Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 99. szám

1986. április 28., hétfő Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek harcát! Véget ért a BVT-ülésszak TELEX • BUDAPEST Hámori Csabának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának, az MSZMP PB tagjának a vezetésével vasárnap küldöttség utazott Moszkvába, a szocialista or­szágok ifjúsági szervezetei vezetőinek tanácskozására. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. * * * A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghívá­sára Jevgenyij Ivanov első elnökhelyettes vezetésével vasárnap Budapestre érke­zett a Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetségének küldött­sége. A delegációt a Ferihe­gyi repülőtéren Ribánszki Róbert, a HNF OT titkára fogadta. Ott volt Ivan Iva- novics Bagyul, az SZBTSZ magyarországi képviselője. • KAIRO Az egyiptomi MENA hír- ügynökség vasárnap arról tájékoztat, hogy a hét vége előtt nincs esély a marokkói uralkodó szorgalmazta arab csúcskonferencia összehívá­sára. II. Hasszán ■— miután Líbia az április 15-i ameri­kai agresszió miatt kérte az Arab Liga tagállamait a legmagasabb szintű értekez­let megszervezésére — kül­dötteket menesztett az arab fővárosokba. Visszatérve, a meghatalmazottak arról tá­jékoztatták a királyt, hogy a húsz tagország és a ligá­hoz tartozó PFSZ elvben pártolnák a gondolatot, de többségük a konferencia kellő előkészítése mellett foglal állást. • TRIPOLI A JANA líbiai hírügynök­ség közlése szerint moszkvai látogatásra hívták meg Ka­mel Haszan el-Manszur lí­biai külügyminisztert. A lá­togatásra nagyobb küldött­séggel „pár héten belül” ke­rül sor. A meghívást a tri- poli szovjet nagykövet útján továbbították. • WASHINGTON George Shultz amerikai külügyminiszter pártfogolja a „titkos akciókat” Moamer el-Kadhafi líbiai vezető el­távolítására. A miniszter ezt még szombaton jelentette ki a Los Angeles Times című lapnak, vasárnap pedig meg­erősítette abban az interjú­ban, amelyet Hawaiból adott a CBS televíziós hálózatnak. Nyilatkozat elfogadásával és a vezető tisztségviselők megválasztásával vasárnap Szófiában befejeződött a Békevilágtanács ülésszaka. A testület nyilatkozatában a békemozgalomnak a nem­zetközi politikában betöltött szerepére utalva hangsúlyoz­ták, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetével, a szo­cialista országokkal, az el nem kötelezett mozgalom­mal és más békeszerető erőkkel, államokkal szoro­san együttműködve megelőz­hető a nukleáris háború, el­érhető a nukleáris fegyverek megsemmisítése. A BVT és nemzeti mozgalmai tevéke­nyen vesznek részt az ENSZ által nemzetközi békeévvé nyilvánított 1986-os esztendő céljainak valóra váltásában. A BVT meggyőződését fe­jezte ki, hogy a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséért vívott küzdelem valamennyi béke­szerető erő tevékenységének előterében áll. Ahhoz már hozzászokhat­tunk, hogy a világszervezet New York-i üvegpalotájában nem csak a nemzetközi poli­tika éppen időszerű válságai és konfliktusai kerülhetnek napirendre. Sűrűn előfordul, hogy az ENSZ különböző fó­rumain más, általánosabb ügyek is előtérbe kerülnek, nemegyszer évekre, vagy akár évtizedekre szóló prog­ramot adva a világ kormá­nyainak, kormányközi és társadalmi szervezeteinek. Ilyen volt például a nők éve és évtizede, a népesedé­si évtized, stb. Most azonban sajátos probléma szólítja az üléste­rembe az ENSZ-hez akkre­ditált diplomatákat: saját magukról, tehát az ENSZ- ről kell mától tárgyalniuk. A tanácskozás témája ugyanis a világszervezet anyagi hely­zete, amihez várhatóan egyéb, a státusokkal és a létszámokkal kapcsolatos vi­ták is járulnak majd. A kér­dés fontosságát jelzi, hogy Pérez de Cuellar főtitkár rendkívüli ülésszakot hívott össze a lassan kritikussá váló állapotok megvitatásá­ra. Bármilyen furcsának tűn­jön is egy, az ENSZ-hez ha­sonló mammutszervezet