Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
1986. május 17., szombat NÉPÚJSÁG MOZI Szerelmi lázálom „Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” Ha jól emlékszem, szó szerint hangzik el a hamleti idézet a Szerelmi lázálom című olasz filmben, amely nekem inkább Edgar Allan Poe A holló cimű versét juttatta eszembe. Nemcsak szép, de divatos vers is volt hajdanán, Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád szinte egymással versengve fordították. Túlvilági titkokat tudó madara egyetlen szót ismétel: „sohamár, so- hamár”, mégis lidérces derengés vonja be az egész költeményt. Dino Risi rendező figurái, akik magától értetődő könnyedséggel sétálgatnak az elmúlásból visz- sza az életbe, nagyon is e világi cselekedeteket hajtanak végre kísértéseik során. Gyűlölködnek, szeretnek, bosszút állnak, s még gyilkolnak is, mintha nem lett volna életükben elég idejük rá. Így aztán a Szerelmi lázálom egyre inkább rémálommá lesz, ám abban a műfajban a legjobbak közé való. Népmesék lúdbőröztető alakjaitól úri szalonok asztaltáncoltató szellemidézéséig mindig izgatta az embereket a halálon túli lét, hogy „mi van odaát”. Dante példáját, Orfeusz útját sokan követték pokoljárásukban. Dino Risi is ebbe a sorba állt, s filmes eszközökkel — azokat profi módon használva! — megholtakkal rande- vúztatja hús-vér figuráit. Mivel lélektani krimiről van szó, a történetről nem is mondok többet. Igaz, ha előre tudtam volna a mese végét, akkor is meghökkentene az a kontraszt, ahogy a valóságos emberek és az utcán, autóbuszon közlekedő „szellemek” találkoznak, beszélnek, szeretnek, csókolóz- nak ... Még ölnek is, halott az élőt, büntetlenül, hiszen a temetőbe nem vonulhat ki a bíróság. Ha az olasz filmek legkülönbözőbb áramlatai közt hasonló vonásokat keresünk, talán egyik közös sajátosságuk, hogy egyegy felvillanó arc, vagy mellékfigura sokáig emlékezetes marad. Dino Risi is olyan alakokat terel kamerája elé, akik időnként már önmaguk karikatúrái. Ifjúságom éveiben volt egy sikeres olasz film, Halló, itt Gabriella, amelynek kockáin néha végigvágtatott egy hascsikarásos, csúnya kis öregember. Mintha ifjonti mását láthatnánk most viszont, olyan alakok társaságában, mint egy lélekbúvár alkimista, kivetkőzött szerzetes. Bizonyítékul a színészeknek, hogy nincs kis szerep, csak jól vagy rosszul megoldott feladatok vannak. Amiért mindenképpen érdemes megnézni a Szerelmi lázálmokat, az mégis a két főszereplő, Marcello Mast- roanni és Romy Schneider játéka, ök viszont azt igazolják, hogy nem véletlen, amikor a szereplők felsorolása hatalmas betűkkel, a sztárok neveivel kezdődik. És hogy hazai tanulságok is legyenek, példa a szinkron, amelyben Kristóf Tibort halljuk Mastroanni magyar hangjaként, teljes illúziót keltőén. Földi Teri pedig a ki tudja miféle rejtőzködéséből szólal meg, Romy Schneider képében, szépen, örömünkre. (Andódy) Cini Samu, Citromka és társai Megyei bábszemle Békéscsabán Megáll az ész, hogy ez a Citromka mire képes?! Fotó: Szőke Margit Ezek aztán az izgalmas percek! Hamarosan megkezdődik a VIII. Békés megyei bábszemle. Régen várták már ezt a napot — május 11-ét — a megye bábos gyerekei. A Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola aulájában elhelyezett