Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
NÉPÚJSÁG 1986. április 19-, szombat USA—Líbia Foszladozóban a „győzelmi mámor” Reagan elnök szerint ugyan „tragédia”, hogy három brit állampolgár vált Libanonban gyilkosok áldozatává az Egyesült Államok Líbia elleni támadását kö- 'vetően, de „a terrorizmus olyan jelenség, amely ellen (még ilyen áron is) mindenkinek fel kell lépnie”. Reagan szóvivője, Larry Spea- kes nem volt hajlandó elismerni, hogy az elmúlt napokban bekövetkezett külön- * féle merényletek, terrorakciók összefüggésbe hozhatók a Líbia elleni amerikai katonai lépéssel. Az amerikai közvéleményt rendkívül nyugtalanítja az a tény, hogy a Líbia ellen intézett amerikai légitámadás óta ugrásszerűen megnövekedett a fenyegetések és a terrorakciók száma. A külügyminisztérium közlése szerint például az amerikai diplomáciai képviseletek ma kétszerte több fenyegetést kapnak bombatámadásról, merényletről, mint az akció előtt és több merényletre sor is került. Bár a minisztérium képviselői azt mondották, hogy például az amerikai diplomaták hozzátartozóinak Szudánból történő evakuálásáról még a Líbia elleni támadás előtt született döntés, a diplomaták családtagjait csak azt követően kezdték elszállítani, hogy a kartúmi amerikai nagykövetség egyik beosztottja ellen ismeretlen tettes szerdán merényletet követett el. Shultz külügyminiszter azokat igyekezett megnyugtatni, akik attól tartanak, hogy az újabb merényletek újabb amerikai katonai akciót váltanak ki. Közben a Pentagon közzétette az amerikai légitámadás következményeiről szóló jelentését. Robert Sims szóvivő .szerint „az abszolút hibamentes” akció eredményeként súlyosan megrongálták Moamer el-Kadhafi főhadiszállását Tripoliban, megsemmisítettek több szállító- és vadászrepülőgépet. A szóvivő azonban változatlanul kitért az olyan kérdések elől, amelyek a polgári lakosságnak okozott súlyos károkra vonatkoztak, mégpedig azzal az indoklással, hogy „erről nincs külön értékelés”. A tények nyomán a Pentagon elismerte, hogy a ledobott bombák egy része lakónegyedekre hullott, s a támadásnak polgári áldozatai is vannak, de ezt „nem szándékos akciónak” minősítette. Az amerikai sajtóban fokozódnak a kételkedő hangvételű cikkek, az első napok „győzelmi mámora” után több olyan kommentár is megjelent már, amely nyíltan elítéli a Líbia elleni akciót. Elítélte az akciót Jimmy Carter volt elnök is. Utalva arra, hogy az amerikai bombatámadásnak Kadhafi alig egyéves fogadott lánya is áldozatul esett, Carter kijelentette: „Ha valaki 17 évvel ezelőtt megölte volna az én lányomat, egész életemen át bosszúra törnék.” Míg Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter tagadta, hogy a Líbia ellen végrehajtott amerikai támadás egyik fő célja Moamer el-Kadhafi megölése lett volna, egy magasállású kormánytisztviselő nyíltan elismerte, hogy a líbiai vezető fizikai megsemmisítése szerepelt az elgondolások között. Az amerikai Nemzet- biztonsági Tanács munkatársai már elő is készítettek egy nyilatkozatot arra az esetre, ha Kadhafi a támadás áldozatai között lett volna. Ezt a The Washington Post írta meg pénteken. Shultz nyíltan elismerte csütörtökön délután amerikai újságíróknak, hogy az amerikai elgondolások között szerepel Kadhafi eltávolítása. Az Egyesült Államok szerint „jó dolog” lenne, ha Líbiában államcsínyt hajtanának végre — jelentette ki a külügyminiszter. A The Washington Post egyébként már hónapokkal korábban napvilágra hozott olyan titkos okmányokat, amelyek bizonyították, hogy