Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1986. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Ára: 2,20 forint XLI. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM Horváth István ünnepi beszéde Zászlófelvonás Hazánk felszabadulásának Ünnepre készülünk. Negy­venegy éve szabadult fel ha­zánk. Negyvenegyedik alka­lommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanyeré­sének évfordulóját. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a ha­zánk felszabadításában részt vevők áldozatait. Az évfor­dulón a magyar nép igazi ba­rátsággal és emelkedett ün­nepélyességgel fordul a szov­jet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemze­dékre megőrzi népünk. 1945 után sok „régi magyar álom” válhatott valóra. Ami azóta megvalósult, az a ma­gyar nép kemény munkájá­nak eredménye. Itt a Duna— Tisza táján, ahol több mint ezer esztendeje élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed el”, négy évtizede immár „új országot épít a nemzet” a mai és az eljövendő nemze­dékek számára. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas utat tett meg né­pünk és hazánk a szocializ­mus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményein­ket és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyven­egy év alatt voltak gazda­gabb és soványabb eszten­dők sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem volt mindig egyforma. Vol­tak évek, amikor, mert a tet­tektől eltértek, kopottnak ha­tottak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jo­gos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendülésé­hez vezetett, veszélybe so­dorva a szocializmus ügyét. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt helyreállí­totta, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány ta­pasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most már tartósan és szilár­dan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunk­ban nem a nép van a pár­tért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kí­sérletezzük ki, milyen a szo­cializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgál­ja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvaló­sítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkásosz­tály szűk osztályérdeke, ha­nem az egész nép, az egész társadalom javára való mun­kálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak vi­lágos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréséhez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés. így tud nemzeti egységbe összefogni társadalmunk minden osztá­lya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki ha­zánk felemelkedését akarja. Helyzetünket reálisan érté­keljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a ré­gi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek sze­retnék. Mostanában — ide­haza és a nagyvilágban is — több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. Az ország előrehaladásá­nak, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkö­rülmények további javításá­nak alapvető feltétele a gaz­dasági fejlődés meggyorsítá­sa. Ha nem termelünk ész­szerűen többet, ha nem gaz­dálkodunk nagyobb haszon­nal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, még­ha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpoli­tikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdaságunkat az élénkebb növekedés és a fej­lődés pályájára vezéreljük. Gazdasági terveink teljesíté­sével elérhetjük, hogy az erőgyűjtés után bekövetkez­zen a fellendülés, s ha sze­rényen is, de érezhetőbben javuljon az életszínvonal. Ezért — s nem az öncélú változtatások miatt — köte­leztük el magunkat a gazda­ság irányítási rendszerének megformálása és továbbfej­lesztése mellett. A jövőben is következetesen ezen kell munkálkodnunk. A gazdasággal egyenrangú­an kell kezelnünk társadal­mi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocia­lista demokrácia követélmé­nyei szerint. Miként az el­múlt években, a jövőben is keressük azokat a szervezeti kereteket, módokat, formá­kat, amelyek itt is a folya­matos reformok útján új energiákat kölcsönöznek tár­sadalmunk fejlődéséhez. A múlt évi képviselő- és ta­nácstagi választások, az új vállalatirányítási formák, a tanácsok önkormányzati sze­repének erősítése azt mutat­ták, hogy az emberek felelő­sen élnek a növekvő demok­rácia lehetőségeivel. A szocialista demokrácia és társadalmi-politikai intéz­ményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonké­pesebbé” váljunk, de nem is a vezetés által a társadalom­nak nyújtott kegy vagy gesz­tus ez. A demokrácia a szo­cializmusnak egyszerre esz­köze és célja, mert csak ál­tala lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz le­hetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kor­mányozzák. Ha országunkból kitekin­tünk a világba és a nemzet­közi kapcsolatok egét kém­leljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista kö­rök felelőtlensége miatt ve­szélyes ponthoz jutott 'el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szov­41. évfordulója alkalmából csütörtökön reggel ünnepé­lyes külsőségek között, kato­nai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozga­lom vörös zászlaját a gellért­hegyi Felszabadulási Emlék­műnél. Zászlófelvonási ünnepséget tartottak a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren is, ahol ugyancsak ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszte­letadással vonták fel az álla­mi zászlót. Összeállításunk az 5. oldalon A felszabadulás ünne­pének előestéjén, tegnap Horváth István, a Ma­gyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának titkára köszön­tőt mondott a rádióban és a televízióban. 