Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-14 / 87. szám
1986. április 11, hétfő NÉPÚJSÁG TELEX • NYUGAT-BERLIN. Megalakulásának 140. évfordulóját ünnepelte a hét végén Nyugat-Berlinben a külföldön működő legrégibb magyar egyesület. A Magyar Kolónia Berlinben nevet viselő egyesületet a pénteki bensőséges ünnepségen — amelyen megjelent Magyarics Ferenc, hazánk nyugat-berlini főkonzulja — Kerékgyártó László, a Magyarok Világ- szövetségének főtitkárhelyettese köszöntötte. A nagy múltú egyesületnek, amelynek olyan neves tiszteletbeli tagjai is voltak, mint Jókai Mór és Liszt Ferenc, jelenleg 157 tagja van, de a családtagokat is számítva ennél jóval többen járnak a rendszeresen tartott rendezvényekre. • DAMASZKUSZ. Több mint négyórás tanácskozást folytatott Damaszkuszban Richard Murphy Háfez Asz- szad Szíriái elnökkel. A közel-keleti ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár és a szíriai államfő megbeszélésének részleteiről nem adtak ki jelentést. A SANA szíriai hírügynökség szerint „áttekintették a közel-keleti helyzet széles horizontját”. Az amerikai államtitkár damaszkuszi útját csak szombaton jelentették be. A látogatásból damaszkuszi megfigyelők arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok ismét közeledni kíván Szíriához és fel kívánja újítani vele a párbeszédet0 SZÁN A A. Arab országokban tett egyhetes kőrútjának befejeztével George Bush amerikai alelnök az észak-jemeni Szanaából visszautazott Washingtonba. Kőrútjának utolsó állomásán, a Jemeni Arab Köztársaságban Ali Abdullah Szá- leh elnökkel a közel-keleti helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt. George Bush a megbeszélésen azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok a térség problémáinak igazságos rendezésére törekszik, s az Észak-Jemenbe irányuló amerikai élelmiszer-szállítások megkétszerezését ígérte a következő esztendőre. Az elnököt pedig amerikai látogatásra hívta meg. Helyi megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Bush alelnök az amerikai segélyek növelését ígérte valamennyi általa meglátogatott arab országban. • KABUL. Az új információs világrend szükségességerői, a tömegtájékoztatásnak a haladásért és a nemzeti függetlenségért vívott harcban betöltött szerepéről tanácskozott Kabulban ötven ország és szervezet csaknem másfélszáz küldötte. Az Afro-Ázsiai Népek Szolidaritási . Szervezete (AAPSO) négynapos tanácskozása zárónyilatkozatot adott ki. Ebben a résztvevők szorgalmazták a fejlődő országok fokozott együttműködését a burzsoá tömegtájékoztatási eszközök befolyásának visszaszorítására, értékelték a szocialista közösség államainak tevékenységét és támogatását ezen a téren. 0 BAGDAD- Az iraki haderő a front középső szakaszán felszabadította az eddig iráni kézen levő Sza- lah Eddin városát. Mint ezt az egyik iraki katonai szóvivő közölte, a támadásban 700 iráni katona vesztette életét és több százan megsebesültek. Irak az elmúlt hetekben több ízben vetette be gyalogságát, hogy visszavonulásra késztesse a stratégiailag fontos állásokat birtokló iráni erőket a front északi és középső vonalán. Az elmúlt napokban Irak 136 alkalommal támadta harci gépekkel az iráni célpontokat. BT-vita a földközi-tengeri válsághelyzetről Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombaton este megkezdte a Földközi-tenger térségében kialakult válsághelyzet megvitatását. Több felszólaló vélekedett úgy, hogy a helyzetért elsősorban az Egyesült Államokat terheli a felelősség. E felszólalók egyidejűleg elítélték a terrorizmus minden megnyilvánulási formáját, és felszólították Washingtont: szüntesse be a Líbia ellen irányuló katonai készülődést, és az agresszióval való fenyegetést. A máltai