Washington összeesküvéseket igyekszik szervezni Líbiában Kadhafi ellen. Angolok a terror és az ellenterror spiráljában Négy angol és egy arab férfi fényképe a tv-állomá- sok képernyőin és az újságok első oldalain — pénteken délelőtt ezek az arcok összegezték a szigetország lakói számára azt a tragikus tényt, hogy a Líbia ellen brit közreműködéssel végrehajtott légiagresszió nyomán az állami és egyéni terrorizmus ördögi körének gyújtópontjába kerültek. A Libanonban megölt három brit állampolgárt Donald . Anderson, a munkáspárti ellenzék külpolitikai szóvivője az alsóházban az „első három áldozatnak” nevezte, akiknek — mint mondotta — életükkel kellett fizetniük az amerikai támadás „elszigetelt és teljes mértékű” brit támogatásáért. A negyedik fénykép a Libanonban csütörtökön elrabolt angol tv-ope- ratőrt ábrázolja. Az ötödik egy ismeretlen nemzetiségű arab fiatalember képe — kézre kerítésére általános hajtóvadászat indult. Kiderült ugyanis, hogy ez a fiatalember csempészte ír származású barátnőjének útitáskájába — annak tudta nélkül — azt a robbanószerkezetet, amelynek az izraeli El A1 légitársaság utas- szállító gépét kellett volna útközben felrobbantania. Washingtoni törvényjavaslat Az amerikai elnök döntési jogkörének kiszélesítésére tett javaslatot csütörtökön Robert Dole republikánus szenátor. A szenátus elé terjesztett törvény- javaslat az AFP francia hírügynökség megfogalmazása szerint „lehetővé tenné az Egyesült Államok elnöke számára, hogy a kongresszussal való előzetes konzultáció nélkül adjon utasítást katonai lépésre — beleértve esetleges politikai gyilkosságokat Is". Az elnöki hatalom kiterjesztését a javaslat előterjesztői a „terrorizmus elleni harc” szükségességével Indokolták. Az amerikai elnök az 1973 óta érvényben levő törvényék szerint köteles konzultálni a kongresszussal, mielőtt amerikai katonai erő veszélyes helyzetben történő bevetéséről döntene. A TASZSZ washingtoni tudósítója a javaslattal kapcsolatban megállapítja, hogy ez az állami terrorizmus törvényesltését Jelentené. Idézi Shultz külügyminisztert, aki a kongresszus alkotmányos jogait „megengedhetetlen fényűzésnek” nevezte a terrorizmus elleni harcban. Barton szenátor szerint a legutóbbi líbiai események megmutatták, hogy a jelenlegi törvénykezés akadályozza az elnököt „gyors intézkedések meghozatalában”. A TASZSZ tudósítója összegzésként rámutat: Washingtonban süket fülekre találnak azok a követelések, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel agresszív politikájával. Az amerikai kormányzat újabb államok szuverenitásának nfeg- sértésére készülődik. Uj szovjet leszerelési javaslatok az NSZEP kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) adunk-e tápot ezzel a kommunistaellenes propagandának? Meggyőződésünk, hogy az önkritikát nem vittük túlzásba. Marx és Lenin arra tanított, hogy a forradalmi pártnak bírálóan kell viszonyulnia saját tevékenységéhez — ez sikerének elengedhetetlen feltétele. Ezt a hagyatékot kívántuk'követni és ehhez elnyertük a kommunisták, az egész szovjet nép támogatását — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A szocialista közösség országainak együttműködéséről szólva kijelentette: a Szovjetunió jövője elképzelhetetlen a testvéri országokkal való szoros együttműködés nélkül. Nemcsak azért, mert az internacionalista meggyőződés ezt diktálja, hanem azért is, mert enélkül nem lehet megoldani a kor által felvetett bonyolult feladatokat. A szocialista országok most abba az időszakba lépnek, amikor együttműködésüket magasabb szintre kell emelni. S nem csak egy-két fokkal, hanem egész nagyságrenddel. Komoly mértékben kell tökéletesíteni a KGST munkáját. Tehermentesíteni kell a szervezetet a felesleges operatív funkcióktól, s a figyelmet a gazdasági integráció nagyszabású, stratégiai kérdéseire kell összpontosítani. Külpolitikai kérdésekre térve Mihail Gorbacsov megállapította: a kommunistáknak mindent meg kell tenniük azért, hogy megállítsák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. — Éppen e célokra való törekvés diktálta Genfbe való utazásunkat, a nukleáris robbantások moratóriumait, __ s azt a januárban előterjesztett konkrét programunkat, amely a nukleáris fegyverzet teljes felszámolását tűzi ki. E nagyszabású kezdeményezések megfelelnek valamennyi nép érdekeinek és erőteljesen támogatták őket a szövetséges szocialista országok, a világ különböző államai. Az emberek reménykedni kezdtek a politikai légkör javulásában. Sajnos, e remény manapság súlyos megpróbáltatásoknak van kitéve. Az Egyesült Államokban uralkodó katonai-ipari komplexumnak szemmel láthatóan nincs ínyére a nemzetközi helyzet normalizálódására mutató fordulat. A fegyverkereskedők idegessé válnak attól a gondolattól, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodhat a leszerelésben. A népek, köztük az amerikai nép legalapvetőbb érdekei ellenére Washington a genfi megállapodások ténvleges aláásásának, s olyan akcióknak az útjára lépett, amelyek még tovább bonyolítják az egyébként is feszült világhelyzetet. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: Washingtonban, az európai fővárosokban tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyen lépések közvetlen kárt okoznak a szovjet—amerikai és általában a kelet—nyugati párbeszédnek. A szovjet—amerikai kapcsolatok nem fejlődhetnek függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok miként viselkedik a nemzetközi színtéren, és hogy ennek következtében milyen helyzet alakul ki. Mindenkinek tisztában kel] lermie azzal, hogy ki óhajtja valóban a békét és ki az, aki nukleáris pusztulás felé taszítja a népeket. Ebben a felelősségteljes pillanatban senki sem térhet ki a ma és a holnap nemzedékeivel szembeni kötelezettség teljesítése elől. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai a jövőben is felelősségük teljes tudatában fognak eljárni. Teljes határozottsággal kijelentjük: a nukleáris fegyverek felszámolására, a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében tett javaslataink továbbra is érvényben maradnak. A nyugati országoknak a szavakról át kell térniük a tettekre, ha valóban aggasztja őket a béke sorsa. Egyelőre ez még nem történt meg. Európa tekintetében a Szovjetunió jelentős engedményeket tett, amikor javasolta: az egész földrész területéről távolítsák el a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai nukleáris rakétákat, feltéve, hogy más NATO- tagállamok — Anglia és Franciaország — nem növelik rakétapotenciáljukat. Most ugyanazok a kormányok, amelyek még a közelmúltban a szovjet SS—20-as rakétákat a Nyugat-Európát fenyegető fő veszélyt látták, kijelentik, hogy ez kevés, nem szabad meggátolni Angliát és Franciaországot rakétáik és nukleáris robbanőtöl- teteik további növelésében. Az európai helyzet nagy problémája, hogy ezen a földrészen hagyományos fegyverzettel ellátott jelentős fegyveres erők állnak szemben egymással. Európában a fegyveres erők két 3 milliós csoportosulása néz farkasszemet, a legkorszerűbb páncélosokkal, rakétákkal, repülőgépekkel