Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

1986. április 12., szombat SWílf m *»»*»>< kB!|<illÉ i 1® Wí mm: I Jr m _ mí's'~m* «"IBI Kirakat a mezőgazdasági könyvhónap idején Fotó: F. Varga Mária Megnyerik-e az autót? Esélylatolgatás az orosházi könyvesboltban — Ha megnyerjük azt az autót, akkor vagy eladjuk, vagy valaki kifizeti a többit — mondja Koszorús Oszkár, az orosházi áfész-könyves- bolt vezetője, miután több oldalról is megvizsgáltuk a Könyvértékesítő Vállalat versenyfelhívását, melyet a 25. őszi megyei könyvhetek alkalmából tett, három ka­tegóriában. Ezek a kategóri­ák a boltokra értendők, az elsőben azok vehetnek részt, akik a legnagyobb forgalmi eredményt mutatják fel rr;ár évek óta, a másodikban a közepesek, a harmadikban a kisebb forgalmúak. Hogy az­tán az orosházi könyvesbolt már hagyományosan (meny­nyi munka, vállalkozás, ál­dozat van e mögött!) az or­szág legnagyobb forgalmú boltjai között szerepel, Ko­szorús Oszkárék az első ka­tegóriában indulhatnak, és ott a cél egy személygépko­csi. Ezt kellene eladni, vagy kifizetni valakinek, ha meg­nyerik. A „ha” azonban egyelőre nagy akadály, de nem le­győzhetetlen. „Ha” pedig nem jön össze a dolog, ak­kor is nyernek, persze, nem­csak azért, mert mindenféle nemes versenyben a győzel­men túl a részvétel is fon­tos; azért is mert ha (újra csak a „ha”) növekszik a bolt forgalmi eredménye, az a könyvesboltosok számára is jó. Anyagilag, természetesen. — Pár éve, hogy ide köl­töztünk, az egyik Rákóczi úti tízemeletes földszintjére, és 146 négyzetméteren csi­nálhatunk könyvterjesztést 86 helyett. A területnöveke­dés szembetűnő, de (sajnos) nem az elégedetlenség szól belőlem: ez a bolt már ak­kor is kicsi volt, amikor ide jöttünk. Az pedig külön hu­morgyűjteményünk része, hogy nincs telefonunk. A ré­gi helyen, a főutcán volt, itt nincs. Még csak egy ideigle­nes, légvezetékkel megoldott állomást sem kaptunk, mert — mint a posta illetékesei közölték — technikailag ki­vihetetlen. Szóval azért ke­rült a telefonügy a mi külön „humorgyűjteményünkbe”, mert ez valóban vicc. Ha te­lefonálnunk kell, elő a ke­rékpárt és karikázhatunk be az áfész-központba, innen a negyedik utcába, másfél ki­lométerre. Ha pedig minket keresnek? El lehet gondol­ni. Bizományosaikkal (74 van belőlük!) általában telefonon tartották a napi kapcsolatot. A könyvbarátok is telefonon kérdezték meg: van-e már ebből vagy abból a könyv­ből, amit várnak? Most be kell jönni a könyvbarátnak, a bizományosnak, ha választ szeretne kapni valamire. Közben az orosházi bolt ta­valyi, 11 milliós forgalmá­ból 5 milliót a bizományo­sok produkáltak! Amikor már vagy tíz per­cet a telefon körüli huza­vonáról beszélünk, elnevet­jük magunkat. Kár volt ezért a tíz percért, hiszen ha egy­szer nem adnak, akkor úgy­sem adnak. Hacsak... És ez a „hacsak” maradjon titok. Habár ki lehet találni. * A verseny, a forgalom nö­velése, ez most a fontosabb, ez a lényeg. A boltvezető keretes statisztikákat szed elő, megnyugtat, hogy nem olvassa fel az egészet. Csak azt, hogy az orosházi bolt évek óta részt vesz a mező- gazdasági könyvhónapok versenyében, első is volt már; és azt, hogy az 1985. évi, tehát a tavalyi „forgal­mi eredmények” (így szak­szerű!) alapján hatódik lett az országban. Nem megala­pozatlan tehát a cél, meg­nyerni azt az autót, ha min­den összejön. (A „ha” megint csak ide érkezett, de hát ilyen az élet.) Hatan dolgoznak a bolt­ban, Lukácsné, Zsóriné, Tóthné, Palecskáné és Hári Erzsébet, aki három éve kezdte, a többiek öt-tizenöt éve, a boltvezető pedig 26 éve, először könyvtáros volt, aztán jött át a könyveknek e még sajátosabb világába. Tapasztalataiból bőven ke­rül hasznosítható. — Fontos, hogy a készle­tet gyorsan eladjuk. De eh­hez jó készlet kell, a jó kész­let előfeltétele pedig az igé­nyes és az érdeklődésre ér­zékeny rendelés. Kell a best­seller, de kellenek más, igé­nyes, értékes könyvek is. Le­gyen a boltnak arculata, szoktuk mondani, én is így tanultam. És könnyen „fel­deríthető” a vásárló részéről. Vagy 200-féle besorolást al­kalmazunk, mennyiségileg is kiemelve azokat, amelyek, úgy is mondhatnám: divato­sok, de úgy is, hogy a köz­szellem igényli őket. Hogy most mi a divat? A helytör­ténet, a tudományos művek történelmünk korszakairól, minden, ami a múlt esemé­nyeit állítja szem elé. És olyasmiről is tájékoztat, amiről eddig keveset vagy netán semmit sem tudtunk... Még egyszer a bizományo­sok. Az orosházi bolt „for­galmi eredményének” mint­Fiatalok a gazdaság kultúrájáért Ismerkedés az SZVT-vel Új Durora- repertórium Az Üj Aurora, irodalmi és művészei folyóiratunk első száma 1973-ban jelent meg. A gyakorlat úgy hozta, hogy az első megjelenés óta egyetlen évfolyamhoz sem készült (az évi három­szori megjelenés miatt) összevont tartalommutató. Az egy évtized alatt vi­szont igen nagy anyag hal­mozódott fel. A folyóirat fiatal munkatársa, Tompa Mihály vállalkozott arra, hogy a repertóriumot ösz- szeállítja. Célja az volt, hogy a megjelent írásokat, képeket tematikailag cso­portosítsa, ezen belül a szerzők betűrendje, a betű­renden belül a megjelenés kronológiai sorrendje sze­rint tárja fel azokat. A repertórium kézirat gyanánt megjelenve, az Üj Aurora szerkesztőségé­nek kiadásában elsősorban azt szolgálja, hogy az iro­dalom barátai, az Üj Auro­ra olvasói bármely megje­lent írást, irodalmi alko­tást visszakereshessenek; s azt is, hogy kellő mély­ségben tájékozódhassanak a folyóiratban 'közzétett versek, novellák, tanulmá­nyok és egyéb írások kö­zött. A repertóriumot a személynevek mutatója egészíti ki, és teszi hasz­nálhatóbbá, ugyanakkor az olvasó a folyóirat első tíz évének tudnivalóit is meg­találja: a szerkesztőbizott­ság tagjainak névsorát, a főmunkatársak névsorát, és a társadalmi szerkesz­tőségi tanács tagjainak ne­vét is, megjegyezve, ki mi­kortól meddig vállalta ezt a feladatot, illetve ki mi­kortól tagja e testületnek. Gyors közvéleménykuta­tás: hallott-e már az SZVT- ről? Nem? Pedig érdemes megismerkedni a Szervezési és Vezetési Tudományos Társasággal, annak Békés megyei szervezetével, s még pontosabban a megyei szer­vezet ifjúsági bizottságával. Ez utóbbinak elnökével, Ba- gyinszki Zoltánnal (aki a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályának vezetőhelyettese) beszélgettünk. Az apropót az szolgáltatja, hogy a megyei szervezet és ifjúsági bizott­sága a KISZ megyei bizott­ságával és a megyei úttörő- elnökséggel közösen országos számítástechnikai pályázatot hirdet általános és közép- iskolás diákoknak. Az SZVT is a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének (MTESZ) tagszervezete. Leg­fontosabb feladatának tart­ja, hogy segítse a vállalato­kat, szövetkezeteket és intéz­ményeket a gazdaságpoliti­kai célkitűzések megvalósí­tásában azzal, hogy a leg­eredményesebb szervezési- vezetési ismereteket terjeszti, segítséget nyújt ilyen irányú kutatásokhoz, tapasztalatok kicseréléséhez. A megyei szervezet értelemszerűen a helyi sajátos viszonyok fi­gyelembevételével végzi a mai társadalmi-gazdasági vi­szonyok között mindinkább nélkülözhetetlen tevékenysé­gét. Mindez persze szépen hangzik, csak hát a köznapi gyakorlat korántsem ennyire sima, egyértelműen problé­mamentes. A gazdasági ve­zetők — ugyan évről évre csökkenő arányban, de még így is — jelentős része iga­zán nem látja be a munka- szervezési és vezetési változ­tatás, fejlődés termelést se­gítő jelentőségét és így szük­ségességét. Márpedig ezek nélkül igazi hatékonyságot nagyon nehéz, sőt sokszor lehetetlen elérni. A megyei szervezetnek négy városban (Békéscsa­bán, Gyulán és Orosházán, valamint Szarvason, ez utób­bi most alakul) helyi szer­vezete is van, továbbá a szakemberek több szakcso­portban is kifejtik tevékeny­ségüket, például a szervezé­si, a munkagazdasági, az árszakértői, a vezetői, stb- szakcsoportokban. Ezek so­rába tartozik az ifjúsági bi­zottság is. — Tudom, a meghatáro­zás kicsit talán hivatalos­nak hangzik, de mind ez idá­ig nem találtunk kifejezőb­bet — fogalmaz Bagyinszki Zoltán. Az idei évre kialakított programtervük még egy laikus számára is érdekes, már-már izgalmas. Az SZVT egészére vonatkozó célokat, feladatokat szeret­nék úgy megvalósítani, hogy a helyi és az életkori sajá­tosságokra még jobban fi­gyelnek, azokat nyomatéko­sabban veszik számításba. Nem utolsósorban arról is szó van, hogy a gazdasági vezetők káderutánpótlását megkönnyítsék sajátos esz­közeik felhasználásával, to­vábbá hogy segítsék a fiatal vezetők felelősségteljes mun­kájuk minél hatékonyabb jobb ellátásában. A megyei szervezetnek je­lenleg több mint 60 jogi személy tagvállalata van. Zömük ipari szövetkezet, sok közöttük a békéscsabai és a gyulai vállalat, intéz­mény. A tervek között sze­repel az is, hogy még több személyt is bevonjanak az SZVT munkájába. Nos, az ifjúsági bizottság is ezekre a tagvállalatokra, jobban mondva az itt dolgozókra, a fiatal vezetőkre számít. — Szeretnénk, ha sikerül­ne megalakítani a fiatal ve­zetők klubját, amely idővel akár baráti társasággá ala­kulna. Olyanná, amely mind szakmai, mind emberi vo­natkozásokban a „kollektív bölcsességre” alapozva tud­na és akarna segítséget nyúj­tani a másiknak, s persze az általa vezetett dolgozók­nak, ezzei az egész népgaz­daságnak. Nézzük az ifjúsági bizott­ság programtervét. Február­ban volt vendégük dr. To­rna László, a Társadalomtu­dományi Intézet munkatár­sa, aki a gazdaság és a kul­túra összefüggéseiről be­szélt. Április 14-én Sárdi Já­nos, az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda nemzet­közi igazgatóhelyettese jön el meghívásukra. A nemzet­közi utazási kedvezmények új rendszeréről lesz szó ezen a délutánon, amelyet video­filmek vetítése és egy ide­genforgalmi kiállítás meg­egy 40 százalékát hozzák. Kapcsolat, emberismeret, helyismeret nélkül nem le­het összehozni jó csapatot. Főleg nem állandót, mert az alkalmi bizományosság nem sokat ér. — A mi bizományosaink legtöbbje évek vagy évtize­dek óta könyvterjesztő. Ben- esik Imréné (hogy példákat hozzak) Gádoroson, a saját házában ' árusít, Miskei Györgyné a kórházban, TJh- rin Pálné Csorváson, huko- vics György az üveggyárban nyitnak nap mint nap „fiók­könyvesboltot”, közben he­tente kétszer is bejönnek új szállítmányért. Olvastuk az imént, hogy abban a bizonyos verseny­ben feltétel az is, hogy a bolt irodalmi rendezvények gazdája legyen és jó kapcso­lata a művelődési intézmé­nyekkel. Koszorúsék mind a kettőt magasan viszik ... — Nálunk nélkül ritkán tartanak író-olvasó találko­zót Orosházán, de mi is kez­deményezünk ilyeneket. Részt veszünk a művészet­barát-egyesület munkájában, Ördögh Szilveszter író meg­hívását mi szorgalmaztuk. Fiókboltot épített az áfész a művelődési központ elő­csarnokában, az ünnepi könyvhéten pavilonokat nyi­tunk a városban. Együttmű­ködünk az iskolákkal. Erre csak egyetlen példát: a me­zőgazdasági szakközépiskola szaktárgyi vetélkedőire mi adjuk a könyvajándékot, ál­talában 2 ezer forint érték­ben. Üj hírek? — Májusban a Csillag Áruház előtt engedményes könyvvásárunk lesz; ajánló­jegyzékeket készítünk az is­koláknak helyi könyvvásá­rokra. Ahol iskolaszövetke­zet működik, ott a szövetke­zet lesz a gazdája a vásár­nak és a jutalék is az övék. Az első negyedév? — Januárban és február­ban 250 ezer forinttal több könyvet adtunk el, mint az előző év januárjában és feb­ruárjában. A márciust még összesítjük, az is jobbnak ígérkezik, mint a tavalyi volt. A start után most kell majd gyorsítani. Eredmény- hirdetés december 29-én, Megnyerik-e az autót?... Sass Ervin nyitása is színesít. őszre tervezik azt- az előadást, amelyej? Liska Tibor köz­gazdász az újszerű gazdál­kodási és vállalkozási for­mákról tart majd tájékozta­tót. A megyei szervezetnek nemzetközi kapcsolatai is vannak. Így hamarosan me­gyénkbe látogat a lengyelor­szági Olsztyin delegációja, amelynek tagjai majd a mai Lengyelország helyzetéről is beszélgetnek a vendéglátók­kal. Szeptemberben Erdős Ákossal, az ötlet cjmű nép­szerű hetilap főszerkesztőjé­vel lesz találkozó. S még két program: júniusban az ifjú­sági bizottság tapasztalatcse­re-látogatást szervez me­gyénk (és az ország) egyik legnagyobb üzemébe. az Orosházi Üveggyárba. Októ­berben országos konferenciá­ra hívják meg elsősorban a fiatal szakembereket; a há­romnapos rendezvény témá­ja „Konfliktushelyzetek a vezetésben” lesz. — Meggyőződésem, hogy a gazdaság és a kultúra egy­mástól elválaszthatatlan. Gondoljunk csak arra, hogy évszázadokkal ezelőtt még szinte e kettő ugyanazt je­lentette. Ma már-már alap­vetően meghatározó kapcso­latot jelent, hiszen az egyik feltételezi a másikat. Kul­turált gazdaság nélkül alig­ha lehej előre lépni. S aho­gyan az SZVT, úgy annak ifjúsági bizottsága is ennek terjesztését szeretné szolgál­ni. Már