Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

1986. április 19., szombat o Béres Attila: Neszkávé, bájeraszpirin — Fáradt vagyok! — az asszony elrántotta a vállát. és hátat fordítva kigördült a franciaágy túlsó szélére. Vándor Béla visszahúzta a kezét. Nyitott szemmel fe­küdt a sötétben. — Már két hónapja fáradt vagy. Az asszony nem felelt. Vándor felgyújtotta az éjje­lilámpát, kiment cigarettá­ért, aztán a húszezer forin­tos ágy szélén ülve várta a veszekedést. A régi házban nem volt külön hálószoba, ott gyújtott rá, ahol akart. — Te meg tíz éve — mondta az asszony. — Tíz éve vagy fáradt. Az új házban csak a föld­szinten szabad dohányozni. A köves előcsarnokban. Ak­kora, mint egy mozi. Amíg a gyerek meg nem nősült, ott videózott a haverjaival. — Te tiz éve vagy fáradt, hát én két hónapja. — Más volt ez. nem a megszokott rikácsolás. Mintha imádkoz­na magában. — Az ember lánya tűr. Túlóra, vadászat, vendégek a megyétől, hetek­ig nem láttalak. Vándor elvtárs főelvtárs! Reprezen­tálni! De engem szégyelltél odavinni. Titkárnők meg diszkókurvák! — A munka az munka. Ha az ember jutni akar valamire, mutat­ni is kell valamit. Mire jó ez a beszéd? — Az egész falu rajtunk röhögött. Keli valami? Küldd ei a lányod a bagzó- Vándorhoz, mutasson vala­mit, mindjárt lesz járda az utcátokban. A férfi újabb cigarettát vett elő. Kár volt villanyt gyújtani* Két év alatt tető alá hozta az új házat. Mert ennek nem volt jó az öre­geké. Parasztszagú. Két év alatt egy emeletes ház. Hogy közben mindenki azt leste, megy-e feketefuvar, lopott anyag a tanácselnök építke­zésére, dolgozik-e ingyen brigád? — Mit kell hánytorgatni.. egyenesbe jöttünk, az ember nyugalmat akar... — Azért, mert hallgattam? Hányán jöttek, istenem, de hányán. A Béla bácsi így, meg a Béla bácsi úgy! Ven- celnével a Kutas csárdában, a Fitos Rózái, meg a szere­nádok ... — Beszélnek! Akkor nem adtál rá, most jut eszedbe? Mindent megkaptál. Amire csak kinyitottad a szád, ezt az istenverte házat, hobbi­kertet üveges terasszal, amit csak akartál, mindent! Mi kép még? — Csak az, hogy élni aka­rok! Ez nem élet melletted! Nekem diplomám van ... belőlem akármi lehetett vol­na valahol! — Valahol... Ne bolondulj meg, Rózsi. A jólét, az ment az agyadra... — Azt hiszed, hogy az minden? Egy emberi szót nem hallok! A gyerekek, a tantestület, félnek tőlem, vagy 'utálnak, a kölyök a szemembe röhög, nélkülem tartják a névnapokat... Azt mondtad, a csillagokig repü­lünk! Gyűlölöm ezt az egész hazugságot, ez a te jóléted, ebbe mentem tönkre, mikor néztél rám utoljára! — Én én? Én mit csinál­tam egész életemben? Gür­cöltem, hogy nektek minden meglegyen! Nem lehet me­net közben kiugrani! Mit gondolsz, olyan könnyű volt becsületesnek maradnom?! — Hülyének, inkább azt mondd! A téeszből, az áfész- tól, mindenhonnan kirúgtak! Tudod, mit mondanak az emberek? Hogy azért raktak a Tanácsba, mert ott kevés kárt tudsz okozni! És ha a sógorod nem a megyénél lenne, már rég . .. A hamutartó nagyot csat­tant a virágmintás holland tapétán. — Primitív vadállat! — visította utána az asszony, majd amikor meghallotta, hogy Vándor a szekrényajtó­kat csapkodja a gardróbban: — Lövöldözni nem akarsz?! Hadd tudja meg a világ, ki az a Vándor Béla! * ** A rendőrautó szirénázva, villogva megelőzte a Ladát, leintették, amikor megállt, egy fiatal rendőr hátrajött, tisztelgett. Neki kellett ki­nyitnia a kocsiajtót, mert a férfi a volánnál nem moz­dult, az ablakot se tekerte le, csak nézett maga elé. — Ön személygépkocsijá­val