Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-09 / 83. szám

NÉPÚJSÁG 1986. április 9., szerda „azelőtt embergyötrö szélmalomharc volt...” Közelkép a közvilágításról Majdcsak jönnek már a szebb napok! Kellemes, tava­szi időt várunk, szép nyárestéket. Alkony utáni han­gulatunkat tudattalanul is színezik az utcák, terek fé­nyei. Köz- és biztonságérzetünk áll azon, hogy elegendő fény övezi-e esti útjainkat, sétáinkat- Még az sem mindegy, hogy milyen színű, mélységű az „esti sugár­koszorú”. Az utca emberének érdeklődésével jártam körül a közvilágítás kérdéseit. Az érdekelt, hogy egy közepes nagyságú városban milyen a világítás, hogyan dolgoznak azok, akik a fényt „fakasztják”, és mik a gondjaik? A mintavételre kiválasztott kisváros: Gyula. Nyugalmas helyen, a város egyik legszebb pontján, a ré­gi villanytelep helyén áll a többszintes Démász-kiren- deltség. Földszintjén irodák, emeletén vállalati szakszer­vezeti üdülő és továbbkép­zési központ van. Három megye szakembereinek rész­vételéveivel folyt éppen egy többnapos továbbképzés, amikor meglátogattam a ki- rendeltség vezetőjét, Somi Attilát. A találkozás előtti rövid várakozást alapismere­teim feldolgozására használ­tam, a falon lévő alaprajzo­kat, fejlesztési terveket ta­nulmányoztam. A következőkkel okosítot­tam magam: az ország vil- lamosenergia-ellátását az Ipari Minisztérium hatáskö­rébe tartozó Magyar Villa­mosművek Tröszt irányítja. Ennek egyik vállalata a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat, a Démász. A megyei központ a békéscsa­bai üzemigazgatóság, amely­nek üzemviteli egysége a gyulai kirendeltség. Mintegy negyven ember vigyázza a harmincnégyezres város zavartalan áramellátá­sát. Folyamatos hibafelvevői szolgálatuk három műszak­ban dolgozik, a hibaelhárí­tás pedig 7-től 22 óráig vár­ja a „sötét címek” hívásait, két szerelővel, URH-s kocsi­val­„Sötét címek” A város energiáját 120 ki­lovoltos vezetéken kapja. Ezt 185 transzformátorállomás osztja el a közel 350 kilo­méter összhosszúságú váro­si kis- és középfeszültségű légvezetékekre. Közülük kö­rülbelül 60—70 látja el köz­vetlenül a lakosságot. Somi Attilával két alka­lommal beszélgettünk. Sze­mélyéről csak annyit tudtam meg, hogy okleveles villa­mosmérnök, és 12 éve dolgo­zik a gyulai kirendeltségen. Annál jobban megismerhet­tem viszont munkájának ve­zérlő elvét és vezetői szem­léletét. Amikor a gyulai üzemegy­ség' vezetésével megbízták, meglehetősen korszerűtlen technikai felkészültség fo­gadta. A bizonytalan áram­ellátás, a gyakori áramki­maradások miatt nap, mint nap elárasztották a lakossági panaszok. A szerelőknek — a kirendeltségvezető szavai­val — embergyötrö szélma­lomharcot kellett vívniuk mindennapi munkájuk so­rán. Jellemző volt az a helyzet például, hogy mire egy utca hosszában minden oszlopot „megmásztak”, újabb izzók égtek ki, tehát kezdhették élőiről az — kü­lönösen télvíz idején — ádáz munkát. Mihez lehetett kezdeni ilyen feltételekkel? Minde­nekelőtt választani: az álla­gában romló hálózat sűrűsö­dő kihívásait, a mindenna­pos sziszifuszi toldás-foldást, vagy egy átfogó felújítási program megvalósítását. A második alternatívával azt kellett vállalni, hogy a háló­zati átépítés időszakában a napi fogyasztói igényekre kevesebb munkakapacitás jut, a javítási idő esetenként hosszabbodhat­Nincs „zárolt” terület Gyulán a felújítás mellett döntöttek, vagyis ener­giáikat az alapellátás bizton­ságosabb, magasabb színvo­nalának megvalósítására összpontosították. Évenként egy-egy városrész hálózatát tervezték kicserélni. Termé­szetesen, számos jogos lakos­sági panasz érkezett be az átépítés időszakában is. Ne­héz évek voltak ezek a gyu­lai áramszolgáltatók életé­ben. Majdnem teljesen meg­valósult viszont egy 20 kV- os középfeszültségű városi vezeték. Az ezzel megválto­zott helyzetet jól illusztrál­ja az az összehasonlítás, hogy ezen a középfeszültsé­gű szinten tavaly mindössze négy üzemzavar adódott — tíz éve, hetente(!) fordult elő ennyi. — Ma már gyakorlatilag minden reális lakossági ener­giaigényt ki tudunk elégíte­ni, természetesen az energia­takarékossági szempontok fi­gyelembevételével — jelen­ti ki Somi Attila. — Azt is elmondhatjuk, hogy ma már nincsen „zárolt” területünk, ahol újabb minimális fo­gyasztói igényt sem tudnánk kielégíteni. Elegendő tarta­lékkal rendelkezünk. Tízmilliós áramszámla Az áramszolgáltatás fel­adatkörei között tehát a közvilágítás nem lehet első­rendű kérdés, amíg az alap­ellátás nem rendeződött megnyugtatóan. A múlt hé­ten tartott városi tanács­ülésre készült beszámoló vi­szont már alapfeladatként nevezi meg a közvilágítás korszerűsítését, a rövid távú feszültségjavító és hálózat­karbantartó munkák mellett­A tanáccsal közös prog­ram szerint a hagyományos, izzós lámpákat 5 év óta, fo­lyamatosan kicserélik hi­ganygőz lámpatestekre. A terv 1987-ig szólt, ám az idei évre már majdnem teljesen elkészültek vele. Mindössze 2—300 lámpahely vár kor­szerűsítésre a városban. A felújítás a Démász saját ke­reteiből valósul meg, a mintegy 10 milliós tanácsi üzemeltetési költség, vagyis a tanács közvilágítási „áramszámlája" rovására. Mindennemű létesítés azon­ban a tanács feladatkörébe tartozik. Az energiatakarékosság az izzók teljesítményével is kapcsolatos. Az utóbbi idő­ben terjednek el egyre szé­lesebb körben a nátrium­izzók. Teljesítményük, vagy­is fogyasztásuk kisebb, mint a hagyományos normál izzó­ké (70 Watt), fényerejük vi­szont 4—5-szörös. Hullám­hosszuk közel áll a Nap fé­nyéhez, sárga fényükkel jó közérzetet biztosítanak. A városban a Dózsa György, az Alpár, a Székely és a Damjanich utcákban talál­kozhatunk velük, számuk még nem éri el a százat. A higanygőz lámpatestek vi­szont általánossá váltak; a város pontosan 4213 lámpa­helyéből már csak 128 osz­lopon van ízzós lámpa. A higanygőz világítás egyenle­tes szóródású, formatervezé­se jobb és főleg tartósabb. Évente esetleg egy-két al­kalommal kell javítani a vi­lágító testet, míg az izzókat azelőtt 7—8 alkalommal kel­lett cserélni egy lámpahe­lyen­Sok számadattal érzékel­tethető a fejlődés, de a kor­szerűsítés útja ebből is ki­rajzolódott. Mint sok más gazdaságpolitikai példán, ezen is elemezhetők a hosz- szú távú racionális tervezés hétköznapi nehézségei, kor­látái. Igazolása viszont az utcán fényesedik. Erről val­lanak a kirendeltségvezető záró mondatai: — Akkor jó a munkánk, ha a lakosság nem vesz tu­domást rólunk, nem foglal­kozik az áramellátással, az utcai közvilágítással. A mindig jobb színvonalú el­látás állandó feladat. A márciusi tanácsülésen el­hangzott tanácselnöki elis­merés ösztönző a hasonló szellemű további munkához. Pleskonics András Fotó: Szőke Margit Iskola-számítógép Kamut VII. ötéves terve Növekvő üdítőital-gyártás A középfokú oktatási in­tézményekben használt szá­mítógépek közül mintegy há­romezret a Híradástechnika Szövetkezet készített. A mo­dern oktatási eszköz iránt változatlanul nagy az érdek­lődés, ezt igyekszik kielégíte­ni a szövetkezet, amely új­típusú, nagy teljesítményű is­kola-számítógépet fejlesztett ki. A magasabb műszaki színvonalú, nagyobb tudású gép színes képernyővel és beépített finom írószerkezet­tel készül. Az iskola-számítógépek legújabb típusából a szövet­kezet még az idén több szá­zat gyárt, de ha igény lesz rá, jövőre akár több ezer darabot készít. Kamuion jelenleg mintegy 1500-an élnek. A lakosság csökkenése megállt és stag­náló képet mutat. Foglalkoz­tatási gondok a helyi terme- lőszövetkezetberí különösen télen jelentkeznek. Ezt a problémát a tsz mintegy 70 embert foglalkoztató kisegítő tevékenység beindításával oldja meg. Az üzemág — a Szegedi Ruhagyárral történő kooperációban — az idén in­dul be. A községben az elmúlt tervidőszakban 36 lakás épült fel. A VII. ötéves terv 30— 35 lakás építését tartalmaz­za. Jelenleg a falu valameny- nyi utcájában van vezeté­kes ivóvízrendszer. A közsé­gi vízmű részére a vizet két kút biztosítja, melyek napi kapacitása duplája a községi igényeknek. Kamut ebben a tervidőszakban bekapcsoló­dik a Békéscsaba és Környé­ke Regionális Vízműrend­szerbe, mely egyben vízmi­nőség-javító beruházásként is szerepel. Csatornarendszer kiépítésére a VII. ötéves terv időszakában fedezet hiányá­ban nem kerülhet sor. Az előző évekről áthúzódó beruházás a községi gáz­program fejlesztése. A föld­gázprogram első és második üteme a VI. ötéves tervidő­szakban megvalósult, így a falu nyolc utcájában össze­sen 7,7 kilométer földgázve­zeték-hálózat épült. Ez 347 lakás gázzal való ellátását teszi lehetővé. A tervek sze­rint a VII. ötéves terv első FELHÍVÁS! A Szeghalom és Vidéke Afész ELADÁSRA FELKÍNÁL 1 db 5 éves Barkas B 1000—Thermos tehergépkocsit. Ár megegyezés szerint, érdeklődni és megtekinteni SZEGHALOM, Béke u. 11. sz. alatt lehet. Telefon: 44. éveiben befejeződik a föld­gázprogram. Lakossági igények alap­ján folytatódnak a járdaépí­tések és az elhasználódott útszakaszok kijavítása. A tervidőszak folyamán csak azon utcák közművesítésére lesz lehetőség, ahol ezek megvalósítására társulást alakítanak az utca lakói. A művelődési házban je­lentős felújítási munkák el­végzését tervezik, melynek során bevezetik a földgázt is. A VII. ötéves tervidőszak­ban — figyelembe véve a községben élő egyre nagyobb számú nyugdíjast — egy 35 személyes öregek napközi otthonát létesítenek. Az épí­tési munkálatok előrelátha­tólag 1987-ben kezdődnek. A községben a szolgáltatá­si tevékenység alapvetően megfelelő. Feltétlenül szük­séges azonban a kisiparosok létszámát növelni, elsősorban kőműves-, asztalos-, autósze­relő, gázszerelő, cipészszak­mában. A tervidőszakban a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségekből — 45 millió forint — a meglevő intéz­ményhálózat zökkenőmentes működtetését kívánják biz­tosítani. Ezen túlmenően ter­vezik az alapellátásban meg­levő hiányosságok némi pót­lását. Fontos feladatnak te­kintik az infrastruktúra to­vábbi fejlesztését. A jelenlegi célkitűzések megvalósítása is szükségessé teszi a lakosság erőforrásai­nak feltárását és bevonását... H. E. ELVESZETT „Békés Megyei Temet­kezési V., Békéscsaba, Partizán u. 2. 