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Koszorúzás Budapesten és Békéscsabán jet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lép­jünk a következő évezredbe. Mi magyarok, ebben a küz­delemben is jó oldalon ál­lunk: a békéért harcolók ol­dalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocia­lista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tuda­tában irányult az SZKP vi­lágpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. Nagy fontossága van an­nak is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül levő valá- mennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével kö­zös az utunk, s köztük van­nak szövetségeseink’ is. Azt tartjuk, hogy a jó szomszé­dokkal nem élhetünk együtt úgy. hogy felhánytorgatjuk a régmúlt és a közelmúlt való­di, vagy vélt sérelmeit, ha­nem csak úgy, ha együtt bol­dogulunk, ha becsüljük egy­mást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országa­inkban élő nemzetiségek is a bennünket összekötő szá­lakat erősítsék. így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kisné- pek egymást fojtó szégyen­kalodájából”. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek,' mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám egyúttal magyar és nem­zeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sar­jadtak és a mi országunk bol­dogulását szolgálják. Bízunk és bízhatunk ab­ban, hogy nem lesz meddő a remény és nem lesz hiába­való az igyekezetünk. Célja­ink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk értük. A párt és a nép nem nézi tétlenül a megoldásra váró feladatokat. A jövőt hordozó kezdeményezésekben tovább­ra is cselekvőképesek le­szünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük törté­nelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza piros betűs ünne­peként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét. (MTI) Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tegnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Buda­pesten, a szovjet hősök Sza­badság téri emlékművénél és a Magyar Hősök Emlékmű­vénél a Hősök terén. A Sza­badság téren a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa nevében Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a kormány elnöke helyezett koszorút az emlékmű talap­zatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, az MSZMP fő­titkára és Németh Károly főtitkárhelyettes helyezte el. A Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa koszorúját Losonczi Pál és Lázár György helyezte el az emlékmű talapzatán. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Németh Károly koszorúzott. Békéscsabán tegnap dél­előtt 10 órakor a Felszaba­dulási Emlékműnél volt ko­szorúzási ünnepség. A ma­gyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dariday Ró­bert, a Jókai Színház művé­sze Darvas József Város az ingoványon művéből adott elő egy részletet. Ezt követő­en Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára és Gyu­lavári Pál, a megyei tanács elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A vá­rosi pártbizottság nevében Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából tegnap délután ünnepi meg­emlékezést tartottak Békés­csabán a városi tanács nagy­termében. A meghívott ven­dégek előtt Kovács Jánosné, a városi tanács pártvezető­ségének titkára mondott ün­nepi beszédet. „Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója, április 4-e mindenkiben emlékeket idéz: kiben a megélt eseményeket — az átélést, a túlélést — ki­ben a hallottakat, tanultakat. A magyar nép számára 1945. április 4-e az a felejthetet­dr. Ábrahám Béla, a városi pártbizottság első titkára és Sasala János, a városi ta­nács elnöke koszorúzott. A megyénkben tartózkodó Penza megyei delegáció tag­jai : Scserbakov Alekszander Jevgenyijevics, Gluscsenkov Anatalij Szergejevics, Gyu­len időpont, amikor valami örökre letűnt és valami más, új kezdődött a dolgozó mil­liók életében. Ma már történelem, hogyan tette meg a magyar nép a hősies országépítés első lé­péseit, hogyan vívta meg drámai küzdelmét a kemény osztályharcokban ráháruló új feladatokkal, hogyan járta végig az úttévesztések és út- vesztések keserveit, és ho­gyan újította meg életerejét, bizakodását a szocialista ha­ladás iránti elhivatottságban. A felszabadulás óta eltelt korszak hazánk egész törté­mina Valentyina Nyikolaje- va és Guszev Alekszander Vasziljevics rótták le kegye­letüket az emlékműnél. Ez­után a megye és a város ál­lami, párt- és társadalmi szervezeteinek képviselői ko- szorúzták meg az emlékmű­vet. nelmének egyedülálló fejlő­désében páratlan időszaka. A magyar nép a párt vezeté­sével mind az ország fejlődé­sén, mind az egyéni sorsok alakulásán mérve történelmi­leg maradandót alkotott: szocialista hazát, emberhez méltó körülményeket terem­tett. Eredményeink fő forrá­sai: a párt következetes elvi politikája, a marxizmus—le- ninizmus eszméitől idegen torzításokkal szemben vívott következetes harca, a nép iránti mélységes bizalom, a nemzetközi munkásmozga­(F oly tatás a 3. oldalon) Képünk a békéscsabai koszorúzáson készült, jobb szélen a penzai delegáció tagjai Fotó: Fazekas László Ünnepi megemlékezés Békéscsabán

Next

/
Thumbnails
Contents