Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
Előbbre jutónak az egvíinműködésben Beszélgetés dr. Enyedi Györggyel, az MTB Regionális Kutatások Központja töigazgatéjával Dr- Enyedi György, az akadémia levelező tagja április 14-én érkezett megyénkbe, hogy az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjánál látogatást tegyen, valamint előkészítse egy újabb megállapodás megszületését Békés megye és ft regionális kutatások központja között. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy a szervezet munkájáról, a békéscsabai kutatócsoport jövőjéről beszélgessünk. — Két éve alakult meg az MTA Regionális Kutatások Központja. Közben történt néhány névváltoztatás. E névváltoztatások strukturális és tartalmi változásokkal is jártak, amelyek mögött új feladatok vállalása is rejlik? — Lényeges változással járt, amikor 1984. január elsején az akadémia létrehozta a regionális kutatások központját. Ez nem egy régi intézet átalakítása, hanem több akadémiai kutatóhely egyesülése abból a célból, hogy terület- és településfejlődési kutatásokat végezzenek az országban. A regionális kutatás a gazdaság és a társadalom fejlődésének területi különbözőségeit vizsgálja. Tehát nem egyetlen régió kutatásáról van szó. Ezt a feladatot olyan kutatási hálózattal képzeljük elvégezni, amelyben az ország minden nagy régiójában, így az Alföldön is van egy helyben működő, ott élő,, helybegyökerező kutatói egység. Ezért jelenleg négy városban működünk, de még egy, esetleg két helyen további kutató csoportot hozunk létre. A központ székhelye Pécsett van. A Földrajztudományi Kutatóintézetből kivált és hozzánk csatlakozott az Alföld-kutató csoport, amelyik Békéscsabán működik. Ennek feladata nemcsak Békés megye, hanem az egész Alföld sajátos területvagy településfejlődésének a vizsgálata- Van egy vidéki osztályunk Budapesten és Kecskeméten, és jelenleg szerveződik a győri kutató csoport. Tehát ez egy olyan sajátos intézet, amely egyrészt több városban működik, a székhelye nem a fővárosban, hanem egy vidéki városban van, és amely nem egyetlen ■* tudományágat művel, hanem több tudományág összefogásával egy problémát. Ilyen szempontból is teljesen egyedi az akadémia intézetei között. Hat tudományágat művelnek intézetünkben; földrajz, közgazdaságtan, szociológia, igazgatási jog, néprajz, történelem és hetediknek talán a politológiát is hozzátehetem. Munkánk iránt most elég nagy a társadalmi érdeklődés. A városfejlesztési kérdések, az elmaradt területek, aprófalvaink a Dunántúlon, tanyaproblémák, kisvárosok helyzet? és így tovább. De nagyon megnőtt az érdeklődés a különféle megyei és országos tervezőszervek részéről is, mert a megyék meg a városok fokozódó önállósága azt jelenti, hogy saját maguknak kell a fejlesztési terveiket is elkészíteni. fgy több megyével nagyon szoros kapcsolataink alakultak ki. Együttműködési szerződésünk van Baranya, Békés, Bács-Kiskun és Szolnok megyével. — A mai találkozón, amelyen dr. Becsei Józseffel, a megyei tanács elnökhelyettesével tárgyalt, született valami konkrét megállapodás? — Hogyne. A Békés Megyei Tanáccsal az eddigi együttműködésünk két részből áll. Részben megbízások alapján konkrét kutatási feladatokat végeztünk, amelyeket a tervezésben használni lehetett- Ugyanakkor a megyei tanács finanszírozza az Alföldi tanulmányok című kiadványunkat, amely évente jelenik meg. Éppen most jön ki a nyomdából a tizedik kötet, és amely most már — azt lehet mondani—, a hazai Alföld-kutatásnak egyik központi fóruma. A mai tárgyaláson már a megyei tanács egy újabb támogatásáról is szó volt, amely azt jelenti; lehetőséget ad arra, hogy öt kutatóval bővítsük a jelenlegi alföldi kutató csoport létszámát. A társadalomtudományi szakmák kerülnek most előtérbe, s főleg a közgazdász, ami eléggé, fontos, hiszen ebben a városban, ahol egyelőre nincs főiskola, gyakorlatilag a társadalomtudományi kutatóhelyet a levéltár meg a múzeum jelenti. Ezek pedig történeti jellegűek. Viszont a mai problémákat inkább a közgazdászok, a szociológusok, a gazdasági földrajzosok kutatják. Tehát az itteni kutató csoport profilja kibővülhet. És azt sem titkolom el, hogy nekünk az a célunk, hogy a regionális kutatások központján belül önálló