hosszú padokon szorongunk mi, a nézők és ők. a bábok életre keltői. Kezdődik a műsor. A bu- csai Radnóti Művelődési Ház bábszakköre lép a paraván mögé! Marék Veronika „Nyiff, Nyaff, Surranó” című meséje elevenedik meg játékukban. A békéscsabai ifjúsági ház Tücsök bábszakköre Cini Samu kalandjait, a Tücsök-Tini bábszakkör pedig Tarbay Ede kedves meséjét, a „Citromkát” mutatja be a hálás közönségnek. Mert a gyerekek az igazán jó közönség: Citromkával, a sárga kismalaccal úgy beszélgetnek, mintha régi barátok lennének ... Dr. Bagi Rózsa, a Szarvasi Óvónőképző Intézet tanára gyermekpszichológiai, pedagógiai szempontból nézi a műsort. Milyen a darabválasztás? A mondanivaló korszerű-e? A gyerekek életkori sajátosságainak megfelel-e a történet? — ez érdekli. Hollós László bábrendező is elmélyülten jegyezget, ő a produkciós szemlélet képviselője. A látvány, az előadásmód, a rendezés, a mozgalmasság — ez mind az „ő asztala” ... így hát nem csoda, ha izgatottak a kis bábjátékosok s szakkörvezetőik, hiszen évente egyszer mérettetnek meg így, más csoportok, s neves szakemberek előtt, hogy aztán a bemutatókat követő szakmai tanácskozáson beszélgessenek, kicseréljék tapasztalataikat. Gyorsan pereg a műsor. A dévaványai József Attila Művelődési Ház szakkörét a füzesgyarmati, majd a gyulai együttes követi. A kertészszigeti és kondorosi gyerekek után a mezőgyáni művelődési központ és általános iskola bábszakköre mutatja be Sarkadi Nagy László „A világszép kecskebéka” című mese játékát. Tari Lászlóné rendezésében az egyik legigényesebb produkcióban gyönyörködhetünk. S ezzel vége is a bemutatóknak. * * * A csoportok főhadiszállásai — a tantermek — nyüzsgő méhkasra emlékeztetnek. Mit, hogyan csináltak, smit, , hogyan kellett volna csinálni? Ezt latolgatják. A Tücsök bábszakkör birodalma sem csendesebb a többinél, hát még, mikor a bábozás szépségeiről kérdezzük őket... Harmati Csilla és Hajdú Viktória talán a leglelkesebb, ök az „öregek”, már két éve a szakkör tagjai. Nem így Simon Dorottya, aki alig négy hónapja jött, s máris a „világot jelentő deszkákra” léphetett. Barátnője is akad bőven, a közös kedvtelés hamar összekovácsolja a kis társaságot. fTf—------------------------------------------Ambrus Anna tele van élménnyel: nem akármi csak úgy, váratlanul beugrani egy hiányzó bábos helyett. Róka Róza mellett a kecs- kegidát is neki kellett életre kelteni. — Izgultam is — mosolyog most már megkönnyebbülten —, még jó, hogy a súgó segített... A kérdésre, hogy ki volt a Kígyó Kázmér. négyen is nyújtják a kezüket. Aztán tisztázzuk, ki a fej, a hang gazdája — Lenkefi Zoli —, hisz mégiscsak az ő dolga volt a legnehezebb. A főszereplő Cini Samuval — azaz Zsíros Ramónával — is megismerkedünk, aztán hagyjuk, hadd beszéljék ki magukat, hiszen hamarosan kezdődik a szakmai tanácskozás, s aztán vége a szemlének, indulhat mindenki haza .. Itt már csak felnőttek gyűlnek össze, a szakemberek és a szakkörök vezetői. Előbb a műsorokról — melyeket az imént láthattunk — esik szó, aztán általában a bábozásról, a közös gondokról cserélnek gondolatot. A megyében körülbelül 16 állandó csoport működik, közülük nem egy már sok éve... Mellettük vannak alkalmi, egy-egy neves eseményre összejött társulatok, ám