Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
1986. április 22., kedd Hiteles szépségkeresés Kovács Tamás Vilmos kiállítása a képcsarnok csabai műtermében Kovács Tamás Vilmos vonzódik Békéscsabához, hiszen élete első önálló tárlata éppen itt és éppen a Képcsarnok Vállalat Munkácsy Mihály termében volt 1982-ben. Azóta több országos tárlaton ismerkedhettünk meg képeivel, önálló kiállításainak is gyarapodott a száma. Alig egy hónapja másodízben állított ki a fiatal művészeket bemutató Stúdió Galériában Budapesten. Az ott látott művek és a nívós kiállításokon való szereplése alapján kivívta a szakma elismerését- E munkássága» alapján festészetének legvonzóbb tulajdonsága az elevenség, a tünékeny foltokból, arctalan figurákból kialakuló lendület. A képzőművészetek sajátosságai közül súlyos tehertételnek számít a mozdulatlanság, súlyosabbnak, mint a hangtalanság, a festő, a szobrász, a grafikus mindig is sokat vesződött annak a problémának a megoldásával, miként lehetne csökkenteni a statikusság, az állóképszerűség hátrányait. Kovács Tamás Vilmos e téren ér el figyelemre méltó eredményeket, vibráló érzékenységével mozgásba hozza az ábrázolás eszközeit, kerüli a véglegesség látszatát, nem elégszik meg az egyetlen lehetséges megoldással. Többféle esélyt biztosít képteremtő fantáziájának, érzékeltetni tudja a pillanatnyi- ság jellemzőit, sejtetni engedi a valóság változékonyságát. Van azonban a művésznek még egy tulajdonsága, s ez a vonzás többnyire csak a jelentős művészeket jellemzi: Kovács Tamás Vilmosban hatalmas derű lakozik. Ezek a képek meglepően érett, kialakult egyéniséget mutatnak. A mostani kiállításra a festmények olyan igyekezettel és reménnyel készültek, hogy utat találjanak a látogatókhoz. Képein nagy szeretettel festi meg a Dunántúl dombos tájait, vagy az Alföld tanyavilágát. Legjobban sikerült alkotásain pontosan, azonosíthatóan rögzíti a lankás vagy a sík táj jellegzetes részleteit. Hogy mégsem provinciális — a fővárosban élő alkotóművész — az nem csupán annak köszönhető, hogy eljutott hazánk számos vidékére, hanem természetszeretetének. Tájképein a színek és a formák harmóniáját keresi. Líraiak, színekben mozgalmasak a kompozíciók- Derűs, könnyed, laza színfolt ez a kiállítás, de a szolid mesterségbeli tudás, a mesterség tisztelete is értéke. A képek felszínén finomság, érzékenység, üde fény játszik. Víz és szikla, szél és fa, nádas és csónak, hullám és kő, n magyar építészet századaiból G Magyar barokk Magyar barokk — mondjuk, \mert a feudalizmus, abszolutizmus, ellenreformáció művészetének hazánkban az 1630 és 1800 közé eső idejét határozott vonások különböztetik meg az olasz, francia, dél-német, osztrák barokktól. Magyar- ország történelmi helyzete bonyolultabbá teszi áttekintését, mint a megelőző korok építészetét. A stílusok, kifejezési formák párhuzamosan élnek, a román áthúzódik a gótikába, a gótika a reneszánszba, a reneszánsz pedig a 18. század végéig tartja magát a Felvidéken és Erdélyben, ahol a barokk építészet nehezen tud gyökeret verni, még a katonai építkezések és az ellenreformáció erőtlenebb hullámai nyomán sem. Sem az osztrák katonai erődítéseket, sem az egyházi terjeszkedést nem fogadta szívesen a függetlenségben megcsorbult, de protestáns hagyományú Erdély. A török hódoltság területén pedig megcsappant az építkezési kedv. Míg középkori és reneszánsz építészetünk elhúzódva élő emlékeit fel kell keresnünk, az ünnepi, pompázó barokk elénk jön hétköznapjainkban is. Ez is volt az építtetők szándéka: áthatni, átizzítani az embert az istenhit fényével, dicsőségével, hogy megtérjen „urához”, a Habsburg-biro- dalomba, s régi hitéhez, a római katolikusokhoz. Előbb Bece-hegyi ház (18. század) behódolt főurainkat kellett meggyőzni, vetélkedjenek gazdagságos gyönyörködtetésben külföldi paloták, püspöki rezidenciák, templomok pompájával. Harsogják túl, és szóljanak- bele a mindennapokba azzal, hogy beépülnek a városokba, s a városok polgárai ne legyenek restek hivalkodásukkal követni uraikat, egyházi és világi elöljáróikat. A feudalizmus birtokkal, udvari tisztségekkel, az egyház fénnyel és ragyogással, a művészi formák mozgalmas elevenségével nem hagyta nyugodni az embert, szüntelen élesztve és ébren tartva elöljáróihoz kötött lelkiismeretét. A reneszánsz lezárta a formát, s megnyugtatott, a barokk kinyitotta és nyugtalanságban tartott, hatalmas méreteivel pedig lenyűgözte, megrettentette a maga kicsinységében kiszolgáltatott embert. Az eszményi példa Bécs. Főurainkat elkápráztatják a Belvedere csarnokai, s Hildebrandt szellemében felépül a ráckevei Savoyai (1702), a gödöllői Grassalko- vich (1742—50), a péceli Ráday (1757—70), s a kisebb gernyeszegi Teleki (1772— 78) kastély. De az udvar testőrei is megszokják hosz- szú szolgálatukban Fischer von Erlach testőrségi palotájának — az elmúlt két háború közötti Collegium Hungáriáim — tágas lépcsőházát, kapubejáróját, termeit. Amit testőr írónk, Bessenyei A művész Házak című képe föld és ég; fény és árnyék ellentétére épülnek e képek, végső soron a mozgás, az állandóság, a dinamizmus és a statikusság pólusai feszülnek bennük egymásnak. Ezekből a képekből folytonos szépségkeresés árad. Kovács Tamás Vilmos elmerül az élményekben, melyek képként térnek visz- sza, egy festő magánügye így válik közkinccsé. Ebben a közegben — a korábban említett kiállításoktól eltérően — nem tűri a groteszk mozzanatokat, a drámát, csak a színek örömteli özönlését. Olajképein az intimitás, a lakásméretekhez illeszkedés, a mindennapi esztétikumként kínált művészet vállalása jelenik meg. Kellemes, finom művészet ez, mely nem kíván több lenni a látott valóságnál. Kényesen ügyel arra, hogy minden képe hiteles legyen: egy témát nem fest meg többször, a felszínes élményen túl van művészi mondanivalója. Üzenete csak annyi, hogy a lényegtelennek látszó dolgok — egy csónak, egy híd a patak felett stb. — jelentőssé válhatnak- Minek köszönhető ez? Annak, hogy Sarkantyú Simon tanítványaként megtanulta a mesterség törvényeit, de ezzel nem elégedett meg, csupán eszköznek használta, használja színekké átváltozó érzelmeihez. Aki lakásába olyan olajképet szeretne, amelyen a nyár, a napfény, a tisizta víz, a még romlatlan természet szépségei jelennek meg, az most kedvére válogathat ezen a szemet gyönyörködtető tárlaton. Cs. Tóth János György említ „Az Észter- házi Vigasságokéban, a fertődi Esterházy-kastély (1764—66) már elüt ezektől. A francia mintára épült kastély mintha jelezné az udvarral szembeforduló felvilágosuló rendek elhúzódását. De mit jelent végül is a barokk magyarítása, ha akár győri, budapesti, egri, szombathelyi barokk templomaink vagy kastélyaink java felveszi a versenyt osztrák, francia előképeivel? A hajdani magyar kastély a zárt, tömbszerű várépítkezésből indult ki. A barokk kastély egyik-másika — így a fertődi Esterházy — szakít ezzel a hagyománnyal, s bár közelebb állnak a francia példához, mint az osztrákhoz, mégis a román kori templomok tömörségét és a reneszánsz zártságot követik inkább. Ez tenné magyarrá? Kétségtelenül ez is. A barokk a Habsburg abszolutizmus önkényuralma idején vált magyarrá. A magyar feudális uralkodó osztály saját hatalmát védve képviselte az elnyomással szemben a nemzet érdekeit. De az egyház is felismerte a nemzeti múltban őrzött erők hatalmát, s engedett az igényeknek. Szerény igények, különösen ha arra gondolunk, hogy a népi díszítő készség, ízlés találkozott a példának adott formával. Ezért terjedhetett el a barokk formavilág egytornyú vidéki templomokban, présházak oromzatán egyaránt. Szegényesebb-e a magyar barokk a behozottnál? Nem szegényesebb, hanem az egyszerűségénél fogva — más. Elhagyja a felület gazdag plasztikai képzését, a frontális falak súlyának körvonalaival jelzi a rokonságot. Tovább nem is igen megy, s a belső tér alakításában sem törekszik arra a festői- ségre, mozgalmasságra, mint a kastélyok, paloták, nagytemplomaink. A töröktől szabadult területek gyorsan polgárosodnak. A már a reneszánsz óta mértani rendben sorakozó utcákban egyre-másra emelkednek barokk megyeházak, városházák, püspöki paloták, templomok, s az építkezés példatárában jelentős szerep jut a bécsi udvarnak főt hajtó Grassalko- vich Antalnak, Eszterházy Károlynak, s az áruló Károlyi Sándornak. Régi városaink új arcot öltenek, s kialakulnak sajátos magyar barokk városaink, püspöki székhelyek: Székesfehérvár, Győr, Veszprém, Pécs, Eger, Esztergom, Vác, Buda, Kőszeg, Sopron, Nagyvárad — főleg a városok központjára korlátozottan. De nem mehetünk el észrevétlenül a magyar barokk olyan remekei előtt sem, mint — sok közül — a szentgyörgyi Lengyel kápolna és présház, a szigligeti öreg kastély Lengyel Balázs címerével, s akár az Alkotóház „Bujtás kapuja” is; s ott a tihanyi apátság temploma, egy Bece-hegyi ház Balatongyörök felett, vagy éppen a budai Batthyány tér. A barokk az első olyan építészeti stílus, mely — a központoktól elhúzódó főnemesség ragyogó kastélyaitól eltekintve — magyar városképeink meghatározója lett, napjainkig. (Folytatjuk) Koczogh Ákos A Tóti Lengyel-féle présház (18. század) KÉPERNYŐ Jutalomjáték vagy müsorhiba? A kérdés persze, mint annyiszor: költői. Mert ugyan ki ! gondolná komolyan, hogy egy pályakezdő színésznőnek ju- I talomjátékot rendez a tévé? Pedig a látszat az volt, hiszen három héten belül — március 22-től április 10-ig — Esze- nyi Enikőt négyszer láthattuk a képernyőn főszerepben, j ami enyhén szólva is túlzás. Volt elhanyagolt — és egyszá] j ' teljesen átlátszó esőköpenybe „öltözött” — ifjú feleség, az- ; | tán század eleji idegtépett nagypolgárlány, de még operett- ! primadonna is, mint Gül Baba bájos lánykája. A negye- | dikre már nem is emlékszem, csak hogy a Szemet szemért ; című tévéfilm Mariannáját játszotta. Igazán tehetséges, fanyar bájú színésznőt ismert meg I benne az ország, csak hát a jóból is megárt a sok és neki sem használ. S pont ezt ne tudná a műsorszerkesztés? Aligha elképzelhető, inkább az lehetett a helyzet, hogy pont azok a filmek voltak raktáron, amelyekben épp őt foglalkoztatták a különböző rendezők. Mivel úgy megy az ma is ; nálunk, hogy mindig van ügyeletes „zseni” a színésztársadalomban is — férfi is, nemcsak nő —, s mindenki egyből rá gondol a szereposztáskor. Közel is van, nem úgy, mint a szegény — és ezt most anyagilag is értem — vidékiek, akiket még az ág is húz. Az ő foglalkoztatásukat — rádió, i tévé, szinkron — ugyanis pénzkérdésnek tartják, mondván, hogy az utazási és egyéb költség drágítja a gyártást. Mit lehet erre mondani? Semmit. Inkább kérdezni kell: azok a ; külföldiek, akiket az utóbbi egy-két hónapban magyar té- ' védarabokban láttunk, tán ingyen jöttek? Titok nincs, avagy a Maurizius ügy Még le sem ült a közönség, hogy az ötrészes NSZK té- ■ véfilmet megnézze, már mindent tudott róla a műsorújság ’ előzetesének a „jóvoltából”. Nem tett jó szolgálatot, azt vi- ! szont meg kell hagyni, hogy ilyen rövid írásban minden ; fontos információt tökéletesen összesűríteni — a legvégső i mozzanatig — nem akármilyen teljesítménye a tömörség- \ \ nek. Erény ez a javából, csak nem itt, nem ezen a helyen, s í és pláne nem előre. Már csak azért sem, mert Jakob Was- j sermann regénye — egyebek mellett — nem egy olyan köz- i ismert darabja a világirodalomnak, mint mondjuk Tolsztoj 1 Háború és békéje, vagy Dosztojevszkij Félkegyelműje, me- : í lyek az európai — s így a magyar — kultúra olyan szer- J vés részei, mint a görög mondák voltak az ókori közönség- ■ I nek az antik drámák eredeti bemutatójának idején, hogy i mindenki tudta, ismerte a történetet. Két részlet ment le eddig a sorozatból, s mindkettő meg- I kapóan jó volt, azért is, mert a szereplők kiválasztása í igen sikeres. Az élet visszásságaira, s az igazságra oly fo- i gékony Etzel, a 16 éves diák alakítója, Martin Helm; a Ka- ! reninre emlékeztető apa, a konok főügyész: Heinz Bennent, i I s a nála lélekben sokkal fiatalabb nagymama: Alice Treff, I j de a többiek is mind nagyszerűen játszanak, valódi karak- j I terek. Az ártatlanul elítélt Maurizius történetéből önálló I 1 mű született, de megőrizve a regény lényegét, jól éreztetve j i a húszas évek Németországának légkörét. Katasztrófa égen, földön, vízen Aki olvasta Arthur Hailey Repülőtér című regényét, nem i felejti el egyhamar. Nem is lehet, mert a maga nemében ; ! tökéletes. A krimik közé szokták ugyan sorolni, nem úgy, j mint egy másik művét, a Gyökereket, amelyből a hatalmas j sikerű családregény tévéfilmsorozat készült. Én nem is tudom, műfajilag hova tegyem az Airportot, de nem is ez a j lényeg, hanem, hogy ihletése nyomán több amerikai film j született belőle, s hármat már mi is láttunk. És bár egy j témát — a repülőszerencsétlenséget — variálnak, mind ér- j dekes, sőt az egyiknek szomorú aktualitása is volt. Legjobban mégis az sikerült — s elsőnek ez került bemutatásra j —, amely teljesen a regényt vette alapul. Ebben volt igazi I I egységben a véletlen közrejátszása, az emberi kapcsolatok j szerepe, az egyének viselkedése a legszörnyűbb veszély- I helyzetben, ugyanakkor egy hatalmas üzem működése, embereinek helytállása, tudása, ügyessége, de még az ész és érzelem küzdelme is egymással. Szóval mindaz, ami valós helyzetekbe hozva és megfelelő arányban adagolva feszültséget teremt és sikert szül. És ami még nem mellékes, ! minden sulykolás nélkül pozitív emberi mintát nyújt a né- ! zőnek. A két utóbbinál ez a séma már nem volt ilyen tö- I kéletes, s az érzelmek túladagolása egyenesen érzelmes- i ségbe fúlt. Izgalomban viszont ezekben sem volt hiány. Vass Márta A Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalat felvételre keres — készáruraktárost — I ádázót és — nyugdíjas hőközpontkezelőt. Jelentkezni lehet az üdítőitalgyárban, a gyárvezető-helyettesnél. A Békés megyei Üdítőital-ipari Vállalat belső ellenőrt vesz fel: felsőfokú végzettséggel és szakirányú gyakorlattal. Jelentkezni: főkönyvelőnél. Békéscsaba, Kossuth tér 10Akció A Kondorosi Egyesült Mgtsz faiskolai lerakatában 50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓ MINDEN GYÜMÖLCSFAOLTVÁNY 1986. ÁPRILIS 18.—MÁJUS 1. KÖZÖTT. Lerakat a 44-es főút mellett. Szombat, vasárnap is nyitva tartunk.
