Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

NÉPÚJSÁG 1986. április 22., kedd Befejeződött az NSZEP kongresszusa Kádár János üdvözlő távirata Losonczi Pál Nigériában tárgyal A vezető szervek megvá­lasztásával hétfőn Berlinben véget ért a Német Szocialis­ta Egységpárt XI. kongresz- szusa. A zárónapon több külföl­di delegáció-vezető üdvözlő beszédének elhangzása után Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára ismertette a KB Politikai Bizottságának és a KB Titkárságának az összetételét. Az NSZEP KB főtitkárává ismét Erich Honeckert vá­lasztották meg. A bejelentést a küldöttek percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogad­ták. A választásban kifejezésre jutott bizalmat Erich Honec- ker köszönte meg a küldöt­teknek- Rövid beszédben összegezte az elkövetkező évek feladatait. Hangsúlyoz­ta, hogy a jelenkor legfőbb feladata: a béke megőrzése. Erich Honecker méltatta Mi­hail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a kongresz- szuson elhangzott felszólalá- * sát. Mint Erich Honecker hangsúlyozta, Mihail Gorba­csov az NSZEP kongresszu­sán meggyőzően erősítette meg és új kezdeményezéssel gazdagította a Szovjetunió következetes békeprogram­ját. A Német Demokratikus Köztársaság a maga részéről külpolitikájában minden tő­le telhetőt megtesz, hogy se­gítse az emberiség békés tö­rekvéseinek érvényesülését. Az NDK az elkövetkező esztendőkben politikailag szilárd, nagy gazdasági tel­jesítményekre képes állam­ként halad tovább a fejlődés útján, következetesen meg­valósítja a gazdaság- és a szociálpolitika egységére ala­pozott irányvonalat, hangsú­lyozta Erich Honecker. A kongresszus az Interna- cionálé eléneklésével ért vé­get. * * * Az NSZEP kongresszusán részt vevő szovjet pártkül­döttség Mihail Gorbacsov­nak, az SZKP KB főtitkárá­nak vezetésével hétfőn dél­előtt az Október 7. Szer­számgépipari Kombinát ber­lini törzsgyárában tett láto­gatást és beszédet mondott. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban kö­szöntötte Erich Honec­kert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága főtitkárává tör­tént újraválasztása alkal­mából. Beszédének külpolitikai részében legfőbb feladatnak jelölte meg a nukleáris ve­szély kiküszöbölését, a fegy­verkezési hajsza beszünteté­sét és a béke megszilárdítá­sát. A jelenlegi feszültség fő okaként az Egyesült Álla­mok nagyhatalmi politikáját jelölte meg. Megállapította, hogy az elmúlt napokban az amerikai kormányzat gáládul járt el Líbiával szemben. A továbbiakban így foly­tatta: a társadalmi visszavá­gás politikája az európai ka­tonai veszély fő forrása. Az imperialista ideológusok szüntelenül azt hajtogatják, hogy a kommunisták osztot­ták ketté Európát. Az igaz­ság viszont az, hogy nem a szocialista országok indítot­ták el Európai politikai megosztását két szembenálló tömbre. A Varsói Szerződést csak a NATO létrehozása után hat évvel írták alá. Gorbacsov kijelentette: „Megismétlem nyilatkozatun­kat, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű feloszlatására, vagy kezdeti lépésként mindkét szövetség katonai szervezeté­nek felszámolására. Idősze­rűnek tartjuk, hogy mente­sítsük Európát a közép-ható­távolságú atomeszközöktől. Üj javaslataink tág teret te­remtenek ahhoz, hogy az