Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
NÉPÚJSÁG 1986. április 26., szombat Falun maradni... Nem hunytak ki a hunyai remények Nagy vitát váltott ki az utóbbi években falvaink népességének csökkenése, sőt, némely kistelepülés teljes elnéptelenedése, a hagyományos falukép megváltozása. Falvaink hátrányát jelzi az is, hogy az ország urbanizáltsági fokát — nemcsak nálunk — úgy mérjük, hogy a lakosság hány százaléka városlakó. Pedig hazánk népességének csaknem a fele falun él, és e települések foglalják el Magyarország hasznosított földterületének java részét. E jelentőségükhöz képest a falvak fejlesztése elhanyagoltnak mondható. Hunya. Elfelejtett, isten háta mögötti kistelepülés Békés megyében. A helybeli tanács végrehajtó bizottságának titkára, Hunya Tiborné fogad, s kér, hogy várakozzak egy kicsit, mert éppen a KM egyik vezetőjével tárgyal — ugyanis utat építenek a nemrégiben elkészült szabadidő-központhoz. Nysába ülnek, s elhajtanak a falu szűk utcácskáján. Hogy addig se maradjak tétlen, ellátogatok a Hunyadi Tsz központjába. Petényi Szilárd, a szövetkezet fiatal elnöke hellyel kínál az új tsz-iroda ízlésesen berendezett szobájában. „VÁRJUK A FIATALOKAT..-” — Hogy látom a falu jelenét, jövőjét? — tárja szét kezét a tsz-elnök. — Kezdjük az elején. Az egyetlen nagyobb munkalehetőség a 2800 hektáron gazdálkodó tsz, melynek 520 tagja van. A tavalyi 247 dolgozó átlagéletkora 42 év. Az utóbbi időben sok fiataljött haza a szakmunkásképzőből. Jelenleg 62 harminc éven aluli van a gazdaságban. Az elmúlt esztendőt 14 milliós nyereséggel zártuk. Üj, fiatal vezetőgárda jött össze, akikben még van életerő, tenni- akarás a tsz-ért és a faluért ... Milyen az élet Hu- nyán? — néz az elnök elgondolkodva a mennyezetre, mintha onnan keresné a választ. — Először is, itt van az iskola. Évről évre összevont osztályokban tanulnak a diákok, mert kevés a gyerek. Természetesen ennek a kényszerű oktatási formának több hátránya van a gyerekekre nézve, mint előrtye. Nem kívánok a pedagógusok munkájába belekontárkodni, de valamennyire ismerem a helyzetet, hisz a feleségem is tanárnő. Ez jól felszerelt, tágas iskola, és szinte kong az ürességtől. Már szó volt arról is — ezzel a tanácsi vezetés is egyetért —, hogy öregszőlőből toborzunk gyerekeket, azért, hogy megszűnjenek az összevont osztályok. Nagy gondja ez a falunak. Nemrégiben mondta egy kollégám: „Még két év van, mire a gyerek iskolába megy, ezt még megvárom, aztán meglépünk!” No és a pedagógusokra is ráférne egy kis frissítés — néhány fiatal, igazi tanító hiányzik ebből az iskolából. ITT TARTANI AZ EMBEREKET... Mint Petényi Szilárdtól megtudtam, gyérek a közművelődési lehetőségek is. A művelődési otthon megvan ugyan, de igényes, jól szervezett programokkal nem nagyon lehet megtölteni a házat. — Elkelne egy népművelő házaspár, mert a biliárdasztal, a heti egyszeri mozi, a kéthetenkénti diszkó nem mozgatja meg az embereket. Ennél — 1986-ban — már nagyobb igényük kell hogy legyen. Bár — és ez a dolog másik oldala — igen nehéz a lakosságot mozgósítani. Társadalmi munkára jönnek ők szívesen, de egyébre...!? Véleményem szerint túl sokat dolgoznak, túlságosan leköti idejüket a háztáji, az állattartás, a pénzkeresés. Pedig a