ese­tében, a New York-i üveg­palotában egyre több szó esik az elmúlt hónapokban A BVT közös fellépésre törekszik valamennyi mozga­lommal és politikai erővel, amely a nukleáris fegyver­zet befagyasztásáért, atom- és vegyi fegyverektől men­tes övezetek kialakításáért, a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolásáért, a kato­nai szövetségek feloszlatásá­ért, a népek közötti megér­tés erősítéséért küzd. A BVT szófiai ülésszakán ismét a testület elnökévé vá­lasztották Romes Csandrát. A szervezet - alapokmányát módosították, s visszaállítot­ták a főtitkári tisztséget, amelyet Johannes Pakaslah- ti, a finn békemozgalom egyik vezetője tölt be. A BVT elnökségének tagja lett Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, Berend T. Iván, az MTA elnöke és Pethő Tibor, az OBT elnök­ségének tagja. Sebestyén Nándornét, az OBT elnökét ismét a Békevilágtanács egyik alelnökévé választot­ták. az elkerülhetetlen takaré­kossági intézkedésekről, a költségvetés várható meg­kurtításáról. A mostani vál­ság azonban — s itt van a viták igazi jelentősége — nem szűkén pénzügyi-gaz­dálkodási eredetű, hanem tö­ményen politikai. A költség- vetésben tátongó lyukak ugyanis leginkább az Egye­sült Államok megszorító ren­delkezéseiből fakadnak, ab­ból, hogy a washingtoni tör­vényhozás az USA-ra jutó hozzájárulást az elmúlt idő­ben tudatosan és jelentős mértékben csökkenti. Ráadásul a pénzügyi kere­tek mellett az elmúlt hetek­ben egy új feszültségforrás is jelentkezett, amikor az amerikai kormány önkényes bejelentésével követelte a szovjet, ukrán és belorusz képviseletek munkatársi lét­számának csökkentését. A diplomaták (s itt már jóval nagyobb körről, más, szocia­lista és harmadik világbeli országokról is szó van) moz­gásának, ténykedésének kor­látozása eddig is számos bí­rálatot szült, de Washington egyelőre ragaszkodik a múlt hónapban nyilvánosságra hozott intézkedéshez. A je­lek szerint tehát aligha lesz könnyű dolga az elkövetke­ző napokban az amerikai fő­delegátusnak, amikor a szó­noki emelvényre lép. E. É. „Elrettentő” bombázás „Figyelmeztetésnek” minő­sítette a brit kormányfő Lí­bia bombázását vasárnap a BBC rádiónak adott nyilat­kozatában. A miniszterel­nök-asszony, aki kormányra kerülésének 7. évfordulója alkalmából adott interjút, nyilatkozatát teljes egészé­ben az amerikai támadás­hoz nyújtott brit támogatás igazolásának szentelte. Sze­rinte a líbiai városok ellen intézett amerikai légitáma­dás „elrettentő” hatást gya­korol majd mindazokra a kormányokra, amelyek „hi­vatalosan ösztönzik és tá­mogatják a nemzetközi ter­rorizmust”. — Mostantól kezdve tudni fogják, hogy a terrorizmus hivatalos támogatása nem marad büntetlenül — han­goztatta. Nem volt hajlandó különbséget tenni terrorista és szabadságharcos között, mivel megítélése szerint min­den erőszak terrorizmus, ha az a „szabad társadalmak” ellen irányul. Kitérően vá­laszolt arra a kérdésre, hogy miként minősítené az Egye­sült Államok által felfegy­verzett és hivatalosan támo­gatott „kontrák” bevetését Nicaragua ellen. Thatcher asszony ezúttal sem zárta ki azt az eshető­séget, hogy ismét hozzájá­rulna az angliai támaszpon­tok felhasználásához, ha Reagan elnök újból hasonló kéréssel fordulna hozzá, amikor akár Tripoli, akár más főváros — esetleg Da­maszkusz vagy Teherán — ellen tervez támadást. Kerítés a Capitolium körül 14 millió dolláros költséggel va­lóságos erődrendszerré akarják alakítani Washingtonban az amerikai törvényhozás székhá­zát, a Capitoliumot. A védelmi berendezések kiépítésével az ál­lítólagos „terrorista veszély’* ellen akarnak védekezni. A CBS televízió szerint a tör­vényhozás két házának vezetői elfogadták az erre vonatkozó terveket. Ezek szerint a tör­vényhozás hatalmas épületét magas kerítéssel akarják körül­venni, s elekronikus érzékelő és figyelő berendezésekkel bizosí- tani. A törvényhozás épületénél — ahol már korábban erősen korlátozták a gépkocsik parko­lását — teljesen megtiltanák a gépkocsik megállását. Az épü­letbe ugyan továbbra is belép­hetnek látogatók, de csak előze­tes személyi motozás után. A lá­togatást eddig is alávetették el­lenőrzésnek, de ennek szabálya­it megszigorítanák. # Státusok és keretek Fordított világ — Ausztrália, Új-Zéland Jó egy hónapja a gyönyörűen tervezett, kellemes ausztrál főváros, Canberra központjában a Parlament előtti óriási gyepen járkáltam magnetofonnal a vállamon és egy vitt fényképezőgéppel a nyakamban. Volt mit, illetve kit meg­örökítenem. Virágvasárnap Ausztrália-szerte felvonultak gyűléseket, meneteket rendeztek a béke hacosai és egyszerű szerény hívei. Iszonyú volt a hőség, még árnyékban is jó 30 fokot mértek. Egyik interjúalanyom szóvá is tette: igaz, hogy korán van az idén húsvét, illetve virágvasárnap, de azért - ilyenkor ősszel már nem kellene ekkora melegnek lennie. Ha most felkapják a fejüket, megnyugtathatom önöket, én ugyanígy jártam, amikor az őszi virágvasárnapot hallottam említeni- Pedig hát így van. A déli féltekén, Ausztráliában a december és a január a kánikula időszaka, akkor mennek szabadságra az emberek, és most már bizony alaposan ben­ne járnak az őszben. Tehát március végén volt a vénasz- szonyok nyara. És azután megtanultam, hogy Ausztráliában meg Üj-Zélandon minden másképp van. Az ugyancsak for­ró éghajlatú Sydneyben egy ismerősöm elmondta, hogy klí­maberendezést ugyan nem vettek még, de nem is nagyon van rá szükségük, mert lakásuk déli fekvésű, tehát soha­sem süt be hozzájuk a nap. Ezek után már azon sem cso­dálkoztam, amikor olyan telefonon kellett tárcsáznom, ame­lyen jobb oldalt fennt volt a kilences, s onnan csökkentek a számok balra, tehát az óramutató járásával ellenkező irányban le az egyesig, csak éppen a nulla volt a helyén. Mármint a nálunk is megszokott helyén. Elhangzott a Kossuth rádió Harminc perc alatt a föld körül című műsorában. Az új-zélandi Aucklandben egy ismerősöm azt tanácsol­ta, hogy sétáljak ki a kikötőbe és keressem meg az ott hor­gonyzó Rainbow Warriort. Megint csak mindjárt egy afféle fordított dologra gyanakodtam, hiszen tavaly nyáron jó­formán másról sem cikkezett a világsajtó, mint arról, hogy a francia titkosszolgálat ügynökei felrobbantották és el­süllyesztették a Rainbow Warriort, á Greenpeace nevű nemzetközi környezetvédő mozgalom hajóját, hogy így fé­lemlítsék meg a csendes-óceáni francia atomrobbantás el­len tiltakozó békeharcosokát. Ennek ellenére a • Rainbow Warrior, bár nagyon megviselt állapotban, de valóban ott himbálódzott a kikötő vizén. Kiderült, hogy az új-zélandi flotta különleges berendezések segítségével kiemelte. Mivel a robbantás és a víz alatti tartózkodás helyrehozhatatlan károkat okozott benne, most maga a Greenpeace szeretné elsüllyeszteni, ám éppen a hatóságok nem engedik, mert egyelőre szükség van rá, mint bűnjelre- A Rainbow War­riort felrobbantó francia ügynökök egyébként, akik egy em­ber halálát is okozták, 10 évi fegyházbüntetésüket töltik egy új-zélandi börtönben, s a wellingtoni kormány ragasz­kodik ahhoz, hogy a törvényesen kiszabott büntetést valóban le is üljék. A francia kormány azonban vissza szeretné kapni titkosszolgálatának két tisztjét. Mi több, éppen Aucklandben olvastam a hírt, miszerint az új francia nem­zetgyűlés egyik tagja azt javasolta, hogy a két terroristát — ő nem ezt a kifejezést használta rájuk — tüntessék ki a Be­csületrenddel. Ez a kifordított logika volt az utolsó fordított dolog, amiről hazautazásom előtt a déli féltekén értesültem, de erről már nem az új-zélandiak tehettek. Kulcsár István Afganisztán ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvö­zölte Babrak Kármait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Forradalmi Ta­nács Elnökségének elnökét Afganisztán nemzeti ünnepén. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Szultán Ali Kist- mandnak, áz Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének küldött üdvözletét. Kabuli utcarészlet (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztöség — Ks) Bátran nevezhetjük sors­fordítónak azt a nyolc esz­tendővel ezelőtti tavaszi na­pot, amikor Afganisztán ha­ladó erői megdöntötték a fél­feudális viszonyokhoz ra­gaszkodó rendszert. Törté­nelmi mértékkel mérve nyolc év kis idő, ám ai afgán nép számára tagadhatatlanul nagy eredményeket hozott az évszázados elmaradottság felszámolásában. Még akkor is, ha az ország arculatának gyökeres átformálása már kezdettől fogva szálkát je­lentett a régi rend híveinek — s az őket támogató nyu­gati köröknek — a szemé­ben. Az ellenforradalom fegy­verrel támadt a fiatal népi rendszerre, amelynek küz­delmét nehezítették a bal­oldali vezetésen belül je­lentkező problémák, elhaj­lások is. Az áprilisi forra­dalom vívmányainak jövőjét 1979-ben döntően meghatá­rozta, hogy az eredeti cél­kitűzésekhez hű szárny — Babrak Karmai vezetésével t— átvette a kezdeménye­zést, és a Szovjetunióhoz fordult segítségért. Az azóta eltelt időszakban az ország nagy részén normalizálódott a helyzet, ám sajnos néhány — főleg határ menti — te­rületen a külső támogatást élvező ellenforradalmárók még meg tudják zavarni a békés építőmunkát. Éppen ezért tart ki a kabuli kor­mány és a Szovjetunió kö­vetkezetesen amellett, hogy a szovjet egységeket csak a külső beavatkozás megszű­nése után vonják ki az ázsiai országból. Ilyen körülmények között különösen nagyra kell érté­kelni a röpke nyolc év ered­ményeit, s az előremutató célkitűzéseket. A földreform, az írástudatlanság felszá­molásáért indított kampány, a különböző törzsek vezetői­vel folytatott párbeszéd — mind-mind ékesen bizonyít­ja, hogy az afgán vezetés mindent megtesz országa és népe felemelkedéséért. Nem­zeti ünnepükön e nemes küzdelemhez kívánunk sok sikert, és minél előbbi bé­kés építő hétköznapokat a baráti afgán népnek. Meghalt Hermann Gmeiner Szombaton meghalt Her­mann Gmeiner, az SOS gyermekfalvak ihletője, ala­pításuk kezdeményezője. Gmeiner, aki ötéves korá­ban árvaságra jutott, életét a hátrányos helyzetű gyer­mekeknek áldozta. Azt akar­ta, hogy az elárvult gyere­kek sorsa az övénél különb legyen. Varalbergben szüle­tett 1919-ben, orvosnak ké­szült, de a második világhá­ború után abbahagyta ta­nulmányait, és árva gyere­kek számára Imstben, egy kis tiroli faluban hozta lét­re az első gyermekotthont. Akkoriban forradalmi újí­tásnak számított, hogy sza­kított a hagyományos neve­lőintézeti rendszerrel: a gyerekeket nem öltöztette formaruhába, megszüntette a hatalmas közös hálóhelyisé­geket, igyekezett otthont, családi fészket teremteni ne­kik. Hat, nyolc gyermeket helyezett el az otthonokban, ahol elvált asszonyok, ön­ként jelentkezők lettek a „pótmamák” és intézték a család ügyes-bajos dolgait. A kezdeti értetlenség és a pénzhiány évei után gomba módra épültek föl a gmei- neri gyermekotthonok. Az imsti létesítmény után tíz évvel már húsz gyermekfalu működött az NSZK-ban, Franciaországban és Olasz­országban, később a harma­dik világban, a Közel-Kele­ten és Latin-Amerikában. Jelenleg a világ 85 orszá­gában mintegy 200 gyermek­falu 30 ezer árva gyermek­nek teremt családi környe­zetet, emellett a nemzetközi szövetség irányításával 400 hasonló szociális létesítményt tartanak fönn a szervezet 5 Gmeiner afrikai gyerekek között (Teleíotó) millió tagjának, illetve ado­mányozójának hozzájárulá­sából. Hazánkban a közelmúltban költözött be a gyermekek el­ső csoportja a battonyai SOS nemzetközi gyermekfa­lu-szervezet első telepére. Ez 70 millió forintos költ­ségvetéssel létesült, s 12 ház alkotja. Kilenc nevelőanya fogadta a „család” első hét tagját. Őket még száz óvo­dás és iskolás korú állami gondozott gyerek követi majd.

Next

/
Thumbnails
Contents