európai földrészen, az At­lanti-óceántól az Uraiig gyö­keresen csökkentsük a ha­gyományos fegyvereket. Gorbacsov kijelentette, hogy a szocialista országok sürgetik a gazdasági kapcso­latok mesterséges akadályai­nak felszámolását, a KGST és az EGK közötti kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok fej­lesztését, valamint a gazda­sági, környezetvédelmi és más területen kifejtendő össz-európai együttműködést. Európa számára az enyhülés, a bizalom, az együttműködés, a meglevő határok sérthetet­lensége, egymás jogos érde­keinek tiszteletben tartása teszi lehetővé a béke meg­szilárdítását. Olyan Európát szeretnénk, ahol nincsenek atomrobbanótöltetek és ve­gyi fegyverek, ahol radiká­lisan csökkentenék a fegyve­res erőket és a fegyverze­tet.” Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a magyar pártküldöttség vezetője a berlini magyar nagykövetségen találkozott a magyar kolónia tagjaival. A berlini Friedrichstadt- Palastban hétfőn este nagy­szabású ünnepi műsorral em­lékeztek meg az NSZEP megalakulásának 40- évfor­dulójáról. Magyar felszólalás Bernben A Helsinki Záróokmány végrehajtásának fontos ta­pasztalata, hogy összefüg­gés, kölcsönhatás van a résztvevő országok politikai együttműködése, a bizalom szintje, s aközött, hogyan alakulnak az emberek, az intézmények közötti kapcso­latok. Többek között erről beszélt az emberi kapcsola­tokkal foglalkozó berni kon­ferencián hétfői felszólalásá­ban Demus László, a magyar küldöttség vezetője. Mint erről számot adott, a magyar kormány megkülön­böztetett figyelmet fordít ar­ra, hogy előmozdítsa a hel­sinki ajánlások végrehajtá­sát, s úgy véli, hogy a berni találkozó nemcsak a huma­nitárius kapcsolatokban való együttműködéshez járulhat hozzá, hanem az európai biz­tonsági folyamat egészét is előre viheti­Magyarország földrajzi és gazdasági helyzetéből eredő­en nyitott, s ebből követke­zik, hogy az emberi és in­tézményi kapcsolatok a vi­lág más országaival sokré­tűek, a magyar politika ál­landó törekvése, hogy a hel­sinki kötelezettségekkel össz­hangban biztosítsa e kap­csolatok feltételeit. Ennek kívánnak megfelelni a ma­gyar törvények, azok gya­korlati alkalmazása is. így állampolgári jog a külföldre utazás, amelynek gyakorisá­gát csak a devizahelyzet korlátozza. Helsinki évében, 1975-ben 3,5 millió, 1984-ben csaknem 5,5 millió magyar utazott külföldre. A magyar állami szervek nagyfokú megértést mutatnak család- egyesítési ügyekben, a kül­földiekkel való házasságkö­tésnek a magyar jogrend­szerben semmiféle akadálya nincsen. Nemzetközi mércé­vel mérve is gyors Magyar- ország vízumkiadásának rendje, folyamatosan javul­nak a külföldiek, tartózkodá­si feltételei — mondotta Bernben a magyar küldött­ség vezetője. (Folytatás az 1. oldalról) A magyar államfő kijelen­tette: ismerve a nigériai gaz­daságpolitikai terveket, el­képzeléseket, számos terüle­ten nyílik lehetőség ipari, mezőgazdasági, műszaki-tu­dományos és technológiai együttműködésre. Hozzátette: a magyar pénzügyi intézmé­nyek a korábbi tapasztalatok alapján foglalkoznak azzal, hogy mily módon járulhat­nak hozzá a kapcsolatok bő­vítéséhez. A plenáris tanácskozást követően Losonczi Pál és Ibrahim Babangida szűk kö­rű eszmecserét folytatott, amelyen a két államfőn