Alföld-kutató intézet legyen. Már nem is tudom mióta, talán ötven vagy hatvan éve tervezik egy Alföldkutatóintézet felállítását. Azt hiszem, hogy ennek az intézetnek, a most már 12 éves működése itt Békéscsabán — amelynek tizedik éves fennállásáról Békéscsabán egy nagy tudományos ülésszakon emlékeztek meg —, alapot ad arra, hogy az egész Alföld tudományos kutatásának központjává alakítsuk. Ez nem megy máról holnapra, de ez az újabb megyei támogatás további előrelépést jelent ebben. — Ügy tudom, On az IGU — a Nemzetközi Földrajzi Unió — első szocialista országbeli elnök- helyettese. — Nem, nem... A Nemzetközi Földrajzi Unió 1872 óta áll fönn, és volt egy lengyel elnökhelyettes is. Inkább úgy mondanám, első magyar tisztségviselője. — Milyen a magyar földrajzkutatók nemzetközi szakmai tekintélye az unión belül? — Ezt elég nehéz megmondani. Mert sajnos, a részvétel az unió munkájában nem könnyű közismert pénzügyi nehézségeink miatt. Tehát nagyon nehéz bevezetni olyan tehetséges fiatalokat, akik azután tíz vagy több év alatt megfelelő nemzetközi edzettséget kapnak, és tudnak szerepelni a nemzetközi fórumokon. Vannak azonban a magyár geográfusok között olyanok, akiknek a nemzetközi tekintélye elég jelentős, és tulajdonképpen az a tény, hogy a Nemzetközi Földrajzi Unió több kutatási programjában részt veszünk, Magyarországon i;s szervezünk találkozásokat és rendezvényeket, arra utal, hogy nem rossz a megítélés, Bár úgy vélem, nem az én dolgom ezt minősíteni. — Ml az ön elnökhelyettesei feladata? — Elsősorban olyan szakmai programok irányítása, amelyek az én szakmai illetékességemhez közel esnek. A nemzetközi tudományos életben elsősorban a világ falusi fejlesztése területén elért kutatásaimmal váltam ismertté, tehát ezek a programok valamelyest összefüggenek a falufejlesztéssel, a mezőgazdasági fejlesztéssel, a mezőgazdasági, természeti erőforrások hasznosításával. Egyik feladatom, hogy ezekben a kutatásokban koordinátorként működjek közre. Van egy másik feladatom is, ami nagyon keserves. Egy amerikai és egy kanadai kollégával együtt az a feladatunk, hogy a nemzetközi szervezet számára pénzügyi támogatást szerezzünk a kutatási programokra. Ez a gyakorlat • talán nem is olyan rossz, mert úgy tűnik, hogy most már az akadémiai intézetek kutatási forrásainak biztosításában is valami hasönló utat kell járni. — Az elmondottakból kiderül, hogy világméretekben foglalkoznak a falu problémájával. A kistelepülések elsorvasztása tehát nem magyar specialitás ... — Azt lehet röviden mondani, hogy a modern urbanizáció kétszázéves folyamatában voltak városi koncentrációs szakaszok, amikor a falu hanyatlott, és voltak a falunak megújulási szakaszai. Ha ezt hosszabb távon nézzük, mindkettő előfordulása nyomon kísérhető. Ilyen jellegű erőteljes beavatkozás a falvak életébe, mint nálunk, nem mindenhol történt még, de több nyugat-európai országban az 1930-as és az 1950-es évek között nagyon erős volt a falusi népesség csökkenése. Tehát úgy tűnik, minden ország átmegy a fejlődés olyan szakaszán, amikor erősebb a városokba való tömörülés, de ez csak egy fejlesztési szakasz. S többnyire össze, van kötve a nagyon exten- zív ipari fejlődéssel. Amikor ez a gyors, nagyméretű fejlesztés lezárul, amint ez hazánkban is lezárult, akkor sokkal inkább a kisvárosi fejlődés, és a falusi, városi arányoknak harmonikusabb alakulása a jellemző. Ez gyakorlatilag spontán módon is fejlődik. Azonban nem közömbös az sem, hogy a tervezés ezt segíti, vagy nem ismeri föl, és zavarja. Nálunk a hetvenes években sokszor a zavarás fordult elő, mert az akkor érvényes településpolitika nagyon erősen városcentrikus volt. Ez azonban megváltozott az elmúlt években. — Ebbe az új koncepcióba tartozik, hogy az ötezertől tízezer lelket számláló településekből szinte hullámszerűen neveztek ki városokat? — Már a ’70-es években végzett kutatásaink azt mutatták, hogy Magyarországon, kb. 130 olyan település van, amely városi funkciót tölt be. A kisvárosi hálózat erősödése szerintem normális folyamat, ési nagy hatással van többek között arra is, hogy a faluhoz közelebb kerülnek a városi szolgáltatások. Ez az igazgatási helyzet — tehát a nagy különbség a falu és a város között — sok országban nem jelentős. De ahol van, mint nálunk is, ott nem közömbös, hogy egy nagyközség, amely betölti a városi szerepét vagy funkciókat, megkapja-e a városi jogot. Ügy vélem, még mindig van legalább egy tucat olyan nagyközség az országban, amelyből talán nem is olyan hosz- szú idő múlva kisváros válik, és akkor az ország területén elég egyenletes eloszlásban lesznek jelen á városi szolgáltatások. És így ez is a falusi hátrányok csökkentésének egyik módja lehet. — Köszönöm a beszélgetést. B. Sajti Emese Fotó: Gil Edit Helységneveink nyomában Ecsegfalva A település a török hódoltság idején itt feküdt — később pusztává vált — középkori faluról, Ecsegről kapta nevét. Az Ecseg településnév személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév alapjául valószínűleg az ecs, öcs (jelentése: fiatalabb fivér) szavak szolgálhatnak. Ecsegfalva egyébként 1950- ben kapta nevét, amikor a Dévaványához tartozó Pusz- taecseget és környékét községgé alakították. A település lélekszáma 1984. január 1- én 1756 volt. ahová érdemes ellátogatni Bódy Irén a Műcsarnokban Huszár (részlet) A magyar textilművészek — és a textilművészet — múltját kutatva többnyire 1968-ig nyúlunk vissza, amikor egy friss szellemű gárda „teljes fegyverzetben” először mutatkozott be az Ernst Múzeumban. A huszadik század egyetemes textilművészetében azonban mór előbb kirajzolódnak bizonyos vonások, amelyekre így utólag érdemes odafigyelni, ugyanis Bódy Irén művészete jezekhez kötődik anélkül, hogy bármelyikhez egyáltalán hasonlítana. Franciaország, mint a hajdani textilművészeti alkotások fellegvára, a huszas években kezd gobelinekkel megjelenni a kiállítótermekben. Jean Lurcat újít e hajdani, csatajeleneteket, vagy kastélyokat ábrázoló kárpitokon, de a technikát átveszi. Az Egyesült Államok művészei — ők inkább a II. világháború után — a régi indián technikákkal vagy a hajdani bevándorlók megmentett darabjainak újrafogalmazásával — a dél-amerikaiak pedig a perui, inka textilművészet hagyományaival foglalkoznak. Bódy Irén a ’68-as magyar „kezdet” előtt jóval felfedez magának egy technikát: a kékfestést. Letelepszik Húsvét Lajos veszprémi kékfestőmester mellé és megtanulja tőle a szakmát. Ez a mesterség kismesterség, háziipari jellegű még akkor is, ha vannak — voltak — gyárai, nagy manufaktúrái. A kék vászonra, indigókék alapra fadúcokkal nyomott minta szorosan kötődött a ■ népművészethez. Ügy született, mint a hímzések, a pingált falak mintázata: a természet, a fák, virágok, gallyak, levelek stilizált alakjából. Amikor Bódy Irén megtanulja a mesterséget, először ugyanúgy méterárut készít, mint a kékfestőmesterek általában. Aztán kezd csak el játszani a dúccal: egy-egy letisztult, geometrikussá egyszerűsödött motívummal létrehozza azt, amiből a motívum eredt. Ökörfarkkórót ábrázol kékfestő falikárpiton apró, szabályos, sőt azonos virágok segítségével. Az Or- gonás is egyetlen virágmotívum sokszorosa, a Királygyertya is. Ahogyan régen a kötények szélére bordűrt nyomtak, úgy alakult ki Bódy képeinek kerete. Azután felfedezte, hogy ezek az apróbb-nagyobb geometrikus minták raszterként tudnak viselkedni, ezért bármi előadható segítségükkel. De nem engedett a csábításnak, megmaradt a naív művészet motívumvilágánál: huszárt épített fel különféle dúcokból, s az első emberpár alakját: Évát szív alakú szájacskával, a kígyót sormintából. És a Paradicsom teljes állatseregletét, növényvilágát. Szarvast, almafán fészket rakó madarat, pávát, bagolyt fák lombjában, virágok közt. Kék falikárpitjai teljesítették ki, érlelték művészetté ezt a régi mesterséget. Amikor már a motívumról mindent tudott, új színekkel, új anyagokkal kezdett kísérletezni, így született a feketén vörös, a kéken zöld sorozata, a selymen nyomott sötét minta, pozitív-negatív egymásnak felelgető, mai lakásainkba illő motívumvilág. A bársony még külön mély, meleg fényt ad a fadúcok mintázatának. A kiállítóterem a nagy, hatásos darabok számára alkalmas hely. Bevallom mégis, hogy Bódy Irén textiljei közül nekem azok a legkedvesebbek, amelyek tenyérnyi felületen is élnek, amelyek testközeli, kedves, múltunkba vesző, mégis elfelejthetet- len hangulatot hordoznak. Torday Aliz Páva (részlet) (Hauer Lajos fotói — KS)