túllépte a megengedett sebességet, országúti fényszó­rót használt lakott területen, nincs bekapcsolva a bizton­sági öve, kérem az iratokat! — Ki kellett volna... — motyogta Vándor. A rendőr megfogta a vállát. — Szálljon ki kérem, al­koholellenőrzés. Vándor végre felnézett. — Ki kellett volna tekerni a nyakát... -- mondta. — Tessék? — Rég ki kellett volna ... most már túl vastag. — Szálljon ki! — mondta a rendőr keményen. — A francba — legyintett Vándor —, olyan mindegy, öcsi. Itt nem lehet... — Hogy beszél? Mit nem lehet ? Akkor ért oda a másik rendőr. Ketten emelték ki a férfi elnehezült testét az autóból. — Akarni — mondta Ván­dor a kocsinak támaszkodva. — Véralkohol-vizsgálatra? — nézett az idősebb rendőr­re a fiatal. — Ismerem. Beteg — mondta az öreg rendőr. — Vigyük át hozzánk. — De hát idáig érzem — mondta a fiatal. Az öreg le­gyintett. — Beteg, ha mondom — Vándorhoz lépett: — Fogd át a vállam, Béla bátyám. Gyere szépen. — Ezt jelenteni kell — idegeskedett a fiatal. — A gépkocsit lezárjuk? :—' Nem kell lezárni. Jössz vele utánunk, előbb segíts berakni. Vándor eldőlt a rendőr­autó hátsó ülésén. — Ezt jelenteni kell, zászlós elvtárs. Hova visszük, a megyei kórházba? Az öreg rendőr a fiatal kezébe nyomta a Lada kul­csait. — Ne idegeskedj. Tudom én a kórházát. Vándor megpróbált fel­egyenesedni a hátsó ülésen. — Az ember azért ember, hogy ember legyen! * * * A kávé illatára nyögve fel­ült, hasogatott a feje. A fia állt tálcával a heverő mel­lett. A víkendház spalettáján csikókban vágott be a fény. — Neszkávé, bájeraszpirin, másnaposságra, lelki bánatra kitűnő — A fiú vigyorgott. — Mi? — Vándor zavar­tan elnézett. — Volt egy kis összejövetel. — Pizsamában? — röhö­gött a fia. — Ugyanis pizsa­mára húztad a nadrágot, meg a pulóvert. — Hát azt mondom — nyúlt a kávéért a férfi. — Kicsit összejöttünk anyáddal. — Nem bírja a súlyát, mi? — Hogy beszélsz anyádról? A fiatalember legyintett. Ujján megcsillant a vastag jegygyűrű. Tudjuk mindketten. In­kább lökjed, most mi a vasztproblem. Vándor nézte: STARS WAR-trikó, PUMA-melegítő, RELAX-papucs, hanyagul hátradőlve a fotelban rá­gyújt, mosolyog, elfoglalta a világot, és semmit nem érez, én itt minden téglát, minden rohadt deszkáért, .ami ide beépült, szombaton, vasár­nap, mint egy rabszolga ... de hát a fiam, a saját gye­rekem, én adtam neki, és mindent megadtam, gyűlöl­hetem ezért? — Mikor jöttél ki? — Még az este, kis kiruc­canás —1 fújta a füstöt a fiú. — De te aztán jó álla­potban voltál. Alig birtunk lefektetni. — A feleséged is kint van ? — A vízből — röhögött a fia. Vándor kortyolt a kávé­ból. Híg lötty. Műanyag. — Apukám — hallotta —, minek hoznám ide azt a. bontott csirkét? — A feleséged! — Mért, te anyát hord- tad a vadásziakba? — Fogd be a szád, mert megpofozlak! — Vedd be az aszpirint! Jót tesz. Egyforma az ízlé­sünk, meglátod ... — De én dolgoztam. Mi még a jövőért, téglát téglá­ra... Csikordult a csigalép­cső. Fehér frottírban a kör­zeti orvosnő jött lefelé a fenti hálószobából. Har­mincöt éves. Micsoda asz- szony! Telivér. És ezzel a taknyossal... — Csókolom, Béla bácsi. — Csókolom, Mariann. Legalább zavarban lenné­nek. A nő egy cetlit nyújtott Vándornak. — A rendőr, aki az éjjel idehozta magát, azt írta, hogy feltétlen adjuk át. — Aztán a fiúhoz fordult. — Gyerünk, Béla, kilencre a rendelőben kell lennem. Üdülőkörzet — gondolta Vándor Béla —, végszükség­ben ez a vityilló is megér egymilliót. Aztán a cédulára nézett: „Béla bátyám, fel­tétlen beszélnünk kell, hol­nap