felszerelve. Ráadásul az úgynevezett hagyományos fegyvereket szüntelenül tökéletesítik, azok egyre pusztítóbbak és erősebbek lesznek, harci jellemzőik tekintetében a tömegpusztító eszközökhöz közelednek. Az SZK KB főtitkára így folytatta: az mondják nekünk, hogy Nyugat-Európa nem mondhat le az atomfegyverről, közte az amerikairól sem, mert ebben az esetben kisebb biztonságban érezné magát a Varsói Szerződés országai fegyveres erőivel és hagyományos fegyverzetével szemben. Pedig az Európában tárolt atomfegy-r verek felszámolása új helyzetet teremtene nemcsak a Nyugat számára, hanem a mi számunkra is. Nem felejthetjük el, hogy az atomkorszak előtt, méghozzá nem is egyszer, nyugati irányból törtek be területünkre. — Szeretnénk innen, a szocialista NDK fővárosából azzal a felhívással fordulni Nyugat-Európa népeihez: ne higgyenek a Szovjetunió agresszivitásáról terjesztett állításoknak. Országunk soha, semmilyen körülmények között nem indít hadműveleteket Nyugat-Európa ellen, hacsak nem válunk egy NATO- támadás célpontjává. Ezt az álláspontot szeretnénk új kezdeményezéssel alátámasztani, amely most már a hagyományos fegyverzetre és fegyveres erőkre vonatkozik. A Szovjetunió javasolja: állapodjunk meg abban, hogy jelentősen csökkentjük az európai államok szárazföldi erőinek és harcászati légierőinek valamennyi összetevőjét, és ennek megfelelően az Európában elhelyezett amerikai és kanadai exők hasonló összetevőit. A csökkentés alá eső katonai egységeket és alegységeket leszerelnék, fegyverzetüket megsemmisítenék, vagy nemzeti területen tárolnák. A csökkentés alá eső földrajzi övezethez tartozna természetesen egész Európa — az Atlanti-óceántól az Urá- lig. A hagyományos fegyverekkel egyidejűleg csökkentenék a hadműveletiharcászati atomfegyvereket is. Ami a folyamat valamennyi szakaszának megbízható ellenőrzését illeti, lehet szó akár nemzeti műszaki eszközökről, akár az ellenőrzés nemzetközi formáiról, beleértve a szükséges helyszíni felügyeletet. Ez komoly tárgyalások témája. Feltételezzük, hogy a kérdés határozottabb felvetése lehetővé teszi annak a csomónak a kibogozását, amely oly sok éve késlelteti a bécsi tárgyalásokat. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk a vegyi fegyverek felszámolásának. Annak érdekében, hogy meggyorsítsuk az erről szóló nemzetközi egyezmény megkötését, a Szovjetunió a közeli napokban több új javaslatot terjeszt a leszerelési konferencia elé, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a meglévő véleményeltérések áthidalását. A szónok aláhúzta: értékesnek tartunk minden építő jellegű kezdeményezést, és készek vagyunk azoic megvizsgálására. Így például arra. hogy Európában hozzanak létre vegyifegyver- mentes övezetet, összhangban azzal, ahogyan a Német Szocialista Egységpárt és a Német Szociáldemokrata Párt együttesen felvetette. Politikánkban nincs semmiféle csapda. Mi a Nyugathoz jószándékkal közeledünk. Nem gyengeségből keressük a kölcsönös megértéshez, a fegyverkezési hajsza korlátozásához vezető utat. Szükségünk van a békére, ahogyan mindenkinek. Politikánkat az emberiség túlélésről való gondoskodása diktálja. Mihail Gorbacsov befejezésül hangsúlyozta: a kommunisták ereje az eszmei meggyőződés, az a készség, hogy önfeláídozóan küzdjenek a béke és az igazság eszményiért, a dolgozó emberek boldogulásáért. Kongresszusuk, a többi hatalmon lévő kommunista pártkongresszusához hasonlóan, alátámasztja azt a közös eltökéltségünket, hogy fáradhatatlanul munkálkodjunk a szocialista társadalom tökéletesítésén, az új társadalmi rend vonzerejének növelésén. A vitában felszólaló delegátusok szóltak a dolgozóik munkasikereiről és célkitűzéseiről. Siegfried Lorenz, a KB Politikai Bizottság póttagja, a Karl-Marx-Stadt megyei pártbizottságának első titkára a modern technológia meghonosításáról és széles körű alkalmazásáról adott átfogó képet. Figyelmeztetett arra, hogy a munkásoknak éppen úgy, mint a vezetőknek meg kell szabadulniuk mindattól, ami elavult, az újat kell keresniük. Dr. Wemer Scheler professzor, az NDK Tudományos Akadémiájának elnöke elmondta, hogy a kutatóintézmények szoros együttműködést alakítottak ki a termelő kombinátokkal. Heinz Kessler, az NDK nemzetvédelmi minisztere biztosította a küldötteket arról, hogy a nemzeti néphadsereg gondosan őrködik a béke biztosításán, hozzájárul a Német Demokratikus Köztársaság erősítéséhez. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok ás a NATO fegyverkezési politikájának következtében megromlott a nemzetközi helyzet. Ezt mutatják az Egyesült Államok agresszív kalandor cselekedetei Grenada, Nicaragua és Líbia ellen. A péntek délutáni ülésen a külföldi delegációk sorában Józef Czyrek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára üdvözölte a kongresszust. Méltatta az NSZEP és a LEMP széles körű testvéri együttműködését és hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja Mihail Gorbacsov új békekezdeményezéseit. A péntek délutáni tanácskozás befejeztével az FDJ ifjúsági szervezet tömeggyűlést tartott. A nagygyűlés résztvevőit Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára rövid beszédben üdvözölte. II szocialista országok tárgyszerű munkára törekednek a berni konferencián Az emberi kapcsolatokkal foglalkozó berni tanácskozáson pénteken lezárult az általános vita első szakasza, amelyben a küldöttségvezetők többsége általánosságban kifejtette országa álláspontját a tanácskozás kérdéseiben. A vita tanulsága, hogy egy-két NATO-állam képviselőitől eltekintve — küldöttek többsége tárgyszerű eszmecserét tart szükségesnek, amely végül haladást hozhat az európai együttműködés folyamatában. Pénteki felszólalásában a jugoszláv küldöttség vezetője is kiemelte, hogy Bernben a korábbiaknál építőbb légkör látszik kibontakozni. A konferenciával egy időben egész sor, a Szovjetunióval más szocialista országokkal szemben ellenséges szervezet ülésezik Bernben, képviselőik a nyugati delegátusokkal, a sajtóval kapcsolatot tartva kísérlik meg felhasználni az alkalmat célkitűzéseik érvényesítésére. A családegyesítési, az emigráci- ós problematika a NATO- országok részéről ezért is várhatóan nagy hangsúlyt kap majd Bernben. A szocialista országok — amint eddig is kitűnik — nem a viszony élezésére, hanem a tárgyszerű munkára törekednek. Ugyanakkor a maguk részéről azokra a nyugati rendszabályokra mutatnak rá, amelyek egyre érezhetőbben akadályozzák szocialista országok polgárainak utazásait, sőt a családok egyesítését is. Egyes NA- TO-országok például — amint a jugoszláv küldött is felemlítette — még a szabályos okmányokkal utazóktól is megtagadják a belépést, egyidejűleg nem engedik meg 16 év feletti gyermekek együttélését nyugaton dolgozó szülőkkel stb. Közismert továbbá, hogy a szocialista országok általában gyorsan, akár a határon is adnak vízumot nyugati államok polgárainak — míg a másik oldalon ez gyakran igen hosszú várakozással- jár, s általában különböző fajta hátrányos megkülönböztetés éri szocialista országok külföldön élő, dolgozó polgárait.
