Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

1986. április 29., kedd HJHiWKfilcl Mi tetszett a tévében? — Az utóbbi időben? — kérdez vissza Szabó Lajos, a Békéscsabai Kertészeti Vállalat főmérnöke, majd tűnődés nélkül rávágja —: a Századunk! A legjobb soro­zat. — Ennyire érdekli a poli­tika és a háborús téma? — Mondhatom, hogy álta­lában is, de ez különöskép­pen. Sok szempontból, s eb­ből az egyik az, hogy an­nak idején, a tízes éveim elején, mint szemfüles falusi gyerek szerettem a felnőtte­ket hallgatni, s azokból a suttogásokból valami meg­maradt bennem, csak akkor nem értettem. Ezek tisztá­zódtak most, és amit felnőtt fejjel is olvastam azóta ezekről a dolgokról. — Akkor elsősorban az értelmére hatott? — Főleg, de mint művé­szi produkciót is élveztem. A szereplők kiválasztását, a világos szerkesztést, a dol­gok hátterébe világítást, a feszültség fokozását. Bokor Péter rendező egész hatal­mas, izgalmas válalkozását. — Sokat nézi a tévét? — Keveset, de kevés is a jó műsor. Nappal egyálta­lán nem nézem, még hét végén sem, ilyenkor kell a szabad levegő és mozgás. — Mit hiányol az esti adásokból? — Régen sok színházi közvetítés volt, ma már alig. Pedig hát nem Pesten lakik az egész ország, s vi­dékről feljárni évente akár egyszer-kétszer is alig meg­oldható. Drága mulatság és idő sincs hozzá. Így sok szép színházi élménytől elesünk. * * * Hangya Lajosné, a Gyo- maendrődi Körösi Állami Gazdaság személyzeti veze­tője. Háromgyermekes csa­ládanya. — Csodálatosan szép, fi­nom, lírai összeállítás volt a Lélektől lélekig, a Tóth Ár- pád-emlékműsor. Különö­sen tetszett a költő leányá­nak visszaemlékezése, és hogy a természettel össz­hangban —. virágokkal, fák­kal, ódon városrészekkel — komponálták meg a műsort. A versek pedig...! Igaz, én elfogult vagyok Tóth Árpád­dal szemben, mert József Attila után ő a kedvencem. — Hibát nem is talált? — De, és nem is kicsit! Az adás időpontját. Este tízkor kezdődött, amikor már csak kevesen maradnak fent a versekért. — A Vers mindenkinek is kedvelt műsora? — Soha el nem mulaszta­nám. De tornászni is szere­tek, együtt szoktam a gyer­mekeimmel, és a magyar népmeséket is mindig meg­nézem. — Mit szeretnek még a gyerekek? — A gyermek- és az ifjú­sági filmeket. Ezekből igen bő a választék és különösen jók a magyar és csehszlovák filmek. — A felnőttműsort nem is nézhetik? — Nem. Este nyolc után ágyban a helyük a hét- és tízéves gyerekeknek. A leg­nagyobb meg kollégista Pes­ten. De hát mit is néznének a kicsik, mikor rengeteg a krimi, s abból is sok az ag­resszív fajta, amit én ma­gam sem szeretek. * * * — Mi most a saját kábel­tévénk bűvöletében élünk — mondja Pocsai Gáborné, a békési gimnázium iskola- titkára. — A Veres Péter- lakótelep sok családjának ez most a nagy esemény hétfő esténként és remélem, az is marad. S vele együtt az a közművelődési egyesület, amelynek szervezésében én is segítek és hamarosan te­tő alá kerül. A hatása már eddig is megmutatkozott. Például az április 13-i va­sárnapon, amikor az eső da­cára sem maradt el a faül­tetés, sőt, igen jól összehoz­ta a lakótömbök különböző embereit, akik addig nem is találkoztak egymással. Mire befejeztük a jó hangulatú munkát, jó ismerősként