fizetéskiegészítés érdekében három szakcsoportot is létrehozott a tsz. Ezekben is dolgozik a tagság egyharmada. Végül a pénzre nem panaszkodhatnak a hunyaiak. Vétek lenr ne ezt a falut elhanyagolni — néz az órájára a tsz elnöke. — Lassan indulnom kell Békéscsabára. Még valamit — szól vissza az ajtóból. — Jó jövedelemmel itt lehet tartani az embereket, akik naponta megmérettetnek egymás előtt, hisz kicsi a falu, mindenki ismer mindenkit, s ez nagy közösség- formáló erő. Sajnos, mennem kell — nyújt kezet az elnök —, de küldök még egy informátort. TÖBBET TENNI AZ ÁTLAGOSNÁL... Fekete Imrének, a tsz párttitkárának előadom az eddig elhangzott témákat. Elcsodálkozik: — A múlt héten már volt egy cikk a Népújságban a hunyai Magtár Kupáról. Most megint cikk készül?! Máskor meg évekig nem lát újságírót a falu! Akkor én ott folytatom, ahol az elnök befejezte. Termelő- szövetkezetünk, — bár lenne máshová is elkölteni a pénzt — igyekszik segíteni, javítani a lakosság életkörülményeit. hisz ezzel is fokozhatjuk a falu megtartó képességét. Építettünk egy többcélú, bitumenes sportpályát, amihez most készül az öltözőkből és egyéb helyiségekből álló épületkomplexum. Sajnos, nem igazán jó Hunya vendéglátása sem. Nincs olyan étterem, vagy presszó, ahová az ember el- vihetné vendégét egy ebédre vagy egy italra. Ezért a Gyomaendrőd és Vidéke Afész-szel összefogva, a kocsmát étteremmé alakítjuk át a következő hónapokban. A tsz pénzt és társadalmi munkát ad a vállalkozáshoz ... A párttitkár elmondja, hogy nagyot lépett előre a falu az infrastruktúra fejlesztésében. Van ivóvíz, minden utcában járda, és nemsokára befejeződik a gázprogram. Ez utóbbihoz 17 millió forinttal járult a Hunyadi Tsz. Ám az emberek gondolkodásmódját nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. Egy példát is mond Fekete Imre. Annak idején, amikor létrehozták a nyugdíjasklubot, mindenkinek természetes volt. A sport- és szabadidő központ építésére már sokan sajnálták a pénzt. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy a jövő érdekében is lépni kell. Csak úgy nem csökken a falu lakossága, csak úgy tudják ittt tartani a fiatalokat, ha az átlagosnál többet tesznek. Ezt pedig a fejlesztési eszközök szűkössége miatt csak önerőből és társadalmi munkákkal lehet véghez vinni. A következő években több irányban kell lépnie mind a tanácsi, mind a tsz vezetésének. Törődni kell az idősekkel, nyugdíjasokkal, hisz ők alapozták meg a jelent, a középkorosztály is joggal követel, mert övék a munka java, és a fiatalok igényeit is szem előtt kell tartani, hogy visszajöjjenek szülőfalujukba ... ÉVENTE EGY HÁZ.. • — Van tehát bőven munka — mondja Hunya Tiborné a tanácsháza irodájában, ahol máris telefonhoz kérik. Az épületben már gáz fűt, a helyiségekben ódivatú bútorok, tekerős telefon az asztalon, a falon amatőr színes krétarajz Leninről. — Az öt évvel ezelőtti nép- számláláshoz képest minimáA Hunyadi Tsz új, modern, faluba illő épülete A szerző felvétele Emlékezzünk! Véres május elseje Orosházán lis a lélekszám csökkenése — tájékoztat a vb-titkár. — Most 1987 ember lakja a községet. Sajnos, a születések száma egyre kevesebb. Évente egy családi ház készül a faluban. Aki építkezésbe fog, az is Gyomaendrődön, Kondoroson kezd