kí­vül részt vett Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, Bende József Magyarország lagoszi nagykövete, nigériai részről pedig Bolaji Akinye- mi külügyminiszter és J. T. Kolo, Nigéria budapesti nagykövete. Kölcsönösen nagy jelentő­ségűnek értékelték a látoga­tást, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi világpolitikai hely­zetben, az igazságosabb vi­lággazdasági rendről zajló viták időszakában nagyon fontosak az ilyen magas szintű találkozók. Babangida elmondta, hogy Nigériában a gazdasági füg­getlenség kivívása van napi­renden. Kifejtette, hogy a volt gyarmattartók most gazdasági téren próbálják konzerválni a fejlődő álla­mok függőségét. Hangsú­lyozta, hogy meg kell szün­tetni a nigériai gazdaság egy-két terméktől való, egy­oldalú függését. Úgy értékel­te, hogy a gazdaság struktú­rájának átalakításában áttö­rést lehet elérni olyan ba­ráti országok közreműködé­sével, mint Magyarország. Babangida kiemelte, hogy a magyar—nigériai kapcsolato­kat semmilyen komoly el­lentét, probléma nem terhe­li, a kétoldalú kapcsolatok Nigéria számára előnyösek. Losonczi Pál áttekintést adott a magyar gazdasági fejlődés külső és belső felté­teleiről. A magyar külpoliti­kai tevékenységről szólva hangsúlyozta, hogy Magyar- ország nagy jelentőséget tu­lajdonít a fejlődő világhoz fűződő kapcsolatok bővíté­sének. Losonczi Pál kijelentette, hogy a magyar—nigériai kapcsolatok nagyon jók, majd kifejezte reményét, hogy az együttműködést hosszú távra tervezhetik. Lo­sonczi Pál nagyra értékelte azt. hogy a két ország a ne­hezebb gazdasági körülmé­nyek között is képes volt megőrizni az együttműködés hagyományait, eredményeit. Biztosította a nigériai veze­tőt arról, hogy Magyarország a jövőben is megbízható partner lesz. A közel egyórás államfői eszmecserével párhuzamosan a magyar és a nigériai szak­értők egyeztették tárgyalási elképzeléseiket. Megállapod­tak abban, hogy egy gazda­sági és egy politikai tárgya­lócsoport folytat megbeszélé­seket. A két tárgyalócsoport a nap folyamán megkezdte munkáját. A tárgyalásokat megelőző­en, a délelőtti órákban, Lo­sonczi Pál megkoszorúzta az ismeretlen katona emlékmű­vét. Ez nyolc évvel ezelőtt épült, azzal a céllal, hogy emléket állítsanak a két vi­lágháborúban (a brit csapa­tok oldalán) és az 1967—70- es biafrai polgárháborúban elesetteknek. Ezt követően Losonczi Pál és kísérete a nemzeti múze­umban a „Nigéria tegnap és ma” című kiállítást tekintet­te meg, fényképes tablók alapján ismerkedhetett Ni­géria történelmével és je­lenkorával. „Totális védelem” (?) — atomrakéták ellen Wilhelm Bittorf a „Der Spiegel” című nyugatnémet hírmagazinban részletesen beszámol arról, mi a vágy és valóság a amerikai elnök egy évvel ezelőtt közzétett felhívásában, amelyet szövetségeseihez intézett, s amely a „hadászati védelmi kezdeményezésre” (angol rövidí­tése: SDI) vonatkozik. Amint ismeretes, s „csillaghábo­rús” programhoz nemrég Bonn is csatlakozott. W. Bit- torf írását az alábbiakban rövidítve közöljük. Mindig ugyanaz a képsor: a világűrben csillagos lobo­góval jelzett hadszíntér lát­ható a szovjet Távol-Kelet felett, és a Föld görbületét követve benyúlik Szibéria fölé. A láthatáron egyszercsak rakéta emelkedik a magas­ba, s másodpercnyi sebes­séggel közeledik. Majd egy­re nagyobb lesz a vörös csil­lagos, otromba, szürkés-zöl­des fémtömeg, amely egy félszemű, gonosz tekintetű poliphoz hasonlít. Az amerikai hadszíntéren lézersugár jyillan fel, azután — PAFF!!! —, és mint a Mindenható haragjától izzó nyíl, úgy találja el az orosz rakétát. A fémtest széthull darabjaira, s eltűnik a le­vegőben, akárcsak egy meg­semmisült videofigura. Ám a videokép nem ilyen. Ugyanis itt egy trükkfilm- ből vett részletet látunk, amelyet a három nagy ame­rikai tv-társaság a manipu­lált' híradásokban mindig olyankor mutat be, amikor a „Csillagháborúról” van szó... Az Atlanti-óceán mindkét partján az SDI-jelenséget úgy értelmezik a megfigye­lők, hogy „A fantasztikum behatol a realitásba”. (így írta ezt le Grant Johnson a „Menetrend” című legújabb alkotásában.) Ugyanis va­lamennyi, földhöz kötődő politikai program, mint az amerikai elnök ezen kezde­ményezése is, eleve remé­nyekből, kívánságokból és ábrándokból táplálkozik, s a sebezhetetlenség álma ezek között csupán az egyik. Ügy látjuk, az SDI-nek csakugyan vallásos motívu­mai vannak. Ronald Reagan három évvel ezelőtt kegye­lemtanként ismertette saját elképzelését. Az atompusz­tulás veszélye sose fenyege­ti népét és szövetségeseit. Erre fel sok honfitársa, va­lamint követője — egészen Bonnig — hiszékeny és a varázslat különféle változa­taiban bízik, nevezetesen azokban a „csodafegyverek­ben”, amelyeknek legyőzhe­tetlenül meg kell teremteni­ük a „Jó” birodalmát. Más kortársak, éspedig az olyan, különböző nézeteket valló emberek, mint a kon­zervatív londoni „Econo­mist” és a liberális „New Yorker” szerkesztői úgy ér­zik magukat, hogy Hans Christian Andersen „A csá­szár új ri4hája” című mesé­jére emlékeztetnek, amikor a lidércfény módjára ide-oda imbolygó tömegpszichológiai állapotot mérlegelik, amely az SDI körül jött létre. Csakúgy, mint Andersen-el- beszélésében is, egyre na­gyobb kényszerrel kerül szó­ba a probléma: hogyan te­gyenek különbséget az em­berek a reális, az ésszerű: valamint az álomkép, az ön­ámítás között... Számos ipari és egyetemi laboratóriumban évek óta kísérletek folynak a sín­ágyúval (railgun). A texasi intézet próbaágyúja több mint 10 méter hosszú, de csak 2 centiméter kereszt­metszetű. A 8,5 gramm sú­lyú fémgolyó néhány km/sec sebességre gyorsul fel. Mindig csak egy lövésre futja, mert nehéz annyi nagy feszültségű energiát újra felhalmozni benne, amely a startnál a másod­perc egymilliomod része alatt szabadul fel. Az ilyen erők az ágyút annyira igény­be veszik, hogy minden egyes lövés után új részele­mekkel kell működőképes állapotba hozni. Texasban is csak most fogtak hozzá — SDI-költségen — nagyobb és korszerűbb elektronfegy­verek gyártásához... Alig hogy aláírták azSDI- programban való együtt­működésről a szerződést, amelyet Weinberger a múlt év végén a Thatcher-kor- mánnyal kötött — anélkül, hogy valamilyen konkrét pénzügyi kötelezettséget vál­laltak volna magukra —, Alex Brummer, a londoni „Guardian” tudósítója a Capitolium folyosóiról már jelenteni tudta: a „Csillag­háborús” kutatásokhoz való hivatalos brit csatlakozás azért hat ösztönzően a Rea- gan-adminisztrációra, mert ily módon a terv finanszí­rozására még nagyobb ősz- szeget sajtolhat ki a kong­resszustól, vagyis