vál­tunk el. — Milyen helyi jellegű műsorokat szeretnének a ká­beltévében? — Feltétlenül tovább foly­tatni a telepi gyermekek es­ti mesélését, ennek külön varázsa van és egy csomó- an állnak sorban, hogy folytathassák. A felnőttek műsorában pedig szerintem az lesz az igazi, ha nem­csak riportok készülnek a város vezetőivel, hanem egy- egy tanácsülésről vagy nép­frontértekezletről is kapunk helyszíni tudósítást. És ha­sonló nyilvánosságot kapna a telep tanácstagi beszámo­lója is. Így lennének a né­zők valóban benne a város életében, a problémák tár­gyalásában, megoldásában. — Ez segítené a nagyobb aktivitást? — Feltétlenül. És biztos, nem nyolcan-tízen jelenné­nek meg egy tanácstagi be­számolón, mint eddig, mert a nyilvánosság mindkét fél­re hatna. A választókra és a választottakra egyaránt. * * * — Nagyon szeretem Hu- bay Miklós színdarabjait — mondja Koszta Rozália fes­tőművész —, s pár héttel ezelőtt megnéztem az Ők tudják, mi a szerelem cí­műt. Nem csalódtam. Remek darab, és kitűnő előadás volt. Tolnait is nagyon él­veztem, de, hogy Sinkovits mit produkált! Az a sokszí­nűség, és azok a váltások, amik során néha olyan volt, mint egy gyermek. — Mi tetszett még az utóbbi időben? — Kedvelem a szolid kri­mit, Az apa bűne is ilyen volt, vagy még inkább lé­lektani film. De a választá­som mégsem ezért esett rá, hanem mert francia és én imádom a franciákat. Azt a bájt és könnyedséget, amit mindenbe bele tudnak vin­ni! Itt sem a történet fo­gott meg — túl is volt bo­nyolítva —, hanem a töké­letes karakterek, s hozzájuk az öltözet, a frizura, de még a smink is passzolt. És az a vizsgálóbírónő! Mo­dern, vonzó, egyéni és éles ellentéte a volt feleségnek. Az ilyesmit élvezem. — Van amit rendszeresen néz? — Van. A Száz híres fest­mény című angol rövidfilm­sorozatot. Most legutóbb Mark Rothko: Vörös, barna, fekete képét mutatta be, és még nekem, szakmabelinek is élmény volt. — És A hét műtárgya? Ez a szerencsétlen című soro­zat? — Ez a cím valóban nem vonzó, annál inkább, amit nyújt: a figyelemkeltő ma­gyarázat és a részletek ala­pos bemutatása. Szeretem ezt a műsort és sokaktól hallom ugyanezt. — Mit nem szeret? — Az olyan műsort, mint a Fele sem igaz volt. * * * — Ha szabad, azzal kez­dem, ami nem tetszett — szól a kagylóba Holodnyák János, a Zöldért áruforgal­mi osztályvezetője —: az el­nyújtott, elhúzott Pármai kolostor például. Inkább el­olvastam újból. Aztán a Camoletti-darab a stewar- dessek szerelméről. És nem is volt új, mert pár éve más feldolgozásban már bemu­tatták. És az „új” híradóval sem vagyok megelégedve, mert azonkívül, hogy átvet­te a Hét fazonját, semmi új nincs “benne. — Legalább ennyi jó is akadt az utóbbi időben? — Persze. A Hírháttér mindig jó, nem is hagyom el soha, mert információt várok és információt kapok, itt nincs kertelés. Jók a ri­porterek, különösen Mester Ákos a mester. Tetszett az új Vágó-műsor is, jó ötlet volt a Hogy kik vannak... és a humor sem hiányzott belőle. Élveztem nagyon a Repülőtér-filmeket, s félel­metes, hogy az egyiket — a robbantásost — az élet is­mételte meg. — Tehát a tetszik, nem tetszik, egálban van. — Nem, mert a tetszik több. Ott volt ugyanis nem­rég a Sivatagi show! A mostoha körülmények közti