megkereslek”. Csuta György: Facsoport' Csendélet Verasztó Antal : Pusztai történet Verőfényes őszi út végén, roskadozó kúria. Itt minden csendes — nyugtat meg tős­gyökeres pusztai ismerősöm. — Az elmúlt héten két há­zasságtörésről hallottam, bár én készülődhetnék a harma­dikra — mondja nevetve —, de hát én már öreg vagyok az ilyesmihez. Vendéglátóm beinvitál a tanyába, kellemes délutáni idő van, ilyenkor még vétek bemenni a házba, ezért a gangon ülünk le. A zöld üveg szinte észrevétlenül kerül a .sikált tetejű kisasztal köze­pére. Igyunk egy kortyot a találkozásra — kínál a gaz­da —, ennyi meg nem árt­hat ebből a tiszta szilvapá­linkából. Remélem nem kí­náltatja magát, mert normá­lis embereket nem kell kí- nálgatni, csak a papot, meg katonát. A pohár felhajtásá­ig ennyiben maradunk. Míg a szükséges légzőgyakorlatot végzem, kérdő tekintettel néz rám. Nem rossz! — Itrá- kogom ki végre a dicséretet — csak erős. Vacsora végé­re el szokott oszlani az ere­je — nevet István —, külö­nösen, ha egy kis birkasajtot gyömöszölök a tetejére. Vendéglátóm Tucatos Dé­nes István, éveinek számát hetvenen felül tartja szá­mon. Ragadványnevét meg annak köszönheti, hogy ti- zenketten voltak testvérek, öreglegény, ezért illendőség­ből megcsiklandozom a kér­déssel: még mindig egyedül, István? Na hallja, csak nem fogok karonfogva bajt hozni a házamba?! Szalvétában kenyeret hoz, mellé szalonnát, félszálnyi kolbászt, meg egy alig meg­kezdett birkasajtot. A gang­tetőn érleltem — mondja az utóbbira. Ilyet nem árulnak a boltokban. Ez rögtön fel­szívja a városi ember gyo­morsavát — figyelmeztet —, ezt megelőzendő a pohara­kat újratölti pálinkával. Is­ten-isten, mozdítjuk pohara­inkat a bizonytalan magas­ság felé. így araszolgatunk az elkerülhetetlenül bekö­vetkező falatozás irányába. Hol moshatnám meg a mellsőmet, teszem föl a jól- neveltekhez illő kérdést Ist­vánnak. Ügy tesz, mintha la­tolgatná a lehetőségeket, majd az udvaron álló kút irányába bök a kenyérvágó késsel. A vályúban — mond­ja —, ha nem sajnálja a fá­radságot. Hogy ne lessünk egymás tányérjába, kézből falato­zunk. Különben is kenyeret, szalonnát hagyománysértés lenne másképp elkölteni. Lassan közénk ereszkedik a csend. A falatok jó ízével a számban ötlött fel bennem a gondolat, talán evés közben hasonlítunk mi, emberek legjobban egymásra. Innen a gangról az ég egy darabján kívül a puszta jó része is beúszik az ember szemébe. A rövidülő napok végén micsoda mély álmokat szülhet itt a csendes éjszaka. Nehéz szavakba kényszeríteni ezt a pillanat idejéig létező összhangot, ember és termé­szet. Idáig jutottam sorjázó gondolataimmal, mikor Ist­ván megszólalt. Szép ez a ta­nyasi élet, csak nem min­denkinek való. Ebbe is bele Kell születni, aztán, ha ben­ne van az ember, tovább fúr­ja magát egyre beljebb, mint ahogy a kismalacok teszik a puha alomba. Csak példának mondom, itt van a szomszédasszonyom, akinek az első házassága úgy berozsdÉfsodott, hogy a bíró­ságnak kellett szétválasztani. Másodszorra városi ember­hez ment feleségül, aki to­vábbra is bejár az Orosházi Üveggyárba dolgozni. Hol így, hol úgy. Most az asszony újra tele van panasszal, mert amikor az ura szabadnapos, először is jó ideig benn fek­szik a meleg ágyban. Aztán meg az istennek se akar rá­állni a keze, hogy a felesé­gének segítsen a tanya körü­li kapálásban. Apádat hibáztasd — szok­ta mondani az asszonynak —, mért nem futballpályát hagyott rád kukoricaföld he­lyett. Néha az lehet a baj, hogy magunkat képzeljük bele egy másik ember helyébe — el­mélkedem. Aztán gyerekko­rom villan fel előttem, szin­te látom magamat, ahogy igazságosan elosztott kékszil­vák ízével a számban, som- polygok álmot szövögetni. Lassan végére járunk a fa­latozásnak. Ha már megtisz­telt, köszönöm a vendéglá­tást. Míg bicskám pengéjét a levágott kenyérhéj belsejébe törölgetem, István is lenyeli az utolsó falatot. Váljon egészségére minden morzsá­ja — toldja meg az ételt jó­kívánsággal is. Az asztal ma­radékát beviszi a konyhába. Egy üveg nyakát szorongat­ja, mikor visszatér. Gondo­latfényesítő, hunyorít a vö­rös nedűre, félig tölt két vi­zespoharat. Van itt rosszabb világ is, indítja fényesítendő gon­dolatait István, koccintás közben. A feneketlen sárban sokat fáradozunk, s ha Pusz­taközpontra megyünk bolt­ba, gyakran küldünk üzene­tet az egek urának. Télen meg csak a hideg szél dúdol szomorú nótákat az ablakok alatt. Arcok közelről Csuta György Tizennyolc évesen a béké­si alkotó kör alapító tagja. Pár hónappal előtte érettsé­gizett Szegeden, a Tömör­kény művészeti gimnázium­ban, és nagyon szeretett raj­zolni. Tehát a rajz, az volta meghatározó? — Csak részben — mond­ja. — Szentesi Emília volt a rajztanárnőm, még az általá­nosban, ő biztatott, hogy Szegedre próbáljak bejutni. Sikerült. Igaz, hogy sokat rajzoltam, de festettem is. Rengeteg olaj képet csinál­tam. Aztán hazajöttem Bé­késre, a csabai Kner Nyom­dába kerültem (nyilván) rajzolónak, és akkor fújtak itt, Békésen, olyan szelek, hogy alkotókört kellene szervezni. Jelentkeztem, ösz- szehoztuk. És most? — Elmúlt vagy másfél év­tized, és engem bíztak meg az alkotókor vezetésével. A békési művelődési központ a gazdánk, mondhatom, reme­kül érezzük itt magunkat. A hetvenes évek második fele: pályád alakulásának meghatározó időszaka. Mi­ért? — Röviden és tömören vá­laszolok. Mert megismerked­hettem Lóránt János festő­művésszel. Ez akkor történt, amikor elvállalta a békési alkotótábor vezetését. Ez az ismeretség, majd örömmel mondhatom, hogy barátság, számomra a legtöbbet jelen­tette. Például azt, hogy rá­találtam az akvarellre, és ami ennél még több, hogy Lóránt Jánost a mesterem­nek mondhatom. Tudom, hogy kiállításod kemény munkával teli évek eredménye. Azt is tudom, hogy amióta a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alap­jának tagja lettél, egyre fel­szabadultabban festessz, ki­tágult benned a horizont, a merészség, új utakat keresni. Mi igaz ebből? — Minden igaz. Igaz, el­sősorban, hogy az alaptagság olyan megtiszteltetés, ami­lyen egy teljes életben is rit- kár érheti az embert. Igaz, az, hogy amíg az ember ama­tőr (akárhogy csűröm-csa- varom, a szó mégiscsak lené­zően cseng) tele van görcsök­kel, hogy örökké csak bizo­nyítson, hogy méltó arra, hogy falra kerüljön egv-két képe, hogy azért nem kell szégyenkeznie annak, akivel (netán) egy kiállításon szere­pel. Amikor engem (a képe­im) elbírálták, 47-en jelent­keztünk, és csak hárman kaptuk meg a tagságot. Egy­szerűen boldog voltam! És hogy B. Supka Magdolna fel­vállalta a kiállításom meg­nyitását, az már majdnem sok volt a boldogságból. Hogyan tovább? — Sokkal nyugodtabban, de egyáltalán nem megelé­gedve semmivel. Sajnos, na­gyon kevés az időm. A má­sik nagy szerelmem, a nyomda: a költségvetési üzem nyomdáját vezetem. Azért egy kis alkotó idő, al­kotó nap jó lenne. Aztán jön a nyár, a hajósi táborba ké­szülök júniusban, a békési házigazdája leszek augusz­tusban. Mit mondjak még? Tele vagyok munkával, prog­rammal, tervekkel. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents