Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

NÉPÚJSÁG 1986. április 23., szerda HNF-tájértekezlel Gyulán Lendületesebb lett a népfront tevékenysége Tegnap a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának (OT) szervezésében a gyulai SZOT-gyógyüdülőben tájér­tekezletet tartottak, s ezen Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád és Szolnok megyéből az OT tagjai, továbbá a megyéi, városi, valamint a városkör­nyék nagyközségi népfront­titkárok, illetve -elnökök és a megyei pártbizottságok képviselői vettek részt. A vendéglátók nevében dr. Horváth Éva megyei HNF- elnök köszöntötte a megje­lenteket, majd Mihucza Jó­zsef, a gyulai városi párt- bizottság titkára helyi sajá­tosságokat ismertetett. Ezután Ribánszki Róbert, a HNF OT titkára vitaindí­tó előadásában arról be­szélt, milyen feladatai van­nak a népfrontbizottságok­nak a szocialista nemzeti egység megteremtésében, a párt XIII. kongresszusának határozata és a VIII. HNF- kongresszus dokumentumai alapján. Bevezetőjében utalt arra: ez utóbbi országos je­lentőségű eseményt követő­en megnőtt a népfront sze­repe és elismerése. Ám ah­hoz, hogy a mozgalom je­lenlegi lendülete fennma­radjon, s hogy a kongresz- szuson körvonalazott célok és feladatok megvalósulja­nak, széles körben folyta­tandó párbeszéd szükséges. Többek között ismerni kell a HNF-be tömörült tagszer­vezetek tevékenységét, s ugyanakkor nem nélkülöz­hető az információ oda- visz- sza áramoltatása, állandó cseréje. Az érdekelt testüle­tek az OT tagjaival döntse­nek közösen arról, milyen témákkal foglalkoznak leg­szívesebben. A vitaindító után hozzá­szólások következtek, s ezek közül itt most néhányat emelünk ki. Ferenczi József (Szolnok m.) a demokratiz­mus kérdését, valamint a közéletben tapasztalható visszás jelenségek okait ele­mezte. Az ifjúság és a nép­frontmozgalom kapcsolatá­nak erősítésére Szépfalusi Péter (Csongrád m.) hívta fel a figyelmet. Kulcsárné Kiss Piroska (Csongrád m.) arról szólt, hogy az utóbbi időszakban romlott a társa­dalom közérzete. Az össze­fogás egyik formájának be­mutatására szegedi példát említett meg. Éspedig olyan lakóterületi egységeket hoz­tak létre, amelyek sokféle szervezetet tömörítenék, s a bizottságok döntési joggal rendelkeznek. Egyebek kö­zött kiemelte, hogy ma már sok olyan feladat van, ame­lyeket a városi tanács a népfront nélkül nem tudna megoldani. Dr. Dobos László (Bács-Kiskun m.) főként társadalompolitikai kérdése­ket ismertetett, Banadicsné Loránd Ibolya (Békés m.) pedig a tanácsülések ered­ményességéről, s ezen belül a póttanácstagokkal való tö­rődés szükségességéről be­szélt. A hozzászólások elhang­zása után az OT titkára foglalta össze a véleménye­ket, javaslatokat, és vála­szolt a feltett kérdésekre. —y —n Ülésezett az alkoholizmus elleni megyei munkabizottság Tegnap, április 22-én dél­előtt tanácskozásra gyűltek a munkabizottság tagjai a megyei tanács vb-termében Békéscsabán. Dr. Szüts Ist­vánná megyei alkohológiai titkár ismertette a bizottság éves munkatervét, majd öz Ferenc, a Vöröskereszt me­gyei vezetősége titkárának elnökletével kezdődött a tanácskozás. Elsőként a Kö­rös Volán Vállalatnál beve­zetett alkoholizmus elleni intézkedések hatásáról be­szélgettek. A veszélyes üzemben viszonylag kevés üzemi baleset volt az el­múlt időszakban,' s ez .kö­szönhető a szigorú intézke­déseknek. A vállalatnál megalakult az alkoholizmus elleni bizottság is, napiren­den vannak a munkakezdés előtti szondáztatások, mun­kalélektani vizsgálatokat vé­geznek, szigorúan eljárnak a munkahelyen alkoholt fo­gyasztókkal szemben. Mint a szóbeli kiegészítőben hallot­tuk, a munkahely területén megvalósíthatóbb az abszti­nencia, mint a társadalom más közegeiben, a magán­életben. A család, a lakóte­rület közösségeiben elhara­pódzott italozási szokások csak korlátozott lehetőséget nyújtanak az alkoholizmus elleni küzdelemben. A hozzászólásokat követő­en őz Ferenc összegezte a tapasztalatokat. Véleménye szerint a Volán Vállalat ve­zetői példamutatóan intéz­kedtek a munkahelyi alko­holfogyasztás ellen, ennek jó hatása érezhető. Dr. Pap István, a megyei művelődési központ igazga­tója válaszolt a kérdésekre, amelyek a közművelődésben dolgozók alkoholellenes munkájához kapcsolódtak. A megyei művelődési köz­pont egyik munkacsoportja összetett programot dolgo­zott ki a lelki egészségvéde­lem fejlesztéséért, az egész­séges életmód elterjesztésé­ért. A bizottság befejezésül el­fogadta a megyei egészség nevelési osztály beszámoló­ját a káros szenvedélyek megelőzésével kapcsolatos egészségnevelő tevékenység­ről. Az ülésre eljött és hoz­zászólt Kállai László, az Al­koholizmus Elleni Állami Bizottság munkahelyi albi­zottságának titkára is. b. zs. Elismerés a munkaversenyben élenjáróknak Tegnap, kedden délután Békéscsabán, az SZMT- székházban értékelte a Bé­kés Megyei Élésker vezeté­se a vállalatnál folyó szo­cialista munkaverseny el­múlt évi eredményeit. Az ünnepségen elsőként Veszel- ka Katalin KISZ-titkár em­lékezett meg a tavaszi ün­nepekről, majd Ábrahám György igazgató értékelte a munkaversenyt. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a nehéz gazdasági körülmé­nyek ellenére is a vállalat eddigi fennállása óta a leg­magasabb nyereséget köny­velheti el. Ebben jelentős szerepük volt a szocialista brigádmozgalomban dolgo­zóknak. Ezért joggal megér­demlik a kitüntetéseket és az anyagi elismeréseket. Ki­váló Munkáért kitüntetést kapott Somos Zoltán és Huszár Ferenc. Rajtuk kí­vül 32-en vehették át a Ki­váló Dolgozó jelvényt, 21 brigád érte el az arany, ezüst, illetve bronz fokoza­tot. Két bolt lett kiváló. Az erkölcsi elismeréseken túl a dolgozók, illetve a brigádok félmillió forint ju­talmat kaptak. A kollektívá­nak gratulált a jó eredmé­nyekhez Krizsán Miklós, a megyei tanács vb kereske­delmi osztályának vezetője is. B. O. Kiszolgáltatottan? Indulatok nélkül a vasútról Lapunk március 7-i számában „Kiszolgáltatottan .. címmel megjelent jegyzetre, amiben munkatársunk a gyomaendrődi vasútállomáson elhelyezett, kézzel írt MÁV-közIeményt — „A vasút a menetjegyek kiszolgálta­tását 5 perccel a vonat indulása előtt megszüntetheti” — kifogásolta, választ kaptunk Lovász Lázártól, a MÄV szegedi igazgatójától. Levelét kissé rövidítve — a lényeg érintetlenül hagyásával — és a témához fűzött szerkesz­tőségi megjegyzéssel az alábbiakban közöljük: „Valamennyi vasútállomá­son az utasvédelmi előírások megtartása, valamint a vo­natforgalom biztonságos le­bonyolítása érdekében a Mi­nisztertanács által jóváha­gyott személydíjszabás meg­engedi, hogy a vasút a vo­nat indulása előtt 5 perccel befejezhesse a jegykiszolgál­tatást. Ez az intézkedés el­sősorban az utasvédelmet és mellette a baleset-megelő­zést szolgálja. Azokon az állomásokon, ahol a forgalmi szolgálatte­vő egy személyben a sze­mélypénztáros is, részére az 5 perc szükséges a vonatfor­galom biztonságos lebonyolí­tásához. Azokon az állomá­sokon, ahol a helyi viszonyok és igények indokolják, a menetjegy kiszolgáltatása folyamatos. Az utasoknak lehetővé tesszük, hogy — a tervezett utazás előtt 2 hónappal ko­rábban — a menetjegyet elő­vételben megválthassák. Ez­zel kapcsolatos hirdetmény Gyoma állomáson is ki van függesztve. Az újságcikkben említett sorbanállás nem a vasutasok hanyagsága miatt, hanem a helyi autóbusszal egy időben érkező, és általunk előre nem ismert utaslétszám mi­att fordul elő. A gyomai hir­detményt esztétikusabbra fogjuk cserélni.” A vasútigazgató szakszerű és korrekt válaszát szívesen közöljük, mert abból az de­rül ki, hogy azt a bizonyos, a vonat indulása előtti „ro­lóhúzást” inkább figyelmez­tetőül szánják, mint rendre­utasításnak. Legalábbis a le­vél azt sugallja, hogy a MÁV a valóságban kész az éssze­rűség határáig kitolni a jegy­kiadást. Mi is úgy gondol­tuk, s nem azért emeltünk szót, hogy még akkor is le­hessen jegyet váltani, amikor a forgalmista engedélyt ad a vonatindulásra. Ebben megegyeztünk, mondhatnánk, s az ügyet le is zárhatnánk, ha nem fe­küdne — válaszra ingerelve — egy olvasói levél is az ügyben a szerkesztő asztalán. Indulatos írás a javából, bár legyen mentségére mondva, egy vasutas — feltételezé­sünk szerint évek, ha nem évtizedek óta a MÁV szol­gálatában álló vasutas — ír­ta. Levelében védelmébe ve­szi — a Kiszolgáltatottan ... című jegyzet szerzője és szerkesztőségünk ellenében — a vasutat. Csakhogy kell-e velünk szemben vé­deni a MÁV-ot? Aligha! Le­vélírónk is, mi is egy jobb, mindenki vagy legalábbis a többség által kedvelt vasutat szeretnénk. Szerkesztőségünk legin­kább azzal, hogy nem csak dicsér vagy elhallgat, hanem bírál is. Erre egyébként a közelmúltban épp a legille­tékesebb, a miniszter hívott fel bennünket, újságírókat. Ő maga mondta — nem mi találtuk ki —, hogy a vasúti közlekedés feltételei az utób­bi években az ismert anyagi nehézségek miatt, sajnos, romlottak. Ilyen körülmé­nyek között a személyszállí­tás színvonala csak a szolgál­tatások javításával tartható fenn. A levélíró, munkatársunk tájékozatlanságát kifogásol­va a továbbiakban felemlíti, hogy „a vasút a jegyáreme­lés óta is több kedvezmény­nyel próbálja szolgáltatásait javítani”. Azt hisszük, ma már felesleges lenne azon vitatkozni, hogy indokolt volt-e a tarifa százszázalékos emelése és a korábbi kedvez­mények megszüntetése, min­denesetre tény, hogy a ma­gasabb árak ellenére is csökkent a MÁV bevétele, és ma sem szűnő nyomás ne­hezedik a vasútra a féláru igazolványok visszaszerzésé­ért. A régi kedvezmények egy részének visszaadását, az itt-ott áttekinthetetlen ked­vezményrendszert ezek után úgy beállítani, mint a vasúti szolgáltatások javítását, eny­hén szólva furcsa. Ha em­lékezetünk nem csal, akkor arra kaptunk ígéretet annak ideién, hogy tisztább, ponto­sabban közlekedő vonatokon utazhatunk majd. Legyünk őszinték: mindebből nem sok minden valósult meg. Igazán nem a káka csomójának ke­resése végett, de hadd hív­juk fel a figyelmet néhány szembetűnő antiszolgáltatás- ra. Állomásépületeink elha­nyagoltsága már-már szív­szorító. (Nem is annyira a málló vakolatra gondolunk, hanem arra a tömény kosz­ra, amelyik egy részüket el­lepi.) A személyvagonok egyike-másika úgy néz ki, mintha hónapok óta nem lá­tott volna seprűt, s ablakát is mintha csak az eső mosta volna meg. Ismerünk olyan európai országokat, keleten és nyugaton egyaránt, ahol a gyorsvonatokon szőnyeg van, patikatisztaság uralko­dik, és halk zene szól. Hoz­zájuk képest a mi, Békés­csaba—Budapest között köz­lekedő expresszünk színvo­nala — némi túlzással — gyenge vicinálisnak tűnik. Szinte halljuk az ellenve­tést: kulturáltabb arrafelé az utazóközönség. Erre viszont egy régi mondás jut eszünk­be: a népet nem lehet levál­tani. (Azt hiszem, a mi né­pünket — dolgosságára, munka- és hazaszeretetére gondolva — nem is lenne ér­demes.) De olyan helyzetet lehet teremteni, hogy a jó­zan többség akarata és rend- szeretete érvényesüljön. Em­lékszünk még olyan kalau­zokra. akik valóságos gazdái voltak a rájuk bízott vago­noknak. Akiknek akkora te­kintélyük volt — még a csi­bészek előtt is —, mint őr­mesternek a gyakorlótéren. (Azt már csak amolyan szív­derítő emlékként tesszük hoz­zá: ők azt is tudták, mikor kell vagy lehet elnézőnek lenni, akár egy bliccelés fö­lött is.) Miért a megszépítő messzeség — tisztelet a kivé­telnek —, miért, hogy ma már csak elvétve találkozni tekintélynek örvendő kala­uzzal? El kell ismerni, bonyolult, nehéz helyzetben van a MÁV. s benne egy kicsit gaz­daságunk állapota is vissza­tükröződik. De a vasút ügyeit, a személyszállítás színvonalának alakulását aligha szabad belenyugvással szemlélni. Levélírónk már-már két­ségbeesve kérdezi: ki védi meg a Magyar Államvasuta­kat? Hogy ki védi' meg a MÁV-ot? Inkább azt kér­dezzük, hogy meg kell-e vé­deni a MÁV-ot, s ha igen, vajon épp velünk szemben? A sajtóval szemben, amely — jól ismerjük a vasút hely­zetét és lehetőségeit — leg­alább annyira türelmes, mint az utazóközönség. Inkább azt javasolnánk, higgyünk ab­ban, és közösen dolgozzunk azon — vasutasok és újság­írók —, hogy a MÁV nem él vissza a türelmünkkel, mert az mindannyiunknak fájdal­mas és igen drága lenne. Kezdeményezések az export bővítésére A hazai termelő és kül­kereskedelmi vállalatok évente mintegy 280 millió dollár bevételre tesznek szert kisebb tételek, apró cikkek külföldi értékesítésé­vel. Ez az export a népgaz­daság tőkés kivitelének 6 százalékát adja. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium értékelése szerint a külkereskedelmi vállalatok az utóbbi időben kezdemé­nyezőbbé válnak; mind több eladható új terméket kutat­nak fel, bővítik gyártópart­nereik körét, s többet tesz­nek a kis tételek, apró cik­kek értékesítéséért. A Transelektro a múlt év­ben mintegy öt százalékkal növelte ilyen exportját, amelyből 18 millió dolláros bevételre tett szert. Ebből ötmillió dollárt új termékek értékesítéséért kapott. A Konsumex mintegy 140 új termék eladását kezdte meg tavaly, 11,5 millió dollárral növelve a vállalat exportját- A Ferunion egy esztendő alatt másfélmillió dollár ér­tékben adott el új terméke­ket. Több külkereskedelmi vál­lalat átfogó jelleggel fejlesz­ti tovább kis tételű export­ját. A Lignimpex 200 belföl­di vállalattal, szövetkezettel, illetve termelőszövetkezettel vette fel a kapcsolatot, és hozzálátott az exportképes termelés megszervezéséhez. II Liliput Cirkusz Kedden hazánkba érkezett a Moszkvai Nagycirkusz 50 tagú Liliput együttese. A Lenin renddel kitüntetett Szojuzgosz- cirk társulatának vendéglátója és a hazai műsorok szervezője a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat. A világon egyedülál­ló Liliput Cirkusz 1963. óta ön­Erre a célra három megyé­ben irodát is létre hoztak. A Monimpex a Konjuktúra- és Piackutató Intézettel MONO- KOP néven közös vállalko­zást alapított, amely kizáró­lag kisebb mennyiségek ex­portjával foglalkozik. A hagyományosan sokféle aprócikkel foglalkozó Inter- cooperation Rt. többek kö­zött integrált áramköröket, számítástechnikai szoftvere­ket, műszaki gumiárukat, járműalkatrészeket, pehely­paplanokat, konzerveket és gyümölcs-sűrítményeket ér­tékesített tavaly, mintegy 10 millió dollár értékben. A Generalimpex új piacokon kezdte meg tevékenységét. A múlt évben exporttált elő­ször Szaúd-iArábiába, ahová dzsemet, dobozos zöldborsót, zöldbabot szállítottak. Hosz- szú lejáratú megállapodást kötött egy egyesült államok­beli céggel, amely magyar almasűrítmény vásárlását kezdte meg. Ugyancsak első ízben szállított alkoholmen­tes gyümölcspezsgőt és mú- zeális jellegű borokat Chica­góba. Több, a múlt évben még újnak számító cikkből az idén már jelentősebb té­teleket exportálnak- Így az idén 1 millió márka érték­ben szállítanak mosómedve­bundát partnereiknek, s mintegy 3 millió márka ér­tékű egyéb termék értékesí­tésére kötöttek szerződést. álló társulatként nap-nap után táblás házak előtt játszik. Az apró termetű artisták műsorát megcsodálták már a Szovjet­unió szinte valamennyi városá­ban; Bulgáriában és Romániá­ban prolongálni kellett vendég- szereplésüket. Hz áttörök javasolták Hz elnökség elfogadta A Magyar Úttörők Szö­vetségének Békés Megyei El­nöksége április 22-én, teg­nap délelőtt ülést tartott Bé­késcsabán, a megyei pártbi­zottság székházában. A na­pirendi pontok megvitatása előtt Szabó Béla, a megyei KISZ-bizottság első titkára kapott szót. Elmondta, hogy a megyei KISZ-bizottság ja­vasolni fogja a megyei kül­döttgyűlésnek, hogy az úttö­rők megyei elnöksége dele­gálási jogot kapjon a me­gyei KISZ-bizottság testüle­tébe. A jelölést előkészítő bizottság javasolta, hogy a megyei elnökséget Varga Sándor úttörőelnök képvi­selje. Az elnökség tagjai egyetértettek a javaslattal, ha ezt a KISZ megyei kül­döttgyűlés megerősíti, akkor a megyei úttörők érdekeit Varga Sándor képviseli majd a KISZ Békés Megyei Bizottságában. Az első napirendi pont­ban a testület az 1986—87. úttörőévi munkaüléstervét és rendezvénykínálatát vitatta meg. Ezt követően a csa­patszintű úttörővezetői érte­kezletek tapasztalatainak összegzése szempontjait hagyták jóvá. A harmadik napirendi pontban az úttö­rőelnökség és a megyei ta­nács művelődési osztályának elismerése, a „Gyermeke­kért” plakett odaítéléséről döntöttek. A gyermekek ja­vaslatait az elnökség változ­tatás nélkül fogadta el. Ugyancsak jóváhagyták azt a javaslatot, apait a KISZ megyei bizottsága tett az „Ifjúkommunisták az úttö­rőkért, úttörők az ifjúkom­munistákért” elismerések odaítélésére. Végül bejelen­tések hangzottak el. L. S. Munkaruhák Beloianniszból Fennállásának 35. évfor­dulójához érkezett a Fejér megyei Beloiannisz község ruhaipari szövetkezete, me­lyet 1951-ben 23 görög emig­ráns alapított. A szövetkezet ma már 200 dolgozót foglal­koztat, és fő profilja a mun­karuha-készítés, melyből egy esztendő alatt 200 ezer da­rabot varrnak. Gyártanak hagyományos munkaruhákat, lemberdzsekeket, mellesnad­rágokat. s termékeik között megtalálhatók a pincérkabá­tok, orvosi nadrágok, férfi- és női köpenyek, valamint a tépőzáras overallok is. Kü­lönleges kívánságokat is tel­jesítenek. Készítettek már kéménybontó gazdasági mun­kaközösségeknek sok zsebes munkaruhákat, mezőgazda- sági repülőknek egyedi el­képzelésű pilótaöltözékeket. 1985-ben árbevételük elérte a 85 millió, nyereségük a 9,3 millió forintot. A három és fél évtizede alapított szövetkezetnek ma már igen kevés görög tagja van, azóta a legtöbben visz- szatértek hazájukba, de a divatos munkaruhák varrása a Mezőföld e térségében há­rom falu asszonyainak és leányainak ad helyben .mun­ka- és megélhetési lehetősé­get.

Next

/
Thumbnails
Contents