állat- és növényvilágot így még senki sem mutatta meg, mint ennek a filmnek az alkotói. S jól jött ki, hogy a moziban is ment és újból megnézhettük. Vass Márta Lidó eszpresszó, Gyula Kora tavasszal a maga nemében egye­dülálló látványossággal gyarapodott me­gyénk vendéglátása*. Gyulán, a Körös­csatorna partján, a volt „Ifjúsági", illetve a volt „Kaszinó" helyén — a Békés Me­gyei Vendéglátóipari Vállalat szokatlanul nagy anyagi ráfordításának eredményé­képpen — megnyílt a Lidó. A másodosz­tályú. kávéházi jellegű, alkalmanként szó­rakoztató programokkal is a közönség kedveben járó hangulatos presszót a ma­napság másodvirágzását élő szecesszió stí­lusában alakították ki. Gál Ldit képösszeállitása KÉPERNYŐ A választás lehetőségei Kovács P. József, a tévé legtöbbet bakizó és a „haladók” kategóriájában egyetlen férfi bemondója ekképpen búcsúzott el tőlünk szombaton este: remélem, jól érezték magukat velünk, a tévével, amely mára már igazi családtagnak számít. Olyan értelemben is, hogy igazán nagykorú lett, így tehát heppjei, rosszalkodásai aligha váltanak már ki belőlünk különösebb indulatokat. Elnézzük, s talán meg is bocsátjuk. S ha nem? Akkor odalépünk a készülékhez, vagy kezünkbe vesszük a távirányítót és kapcsolunk. Má­sik állomásra. Amely a legtöbbször ugyan nem magyar nyelven beszél, de legalább megnyugtató érzés. A techni­kai fejlődés ilyen formában is kezünkbe adta a választás sokszor mással aligha pótolható lehetőségét. A legtöbb megyénkbeli lakásban is a két magyar tévéadó mellett legalább két külföldit is lehet fogni. Kinek ez a jó, kinek az. Bővülő tévészolgáltatások De maradjunk csak itthon. Mégiscsak ez a mi tévénk; higgyük el, hogy a műsorok készítői és főleg: a napi adá­sokat összeállítók valóban csak értünk, a nézőkért serény­kednek. Figyelnek ránk, követni próbálják kéréseinket, óhajainkat. Például azzal is, hogy mind több szolgáltató jellegű műsort állítanak be a heti műsortervbe. Ott van mindjárt talán a legnépszerűbbnek nevezhető, kéthetenként pénteken jelentkező Ablak. Sokszor leírtuk már, de hadd álljon itt újra: meglehetősen rossz időpont­ban sugározzák. Túl korán ahhoz, hogy igazán figyeljünk rá. Noha érdemes lenne. S ebből más is következik. Va­jon miért ragaszkodik közel három évtizede ahhoz a te­levízió, hogy mereven, ha törik, ha szakad alapon be­tartja a bűvös esti 8 órás válaszfalat? Ami előtte van, az „csak olyan”, ami utána, az pedig a „főműsor”. Megválto­zott életrendünk már nem ilyen! S mert a legutóbbi Ablak műsorát talán éppen ezért lé­nyegesen kevesebben nézhették, mint ahányan szerették, akarták volna, hadd tegyünk közzé egy abban elhangzott közérdekű csekkszámlaszámot: 93-98-049 OTP, Letenye, 705-ös csekkszám. Bárki átutalhatja erre a számlára ado­mányát, aki a letenyei Piskor Jánosnak szeretne segítem. Csontszarkómában szenved; megmentésére egy egész mil­lióra lenne szükség .. . S akik nézték is a műsort, azok sem nagyon tudták meg­jegyezni, fölírni. Magam is úgy jutottam hozzá, hogy te­lefonon felhívtam a szegedi stúdió ügyeletét. Nem tudtuk, mert pillanatok alatt elkapták a számot közlő feliratot. Nem tudni, miért nem lehet a képre úsztatni az ilyen és hasonlóan közérdekű telefon- vagy