Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
NÉPÚJSÁG 1986. május 17., szombat Takarmánykeverő Gerendáson Próbaüzemelés alatt áll a Gerendási Munkácsy Termelőszövetkezet új takarmánykeverő üzeme. A létesítmény saját kivitelezésben készült, az elektronikai rész kivételével. Ezt a munkát a Med- gyesbodzási Egyetértés Termelőszövetkezet végezte. A 7 millió forintos beruházás eredményeként több és minőségileg jobb termékhez jutnak a gerendásiak. Az új üzem óránként 5-7 tonna takarmányt állít elő. Ez a mennyiség nemcsak a gerendást tsz és a háztáji gazdaságok szükségleteit fedezi, hanem ezen felül máshová is tudnak majd szállítani kész tápot vagy koncentrátumot. Az elképzelések szerint a háztáji gazdaságok olcsóbban jutnak az állattartáshoz szükséges táphoz, mivel a tsz-től ömlesztve kapják a terméket. Az új üzem várhatóan június közepétől már teljes kapacitással dolgozik. Kép, szöveg: Sz. M. ták a beosztottai, a nők. Most messziről elkerülik. Senkinek sincs reménye hozzá. Megtűrik. Nehezen forgó nyelve alól bukdácsolnak a szavak. — Felejtse el a nevemet, a munkahelyemet, jó? — forgatja a poharat merev tekintettel. — Pocakos vagyok és kopasz, félrecsúszott nyakkendővel. Érti? — Jó vicc, ki nem iszik az építőiparban? A melósokat néha letolják, ha sok a baleset, de kit érdekel, hogy mit csinálnak az irodában?! öten dolgoztunk a szobában, mert a csoportvezetőnek nem jár külön iroda. Mire az üveg konyak elfogyott, valaki hozott egy újat. Aztán a harmadik, a negyedik ... — Pedig milyen szépen indult a pályája. — Persze, persze — nevetgél. — A vállam is megveregették, tapsoltak. Végül elfordultak, mint a leprástól. Nem tudom abbahagyni, higgye el. Ha nem iszom, remeg a testem, izzadok, elfog a rosszullét. Nem is nekem, hanem „barátjának”, a pálinkáspohárnak beszél, dudorász, s várja, hogy az is kihulljon a kezéből. Átvertem az asszonyt... Miért kerül az alkoholbetegek többsége későn orvoshoz? Talán azért, mert a társadalom túlzottan elnéző az alkoholizmus kezdeti tüneteivel szemben. Amikor pedig megjelennek a családi, a munkahelyi, az egészség- ügyi gondok a közömbösség, a megbélyegzés, az elutasítás gátolja a teljes kitárulkozást. Az iszákos amúgy sem repdes azért, hogy kórházba dugják. Ezért a közvetlen környezetnek van morális felelőssége. — Nehéz ám megállni, hogy ne nyúljak a pohár után. Én már soha az életben nem gyógyulok meg, nem is akarok. Hatszor voltam elvonón — legyint. Gyula bácsi öreg, gyufaszál emberke. — Eltartottam a családomat tisztességgel — engedi le a dákót a lába mellé. — Az anyám, a feleségem, a két fiam nem panaszkodhat. Kőművesnek tanultam, építettem Sztálinvárost, Kazincbarcikát. Napi 12 órát dolgoztunk, kóvályogtunk az éhségtől, a szomjúságtól. Inni nem lehetett. Este aztán bevágtuk magunkat a kri- mókba, kentük a száját. Kellett a pia, mint az anyatej. Győzködtek a komák is: egy korsó nem árt meg, mire észbe kaptam, az ötödiknél tartottunk. — Akkor tudja, hogy mi az a vödörterápia? — Hogyne. Gyógyszereket kaptunk és mindenkinek innia kellett azokat az italokat, amelyeket megszokott. Az orvosság hatására aztán megundorodtunk az alkoholtól. — Mit és mennyit ivott leginkább? — Régen? Vettem tíz deka hurkát és utána ittam 18 féldecit. — Mennyit? — Jól hallotta. Elszédültem a pult előtt. Valaki hazavitt. Most már csak a sört szeretem, rummal. — Szedi a gyógyszert? — Szedi a fene. Átvertem az asszonyt. Anticol helyett Kalmopirint vettem be, arra jöhetett a szesz — mutogatja fogatlan ínyét. Hiábavaló küzdelem? Annak látszik, de meggyőződésem, hogy nem szabad feladni. A tennivalók sokrétűek. Hiba azt gondolni: az alkoholbetegségből könnyű kilábalni. A háttérben súlyos családi, munkahelyi konfliktusok húzódnak meg. Járható útnak egyedül a szívós meggyőzés, a felvilágosítás, a korszerű gyógyítás, az adminisztratív intézkedések és a személyi felelősségre vonás együttes alkalmazása látszik. Mert a pók kitartóan szövi a hálóját. Seres Sándor Fotó: Fazekas László és Pénzes Ferenc Mezőhegyes válaszúton II. Méltón régi nagy híréhez Ilyen előzmények után került március 5-én a megyei párt-vb elé a kombinát párt- végrehajtó-bizottságának jelentése. Ebből — de főleg a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának kiegészítő jelentéséből — a megyei testület reális, illúzió nélküli képet kapott a me- zőhegyesi helyzetről. A nagyüzem az előző tervidőszakban egyes területeken figyelemre méltó eredményeket ért el. Rekordterméseket takarítottak be búzából, kukoricából és cukorrépából, megfelelően fejlődött a tejtermelés, javult egyes mellék- és kiegészítő üzemágak és a cukorgyártás eredményessége. Ezek mellett azonban súlyos gondok halmozódtak fel: a viszonylag magas termelési szintet nem követte a hatékonyság növekedése, a . termőhelyi adottságokhoz képest igen alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodnak. Ebben döntő szerepet játszott az utóbbi évek rendkívül aszályos időjárása, a szabályozóváltozásból származó többletteher, a termelés ütemét meghaladó költségnövekedés és a termelés volumenének gyors ütemű, de megfelelő forgóeszköz nélküli bővítése. Mindez a már említett mértékű eladósodáshoz, állandósult fizetésképtelenséghez, banki sorban álláshoz vezetett. A kombinátban lényegesebb belső szervezeti változás évek óta nem történt, igen magas — és a kellő hatékonysághoz helyenként túlméretezett — a létszám. Több területen hiányzik a kezdeményezőkészség. A látszólagos egyetértés melletti bizalmatlanság a vezetésben széthúzást és zavart okozott. A kombinát mélypontra jutott. Nem temetni készültek A végrehajtó bizottság tagjai a jelentés feletti vitában nem temetni készültek a gazdaságot, hanem a kivezető utat keresték. A mezőhe- gyesi földekben, az ott élő' és dolgozó emberekben, a meglevő eszközökben látták azt az erőt, amely mozgósítható. Tény, hogy a gazdaság — a lehetőségeihez és az elvárható követelményekhez képest — időveszteségben van. Ezért a legfőbb feladat a kombinát eredményességének javítása a gazdálkodás hatékonyságának növelésével. Ehhez elengedhetetlen az alaptevékenység színvonalának megőrzése, és a veszteséges ágazatok fokozatos felszámolása. Jobban kell gazdálkodni a meglevő eszközökkel, és a fejlesztéseket is úgy kell elvégezni, hogy azoknak eredménynövelő hatásuk legyen. Javítani kell végezetül a kombinát alkalmazkodóképességét és ebben — ha indokolt — kockázatot is kell vállalni, és a szükséges pályamódosításokat időben elvégezni. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy előrehaladni csak egységben, egységes vezetéssel lehet. Ebben döntő szerepe van a kombinát pártbizottságának. Fontos és időszerű volt a helyi pártvezetés felelősségének a hangsúlyozása, mert a megyei testület a kombinátban kialakult helyzetért nemcsak a gazdasági, hanem a pártvezetést, személy szerint Soós Györgyöt, a párt- bizottság titkárát is felelőssé tette. A pártirányítás és a pártellenőrzés színvonala alacsony, nem felel meg a kombinát előtt álló feladatoknak és a követelményeknek. A jövőben többet és elmélyültebben kell foglalkozniuk gazdaságpolitikai kérdésekkel és politikai eszközökkel is segíteniük a gazdasági feladatok végrehajtását. Ehhez javítani kell a napi politikai munka színvonalát. A pártvezetésnek nagy a felelőssége a vezetés egységének megbomlásában és abban, hogy még ma is bizalmatlan és személyes torzsalkodásoktól terhes a légkör Mezőhegyesen. Fontos politikai érdek tehát az egység helyreállítása. Program már van Ügy tűnik, hogy a mező- hegyesi kombinátban ma Andó Ferenc a kulcsember. Nemcsak azért, mert valamennyi helyi erő bízik benne, hanem azért is, mert van programja a kétségtelenül nehéz helyzetből kivezető útra, és ezt a programot kíméletlen következetességgel meg is akarja valósítani. Ezt tükrözte az a programbeszédnek is beillő hozzászólása, amelyet a kombinát pártbizottságának április 24-i ülésén mondott el. A testület a megyei pártvégrehajtóbizottság március 5-i, a kombinát helyzetével, illetve jövőjével foglalkozó határozatát hallgatta meg. Andó Ferenc a határozat ismertetése után elsőként kért szót, és a vezérigazgatóvá választása óta tett intézkedésekről beszélt. A megyei határozattal egyetértve a legfontosabb feladatnak a hatékonyság, a nyereségtermelő-képesség növelését tartotta. Ennek érdekében máris több intézkedést tettek: belső rend és fegyelem megszilárdítása, létszámracionalizálás, érdekeltség növelése, ellenőrzés és beszámoltatás rendszeressé tétele. Megszigorították a társadalmi tulajdon védelmét és az ittasság ellenőrzését. Elodázhatatlan a termelési szerkezet korszerűsítése, ezért egyes veszteséges ágazatokat felszámoltak, és továbbiakra is sor kerül még. Néhány telep megszüntetésével, illetve koncentrálásával korszerűsítik az állattenyésztést. Intézkedtek a költségek csökkentésére, elsősorban az energiafelhasználás, a cukortárolás és a gépjárművek üzemeltetése terén. Az előző év azonos időszakához képest csökkent a létszám, folyamatosan ésszerűsítik a létszámgazdálkodást. Több nyugat-európai céggel tárgyalnak, a gazdaság számára jövedelmező üzleti megállapodások kötéséről. A mintegy 140, zömében hazai megállapodást folyamatosan felülvizsgálják és csak a gazdaságilag indokoltakat tartják meg. A fejlesztési forrásokat termelőberuházásokra fordítják, cukorgyári rekonstrukcióra, gépekre, szarvasmarha-telepre, hibridüzemre. A kombinát pénzügyi helyzete némileg javult, amit az is tükröz, hogy az idén még „nem álltak sorba a bankban”. B mundér becsülete Andó Ferenc után még tízen mondtak véleményt vagy tettek fel kérdést. Néhányan sajnos valamilyen rosszul értelmezett mundérbecsületből — a kibontakozás útjának keresése helyett — a mezőhegyesi ügyek és személy szerint Soós György védelmére keltek. (Teljesen feleslegesen, mert a pártbizottság ülésén megjelent Csatári Béla megyei titkár elmondta, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság bizalmat szavazott a kombinát vezetőinek, köztük Soós Györgynek is.) Dr. Szabó István állatorvos hozzászólása nem ezek közül való volt, s szavai jól példázták, hogy van készség a megújulásra, változásra kész erő a pártbizottságban. Elismeréssel szólt a vezér- igazgató szándékáról és programjáról, amiben a változás szándékát fedezte fel. Kritikusan beszélt viszont a múltról. A nyereségcsökkenés okát abban látta, hogy nem voltak eléggé érzékenyek a változásra. Arra is volt példa — emlékeztetett rá —, hogy 5—8 éven át mondogatott javaslatok a közöny, a figyelmetlenség miatt haltak el. Fontosnak tartotta az előrehaladást gátló tényezők feltárását és megszüntetését, mert csak úgy lehet előre jutni. A termelő munkában — mint mondta — erősíteni kell a feladatmeghatározást, az ellenőrzés és a számonkérés egységét, növelni a követelményeket, javítani a tájékoztatást és meggyorsítani a döntési folyamatokat. Szabó István végezetül a politikai munka megújítását sürgette. Ngyobb szerepet javasolt a munkabizottságoknak, őszinteséget, nyíltságot és szélesebb nyilvánosságot a kádermunkában. Szükségesnek tartotta a pártbizottság vezető szerepének erősítését, a testületi munka színvonalának javítását. így nem lehet élni A pártbizottság ülésén felszólaló Csatári Béla sem volt udvarias a mezőhegyesiek- hez. „Így nem lehet tovább élni!” — mondta kétszer is, a töprengésre (vagy inkább ébresztőre ?)" hívó mondatot. Az indoklással sem maradt adós. A hozamok jók — mutatott rá —, de drágán termelnek és így nagy terheket cipelnek a vállukon. Nincs más út a boldoguláshoz, mint a költségek visszafogása, a ráfizetéses ágazatok felszámolása. „Hiába, ráfizetésből nem lehet megélni” — tette hozzá Csatári Béla. A fő jelszó tehát az legyen Mezőhegyesen: eredményessé tenni a kombinát munkáját. A továbbiakban arról beszélt a megyei pártbizottság titkára, hogy a vezérigazgató-választás óta biztató lépések történtek a nagyüzemben. A pártvezetésnek is ezt a folyamatot kell erősítenie. Készítsen politikai programot, mozgósítsa a kommunistákat a gondok felszámolására. Mindent ennek a feladatnak kell alávetni, és mindent együttesen — párt- és gazdasági vezetés — és egységben kell és lehet csak megoldani. * * * A Mezőhegyesi Kombinát nem egy a sok állami gazdaság között. Több annál, múltja, a magyar mezőgazdaságot forradalmasító hagyományai és az üzem nagyságrendje miatt. Békés megye állami gazdaságai termelési értékének, nettó árbevételének és nyereségének 40— 50 százaléka Mezőhegyesen képződik. Az összehasonlítás Bábolnával és az ország más jeles gazdaságaival ma még dőreség lenne. De a verseny- futás nem reménytelen. Csak hinni kell és egymásra találni. Megnyerni és mozgósítani minden jót akaró erőt. Mert úgy tudjuk, hogy Mezőhegyesen ők vannak többségben. Az ott élők, a kombinátban dolgozók zöme rendet, fegyelmet és nyugalmat akar, mert ott szeretne élni és boldogulni. Árpás! Zoltán