ezzel is kevés a csoportok száma. Ha jövőre, ahogy tervezik, kiemelt művészeti ág lesz az úttörő kulturális szemlén a bábozás, bizonyára a megyében is új lendületet kap ez a gyerekek körében oly hasznos időtöltés. A játszható darabok kis számáról, minőségéről is beszélnek. S arról, hogy a rendezőnek csupán alapanyaga legyen az adott mű, mozgalmassá, játékossá kell tegyék, bátran, akár a szöveghez is hozzányúlva. S az örök probléma, a szerény anyagiak ... Több csoport most is saját költségén utazott a szemlére. S akkor még a bábokhoz szükséges kiadásokról, netán a csoportok vezetőinek csekélyke tiszteletdíjáról nem is beszéltünk. Nem könnyű egy bábelőadást összehozni: na kész a „játékos”, a báb mozgatóját, a gyereket is be kell tanítani. Legyőzni „leckefelmon- dós”, hadaró stílusát, a gátlásokat, és jó, ha tisztán énekelni is megtanulnak... S e mellett nem árt, ha továbbképzéseken is részt vesznek a szakkörök vezetői, ha lenne hol. Lenkefi Konráddal, a megye bábmozgalmának irányítójával, a KPVDSZ békéscsabai Napsugár bábegyüttesének művészeti vezetőjével is elbeszélgetünk még. — A műhelymunkát hiányolták a résztvevők. Ezért a jövőbep, legalább negyedévenként egyszer- rendezünk ilyen összejövetelt. Nem előadásokra, inkább a maihoz hasonló szakmai vitákra gondolok. Már a megbeszélésre szánt kérdéseket is kigondolta, így olyan konkrét témákat tűznek napirendre, mint a bábkészítés, a darab átdolgozása és így tovább. — Szeptemberben találkoznánk először, akkor a Napsugár bábegyüttes új, készülő műsorát. Marék Vera „A csúnya kislány” című darabját dolgozzuk át közösen, bábszínpadra. Meghallgatom, ők mit változtatnának a darabon, aztán elmondom, én hogyan képzeltem el. Bizonyára érdekes és tanulságos összehasonlítás lesz. A „Napsugár” egyébként most, a gyereknap küszöbén nemigen unatkozik. Karácsonykor lesz „A csúnya kislány” bemutatója, s készülnek a jövőre ismét megrendezésre kerülő nemzetközi bábfesztiválra, a „Hamupipőkével” ... — Egy dél-spanyolországi meghívásunk is van, december elejére, ám fenntartónk, félünk, nem tudja az utazás költségeit állni, még akkor sem, ha a város és a megye — ahogy máskor — most is a segítségünkre sietne... Nagy Agnes „Munkában" a Tücsök-tini bábszakkör Töprengés az alkohol körül A pók szeszből szövi a hálóját Az utcán, a sárban szedtek föl. Megkezdődött a kálváriám. Megjártam az alkoholéi - vonót, Nagyfát. Most itt vagyok, nézzen rám. Remeg a kezem, zavaros a szemem, a rendelőbe mentővel visznek. „Ma mintegy félmillióra becsülhető az alkoholisták száma Magyarországon. Közülük 54 ezer áll tényleges gondozás alatt. Az alkoholbetegek kétharmada 40 év alatti. A válások okai között a 2. helyen szerepel az ital, a veszélyeztetett gyerekek 32 százaléka az alkoholizmus miatt kerül állami gondozásba ” oa- (KSH) A fiatal taxisofőr csodálkozva néz, amikor mondom a címet. — Nyolc évig dolgoztam alkoholisták között — szorítja a kormányt —, elég ^olt. — Szomorú tapasztalatai vannak? — Ma is csodálkozom magamon, hogy kibírtam. Nem is annyira a 3500 forintos ápolói fizetés bosszantott, hanem a hiábavaló munka. Esténként találkoztam a volt betegeimmel, a sárga földig leitták magukat. Én meg törtem magam, kínlódtam velük. Igaz, éjszaka most is fuvarozok részegeket. Nem mondhatok nemet, de elfordítom a fejem. Most már teljesen mindegv... Az alkohológiai intézetekben, „népszerű” nevükön az elvonókban a gyógyulási arány valóban csekély. Minthogy a gondozás késik és nem tart kellő ideig, így legfeljebb 20 százalékukat tudják meggyógyítani. Ez a nyilvántartott alkoholisták 2 százaléka. Az ijesztő hiányosság azzal függ össze, hogy kevés az ilyen ágyak száma a kórházakban, a gondozó intézményekben és szanatóriumokban. Ugyanakkor hiányos a felszerelés, nincs elegendő egészségügyi dolgozó. A nővér szkeptikusan simítja a köpenye ráncát. — Tudja, az a legszomorúbb, hogy a hozzátartozók teljesen „leírják” az alkoholista beteget. Jönnek a levelek. A legtöbben azt írják: ne engedjék még haza a férjemet, a fiamat. Becsukódnak az otthonok ajtói, ezzel együtt az újrakezdés lehetősége is. A volt munkahelyi kollégák elfordulnak tőlük, sorsukra hagyják őket. Stáció a gyógyulás felé, de sajnos garancia nélkül. Az igazi biztosíték a környezet visszatartó ereje lehetne. A kórházakban, az intézetekben ugyanis rászoktatják és ránevelik a beutaltakat a rendre, a fegyelemre, néhol a munkára is. Elfeledtetik velük az italt, de a nagyobb feladat ennek az állapotnak a fenntartása otthon és a kiülvilágban. Ülünk az árokparton, a napsütésben. Béla 35 éves, Imbolyogva jár, sápadt az arca, napokig fekszik a sötét szobában. Beteg. Leszázalékolták, csekélyke segélyt kap, a szülei nyugdíjasok. — Mivel foglalkozott azelőtt? — Jó szakmát tanultam, víz- és gázszerelést. Kerestem szépen, jöttek a haverok, ittunk mint a gödény. — Miért? — Részegnek lenni nálunk természetes. Aki nem iszik különcnek tartják. Képtelen voltam megállni a lejtőn. — Nagyfa se segített? — Mindent megpróbáltak. Először kórházban kezeltek, majd dolgozni jártam. Megszöktem, visszavittek. Letelt a két év és hazajöttem. — Most is iszik? — Egy-két üveg sört kapok, a pálinkát elzárják tőlem, kocsmázni már nem tudok. — Családalapításra nem is gondolt? — Volt egy lány, aki látogatott az intézetben, de elmaradt. Most már -teljesen mindegy . . . Felejtse el a nevemet... Döbbenten töprengek újra. Miért iszik ennyit az emberiség? Elfogadható felelet nincs. Csak a sokszor emlegetett közhely, mi szerint az alkoholfogyasztás beépült a szokásainkba. Elnézem a reggelente velem szemben részegen tántorgó ismerős embereket, miközben az az érzésem: ezek akár száz évig is ihatnának, kutya bajuk sem lenne. A szakemberek persze tiltakoznak. Azzal érvelnek: bármennyire is erős és egészséges a szervezet, a rendszeres alkoholt fogyasztóknál előbb-utóbb megbomlik az anyagcsere egyensúlya. Az ilyen ember aztán függőségre, alárendeltségre van kárhoztatva. Szorgalmasan nyúl a pohár után, s ha nem avatkoznak be idejében, elkerülhetetlen a szomorú vég. Az alkoholbetegek általában májzsugorban, hasnyálmirigy-gyulladás következtében halnak meg. Az öngyilkosok 11—17 százaléka az ital miatt és hatása alatt végez magával. Tamás 48 éves, vezető beosztásban. Az italosbódé előtt ismerkedünk meg a piactéren. Régóta figyelem. Dülöngél a járdán, lelógó vállal súrolja a házfalakat. Dörzsölt alak, heccelik az ivócimborák. Mára mindenki elpártolt tőle: a haverok, a felesége, a gyerekei. Ameddig jópofa volt, körülrajong-