csekkszámlaszámokat?! Szórakoztatás: fent és lent S még egyet részben a szolgáltatásról! Hazánkban is erőteljesen tért hódít a videomagnó. Kicsit késve ugyan, de csak észrevette magát a tévé: valamit nekik is szol­gáltatni kellene. Így — elsősorban a kettesen — mind több képmagnósoknak szánt, zömében szórakoztató jelle­gű műsort sugároznak. Szombaton rockkoncerteket há­rom (!) órán át, vasárnap meg hazai (!) gyártmányú vi- deoklippeket. Biztosan vannak olyanok is, akik szerint ez már túlzás. Ahogyan az meg bosszantóan sok, ahányszor alkalmazzák a főcím, jelenetkezdés stb. vágásánál a kép pörgetését (Szeszélyes évszakokban, a Pulzusban, A Hét­ben stb.). Egynél jó, állandóan ezt látva nagyon unalmas! A tévé szórakoztatni is akar. S bár dőreség lenne he­lyezéseket osztani a feladatok között, az első három leg­fontosabb között van ez is. Könnyeden szórakoztatni ben­nünket, mint a Szeszélyes évszakokkal (ami most kivétele­sen csütörtökön volt). S bár nem mindenkinek szimpati­kus az anyósviccek színvonalát súroló humorokat puffog- tató Antal Imre, a tavaszi „évszak” mégis az átlagosnál is magazinosabbra, vagyis ízlésesen színesre, formásra sike­redett. Aztán komoly dolgokkal is szórakoztatni akar a tévé, mint a Teleferével (pénteken este kilenc után volt), amely ez alkalommal is árnyaltan míves, igazán vitrays volt. Azaz nagyszerű! De van, ami halovány, erőtelen, gyengécske. Egyre in­kább a havi Parabola (szerdán láthattuk a legutóbbit). A külpolitikai szerkesztőség és Árkus József mintha elvesz­tették volna a fonalat. Én is fogadok: előbb-utóbb meg fogják találni... (Nemesi) Szépen magyarul -szépen emberül Felfutás A címben kiemelt felfu­tás már előlegezi, hogy a szókészlet nemkívánatos gyakori használatáról fo­gunk írni. A divatos szavak állandó ismételgetése a ki­fejezés árnyaltságát veszé­lyezteti. Ilyen maga a felfu­tás is. Számtalan jobb szót használhatnánk helyette. Például: „A Zsiguli gyorsan felfutott”-, „Vállalatunk fel­futott", vagyis: hirtelen nagy eredményeket ért el. Máskor realizálunk. „Egyezményt igyekszünk realizálni”;; „A közművelő­dési törvény realizálása"; „Jó jegyekkel realizálható tudásszint”. Pedig az egyez­ményt kötik, a törvényt hozzák vagy alkotják, a tu­dásszintet pedig jó jegyek­kel fejezik ki. Ami eddig előrelátható volt, az ma várható: „Az ipar termelése várhatóan növekszik.” A rádióban ilyet is hallottunk: „Most pedig kérdezzük meg a meteoroló­gustól, hogy várhatóan mi­lyen idő várható.” Ráadásul a szóismétlés sem ékessége a stílusnak. De a sor is kelleténél többször szerepel. Ma már mindenre sor kerül. Az idő folyamatában így van, de felesleges annyiszor hangoz­tatni. Például: délután ke­rül sor erre meg erre; az összejövetel keretén belül kerül sor valamire. Nemrég ezt hallottam: „Beszélgetés­re került sor, amelynek so­rán megbeszéltük a soron következő feladatokat”. Ne­héz eldönteni, hogy minek a során történt valami. A sornak a során vagy a be­szélgetések során? Itt iga­zán sok a sor. Nem hiszem, hogy így ki kellene cifrázni a mondanivalót. Nem lehetne egy kicsivel kevesebb hangzatosságot? Úgy látszik, kiemelten (!) jobban kellene megszervez­ni a divatos szavak elleni küzdelmet. Kiss István

Next

/
Thumbnails
Contents