5602. Pf. 5.MNB 260-20039 AG. II. A bélyegző használata: 1986. április 5-től ér­vénytelen. Az idén várhatóan tovább növekszik az üdítőitalok fo­gyasztása. A gyártók mint­egy 10 százalékkal fokozzák a termelést, amely a szén­savas üdítőkből meghaladja majd a 6,5 millió hektoli­tert. Várhatóan a palacko­zott üdítők forgalma emel­kedik jobban, és csökken a szörpök iránti kereslet. A gyártók a meglévő kapaci­tás jobb kihasználásával biztosítják a többletet. Az idén két helyen is hozzálát­nak a termelés bővítését is célzó rekonstrukcióhoz, így például a Győr Megyei Üdí­tőital-ipari Vállalatnál és a Nyíregyházi Nyírkémia Vál­lalatnál, ez azonban csak két-három év múlva érezte­ti hatását. A fogyasztói igényeket szénsavas üdítőkből ki tud­ják elégíteni a vállalatok. Az ilyen italok gyártására a hazai élelmiszeripari üze­mek, számos tanácsi válla­lat, az állami gazdaságok, az erdei termékeket feldol­gozó üzemek és az áfészek az elmúlt tíz évben jól be­rendezkedtek. Ez idő alatt több mipt négyszeresére emelkedett a szénsavas üdí­tők fogyasztása, amely ta­valy fejenként elérte az 58 litert. Äz összes fogyasztá­son belül az idén 4-5 szá­zalékkal növekszik a pa­lackozott, üdítők aránya, a szénsavas italoknak már a kétharmada kerül így az üz­letekbe. Több mint 200 ezren vásárol­tak a Keravill-üzletekben az el­múlt néhány hét alatt olyan háztartási gépeket és híradás- technikai cikkeket, amelyek a vállalat boltjaiban március 17 óta tíz százalékos előleg befi­zetése mellett OTP-hitelre be­szerezhetők. A Keravill az OTP-vel kötött szerződés alapján a 20 százalé­kos küíönbözetet — mivel az általános áruvásárlási hitelfel­tételek 30 százalékot szabnak meg — megelőlegezi a takarék- pénztárnak. Jelenleg mintegy 15-féle ház­tartási berendezés — egyes mo­Az elmúlt években a ter­mékösszetétel is jelentősen módosult: korábban túlsúly­ban voltak a külföldi ere­detű italok — a kóla, a cit­rusfélék stb. —, újabban vi­szont mind keresettebbek a hazai gyümölcsitalok, ezek aránya már 30 százalékot tesz ki. Nemcsak a hazai üdítők fogyasztásának emel­kedése örvendetes, hanem az is, hogy növekszik az energiaszegény, diabetikus üdítők aránya. Ezek gyártá­sát szintén növelte az ipar; 1984-ben 64 ezer, 1985-ben 110 ezer hektolitert állítot­tak elő belőlük. Hazánkban jelenleg 45 üzemben gyártanak üdítőt. A legtöbbet — az üdítőita­lok negyedét a szeszipari vállalatok készítik. A taná­csi üzemek közül a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vál­lalat, valamint a Békés Me­gyei Üdítőital-ipari Vállalat termelése jelentős, s a sör­ipar részesedése is számot­tevő; a Borsodi, a Pannónia és a Nagykanizsai Sörgyár is előállít üdítőket. Az állami gazdaságok szintén foglal­koznak gyártásukkal, az idén 25 százalékkal több italt adnak a tavalyinál. Az üdítőital-gyártó gépso­rokat és berendezéseket az elmúlt hónapokban karban­tartották és felújítottták, hogy megfelelve a nagyobb igényeknek a nyári üdülési szezonban folyamatosan dol­gozhassanak. sőgépek, elektromos vízmelegí­tő, frissítő —, valamint néhány fajta lemezjátszó és kerékpár kapható a kedvezményes köl­csön igénybe vételével. A Keravill az akciót hosszabb időre tervezi, de a tíz százalé­kos . előleggel vásárolható áru­cikkek körét a készletek ala­kulásától függően folyamatosan változtatja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a válla­latnak, mind pedig a vásárlók­nak kedvező ez a lehetőség, az akcióba eddig bevont árukból ugyanis kétszer annyi kelt el, mint a múlt év azonos idősza­kában. II kemény tojás Lassan megtelik a kupé. Utolsónak egy katona érkezik. Leteszi két tömött táskáját, ellenőrzi a helyjegyét, köszön, és befurakszik az ablaknál ásító egyetlen üres helyre. A tizedes — vélhetően eltávozásról indul vissza — jó terme­tes fiatalember, amolyan tenyeres-talpas. Leül és beékelő­dik az ablak és az utastársak közé. Körbehordozza tekin­tetét a fülkében és szeme megállapodik a vele szemben ol­vasó fiatal lányon. A vonat nekilódul, mi pedig összerázódunk... A tizedes kicsomagol: kockás konyharuhában nagy tepertős pogá­csák, sonkaszeletek, disznótoros sült oldalassal, savanyú­uborka és kenyér. Tenyerére emeli a „kirakatot” és illen­dően körbekínálja a kupét. Aki vett, annak jó étvágyat kí­ván, aki nem, azt unszolja: „Vegyen hát, ne szégyellje, csak úgy, mint otthon!” ,Eszik a kupé, ám több kínálás nem érkezik, mert a ka­tona közben szóba elegyedett a bájos diáklánnyal, aki épp a tizedes pogácsáját majszolja. „Na, még egy katonát!” — traktálja a fiú, s szel egyet a sült kolbászból. A lány sza­badkozik egy darabig, aztán enged a csábításnak. Talán szégyelli a többiek előtt a hangos kínálást. „Van itt még retek is, meg újhagyma!” — nyúl a katona a szatyor aljá­ba, s máris a lány orra alá tolja a primőröket... Rohan a vonat, s a diáklány egyre kedvetlenebbül, sőt kényszeredettebben tömi magába a falatokat. „Házi bor!" — emeli fel a mutatóujját a jólelkű baka és már nyújtja is a zöld csatos üveget. A lány elfogadja, ám láthatóan kezd betelni a pohár. Szájához emeli az üveget, kortyol kettőt-hármat. A tizedes biztatja: „Evés közben jön meg a szomjúság!” — és visszatolja a flaskát. A vagon zökken egyet a váltón és a vörös bor a lány ruhájára csurran. A katona máris intézkedik — zsebkendőjével tisztogatja a pi­ros foltossá vált ruhát. A kupé mosolyog, a lány segítségért könyörög szemeivel. A tizedes elővesz egy tábla mogyorós csokit, kettétöri és felét kiengesztelésül útitársnőjének kínálja, aki kissé meg­enyhülve rágcsálja a már némiképp megolvadt édességet. Pest alatt zakatol a vonat. A kupé figyel. „No, van itt még két kemény tojás! Együk meg!” — ajánlja a kövér katona és az egyiket a lány ölébe ejti. A lány összevonja szemöldökét, felpattan az ülésről és a tizedes fejéhez vágja a kemény tojást. „Nem kell a tojásod, te hülye “dagadt!” — s kirohan a fülkéből... „Hogy milyen emberek vannak?!" — fordul hozzám a ka­tona és felém nyújtja az épen maradt kemény tojását... — oké — Háztartási készülékek

Next

/
Thumbnails
Contents