eddig is sok partnert találtunk elképzeléseink megvalósításához. Gazdasági egységeket, társadalmi és politikai szerveket, közigaz­gatási intézményeket. Bízunk abban, hogy támogatóink száma a jövőben is nőni fog, hiszen valamennyien egy közös célért dolgozunk. (nemesi) MOZI Vaskos tréfa Érdekes egy kényúr ez a Grillo márki (Alberto Sordi kiemelkedően remek alakítá­sában), aki a tizenkilencedik század fordulóját alig elha­gyott olasz honban francia elnyomás alatt leginkább az­zal törődik, hogy gúnyt űz­zön embertársaiból, felfelé is, meg lefelé is. Ügy érzi (és a kort tekintve) igaza van, hogy mindent megtehet, ami éppen csavaros, a „vaskos tréfáknál” is vaskosabb tré­fákra járó agyában megszü­letik, s hogy éppen az ala­mizsnáért könyörögni kész koldusokkal, egyik szeretője anyjával, vagy netán a pá­pával játszatja-e el hatalmá­ra és a pénzre épített „vas- kosságait”, az Grillo főúr számára édesmindegy. Nézzük a filmet, és pom­pásan mulatunk Mario Mo- nicelli rendező mókáin, nem különösebben eltakart nyílt­ságain, az odamondogatás jó ízein, hiszen nekünk, a né­zőknek, a kibiceknek ugye­bár, semmi sem drága. Ad- dig-addig, hogy egyszercsak az is eszüknbe jut: nem akar ez a Monicelli valami mást is mondani Grillo márki nagyvonalú és kegyetlen tré­fáival? A felfelé és a lefelé kihangsúlyozott különböző­ségeivel? Azzal a többször is aláhúzott látszattal, hogy a főúri hatalom, a hagyomá­nyok megtartó erejére épít­kezve — megdönthetetlen? De valóban az-e? Nem hor- doz-e magában (ennyi bru­tális tréfa) jelet arra. hogy a bomlás megindult, és ez a hatalom egyszer üres díszle­tekké, üres frázisokká, üres nagyzolássá változik? Ki-ki néző döntse el magá­ban, van-e ilyen üzenete Mario Monicelli filmjének, mely öt év után a mi, ma­gyar mozijainkba is eljutott. Tény, hogy ez az üzenet kis­sé hosszúra sikerült (több, mint két óra a vetítési idő), néha a cselekmény meg- megáll, körülnéz, majd kap­ja, s hirtelen — tovább len­dül, felsziporkázik egy újabb ötlet, lehet, hogy csak csak egy gesztus, vagy tréfa, és megint csak megrázzuk magunkat: jöhet a folytatás! Jön is, és a film második ré­szében, a fő attrakció, a szenesember és Grillo sze­repcseréje, Alberto Sordi színészi bűvészmutatványává emelkedik. A néző azt hinné, innen már nem lehet tovább fokozni az ötletek és cselek­ménycsavarások sodrását, kiderül, hogy lehet, s ebben két remek művész, Sordi és Monicelli jeleskedik. A megoldás, a végkifejlet méltó az egészhez, és kétség­kívül arra utal: ez a Grillo ezután sem hagyja abba tré­fáit, ezután is úgy él, ahogy „rangja” és lehetőségei biz­tosítják, s ha szimpatikus benne valami, csupán az, hogy szuverén ember, maga választja meg, kinek hisz, kinek nem, kivel miféle vi­szonyba kerül. Mondhatnám úgy is, hogy önmagán kívül senki más (és semmi más) hatalmat nem ismer el, él bele a nagyvilágba és bo­londozik. Hogy néha sértő és durva? Erre nincs érzéke, nem is tudja. Korának gyer­meke, és ez a kor valahol két évszázaddal ezelőtt volt a jelen. Mosolyoghatunk, de nem öntelten. És azon is elgon­dolkozhatunk, mitől jó egy film, még ha fárasztó is vé­gignézni. (s. n.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents