Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

1986. április 19., szombat o flz MSZMP KB közleménye a kongresszusi zászlók és kongresszusi oklevelek adományozásáról Az MSZMP XIII. kongresszusánál« és felszabadulá­sunk 40. évfordulójának tiszteletére az élenjáró kollek­tívák által kezdeményezett szocialista munkaverseny be­fejeződött. A munkaversenyben részt vevő nagyüzemi kollektívák és szocialista brigádok teljesítménye meg­határozó módon járult hozzá társadalmi, gazdasági ered­ményeink eléréséhez. A munkaverseny kifejezte a párt iránti bizalmat, a politika támogatását, a dolgozók ten- niakarását a közösségi célok megvalósításáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga köszönetét és elismerését nyilvánítja a munkaver­seny kezdeményezőinek, minden résztvevőjének. A Központi Bizottság a munkaversenyben kiemelke­dő eredményeket elért 25 vállalatnak, szövetkezetnek, intézménynek Kongresszusi Zászlót, 80 szocialista bri­gádnak Kongresszusi Oklevelet adományoz. Kongresszusi Zászló kitüntetésben részesülnek: Videoton Elektronikai Vállalat, Duna Kőolajipari Vállalat, Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, Veszprémi Szénbányák, Graboplast Győri Pamutszövő és Műbőrgyár, Papíripari Vállalat, Herendi Porcelángyár, Villanyszerelőipari Vállalat, Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat, Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat, Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát, MÁV Üzemigazgatóság, Záhony, Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat, Soproni Postaigazgatóság, Centrum Áruházak, Budapest, Mineralimpex Magyar Olaj- és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalat, Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok, Országos Mentőszolgálat, Bőrker Kereskedelmi Vállalat, Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete, Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Nádudvar, Szőlőskert Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Nagyréde, Híradástechnikai Szövetkezet, Budapest, '' Gyöngyszöv Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Gyöngyös. A kitüntetések átadására május elseje, a munkásosz­tály nemzetközi ünnepe alkalmából kerül sor. A Központi Bizottság nagyra értékeli a kitüntetésben részesült kollektívák munkáját. Meggyőződése, hogy a kongresszusi munkaversenyben megnyilvánult felelős­ségérzet és tenniakarás előmozdítja ez évi feladataink teljesítését és a VII. ötéves tervben megfogalmazott cél­jaink elérését. AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Értékelték az elmúlt évi gazdálkodást Orosházán tegnap, pénte­ken tartotta igazgatótanács­ülését a Dél-Békés Megyei Termelőszövetkezetek Gaz­dálkodási Társulása. A le­járt határidejű igazgatóta­nácsi határozatok végrehaj­tásáról szóló jelentés után Horváth Pál igazgató szá­molt be a társulás elmúlt évi tevékenységéről, vala­mint az idei feladatokról. Többek között hangsúlyozta: a DÉTE területén legfonto­sabb a gabona- és húsprog­ram feladatainak teljesítése. Kitért arra is, hogy a VI. öt­éves terv végére búzából 6 tonna/hektár átlagot és ku­koricából 9 tonna/hektár fö­lötti hozamot kívántak elér­ni. A hároméves aszályos időjárás miatt búzából csak megközelíteni tudták a ter­vet, míg kukoricából elma­radtak a célkitűzésektől. Bővítették kapcsolataikat a Vetőmagtermeltető és Érté­kesítő Vállalattal, a kutató- intézetekkel és a termelési rendszerekkel azért, hogy a térségben a legkorszerűbb fajták és eljárások kerülje­nek mielőbbi bevezetésre. Az igazgató a továbbiakban az ipari növények és zöld­ségfélék termesztésének ta­pasztalatait elemezte. Az ál­lattenyésztésről szólva el­mondotta: a VI. ötéves terv első- felében dinamikusan fejlődött a sertéstenyésztés. Az elmúlt időszakban 11 tag­szövetkezetben végeztek re­konstrukciót, illetve építet­tek új szakosított sertéstele­pet. Tavaly a kedvezőtlen közgazdasági helyzet, vala­mint takarmányozási és ál­lat-egészségügyi hiányossá­gok következtében csökkent a sertéshústermelés. A fő feladat továbbra is a hús­program céljainak megvaló­sítása. Ezt követően a testület megtárgyalta és elfogadta a DÉTE 1985. évi mérlegét, va­lamint az idei pénzügyi ter­vet. Dr. Molnár Imre jogta­nácsos a társulás testületi szerveinek 1986. évi munka­tervét terjesztette elő, ame­lyet az igazgatótanács elfo­gadott. Benke Elek, a DÉTE ellenőrző bizottságának el­nöke terjesztette elő a bi­zottság jelentését, amelyet az igazgatótanács egyhangúlag elfogadott. A tanácskozás munkájá­ban részt vett és felszólalt Csatári Béla, a megyei párt- bizottság titkára. A népgaz­daság előtt álló idei felada­tokról szólva hangsúlyozta: a gazdaság minden területén, így a mezőgazdaságban is szükség van a hatékony, jö­vedelemtermelő gazdálko­dásra. Megköszönte a DÉTE és tagszövetkezeteinek mun­káját. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mindezt csak fegyelmezett munkával, a kitűzött feladatok teljesítésé­vel tudjuk elérni. Mindenki­nek a saját munkaterületén már holnaptól kezdve job­ban kell dolgoznia ahhoz, hogy megvalósuljanak az 1986-os népgazdasági terv célkitűzései. A tanácskozás bejelenté­sekkel zárult. V. L. Penzai előadók Mezőkovácsházán és Mezőhegyesen Tegnap a Penza megyei, előadók csoportja Mezőko­vácsházán és Mezőhegyesen folytatta programját. Meg­látogatták a Mezőkovácshá­zi Uj Alkotmány Tsz-t, az áfész paplanüzemét, a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátot, és előadást tar­tottak a két település aktí­váinak. Mezőhegyesen beszélget­tünk Jurij Szergejevics Vi- nogradovval, a csoport veze­tőjével. Penza város Per- vomajszkij kerületi pártbi­zottságának első titkára (ké­pünkön) Békés megyei ta­pasztalatairól így beszélt: — Amit a mezőgazdasági és ipari üzemekben láttunk, az segíthet a mi gazdasá­gunk új megítélésében. Mi is beszámoltunk megyénk pozitív tapasztalatairól, és nem rejtegettük hiányossá­gainkat. Az ilyen őszinte, baráti kapcsolat nemcsak a politikai problémák megol­dásában, hanem az élet minden területén jól hasz­nosítható. Számomra a leg­maradandóbb élményt a magyar emberek munka- és rendszeretete jelenti. Jól­esett, hogy mindenütt közeli barátként fogadtak minket. — A három nap alatt több előadást tartottak. Milyen témákból? — Az SZKP XXVII. kongresszusa által kitűzött feladatokról tájékoztattuk a résztvevőket, és arról, hogy miképp akarjuk ezeket a feladatokat megvalósítani. Igyekeztünk konkrét Penza megyei példákkal megmu­tatni törekvéseinket. Célunk az volt, hogy a kongresszus határozatait minél többen és mélyebben megismerhessék. Előadásainkat élénk figye­lemmel kísérte a hallgató­ság. Jurij Szergejevics Vinog­radov befejezésül a követ­kezőket mondta: — A sajtón keresztül sze­retném megköszönni a Bé­kés megyeiek forró fogadta­tását, és kívánok sok sikert a XIII. kongresszus, célkitű­zéseinek megvalósításához! Egészséget és békét minden háznak! Szovjet vendégeink ma Budapestre utaznak, a fő­város nevezetességeivel is­merkednek. A Penza me­gyei küldöttség vasárnap visszautazik a Szovjetunió­ba. d. T. Fotó: Kovács Erzsébet a HVDSZ titkára megyénkbe látogatott Tegnap, pénteken délelőtt Békéscsatjára látogatott dr. Kócsó Illésné, a HVDSZ Központi Vezetőségének tit* kára. A megyeszékhelyen a megyei tanács képviselőivel folytatott tárgyalást a kom­munális helyzetről érdek­lődve. A délutáni órákat Gyulán töltötte, ahol a vízműveket kereste fel. A vállalat igaz­gatója, őri László, valamint a párt- és szakszervezet ve­zetőinek társaságában a dőlj gozók élet- és munkakörülj ményeivel ismerkedett, maja felkeresték a Várfürdőt, ahol elismeréssel beszélt -az új létesítményekről, a Várfür­dő parkjának felújítási munj kálatairól. Összehívták a fogyasztási szövetkezetek megyei küldöttközgyűlését A Fogyasztási Szövetkeze­tek Békés Megyei Szövetsé­gének elnöksége tegnapi, április 18-i ülésén a mozga­lom számára meghatározó, jövőt formáló határozatokat hozott. Ezek közül elsőnek értékelendő a megyei tiszt­újító küldöttközgyűlés ösz- szehívása. Ennek 1986. ápri­lis 28-án Mezőberény ad otthont. Az elnökség java­solja a testületnek, hogy te­kintse át a megyei szövet­ség munkáját, az elmúlt öt esztendőben kifejtett tevé­kenységét, fogadja el a VI. ötéves terv teljesítéséről szóló jelentést, és ugyanak­kor határozza meg a VII. ötéves tervből adódó felada­tokat, továbbá fogadja el a kölcsönös fejlesztési alap kezelésére és felhasználásá­ra kidolgozott szabályzatot. A küldöttközgyűlésen ter­mészetesen értékelik a nő- és ifjúsági bizottság, továb­bá az ellenőrzési és jogi iro­da munkáját is. A törvényes előírásoknak megfelelően a felügyelő bizottság is szá­mot ad a munkájáról. Mind­ezek az előterjesztések egy­beesnek az országos szövet­ség kongresszusi előkészüle­teivel. Az elnökség a továbbiak­ban állást foglalt a Szegha­lom és Vidéke Áfésznek nyújtandó, a Szeghalmon épülő 400 négyzetméteres ABC-áruház KFA-támoga- tása mellett, majd az 1985. évi szocialista munkaver­seny megyei helyezettjeinek adandó elismerések időpont­jában (április 28.) foglalt ál­lást. D. K. Árengedményes tüzelöakció A Belkereskedelmi Miniszté­riumtól kapott tájékoztatás sze­rint április 21-től egyes hazat szén- és brikettfajtákat áren­gedménnyel vásárolhat a lakos­ság. Az akcióba bevont szénfajtá­kat 100 kilogrammonként leg­feljebb 15 forintos, a brikettet legfeljebb 10 forintos árenged­ménnyel lehet beszerezni a tü- zép- és áfész-telepeken. Ked­vezményes áron összesen mint­egy 900 ezer tonna szenet és brikettet hoznak forgalomba. Az árengedményes tflzelöérté- kesftés kiterjed a dolgozók és nyugdíjasok SZOT-hitelakciós utalványaira is, ha az utalvá­nyokra az akcióba bevont szén­ás brikettfajtákból kívánnak vásárolni. Az akció során megvásárol­ható széafajtákról és az enged­mény mértékéről a tüzép- és áfész-telepek adnak tájékozta­tást. A minőség parancsa |em kertelek: fel vagyok háborodva! Fogyasztói énem tiltakozik, hogy a pénzemért olykor silány minőségű élelmiszert vagyok kénytelen vásárolni. Elszomorodom és ideges leszek, ha folyik a tejeszacskó, ha csapnivaló a műanyag poharak hegesztése, ha rossz ragasztású és csomagolású a franciadrazsé, a babapiskó­ta, a háztartási keksz, a sütőpor vagy éppen a csokolá­dé. Tehetetlenül csóválom a fejem a gondolák előtt, mert szinte észrevétlenül eltűnt a polcokról például az üveges pacalpörkölt, a helyette kínált fémdobozos természetesen jóval drágább. Ugyancsak kámfort játszottak a 70 dekás gyümölcsízek és dzsemek, ott van viszont a jó hangzású „nagymama lekvárja” félkilós csomagolásban, de több pénzért. Érdemes lenne egyszer utánanézni, hogy miként érvényesül az ár és a minőség összhangja. Megvallom: nincsenek illúzióim. Van némi igazság ab­ban, amit a fogyasztók megyei tanácsának az ülésén a régi, tapasztalt kereskedelmi szakember mondott, hogy ilyen és hasonló gondokról beszéltek 20 évvel ezelőtt is. Tudomásul kellene vennie már az iparnak: nincs kétféle minőségű termék, amelyiket exportra és hazai fogyasz­tásra gyártanak! Azt hiszem, amíg ez csupán óhaj, egy lépéssel sem jutunk előrébb. Megy a vita, az egymásra mutogatás, a bűnbakok keresése, a vevő pedig keserűen szidja a kereskedelmet. Átkozza a hozzá legközelebb le­vő szervezetet, eladót, hiszen azt szeretné, ha a minősé­gileg kifogásolható árut a boltos nem venné át. De át­veszi! Egyrészt azért, mert, nincs elegendő szakembere, ideje és a szállítási szerződésben kikötötték: az áru át­vétele után a szállító csak a rejtett hibáért felel. A vá­sárló ezért is kénytelen faggyús marhahúst rágcsálni. Gondot jelent az is, hogy az ipar csak úgynevezett vá­góhídi darabolású negyedelt marhahúst hajlandó kivinni, ezért 50—60 kiló helyett 100—110 kilogrammot kap egy- egy üzlet. Nehéz megemészteni a sertéshúsokkal kapcso­latos minőségi kifogásokat is. A félsertések általában izomszegények, zsírosak és súlyhiányosak, a csülkökön több az ottfelejtett bőr a megengedettnél, a gerincet nem a közepén vágják ketté, emiatt a hús csontszilánkos, a birkahús sovány, csontos, sok rajta a faggyú. Baj van a húsipari készítményekkel is. Sokan panaszkodnak a vész­tői téesz lángolt kolbászára, szalonnájára és tepertőjére. Az említett kolbász víz- és zsírtartalma meglehetősen magas, a szalonna vékony, nem megfelelően formálják, a tepertő túlságosan bőrös, apró és morzsalékos. A ke­reskedők szerint az a megdöbbentő, hogy hiába rekla­málnak, a hibákat képtelenek megszüntetni. Tehát mondjuk a magunkét és semmi nem változik. Most azon gondolkozom: kérdőjelet vagy felkiáltójelet tegyek-e a mondat végére. Nem tudom. Ami tény: a hangzatos fogadkozásoktól el kellene jutni a cselekvésig, mert ma már a kifogástalan termékek gyártása, forgal­mazása parancsoló szükségszerűség. Hogyan lehetne ez alól kivétel az élelmiszer? Itt vannak a sokat emlegetett sütőipari termékek. Kétségtelen, ezek a vállalatok az utóbbi években megyénkben is jelentős termékváltást valósítottak meg. Egyesek elragadtatásukban hajlamo­sak kijelenteni: a kenyér és a pékáru választéka meg­felel a vásárlók igényeinek. Persze, csínján kell bánni az ilyen sommás megállapításokkal. Arról van ugyanis szó: a technológiák korszerűsitésével nem biztos, hogy olyan termékek előállítása jár együtt, amelyet a vevő minden kritika nélkül elfogad. Az új eljárások óta nem készí­tenek többek között sóskiflit, legújabban bordást, viszont a lakosság körében ezek az áruk közkedveltek voltak. Ugyanakkor visszatérő gond, hogy kicsi a kifli, a komlós kenyér olykor lapos és égett, a kétkilós vekni deformált, lapos, sűrű bélű. Nem megy a konténeres kenyérszállí­tás sem, amely nagyot lendítene a minőségen, hiszen a kenyér a raktározásnál, a szállításnál, a kemence és az üzlet között károsodik a legtöbbet. A műszaki megoldás adott, több megyében alkalmazzák is. Nálunk legalább 10 éve vajúdik és semmi remény nincs arra, hogy a kö­zeljövőben megoldódik ez a gond. Az vitathatatlan, hogy egyedül sem az ipar, sem a kereskedelem nem képes előrelépni. Az összefogás erejében sem bízhatunk külö­nösképpen. A rideg valóság azt sugallja: 35 millió forint kellene erre a célra, a korábbi 15 millióval szemben. És mennyire lesz szükség öt év múlva? Tudom, néhányan legyintenek, nem ég a ház. A keres­kedők és a vásárlók fújják fel a dolgot, a magyar ember csak a hasára gondol. A tamáskodóknak elárulom, hogy a fenti megállapításokat a megyei élelmiszer-ellenőrző állomás szakemberei is igazolják. Igaz, az elmúlt esz­tendőben összességében javult a megyénkben előállított élelmiszerek minősége. Viszont nem árt az átlagok mögé nézni. Az iparban tartott vizsgálatok egyértelműen ta­núsítják: a baromfiipari termékek minősége javult, azon­ban a színvonal a korábbiakhoz képest visszaesett. A ba­romfihúsból készült vörösáruk például nem eléggé jel­legzetes ízűek, apró csontocskák vannak benne. A ser­tésfelvágottak nagy része megfelel ugyan a szabványok­nak, de az összetételi jellemzők a határértékek körül vannak. Ugyanez mondható el a füstölt húsokról is. A félsertéseknél még rosszabb a helyzet. A minősített hú­sok 40 százaléka szabványon kívüli volt. Elgondolkodtató az is, hogy az üzemekben megvizsgált fehér kenyér 24,4 százaléka (!) nem felelt meg az előírásoknak és rom­lott az alföldi, a burgonyás kenyér minősége is. |a az iparban és a kereskedelemben vett minták kifogásolási arányát nézzük, megállapíthatjuk: csaknem azonos a kép. A pártatlan szakemberek azt mondják, hogy a forgalomba hozott termékek minő­ségéért a gyártó és a kereskedelem egyaránt felelős. El­marasztalják a péküzemet, mert a kemencemeleg kenye­ret, pékárut azonnal rekeszekbe rakják és kiszállítják, miközben az áru összenyomódik. A boltosok pedig nem mindig küldik vissza a minőségileg kifogásolható kenye­ret. Legyünk őszinték: ha ezeket, az egyébként ésszerű és jogos előírásokat mindenki teljesítené, aligha fogyaszt­hatnánk naponta friss, meleg kenyeret, kiflit és az ellá­tás is csorbát szenvedne. Gyorsan hozzáteszem: a keres­kedelem sem tesz meg mindent azért, hogy a termék megőrizze a minőségét. Előfordul, hogy rekeszből árulják a tejet, a kenyeret, holott üres a polc, a raktár és a hű­tőkamra. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a marsall- bot a gyáriak, az üzemben dolgozók kezében van. A minőség parancsának mindenekelőtt itt kell(ene) érvényt szerezni. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents