Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

NÉPÚJSÁG 1986, május 17., szombat Helységneveink nynmában A település neve arra utal, hogy egykori temploma gerendákból épült. Már a XV. század­ban lakott hely volt, ám az Ö-Gerendásból és Űj-Gerendásból álló egykori falu a török hódoltság idején elpusztult. A múlt század végén települt újjá. 1984. január 1-én 1660-an lakták. Itt született 1867-ben Küzdényi Szilárd, a hazai szikjavítás úttörője, a fordítás nél­küli tárcsás talajművelő gép feltalálója. Nemrégen adták át Gádoroson a képünkön látható egészségügyi' központot Fotó: Szőke Margit Hazai tájakon Szalonna Ha az utas Miskolc felől halad az aggteleki-karszt fe­lé, a Bódva folyócska egyik nagyobb kanyarulatában — a Rakaca-víztározótól szinte csak egy ugrásnyira — talál­hatja meg ezt a kisközséget. Amikor honfoglaló őseink a Kárpát-medencében meg­jelentek, ez a vidék Örs ve­zér birtoka lett. Az ő népe építtette fel azt a kis kerek templomot, amely a ma is álló, román stílusú egyház szentélye. Az 1763-ban épült harangláb Örs vezér utódai a tatár­járás utánig birtokolták ezt a vadban, halban egyaránt gazdag tájat. Ekkor azonban valami okból túladtak rajta. Az új gazda Tekus, a sárosi ispán lett. Ö sem volt akár­ki, de fia, István, apja ha­talmán is messze túltett: Magyarország nádoraként, tehát a király utáni első em­berként vonult be a törté­nelembe. A Tekus nemzetség aztán több ágra bomlott. Az egyik ilyen leszármazotti ág éppen a Szalonnái nevet viselte. Közéjük tartozott az a Sza­lonnái István is, aki Pádu- ában gyűjtötte magába a humanista tudományt, s aki hazatérte után nemcsak a templomnak viselte gondját, hanem kolostort is építtetett az odahívott pálos szerzete­seknek. A szalonnái templom belső falain ekkor már ott sora­koztak a részben ma is lát­ható, remek mívű freskók. A déli oldalt Antiochiai Szent Margit legendájának jelenetei díszítették — eze­ket valószínűleg 1250. és 1300. között örökítette meg egy ismeretlen mester —; a próféták (Ábrahám, Jeremi­ás, Dániel, Illés stb.) mell­képeit pedig az 1400-as évek­ben festette meg Szepesi András, meg máig névtelen­ségbe burkolózó társa. A pezsgő életnek azonban véget vetett a török. Az el­lenség 1526. szeptember 10- én dúlta fel Szalonnát, még­pedig olyan kegyetlenül, hogy a nevezetes templomból is csak a csupasz falak ma­radtak meg. Egészen a szá­zad végéig kellett várni, amíg a helyreállítás megin­dult. Ekkor, 1598-ban került újra fedél az épületre, a falakra pedig hófehér mész- borítás. Tulajdonképpen ez a le- meszelés mentette meg a freskómaradványokat az utó­kornak. Egészen 1929-ig fe­dett, óvott Szalonnán a mész. Ekkor azonban egy nagyobb szabású helyreállí­tás során előbukkant An­tiochiai Szent Margit legen­dájának néhány epizódja. 1974-ben pedig már tudato­san és alaposan vizsgálták végig az ősi falakat, s bon­tották ki mind a próféták portréit, mind azokat a lo­vasalakokat, amelyek talán egy Szent László-ábrázolás szereplői. A műemlékvédelem szak­embereinek hála, a szalonnái templom ma már kívül-be- lül példásan felújítva hirde­ti a régi mesterek dicsőségét. A harangláb a református hívők adakozásából 1763-ban épült, és a templom szom­szédságában mutogatja ro­busztus formáit. A. L. Irány a Szórakaténusz! A felvétel önmagáért beszél: egy játszóház-foglalkozás a sok-sok közül... Közeleg a gyermeknap, s ez önmagáhan azt is jelen­ti: nem árt, ha a kedves szülő valamiféle meglepetést is tartogat gyermekének, gyermekeinek. A választást megkönnyítendő, mi kirán­dulást javasolunk. Az Al­föld látványosságokban ta­lán leggazdagabb városá­ban, a megyénkből személy- gépkocsival vagy autóbusz- szal viszonylag könnyen és gyorsan megközelíthető Kecskeméten éppen fél év­tizede nyitották meg a Szó­rakaténusz Játékműhely és Múzeumot. A több mint tízezer dara­bot számláló gyűjtemény anyagából jó egy évvel ez­előtt állították össze a Nagy- szüléink játékai című, több termet is elfoglaló nagysze­rű — s természetesen a ma­ga nemében egyedülálló — kiállítást, amelyet ezúton is szeretnénk a gyermekek és ugyanilyen szeretettel a szü­lők, a felnőttek figyelmébe ajánlani. A Lego szinte minden ti­zenévesnél fiatalabb gyerek számára ismerős és a szülők pénztárcáját alkalmasint igencsak megcsapoló építő­játék. Kevesebbén emlékez­hetnek például a Richter-fé- le építőszekrényre, amelyből egy egész várost lehetett ki­alakítani. Mondani sem kell: ezen a kiállításon a dán ere­detű mai konstrukciós játék mellett ez is helyet kapott: a színezett és méretpontos kövecskékből (!) egy várat építettek föl a rendezők. Ha vár, akkor oda katona is kell. Itt ólomból vannak, s az sem baj, ha ennek lát­tán a szülők szemében eset­leg egy-egy könnycsepp is megcsillan. Mert kinek ne jutna eszébe Andersen klasz- szikus és felejthetetlen me­séje. S ha a kisgyerek rá­csodálkozik elérzékenyülé- sünkre, a legjobb, ha utána otthon felolvassuk neki a tűzhalált halt ólomkatona és a csodaszép balerina sze­relméről szóló történetet... Persze van itt más is. A szépen elrendezett vitrinek­ben az elmúlt egy évszázad szinte valamennyi jelentő­sebb, zömében polgári játé­ka helyet kaphatott. A mil­liméterekkel mérhető meisse­ni teáskészlet az araszos babaházban csodálatot kelt még a technikai játékok iránt érdeklődő kamaszfiúk­ban is. Meg ott van az ál­latkert, a megannyi vasút­modell, a Mdrklin-játékok sora. De akik a babákat sze­retik (legyen az akár híres­drága porcelán fejű), azok is megtalálhatják itt a látvá­nyosságot. A hazai játéktervezők fi­gyelmébe (és a barkácsoló kedvű és ilyen tehetséggel bíró szülők figyelmébe is!) ajánlható azoknak a vitri­neknek a tüzetesebb megte­kintése, amelyekben a sok­szor egy évszázaddal ezelőtt készített ú. n. népi játékók kaptak helyet. Amelyik család a hétvé­gét választja kecskeméti ki­rándulásának időpontjául, a délelőtti órákban a 3—14 éves gyerek részére — kis szerencsével — programmal is szolgál a Szórakaténusz: hétvégeken rendszeresen játszóházat rendeznek. (Nemesi) Készül az új nemzeti atlasz Az 1985 végén megjelent világatlasz után 1988-ban a hazai térképészet egy újabb, nagy vállalkozásának termé­két vehetik majd kézbe az érdeklődők: Magyarország új nemzeti atlaszát. Elkészíté­sében természetesen nem­csak a kartográfusok, ha­nem sok egyéb tudományág képviselői is részt vállalnak. A munka részleteiről kér­deztük dr. Pécsi Márton akadémikust, a Magyar Tu­dományos Akadémia Föld­rajztudományi Kutató Inté­zetének igazgatóját, az atlasz operatív szerkesztő bizottsá­gának elnökét. — Azt hiszem, kevesek kezé­ben volt eddig1 ilyen térkép- gyűjtemény, s nem érdektelen elmondani, mi is a nemzeti at­lasz. — Ez a műfaj mintegy fél évszázada alakult ki világ­szerte. A hozzánk hasonló fejlettségű országok között ma már igen kevés akad, amelyik ne adott volna ki legalább egyszer nemzeti at­laszt. Nálunk a legutóbbi — mely a legelső is volt — 1967-ben jelent meg. Tartalmát négy fő egység­re oszthatjuk. Az elsőben főleg az ország térképészeti hagyományait mutatjuk be, azt a 'fejlődést, amely a leg­régebbi kartográfiai mun­káktól napjainkig végbe­ment. A következő szakasz hazánk természeti adottsá­gait (domborzat, földtan, vízrajz, erőforrások stb.) és azok térbeli elhelyezkedését ábrázolja. Az ezt követő tér­képeken & népesség alakulá­sát, a társadalom infrastruk­túráját jelenítjük meg. Vé­gül az ipar, a mezőgazdaság, a területi tervezés és fejlesz­tés megoszlását mutatjuk be. Látható tehát, hogy or­szágunknak szinte minden, kartográfiai módszerekkel ábrázolható ismeretét össze­foglalja ez a munka. — Az eddig elhangzottak te­hát minden nemzeti atlasz fű jellemzői. Az 1967 óta bekövet­kezett változások bemutatásán kívül tartalmaz-e a mostani va­lami újat? — Terjedelmében feltétle­nül bővebb lesz, hiszen 230 oldalon körülbelül négyszáz térkép jelenik meg. Az elő­ző atlasz csak 120-130 olda­las volt. Tartalmilag is töb­bet nyújtunk azzal, hogy na-» gyobb súlyt fektetünk a vál­tozások ábrázolására. A különböző igényekre gondolva többféle technikai kivitelű változatot is terve­zünk. A kimondottan kuta­tók számára ajánlott forma szétszedhető, különálló la­pokból fog állni, dobozos változatot ajánlunk a könyv­tárak számára, és természe­tesen lesz hagyományos, zárt kötésű atlasz is. — Kik és hogyan készítik az atlaszt? — A munkát a Földrajz­tudományi Kutató Intézet koordinálja, de munkatársa­inkkal együtt az Akadémia csaknem valamennyi osztá­lyáról összesen kétszáz ku­tató vesz részt készítésében, együttműködve a különböző minisztériumok megfelelő munkacsoportjaival. A szak­emberek elkészítik a téma­körüknek megfelelő vázlato­kat, amelyek alapján a Kar­tográfiai Vállalat térképészei megszerkesztik az egyes térképeket. A próbanyomat és a megfelelő javítások után a Honvédelmi Minisz­térium Térképészeti Intéze­tében végzik majd el a vég­leges nyomdai munkálato­kat. Kevesen gondolnák, de még egy egyszerűnek tűnő hegy- és vízrajzi térképen is egy csomó változtatást kell végrehajtanunk, pedig — mondhatnánk — ezt már annyiszor megcsináltuk. Így is legalább ötszáz névnek kell rákerülnie egy ilyen viszonylag egyszerű térkép­re. — A közelmúltban megjelent világatlaszról többen is megje­gyezték, hogy némely lapjai kissé zsúfoltak. Önök hogyan akarják ezt elkerülni? — Ez a térképkészítés örök dilemmája. Némelyik információnak többször is szerepelnie kell egy-egy tér­képen, vagy esetleg több térképre is be kell rajzolni olyan adatokat, amelyek más lapokon is szerepelnek. Néha csak a szerkesztés so­rán derül ki, hogy túl sok adat zsúfolódott össze egy- egy térképre, és mindez za­varja a kiemelni kívánt mondanivalót. Ugyanakkor viszont azt sem engedhet­jük meg, hogy a térképek üresek legyenek, kevés in­formációt nyújtsanak. — Annak, hogy már most be­szélgetünk egy 1988-ban megje­lenő munkáról, oka van ... — Igen, ugyanis szeret­nénk előre felmérni az at­lasz iránti várható igénye^ két. Nem akarunk úgy jár­ni, mint a Kartográfiai Vál­lalat 1985 karácsonya előtt, amikor új kiadványuk, a vi­lágatlasz iránt olyan felfo­kozott érdeklődés nyilvánult meg, hogy még az előjegy­zési igényeket is alig tudták kielégíteni. Mi jelenleg kö­rülbelül tízezer példányt tervezünk a nemzeti atlasz­ból. Minél több helyre sze­retnénk eljuttatni. A bolti árát egyelőre nem tudom megmondani, de az biztos, hogy ez távolról sem fogja tükrözni a valós árat. Na­gyon sokba kerül ez a mun­ka szellemileg, technikailag egyaránt. A 25-30 millió fo­rintos állami támogatást 12 társulat, minisztérium adja össze. — Kinek szánják az új nem­zeti atlaszt? — Minthogy nagyon sok és sokféle információt tar­talmaz, nagyon széles lehet az érdeklődők tábora. Ter­mészetesen a négyszáz tér­kép mindegyike nem érde­kelhet mindenkit. Elsősor­ban az államigazgatásban dolgozók, tudományos kuta­tók, középiskolai tanárok, tervezők, irányítók vehetik hasznát munkájuk során. Németh Géza Egy a népi játékok sorából: ökrösfogat libacsontból és kukoricaszárból

Next

/
Thumbnails
Contents