a fészekrakáshoz. Ennek oka: bár a házépítés manapság mindenütt egyformán drága mulatság, ám a kész épület ára már Hunyán jóval alacsonyabb, mint például Kondoroson. Minden rosszban van azonban valami jó: az olcsó házakkal, telkekkel meg lehet fogni a fiatalokat. Hunyán már 2—300 ezer forintért családi házat lehet vásárolni . .. Van körzeti orvos. Az újonnan berendezett fogorvosi rendelőbe Gyomaend- rődről jár a doktornő heti egy alkalommal. A hunyaiak is megszavazták a „te- hót”. Igaz, kevesebb pénz jön össze évente, mint a „kofa” idejében. Ebben az ötéves tervidőszakban ösz- szegyűlő mintegy 500 ezer forintnyi lakossági segítséget a telefonhálózat fejlesztésére, korszerűsítésére fordítja a tanács. A tavalyi választások óta társadalmi tanácselnöke van Hunyának: Szmola Ernő iskolaigazgató 1949 óta él a faluban. — Akkoriban még mintegy kétezren laktak itt, azóta felére csökkent a lakosság. Még ma is fölhánytorgaiják az emberek, hogy akkoriban az ötvenes években — a beszolgáltatások idején — sokat adott Hunya az országnak, ám nem simát Kapott vissza, ebből. Tény, hogy a község javarészt önerőből valósította meg azt, amit ma látni, észrevenni a településen. Várják az emberek a segítséget, hogy a városok fejlesztésével arányosan itt is könnyebben, gyorsabban javulhassanak az életkörülmények ... MIT HOZ A JÖVÖ...? A főutca végén magasodik a szépen rendbe hozott katolikus templom. A mellette lévő ház lakója Lengyel László, római katolikus plébános, esperes. Épp ebéd utáni pihenését zavarom meg, ennek ellenére szívélyesen fogad, és ültet le az irodájában. Az asztalon Sharp számológép, kazettás magnetofon és kézzel teleírott papírlapok, bibliák. — Egyenes, becsületes, dolgos emberek a hunyaiak. A háztájizással együtt jól keresnek, de úgy látom, hogy nincs mire elköltemüK a pénzt, kevés a gyerek. Majd harminc éve élek Hunyán, és úgy látom, hogy a jelenlegi lakosság több mint fele 50 év feletti. Ezt nevezi a szak- irodalom elöregedési folyamatnak. Véleményem szerint megállíthatatlan az elnéptelenedés, ha csak valami üzemet nem telepítenek ide. A tsz mellett a másik fontos munkalehetőség a Gyoma- endrődi Kötőipari Szövetkezet üzemegysége. Ez 37 asz- szonynak ad mindennapi elfoglaltságot. Sokszor panaszkodnak nekem az itt dolgozók, hogy kevés a fizetés. De a munkahelyre szükség van. Még egy nagy gondot látok. Sokat iszik a nép. Délutánonként, esténként tele van a kocsma. Mintha talajt vesztettek lennének az emberek. Komoly hit szükségeltetne ennek túléléséhez. Hogy mit hoz a jövő? Majd elválik, reménykedjünk és cselekedjünk . .. * * * Miután elbúcsúztam a plébános úrtól, mégegyszer végigsétálok Hunya főutcáján. Elnézegetem a tiszta, gondozott házakat, kerteket, utcácskákat, az embereket, és a falun túli tanyákat. Közben valahogy Illyés Gyula Magyarok című versének egy részlete jut az eszembe: „Ezer éve vár így itten, / Ezer éve idegenben, / Tépázva a szélben, éjben / Ezer éve útrakészen, / Ez a falu, ez az ország, / Ez az egész Magyarország.’’ Hornok Ernő Orosházán 1966-ban állították fel azt az emlékművet az 1891-es véres május elseje, az első szocialista földmunkás-megmozdulás emlékére. Hogy mi is történt? Idézzük fel az 1965- ben kiadott „Orosháza története és néprajza” című könyv első kötetéből. „1891. május elseje orosházi eseményei népünk történetének, a viharsarki , parasztság harcos múltjának legkiemelkedőbb korszakjelzői közé tartoznak, az évtizedes elégedetlenség sorozatos kirobbanásának kezdetét jelentik. Mint ismeretes, a főszolgabíró jogtalanul elko- boztatta a munkáskor május elsejére készített zászlaját, s a kör vezetőit letartóztatta, a május elsejei felvonulást betiltó, előzetes belügyminiszteri rendeletre hivatkozva. Eredménytelen küldöttségjárások után, az emiatt A megyénk legrégibb települései közé tartozó helység nevének Füzes szótagja a Sebes-Körös és a Berettyó közötti füzes berkekkel hozható összefüggésbe. Haán Lajos így.ír erről: „Fekszik Békésvármegyének Biharba nyúló csúcsán a Sebes Körös és Berettyó kiöntései közt nád és sásrétek s füzes berkek közt, mely utolsóktól vette a „füzes" melléknevet. Pecsétjén is nádkévék közt felnyúló fűzfa áll.” A Gyarmat névelem valószínű, hogy a magyar Gyarmat törzs szálláshelyére utal. Az 1705-ben, a rácok pusztítása nyomán elnéptelenedett, majd 1711-ben újratelepült Füzesgyarmatnak a múlt század közepén (1851) mint mezővárosnak 4501 lakosa volt. Az akkori leírás szerint: „Határa lapályos fekete korhany föld, s felette gazdag termékenységű; szénája igen sok, s nádja is annyi, hogy még udvaraikat is azzal kerítik a lakosok; nádas tavaiban a vízimadarak ezerenként tanyáznak, s ezek közt a kócsagok különösen említést érdemelnek; teknyős-békája és rákja bőséggel; szőleje sok szép gyükialakult tüntetésnek a csendőrség brutális rohama és a vasúton érkezett katonaság sortüze vetett véget. Fő vonalaiban ezek voltak az események ... Az orosházi, majd a május 2-i békéscsabai s azt követő kisebb környékbeli megmozdulásoktól megrémülve május 3-án a belügyminiszter elrendelte az 1400 tagú orosházi munkáskor azonnali feloszlatását, mindenféle gyülekezés tilalmát, 4-én pedig a Békés megye területére érkező „izgatok” letartóztatását, illetve kitoloncolását. Az orosházi csendőrőrs állandó létszámát május 10-én 20 főre emelték föl. A május 1-én Orosházára vezényelt katonaság, a község költségére is, 1892. augusztus 1-ig a községben maradt . ..” mölcsfákkal van beültetve, de bora nem állandó; turfá- ja (tőzeg — szerk.) nagy mennyiségben volna, de nem használják. Lakosai igen vagyonosok, sok magyar juhot s birkát, sertést s híres szépségű szarvasmarhát tenyésztenek, a földesuraság pedig több ezer merinost, sertést és szarvasmarhát tart. Az ivóvíz itt iszapos ízű és keserű”. Füzesgyarmatnak a század végén (1891) 7737 lakosa, vasútállomása, posta- és távíróhivatala, postatakarékpénztára volt. A települést 1984. január 1-én 6337-en lakták. Itt született 1805-ben Bonyhay Benjamin író, Petőfi mezőberényi és gyulai napjainak egyik tanúja. Idevaló továbbá az 1857-ben született Csánki Dezső akadémikus, történetíró, a napjainkban reprintkiadásban megjelent nagy jelentőségű mű, a Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában szerzője, és az 1893-ban született Rákos Ferenc, a munkásmozgalom harcosa, a Tanácsköztársaság Vörös Őrségének főparancsnoka. Fotó: Demény Gyula Helységneveink nyomában Füzesgyarmat Füzesgyarmat egyik büszkesége: tájjellegű ház a Simonyi utca 1. szám alatt Fotó: Szőke Margit
