérdéses, mi lesz Deaver sorsa, aki mellett Reagan egyelőre nyíltan kiállt. Elképzelhető, hogy a lobbizók tevékenységét korlátozó javaslatból esetleg törvény lesz, — hacsak valamelyik befolyásos lobbizó meg nem fúrja. F. Gy
