Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

1986. április 22., kedd

o

KHiUMte

Füzesgyarmat VII. ötéves terve

Lakások, UBC-áruház, útépítés, vízhálézat

Az elmúlt 30 év alatt saját múltjához képest sokat fejlődött a nagyközség. A Vörös Csillag Mgtsz és az Univerzál Ipari Szövetkezet mindig fontos szerepet játszott a település életében. Jó a bölcsődei és óvodai ellátás, de kevés az általános iskolai tanterem, zsúfolt a napközi, korszerűtlen, rossz állagú a művelődési ház. Sok bosszúságot okoznak a rossz utak és járdák, a köz- világítás hiányosságai, a szennyvízelvezetés gondjai.

Nagy felelősség hárul a község vezetőire a jövő tervezésénél, alakításánál. Remélik, hogy az erők koordinálásával, a kőolajipari vállalat letelepedését követő beruházásokkal, fejlesztésekkel biztatóbb lesz a nagyközség helyzete. Jelenleg 6800 ember él itt, de a kőolajosok „honfoglalásával” még legalább 1000 lakosra kell számítani.

Az új munkahelyek létesítésével megnő a gyermekek, fiatal- és időskorúak száma is, kiemelt fontosságú feladatként kezelik hát az egészségügyi és oktatási ágazat fejlesztését- Elhelyezkedési, munkavállalási gondok elsősorban a megváltozott munkaképességűek esetében várhatóak.

A településfejlesztési hozzájárulás fizetését megszavazták a község lakói, s az összegyűlt pénzből benzinkutat szeretnének építeni. A lakásépítési program célja, hogy a község központjában minél több távfűtéses, majd gázfűtéses összkomfortos otthont létesítsenek.

Az egészségügyi alapellátás biztosított, s a volt áfész- székházból központi egészségügyi rendelőt alakítanak ki. A segélykérő telefonok, a hírközlés gondjainak megoldása is sürgető feladata az új tervciklusnak. Sok társadalmi munkát végeztek az emberek a községépítés, útépítés területén, tevékenységükre a jövőben is szükség lesz.

A kereskedelmi és élelmiszer-ellátás választéka javul, hiszen egy új lakóház alatt megnyílik a Vörös Csillag Tsz, a sütőipari vállalat új üzlete. A Kunság Kereskedelmi Vállalattal közös beruházásban 300 négyzetméteres ABC-áruházat építenek majd.

A gyógyhatású füzesgyarmati víz miatt népszerű és látogatott a strand, azonban vízvezetékrendszere olyan elavult, hogy mindennapos gondjuk a csőtörés.

B. Zs.

Élenjáró klub

Az MHSZ főtitkára hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és a párt XIII. kongresszusa tiszteletére „Élenjáró Klub” elnevezéssel a szövetségen belül meghirdette a szocialista versenymozgalmat, amely 1984- ben indult, és most a kétéves munka alapján került sor az eredményhirdetésre.

Az „Élenjáró Klub” címet — első alkalommal — a közelmúltban adták át a Ganz-Mávag Vagon- és Gépgyár Békési Gyára MHSZ honvédelmi klubja részére.

Kis György alapszervi

párttitkár megnyitó szavai után Frontó András alezredes, az MHSZ Békés megyei titkára értékelte a klub tevékenységét. Elmondta: a

hazafias honvédelmi nevelő és felkészítő feladatokat jól oldották meg. A honvédelmi tömegsportok a gyáron belül népszerűek. A munka elvégzéséhez szükséges tárgyi feltételek gyarapodtak, jelentős részben társadalmi

segítséggel. Ezt követően a gyár MHSZ honvédelmi

klubtitkárának átadta az „Élenjáró Klub” címet tanúsító oklevelet, és az ezzel járó elismerést.

Tamás Mihály klubtitkár a kollektíva nevében megköszönte az elismerést, majd elmondta, hogy a klub az ez évi versenybe is benevezett, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az év végére ismét e megtisztelő cím birtokosai legyenek.

D. M.

Fiatalok

sorozáson

„Sorkatonai szolgálatra alkalmasnak találom...” — mondja Béres Károly főhadnagy, az orosházi sorozóbizottság elnöke annak a fiatalembernek, aki az orvosi vizsgálat után éppen helyet foglalt vele szemben. Az elbeszélgetésen sok olyan témáról esik szó, amely az 1968-ban született fiúk otthoni körülményeire, továbbképzésük lehetőségeire és egyéb kérdésekre vonatkozik. Végül arról is nyilatkoznak: ki milyen alakulathoz szeretne bevonulni.

Jandzsó Ferenc, a városi tanács főelőadója készségesen végigvezet az MHSZ- székház azon részeiben, ahol különböző feladatokat látnak el a sorozásban részt vevő személyek. Például az írnokcsoport nyilvántartást vezet, míg egy másik teremben filmvetítést és tájékoztatót tartanak a honvédelmi törvényből adódó kötelezettségekről, valamint a katonai életre vonatkozó tudnivalókról a fiataloknak.

r ÉRTESÍTJÜK

vásárlóinkat,

hogy az újkígyós! tüzép-telepre most érkezett

— bolgár márvány (868,— Ft/m2),

— 4 cm-es samott tégla,

— bejárati a’jtók,

— EB 30-as béléselem,

— garázsajtók,

— tetősíkablakok, és tart még a

TAVASZI VÁSÁR, valamint a koksz és betongerendák ingyenes házhoz szállítása,

— laminált ajtók 40%

kedvezménnyel kaphatók.

Egyébként a többség elvégezte az általános iskola nyolc osztályát és valamilyen szakmát is tanult. Szociális problémák nem merültek fel, és jó néhányan továbbtanulási szándékukról nyilatkoztak. Amint kiderült, igen népszerű az MHSZ gépjárművezetői tanfolyam a körükben. Sőt, jóleső érzéssel vették tudomásul, hogy alkalom nyílik újabb szakképzettség megszerzésére is az elkövetkezendő időben.

Az idén a gimnáziumokban 25 ezer, a szakközépiskolákban 29 500 diák készül az érettségire- Az írásbeli vizsgák a hazai gimnáziumok és szakközépiskolák nappali tagozatán május 12- én kezdődnek. Az első napon a magyar nyelv és irodalom dolgozatokat írják meg a diákok, a többi érettségi tárgy írásbeli vizsgáit az ezt követő napokon — május 16-ig — tartják meg. A nemzetiségi gimnáziumok tanulói május 9-én nemzetiségük nyelvéből írják az első írásbeli érettségi dolgozatukat. A közös írásbeli érettségi—felvételi vizsgák ideje: május 19—20. A vizsgaszabályzatban — az utóbbi három tanévhez képest — nem lesz változás, az idén először azonban lehetővé válik mind az érettségi, mind a felvételi vizsgákon a zseb- számológép használata.

Több év tapasztalataira hivatkozva dr. Fái András körzeti orvos megállapította: ami az egészségi állapotot illeti, nem változott a helyzet. Éspedig elég alacsony a higiénia színvonala, s nem ritka a rossz fogazat. Az edzettséggel nemigen van probléma, ugyanis sokan sportolnak. Akad viszont egy-két olyan fiatal, akiknek feltűnően gyenge a fizikuma.

J Kép, szöveg: Bukovinszky István

Az érettségi vizsgák összteljesítményét illetően az utóbbi években kedvező változás tapasztalható. A tanulók jelentős részének általános műveltsége szélesedett, fejlődött írásbeli és szóbeli kifejezőkészségük. Ugyanakkor a korábbinál élesebben mutatkoztak meg a hiányosságok is, s ez szorosan összefügg azzal az immár többéves tapasztalattal,

hogy az új tantervi követelmények jobban polarizálják a tanulói teljesítményeket.

A tavalyi érettségi vizsgák összességében jól szervezettek és zökkenőmentesek voltak, de a tanulói létszám 10 százalékos emelkedése miatt az érettségi vizsgák előkészítése nagyobb terhet rótt diákra és tanárra egyaránt, s a vizsgák lebonyolítása a korábbinál hosszabb időt vett igénybe.

A sorozóbizottság minden fiatalt körültekintően meghallgat

Hz érettségi vizsgákrél

Lenin

születésnapjára

Gondolkodónak, politikusnak, államalapítónak egyaránt aránylag fiatalon, ötvennégy éves korában halt meg. Ma, születésének száztizenhatodik évfordulóján mégis élőbb, s fiatalabb, mint bármikor ifjú korában, amikor — nem is oly paradoxon — „öregnek” nevezték elvtársai, barátai: elsőségét, tudását, tudományos és szenvedélyes forradalmiságát ismerve el a kedves szóval maguk között. Azt, hogy mindig pontosan tudta, mi a teendő. Hogy mit kell tenni, hogy mit tegyünk — „Sto gyeláty?”. a többféleképp fordítható címmel, ezzel az adott pillanatban kristályélesen egyértelmű művel kifejezve.

Mindig pontosan tudta azt is, mit nem szabad, mit nem lehet tenni. Tizenhét éves, amikor szeretett bátyját, Alexandr Uljanovot — akinek könyvespolcáról először emelt le, kíváncsi gimnazistaként, ízlelgetni Marx-kötetet — kivégzik a cár elleni merényletben való részvételért. S ő — Vlagyimir, Vologya — egy életre szólóan megérti-me^tanulja, hogy ezt nem szabad, nem lehet tenni, az anarchista ösz- szeesküvés nem járható út, ettől nem dől meg sem a cári önkényuralom, sem a kapitalizmus, nem mozgósítja a tömegeket, csak kompromittálja az ügyet, a terror- cselekményeknek semmi közük a forradalomhoz. És tudta harminc évvel később, tizenhét nyarán, mit nem szabad tenni: nem szabad objektív feltételek nélkül, forradalmi helyzet nélkül, a tömegek többségének támogatása nélkül kalandor módon bele- ugrani a fegyveres felkelésbe. És tudta néhány hét múlva, tizenhét októberében is, mit nem szabad tenni: nem szabad tovább halogatni a fegyveres felkelést. Tudta, hogy abban a konkrét helyzetben, abban a konkrét pillanatban mi a teendő.

Aki évtizedek távolából „szentírásként” olvassa Lenint, kiragadott idézetekkel mindent igazolhat. És mindennek az ellenkezőjét is. (Csakugyan, mint a Bibliával lehet tenni.) Legfeljebb a lényeget nem látja, nem érti az idézethalmaztól: a dialektikát. Nemcsak a tanulmányozó utókort, de saját kortúrsait, legharcedzettebb forradalmár követőit és társait is zavarba tud- t ta ejteni azzal, hogy rövid időn belül — hajlékonyán alkalmazkodva a konkrét helyzet megváltozásához — homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt el, mint nem sokkal korábban. Tizenhét februárjától októberig a központi bizottságban vagy tízszer leszavazták; elvtársai nem mindig, s mindjárt tudták követni; rengeteget kellett vitáznia legközvetlenebb munkatársaival is. Leszavazták többször ezeskilencszáztizennyolc februárjában is, nem értették meg a breszti béke megalázó, kényszerű kompromisszumát: ő kierőszakolta mégis, mert az életet jelentette, a túlélést, a lélegzetvételt. Mélységesen tisztelte a tényeket: tudta, hogy abban a pillanatban nincs elég katona, elég szurony, elég töltény megállítani a németet. De tudta, hogy lesz hadsereg. S azokban a napokban valóban, már szerveződött is a Vörös Hadsereg a polgárháború fehérgárdistái, s a külföldi intervenciós hadak ellen. S nem értették három év_múlva az éhező, kivérzett, s lerongyolódott országban, mit akar ezzel az új közgazdasági politikával (NÉP), miért akarja vele felcserélni az igazságosan egyenlő hadikommunista elosztást, mit akar ezzel a kapitalistagyanús paraszti érdekeltséggel; „balról” támadták természetesen, akik forradalmá- rabbak akartak lenni — nála; a tanítványai támadták, akik tőle tanulták meg, hogy a magán parasztgazdaság naponta szüli a kapitalizmust... Hát akkor melyik Leninnek volt, s van igaza? Annak-e, aki a legszigorúbban megrója Zinovjevet és Kámenyevet, amikor fontos titkokat fecsegnek ki a sajtóban (s ezzel megkönnyítik Kerenszkij dolgát), vagy annak a Leninnek, aki háromévi kormányfői tapasztalatok birtokában a nyilvánosságot veti be legfőbb fegyverül a gyűlölt bürokrácia ellen, a tehetetlenség ellen, a „piszkos huzavonák kulisszák mögötti eltussolása” ellen.

Hat és fél éve volt rá (abból is kettő súlyos betegen), hogy az emberi történelem legnagyobb sorsfordulatát végbevigye az a mozgalom, az a párt, az a nép, amelyet ő készített fel erre, s ő vezetett. Előtte három évtizedig készült erre a feladatra, erre a lehetőségre. Készült illegális találkozókon, börtönben, szibériai száműzetésben, ügyvédként és újságíróként, London, Párizs, Zürich könyvtáraiban, parasztoktól és munkásoktól tanulva és milliókat tanítva, tömegeket mozgósítva a pedig kellemetlenül éles, raccsoló hangján, mégis ellenállhatatlan vonzerővel. Hazájában halálos ítélet várta volna a forradalom győzelme előtt; utána merényleteket kíséreltek meg ellene. Eszméit, művét azonban már nem lehetett — s már soha nem lehet — elpusztítani.

Pedig ölik eszméit a világban naponta azóta is eleget. Azzal, hogy ma már, a huszadik század vége felé — úgymond — „érvényét veszítette” tanítása. Hogy a századfordulón, a tízes-húszas években, az első háborúban, s a nagy forradalomban még „érvényes volt”, de ma már nem az. Azzal, hogy kora gyermeke volt, kora szellemóriása, de — úgymond — nem a mi korunké. Azzal, hogy az általa-vele létrejött létező szocializmus, a tőle elindult nemzetközi mozgalom — úgymond „kimerítette fejlődési lehetőségeit”.

Kimerítette volna? Nevetséges. Akkor honnan az erő, a belső energia az általa alapított párt szüntelen megújulásához? Honnan a frissesség az olyan politikai és erkölcsi megif jodáshoz, amilyennek — nem először — a jelen időszakban is tanúi lehetünk? Honnan ez a lendület a gazdaságfejlesztés gyorsítási programjához, honnan ez a hatalmas energiájú kezdősebesség, amely kétségtelenül kiszámíthatóvá teszi a további magasabb sebességfokozatokat, mint egy űrrakétáé a felemelkedés pillanatában? Honnan ez a bátor és elfogulatlan kritika és önkritika, amely így, ilyen lenini éles tekintettel tud szembenézni minden elöregedett módszerrel, évek-évtizedek minden megkövesült lerakódásával, minden tespedéssel, bürokratizmussal, korrupcióval, konzervatívizmussal? Honnan a póztalan, egyszerű, emberközeli lenini stílus reneszánsza, a nyílt és egyenes beszéd, honnan minden álünnepélyesség és dagály száműzése egy fuvallattal? Nem, nincs ebben semmi meglepő; a lenini örökség ugyanolyan eleven, mint bármikor.

A Téli Palota ostrománál tíz ember halt meg. Vértelen forradalom volt. A forradalmak — ha nem kalandorságból, hanem valóban forradalmi helyzetben és feltételek mellett, a nép legmélyebb akaratából születnek — többnyire vértelenek. Vér akkor folyik, amikor a forradalmat vérbe akarják fojtani. A szocializmus minden harca önvédelmi harc volt. Krasznov tábornok ellen, intervenciós hadak ellen, fehérgárdisták és anarchisták ellen. És aztán huszonnégy év múlva az akkori világ legfélelmetesebb hadereje, a hitleri fasiszta hadsereg ellen. A szocializmus nem agresszív, nem expanzív természetű. A szocializmus mindig önvédelmi harcot vívott — a Volgánál éppúgy, mint a Jang-ce vagy a Mekong vidékén — és mindig győztesen és megerősödve. De a szocialista békepolitika axiómája: ma egy újabb világháborúnak nem lenne, nem lehetne győztese senki.

A Téli Palota ostroma éjjel két óra után pár perccel fejeződött be. Lenin, aki a megelőző napokban semmit sem pihent, Boncs-Brujevicsnek a Szmolnijhoz közeli lakásán lefeküdt aludni. De mintha rugó lett volna az ágyban, á következő pillanatban már föl is pattaht; csendben, hogy senkit ne zavarjon, írni kezdett. A békedekrétumot szövegezte. Amelyet másnap a szovjetek kongresszusa elfogadott. Ez volt az első szocialista állam első szava a világhoz. E tárgyban ezzel a céllal — napjainkig és tovább — messze nem az utolsó.

Ami a távoli jövőt illeti, sokan álmodozónak tartották, s gondolják ma is. Öt, a legrealistább tervezőt, a legprecízebb társadalomtudóst, statisztikai adatok legaggályosabb ellenőrét, makacs tények legmakacsabb számbavevőjét. Álmodozó? Tény — Krupszkájától tudjuk —, hogy álmában gyakorta beszélt. Ez veszélybe is sodorhatta. Amikor a cárizmus bukásának hírére Zürichből azonnal haza akart utazni a világháborús Európán keresztül, vad, fantasztikus ötleteket ötölt ki. Például, hogy svéd útlevéllel (persze hamissal) megy, s hogy gyenge svéd nyelvtudása miatt le ne lepleződjék, majd némának tetteti magát. Csakhogy... — vetették el a bizarr tervet — mi lesz, ha álmában megszólal ?

Mert álmában sem tudott hazudni.. Álmodva is az igazat mondta.

Koncz István