a 2,5 he­lyett 4,9 milliárd dollárt. A szerződéses kapcsolat, amely Bonnt az SDI-prog- rammal egybekovácsolja, mindenekelőtt arra szolgál, hogy ez a program - az Amerikán belüli tiltakozás ellenére — Reagan hivatali idejének lejárta után is fenn­maradjon. A technikai újdonságok standján az SDI bőségszaru­nak számít az amerikai mér­nökök társaságának szemé­ben. Az elektronikaipari szö­vetség úgy értékeli, hogy az érdekelt cégek SDI-bevétele 1994-ig elérheti a 69 milli­árd dollárt. A „Time” ma­gazin azt feltételezi, hogy a „csillagháború” minden idők legjobb „húsosfazeka” lehet, vagyis az egy olyan állami megbízás lesz, amelyet poli­tikusok juttatnak saját párt­fogóiknak. A támadó fegyverek piacát már „kimerítették”, és a Ronald Reagan által 1981- ben felfokozott fegyverke­zési verseny lassan kezd mérséklődni — gondolja James R. Rowe, az Aerojet alelnöke. Most kénytelenek rávetni magukat az űrvédel­mi rendszerre. Csakis így tudnak gondoskodni egy újabb üzleti fellendülésről, és biztosítani „hosszú távra a jövőt”. Ám azt a hatalmas, szin­te feltartóztathatatlanul gu­ruló hordót, amely teli van az iparóriás spekulációival, nyereségvágyával, politikai nyomásával és látványos színjátékaival, csak vékony technológiai dongák tartják össze. Ugyanis a védelmi kezdeményezés pártolói és ellenzői egyetlen pontban azonos nézetet vallanak: mű­ködőképes, megfizethető és sebezhetetlen lézerfegyverek nélkül a védelmi koncepció — mint egységes egész — nem tartható fenn. Csak valódi halálsugárral lehet az ellenséges rakétá­kat eltalálni, amikor azok a legsebezhetőbbek: felszállás­kor, néhány perccel az in­dítás után, amikor a hajtó­művek tűzcsóvái megfelelő célpontot szolgáltatnak. S csak a felszálló fázisban éri találat a nukleáris robbanó­fejeket és azt a sok megté­vesztő testet, amelyeket hozzájuk csatlakoztatnak azért, hogy a repülés követ­kező stádiumában az ellen­séges elhárítást összezavar­ják. Ha a felszállás utáfi a robbanó és a megtévesztő fejek egyszer már szétrepül­tek — és egy nagy célpont­ból legalább 100 kicsi lesz —, ezeket sokkal nehezebb bemérni, miközben több mint 20 ezer kilométeres óránkénti sebességgel szá­guldanak. A „csillagháború” a lézer­fejlesztés eredményén áll vagy bukik. Nem utolsósor­ban azoknak a fiatal tudó­soknak a csoportjától függ, akik az atomlézeren dolgoz­nak, és misszionárusi buz­galommal azt hiszik: ez esetben „a végső fegyver” alapjával rendelkeznek, hi­szen ez „az élet fegyvere”, s morális szempontból kifogás­talan ; ugyanis meggyőződé­sünk szerint csakis így lehet garantálni a civilizáció fennmaradását, ha sor kerül a harmadik világháborúra. Fordította: Bukovinszky István UkJörtt Neutron El«ktrpmSgn*iM _ «W* «Onto*, ‘ if’ Ä Mrer^ fi*. | <}Cálró tükör REAGAN „CSILLAGHÁBORÚS TERVE Kövatél magMmnxtit*« X BMp«« * F<Md .légkörét* ló Hitt (•■több Irtlarkon ti nan tállá rakéta Tangaratattyéróról Középható- 8u*m4- kHfltt rakéta távolságú ataktron rakéta lém E*i*l oi árlási „•rnyBvsl” képisllk «I ai amsrikal Qrstratágák, Hogy oi omarikal •'** csapái után - sl tudják hárítani o várhatá iiovjot rakátosllanciapáil Ai NSZK-bon f magjslsné baloldali Ifjúsági lap, as ELAN rajta alapján kásiOlt «átlátunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents