Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

o

dUHHiEl

1986. április 22., kedd

LENGYEL—NSZK ÁTÜTEMEZÉSI MEGÁLLAPODÁS. Az NSZK előzetes megállapodást kötött Lengyelországgal 400 millió NSZK márka adósság átütemezéséről. A feltételek szerint Lengyelország az ösz- szeget 1987-től kezdve három év alatt törleszti, s a kamat 5,9 százalék lesz.

JAPÁN BANK — DOLLÁRVÁSÁRLÁS. A japán jegybank csütörtökön a dollár árfolyamának támogatására jelentősebb mennyiséget vásárolt az amerikai valutából. A dollár árfolyama a japán pénzpiacon — de a nyugat-európaiakon is — az elmúlt napokban esett, és dacára a japán jegybank lépésének, ez történt nemrégiben is, Tokióban 175,4 jennel jegyezték a dollárt.

MEXIKÓ — MÁRCIUSI OLAJMÉRLEG. A mexikói állami olajvállalat, a Pe- mex közölte, hogy márciusban 3 dollár 20 centtel csökkent olajának exportára, és könnyű- és nehézolajáért átlagosan 11,25 dollárt kapott hordónként. A Pemex szerint áprilisra 1,2 millió hordóra nőtt az ország napi olajkivitele, a márciusi napi 1,06 millióról. Az exporttervben egyébként napi 1,5 millió hordó olaj eladása szerepel.

REPÜLŐJÁRAT. Megérkezett a Jemeni Arab Köztársaság első menetrend szerinti járata Moszkvába. A gép kairói és isztambuli megállás után száll le a szovjet fővárosban a sere- metyevói repülőtérre. Eddig csak a szovjet légitársaság közlekedtetett Moszkva— Sanaa útvonalon repülőgépet, 1974 óta a jól ismert TU—154-eseket. A jemeni légitársaság Boeing 727-ese hetente egyszer repül Moszkvába.

KEVESEBB AMERIKAI TURISTA. Olasz idegenforgalmi szakértők szerint a Nyugat-Európába látogató amerikai turisták száma az idén 30 százalékkal marad el a tavalyi adatoktól, s ennek oka mindenekelőtt a terrorista akcióktól való félelem és a feszültebbé vált

nemzetközi helyzet. Az olasz idegenforgalmi hivatal elnöke közölte: egyedül hazája 1500 milliárd lírás veszteséget lesz kénytelen elkönyvelni az amerikaiak utazási kedvének csökkenése miatt.

OECD — INFLÁCIÓ. Több mint húsz év óta nem fordult elő, hogy egy hónapban az árak csökkenését tapasztalják a fejlett tőkés országok egészében: az OECDhez tartozó 24 tagországban februárban 0,1 százalékkal esett a fogyasztói árszint. Januárban még 0,4 százalékkal emelkedett az infláció. A negatív inflációban főként a kiskereskedelmi energiaárak süllyedése játszott közre. Észak-Ameriká- ban csökkentek az élelmiszerárak is, Nyugat-Európá- ban viszonylag gyors ütemben nőttek. A februárral zárult 12 hónapban 3,8 százalékkal emelkedtek az árak az OECD-térségben.

MÉRGEZETT BOROK. Az amerikai hatóságok mostanáig összesen 95, Nyugat- Európából importált borfajtában fedezték fel a dietilén- glikol nevű mérgezőanyagot. Az egyébként fagyállóként alkalmazott glikolt különböző arányban tartalmazzák az osztrák, nyugatnémet és olasz borok, s az egészség- ügyi hatóságok azt javasolják a vásárlóknak, hogy a pancsolt márkákat vigyék vissza az üzletbe, vagy semmisítsék meg. Az Egyesült Államokban tavaly nyár óta kutatnak glikol után az európai borokban. Az elmúlt hetekben terjesztették ki a vizsgálatot a metanolra is, amely Olaszországban több halálos mérgezést okozott.

ENSZ — HAITI. Haiti kormányának kérésére a latin-amerikai ország segélyezésére hívott fel az Egyesült Nemzetek Szervezete. Mint a világszervezet központjában közölték: az

ENSZ és a haiti kormány képviselői rövidesen felmérik, milyen elsődleges fontosságú segélyekre van szüksége Haiti lakosságának. Washington nemrég elodázta Haiti 35 millió dolláros segélykérelmének teljesítését.

Import helyettesítő vegyi cikkek

Az Egyesült Vegyi Művek az idén tovább bővíti importot helyettesítő termékeinek választékát. A vállalatnál évente mintegy 90 ezer tonna terméket, közöttük egyedüli hazai gyártóként különféle oldószereket, lágyítókat, műgyantákat és ipari segédanyagokat készítenek. Vegyi cikkeik a PVC- feldolgozás, a festék-, a bőr-, a textil- és a papír- gyártás nélkülözhetetlen segéd- és adalékanyagai, amelyek előállításával évente csaknem 50 millió dollár értékű külföldi anyagbeszerzéstől mentesítik felhasználóikat.

Vegyi anyagaik kínálatát mindig a hazai felhasználókkal együttműködve bővítik; mire a vállalatok kifejlesztik új termékeiket, vagy bevezetnek egy-egy korszerűbb gyártási eljárást, addigra a vegyiművekben elkészülnek az ezek gyártásához, illetve alkalmazásához szükséges új szerek is. Idei egyik legjelentősebb feladatuk olyan gépi mosogatószerek kifejlesztése, amelyekkel a pápai Elekthermax Vállalatnál most még csak fejlesztés alatt lévő nagy teljesítményű mosogatógépek működhetnek majd. Ugyancsak a gépi mosogatószerek hazai gyártásának bevezetését kérte a vállalattól a Skála, amely a jövőben külföldi háztartási mosogatógépekkel kívánja bővíteni választékát.

A vállalat hazai gyáraknak is felajánlotta a korábbiaknál értékesebb műgyantáit, amelyeket exportjuk fokozására fejlesztettek ki. Ezek a műgyanták a korábbiaknál drágábbak, de jobb minőségűek, és sokféle sajátos célra felhasználhatók. Tovább növelik a kínálatot a növényvédőszer- gyártáshoz szükséges úgynevezett emulgáló szerekből is, amelyekből még ma is nagy mennyiséget vásárolnak külföldről a vegyigyá- rak.

Többszörös hasznosítás

A Dévaványai Lenin Termelőszövetkezetben még soha sem volt veszteséges a juhászat. Megfelelő szakértelemmel sikerült elérniük, hogy az ágazat komoly nyereségtermelő lett. Igaz, régebben egy birkán ezer forint volt a haszon, és ez napjainkra — az emelkedő költségek miatt — 300 forintra csökkent. Jelenleg 4 ezer 500 anyabirkát és szaporulatát gondozzák a

szövetkezetben

Amikor pedig a birkák kimennek a legelőkre, némi átrendezés, alapos takarítás és fertőtlenítés után naposlibákkal népesítik be az ólakat. Egy szezonban 32 ezer 'naposlibát nevelnek fel a szövetkezetben. Amikor pedig ezek a libák is megnőnek, csirkék veszik át a helyüket. Ezekből 70 ezer kerül a birkaistállókba. Ez a többszörös hasznosítás az egyik magyarázata annak, miért sikeres ágazat a juhászat a Dévaványai Lenin Termelőszövetkezetben

Fotó: Számadó Julianna

kisvárosban ezen a tavaszon arról beszélt a Béke Té- esz mezőgazdásza, Beleznai Béla, amerre járt, hogy aki gyarapítani akarja a keresetét, felvállalhat egy hektár földet, s olyan keresett cikket termelhet azon, mint a paradicsom. S olykor gesztikulálva kísérte szavait, hogy a gépesítésben ugyan jól előrehaladtak, de a kézi erő mégis kevés, mivel régebben többen elpártoltak az iparba, mások meg kiöregedtek a munkából. Mert az idő nem áll meg! A konzervgyáraknak, hűtőházaknak pedig tonnaszámra kéne a paradicsom. De hát a gépi betakarítás még megoldatlan, mert legtöbb fajtája nem egyszerre érik, és emiatt többször neki kell állni szedni.

— Ügyhogy — magyarázta — külső munkaerőt veszünk igénybe. S ha sokan vállalnak fel egy-egy hektár földet, akár vagonszámra adhatunk el paradicsomot a konzervgyáraknak, hűtőházaknak. És a mellékkeresetért bárkinek érdemes felvállalni paradicsomot szedni. Ideje mindenkinek jut rá, mivel hetenként két nap szabad idő jár.

A kisváros mezőgazdasági osztályvezetője, Fekete Lajos eleve támogatta a munkaerőt pótló kezdeményezést, hiszen Beleznai Béla sokszor emlegette előtte, hogy az alkalmi munkások foglalkoztatása nem vált be.

— Kilónként fizettünk a leszedett paradicsomért — ma- gyarázgatta —, de hát mázsáláskor turpisságok derültek ki. Gyakran előfordult, hogy a mázsáló nehéznek találta a ládákat, melyekbe a leszedett paradicsomot rakták, és emiatt leforgatta a mázsa mellé. És mit ad isten? Egyikből göröngyök gurultak ki a paradicsommal, a másikból meg tégladarabok.

S Fekete Lajos aztán büszkén gondolt arra, hogy ő bábáskodott az új kezdeményezésnél, és most már így pótolja a téesz a munkaerőt. S akik nem restek, növelhetik keresetüket. És ahogy ő számolgatta, akár 20—30 ezer forint ütheti egy paradicsomszedő markát egy nyáron. Még azután is, hogy levonják tőle a művelés költségeit. Hiszen a földet fölszántják a téesz tagjai, és géppel vetik el a paradicsommagot is.

Majd belegereblyézett az imitt-amott szürkülő hajába, mert az fordult meg a fejében, hogy neki is jól jönne a mellék- kereset. Felhasználna valamennyi szabadnapot, és a feleségével, meg a két lányával leszednék a paradicsomot. De közben felvillant benne, hogy talán csak nem róják fel neki, ha nekivág a paradicsomnak?! Miért is, hiszen ő sem isten igéjéből él! És megdolgozna azért a kis pénzért; nem mesterkedéssel szerezné meg. S amikor találkozik Beleznai Bélával, megemlíti neki, hogy ugyan mit szólna, ha ő is felvállalna egy hektár földet? Akár akkor is szóba hozhatja előtte, amikor hivatalos ügyben jár nála, mivel a szövetkezet dolgában több ízben felkeresi. Ennélfogva, jóformán barátok lettek.

És egypár nap múlva meg is jelent a hivatalában a mezőgazdász, s mihelyst belépett az ajtón, örömmel újságolta, hogy beválik a kezdeményezés! És hála isten, lesipuskások nem is jelentkeznek, hiszen nincs ínyükre szerződést kötni, mivel kerülik a felelősséget, mert a sült galambot várják, hogy a szájukba repüljön. Ők lődörögnek az állomáson az utasok közt, a presszónál, a kocsma körül, a piacon. De KoX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXX\J

I Cserei Pál

Paradicsomföld jj

AGÜOOOoblGOOOOarjrXXXJ^

lompár Zsiga, a teknővájó cigány nemcsak alkalmilag szedte a paradicsomot, hanem egy hektárra szerződést is kötött. A piacon meg húsvágódeszkát árul, nyújtófát, fakanalat, nyújtódeszkát. A gyerekek számára pedig piciny sütőteknőt. Egypár fajtájabeli ládájában meg sokszor tégladarabokat, göröngyöket találtak, mert hát odavetődtek olyanok is a paradicsomszedőkhöz; könnyű pénzkeresetet reméltek.

Fekete Lajos közben elunta a szóáradatot és közbeszólt, mintha csak érdeklődne, hogyha jelentkezik még valaki szerződést kötni paradicsom földre, tudnak-e ipég kiadni? Mert azt hallotta, hogy sok a vállalkozó.

— Innen a városházáról is többen vállalkoztak — mondta aztán.

— A szerződésre kiszemelt földből már nincs — rázta meg a fejét Beleznai Béla. — De azért egypár embernek éppenséggel még tudunk adni. Mert a kiadott földön kívül vetünk még paradicsomot, melyet a téesztagok szednek le.

— No, de — nézett a mezőgazdászra Fekete Lajos —, mit gondolnának a téesz tagjai, ha egy magamféle a közös táblán velük együtt szedné a paradicsomot? Még azt hinnék, hogy kirúgták a hivatalából és másutt nem kap állást. S ráfanyalodott, hogy napszámba járjon.

Beleznai Béla erre nevetve szólt, hogy emiatt aligha kell aggódni. Mert észre sem lehet venni a nagy táblán, ha a tagok egy hektárral több paradicsomot szednek le vagy kevesebbet.

Fekete Lajos hirtelen belegereblyézett a hajába, s az fordult meg a fejében, hogy Beleznai Béla miért beszél vele most rébuszokban? Máskor világos minden, amit mond. Mert amit mondott, felfoghatja úgy is, mintha nem kéne leszednie

a paradicsomot, aki így kap egy hektár földet. Aztán hűm- mögött egyet, mire a mezőgazdász azt mondta neki, hogy aki aggályoskodik, aligha jut mellékkeresethez.

— Mert ’— húzódott aztán mosolyra az ajka —, aki csak kincstári szavakkal traktálja a szövetkezetei, a fizetését sem érdemli.

Fekete Lajos most már átlátta, hogy a mezőgazdász szavai nem voltak talányosok, aminek az lehet a magyarázata, hogy ő mindig mellé állt a téesznek. S el is nevették aztán magukat, mert kiviláglott most már a mezőgazdász szándéka.

* * *

Vigyázott ugyan Beleznai Béla, hogy semmi se szivárogjon ki az egy hektár paradicsomföldről, csakhogy a szedés után, a téeszpénztárban valaki mégis azt beszélte, hogy suskus az egész. Mert a növénytermesztők nem tudják, hogy mikor szedett le Fekete Lajos, akár egy láda paradicsomot is. De nem is szedhetett, mert sose látták maguk közt.

A susmogás lassan úgy terjedt, mint az út pora, amikor a gyerekek játék közben felverik a lábukkal, s ellepi a környéket. S a növénytermesztő brigád vezetőjének, az öreg Erdei Pista bácsi fülébe is eljutott, aki megcsóválta a fejét, s azt mondta a társainak, hogy ne szólj szám, nem fáj fejed. Mert ők nemigen várhatnak jót, ha beleavatkoznak olyan ember dolgába, aki fenn van a polcon. Úgyhogy okosabban teszik a brigád tagjai, ha úgy fogják fel a históriát, mint amikor nyáron erősen szemükbe süt a nap, és lejjebb húzzák homlokukba a micisapka ellenzőjét.

Erdei Pista bácsi helyettese, Szűcs Ferenc pedig, aki a negyvenen innen volt még, hirtelen közbeszólt, hogy megenné a fene, ha az ilyen dolgok láttán eltakarnák a szemüket! Mert ha a brigádban jó, hogy nem hallgatnak el semmit, ami szót érdemel, akkor miért hallgatnák el a suskust? Hiszen ha ők elnéznék egymásnak az ilyesmit, akkor ugyan ki szántana-vetne, és ki takarítaná be a terményt?

Erdei Pista bácsi eközben a tarkóját vakargatta, s aztán ránézett a társaira és azt mondta, hogy bizony ez így van. Csakhogy, aki fenn van valamilyen polcon, és a magukfélék belecsípnek, inkább kibabrál velük, semhogy pártfogolja őket, Igaz ugyan, hogy csak addig, amíg le nem esik a polcról. Mert azután senkivel sem tud kibabrálni. Bár ugyanolyan közember lesz, mint ők, de becsülete aligha. Előtte ugyan már most se sok van annak, aki felvállal paradicsomot szedni, és rájuk hagyja. És nem pirul az arca, amikor a szedésért felveszi a pénzt. Jobban mondva, átveszi, mivel azért se fárad be a téesz pénztárába, hanem a helyébe küldik.

— De hát miért nem lökik le az ilyenfélét a polcról!? — szólt közbe hevesen Szűcs Ferenc.

— Ügy bizony! — szóltak kórusban a többiek.

Erdei Pista bácsi megrázta a fejét és azt mondta, hogy a közember aligha tud ezen eligazodni.