küldöttség szombati határozati javaslata felszólítja a BT tagjait, akadályozzák meg, hogy a Földközi-tenger térségében fegyveres összetűzés robbanjon ki. Az indítvány értelmében Javier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárnak gondoskodnia kell arról, hogy a nézetkülönbségeket az ENSZ alapokmányával összhangban simítsák el. A Biztonsági Tanács ma folytatja tanácskozásait. Az újabb válságos helyzet oka, hogy Washington azzal vádolja a líbiai vezetést: ő áll az utóbbi időben Nyugat- Európában elkövetett terrormerényletek mögött. Állítását azonban bizonyítékokkal nem támasztotta alá. E vádak alapján provokációs hadgyakorlatba kezdett a líbiai partok tőszomszédságában, „fenyítő akciót” hajtott végre az arab ország ellen, és fovábbi katonai lépésekkel fenyegeti Líbiát. A szocialista országok Tri- poliban akkreditált diplomáciai misszióinak vezetőit Líbia külkapcsolatainak népi irodájába (külügyminisztérium) kérették, és tájékoztatták őket az Egyesült Államok szakadatlan fenyegetései nyomán a Földközitengeren kialakult rendkívül feszült helyzetről. A JANA líbiai hírügynökség jelentése szerint a találkozón rámutattak, hogy az Egyesült Államok befejezte a katonai előkészületeket, és bármikor agressziót hajthat végre Líbia ellen. A líbiai külügyminisztériumban az arab országok tripoli nagyköveteit is tájékoztatták egy amerikai agresszió reális veszélyéről. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az arab országok közös erőfeszítéssel szánjanak szembe az amerikai imperializmus törekvéseivel. Moamer el-Kadhafi- nak, a líbiai forradalom vezetőjének hivatalos képviselője kijelentette, hogy Líbia megteszi a szükséges intézkedéseket az Egyesült Államok készülő agressziójának visszaverésére. A JANA közleménye ugyanakkor tájékozott forrásokra hivatkozva rámutat, hogy az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) a közeljövőben diver- záns akciók végrehajtását tervezi a világ különböző térségeiben azzal a céllal, hogy azokat Líbiának tulajdonítva ürügyet teremtsen a líbiai nép elleni agresszióhoz. Vernon Walters amerikai ENSZ-nagykövet, Reagan elnök különmegbízottja vasárnap délelőtt Párizsba érkezett, hogy a nemzetközi terrorizmus megfékezésének jelszavával, egyeztetett intézkedésre próbálja rávenni a francia kormányt is Líbia ellen. Walter Londonban, a legszorosabb szövetségesnél nem járt igazán sikerrel. Thatcher asszony a BBC híradása szerint nem járult hozzá, hogy az amerikaiak egy esetleges Líbia elleni katonai akcióhoz igénybe vegyék nagy-britanniai légitámaszpontjaikat is. A közös piaci országok külügyminiszterei ma rendkívüli ülést tartanak Hágában, hogy összehangolt választ adjanak a Líbia elleni intézkedéseket követelő amerikai nyomásra. Befejeződött az OKP kongresszusa Az Olasz Kommunista Párt megújulásának történelmi és politikai feltételeiről, a demokratikus alternatíva programjához szükséges baloldali szövetségről, a társadalmigazdasági változások nemzeti és nyugat-európai vonatkozásairól, Nyugat-Európa világpolitikai szerepéről beszélt Alessandro Natta, a párt főtitkára, aki vasárnap elmondott zárszavában a pártkongresszus ötnapos vitáját foglalta össze. A főtitkár a pártfórum nagy lélegzetű céljaira emlékeztette hallgatóságát: megújítani eszmeileg, programjában és szervezetileg a pártot, hogy korszerű reformpárttá, a nyugat-európai baloldal szerves részévé, egyre ütőképesebb, alternatív kormányzati erővé váljon. Ehhez megvannak a szükséges erők, eszmék és szándékok — hangsúlyozta. A szónok nagy múltú párt képét rajzolta fel, olyanét, amely múltjának örökségét felhasználva, az új körülményeket felismerve képes megújulni. E gondolat tükrében emlékezett meg Enrico Berlinguerről, a kommunista párt két éve elhunyt vezetőjéről. A kongresszuson egymással sokszor nem egyező vélemények is elhangzottak, de a különbségek az igazság alkotórészei — mondotta Natta, aki szerint nyílt, tárgyszerű vita folyt ezen a fórumon, nem voltak sem össze- súgások, sem hangos veszekedések. Natta keményen elítélte a kereszténydemokrata—szocialista kormányzatot mulasztásai, „rossz kormányzása” miatt, ugyanakkor együttműködést ajánlott fel az OKP részéről mindkét vezető pártnak a reformpolitika talaján. Azt is világosan értésre adta: az OKP nem hajlandó még egyszer arra, hogy — mint a hetvenes évek közepén történt — kívülről támogassa a kereszténydemokrata kormányt „nemzeti összefogás” címén. A zárszó egységbe foglalta a kongresszusi vitában elhangzott különvéleményeket, árnyalatokban és hangsúlyokban sokszor eltérő állásfoglalásokat. „E tanácskozáson nincsenek győztesek és legyőzöttek, egységesen kerültünk ki belőle, és győztes csak közös ügyünk lehet, a béke, a szabadság és a szocialista eszmények, értékek ügye” — fejezte be beszédét a főtitkár. II pápa a rámái zsinagógában A kereszténység történetében először első ízben lépte át pápa egy zsinagóga küszöbét. II. János Pál vasárnap ellátogatott a római zsinagógába, és beszédében együttműködésre szólította föl a hívőket. A katolikus egyház feje „ünnepélyes nyilatkozatában” szólt a zsidók és katolikusok rokonságáról, közös eredetéről, és arról, hogy nincs semmilyen teológiai igazolása a diszkriminációnak, az üldöztetésnek. A pápa a keresztények idősebb testvérének nevezte a zsidóságot, és elítélte az antiszemitizmust. Vallási beszédében az egyházfő kijelentette, hogy „nyitott az együttműködés útja, még ha hosszú is az út, amíg megszűnnek az előítéletek”. A katolikus egyházfő úgy vélekedett, hogy a kapcsolatok javulásának dacára még sokat kell tenni azért, hogy a zsidósággal szembeni és kölcsönös téveszmékre épült évszázados előítéletek maradványai eltűnjenek. Elio Toaff római főrabbi méltatta a pápai látogatást, történelmi lépésnek nevezte a pápai gesztust. Giacomo Sábán, a római zsidó közösség elnöke, aki a pápát fogadta a templom bejáratánál, arra szólította föl a Vatikánt, hogy „haggyon föl bizonyos fenntartásokkal Izrael állammal szemben”. II folyamatosság jelképe A meghívást még Olof Palme kapta, mint a Svéd Királyság miniszterelnöke, most mégis Ingvar Carlsson az, aki Moszkvába utazik. A gyilkos lövések, melyek a svéd főváros utcáin végeztek korunk egyik legfelvilágosultabb államférfijával, nem téríthették el a skandináv ország politikáját az általa is képviselt, hagyományos vonaltól. Az utód, Carlsson első nagy jelentőségű hivatalos utazása oda vezet, ahová Palme is készült: a Szovjetunióba. A svéd semlegesség Palme idején az európai stabilitás egyik nagyon fontos része volt. Nem titok, hogy egy egész sor nemzetközi tárgyalás — a helsinki nevével jelzett folyamat ösz- szes állomása — a semleges országok, így Svédország aktivitásának is köszönheti az elért eredményeket. Az északi királyság következetesen síkraszállt a világpolitikai légkör felmelegítéséért, aktíván kezdeményezett számos égetően fontos nemzetközi kérdésben — a fejlődő térségek segélyezésétől kezdve a válsággócok felszámolásán át egészen a nukleáris leszerelésig az atomfegyvermentes övezetekig. Éppen a legutóbbi problémakör, az atomfegyvermentes övezetek létesítésének ügye kapott különleges aktualitást a napokban, a Varsói Szerződés tagállamai által az európai országokhoz, az Egyesült Államokhoz és Kanadához intézett felhívás kapcsán. A Szovjetunió, mint a világ sorsáért felelősséget viselő és azt átérző nagyhatalom, mindig is partner volt az észak-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését célzó svéd törekvések számára. Moszkva nemegyszer kinyilvánította, hogy kész megadni a szükséges garanciákat, amennyiben az Egyesült Államok, a NATO is hasonló kötelezettséget vállal. Szinte felmérhetetlen lenne egy ilyen jellegű megállapodás jelentősége a világpolitikai légkör javítása, a nemzetközi politikából lassan, kivesző bizalom alapjainak helyreállítása szempontjából. Palme aktívan harcolt ezért a lépésért, s utódja, Carlsson is hitet tett e politikai irányvonal mellett. A folyamatosság jelképe lehet ez a mostani látogatás, s Moszkvában már előre jelezték: itt nyitott kapukat dönget minden reális leszerelési, fegyverzetkorlátozási javaslat. Ha Carlsson eredményesen tudja továbbvinni a legendás előd által megkezdett ügyet, az példa lehet más országok államfér- fiai számára is. Horváth Gábor Libanon: a 11. évforduló Egy libanoni hetilap újságírója eljátszadozott a gondolattal: mi lenne, ha egy nap úgy ébredne fel, hogy Libanonban 2040-et írnak. „Ma vége a libanoni háborúnak” — ordítanák a lapok főcímei. S miért éppen ma? Azért, mert 80 éves korában nyugdíjba megy az utolsó milicista is. A nyugdíj összege 3 675 423 libanoni font, azaz 37 dollár 45 cent. Az infláció ... A taxisofőr 200 ezer libanoni fontot kér azért, hogy az újságírót átvigye a „zöld vonalon” — azért ilyen keveset, mert nem számítja fel az újságíró macskáját. Mihelyt azonban a macska leszáll az újságíró válláról, emelkedik a tarifa. Bejrútban 2040-ben nem lesznek fiatalok, mind elment valahová, ahol élni, dolgozni, létezni lehet. A libanoniak 1975. április 13-át tartják számon a polgárháború kirobbanásának napjaként. Az újságíró fentebb idézett elmélkedése jól tükrözi a közhangulatot: 11 évvel később, 1986 áprilisában sem látni a háború végét. Ebben benne van a tehetetlenség is. Ha a háborúnak akkor lesz vége, amikor az utolsó milicista is nyugdíjba megy a fentebbi gondolat szerint — akkor ez ma azt jelenti, hogy Libanonban szűk hatalmi központok marakodnak egymással, illetve nem is ők, hanem milíciáik. A libanoni embereknek, a túlnyomó többségnek nincs beleszólása abba, hogy a feje felett milyen szerződést kötnek róla, miként rúgják fel ezt a szerződést — a nevében és rá hivatkozva. Elolvashatja az újságból. Egy bejrúti személyiség mindezt azzal magyarázza, hogy a liberális demokráciának nincs múltja, hagyománya Libanonban. Az országot 40 évvel ezelőtt hagyták el a külföldi csapatok, előtte századokig az otto- mán birodalom része, majd az I. világháború végén jött a brit és-francia megszállás, illetve 1920-tól a francia mandátum időszaka. A független Libanonban az utolsó idegen katona távozása után nyomban a klánok vették át a gyeplőt. A klánoknak van igazi hagyományuk Libanonban. Az ország érvényben lévő alkotmánya 1926-ban íródott: „A törvény előtt minden libanoni egyenlő ... Libanonban nincs államvallás” — tartalmazza ez az okmány. A vita 1986-ban mégis az egyenlőség és a vallás körül ír le végeláthatatlan köröket. A szembenálló felek a kettőből akarnak fából vaskarikát csinálni: felekezetbeli hovatartozás alapján — vagy annak ürügyén — követelik az egyenlőséget — miközben hirdetik a felekezeti elkülönülés megszüntetésének feltétlen szükségességét.-Georges Haui, a Libanoni Kommunista Párt főtitkára! a népképviseleti rendszer megteremtésében, a vallási elkülönülés felszámolásában, a törvényhozó és végrehajtó hatalom jogkörének igazságos megosztásában látja a megoldást — de közeli eredményt ő sem ígér. Tizenegy évvel a polgár- háború megkezdése után is nehéz eldönteni: most kezdődik igazán a harc vagy a vége felé járunk. „Robbantások, bombázások, harcok, gyilkosságok, hadműveletek és megtorló akciók, rablások és emberrablások — az erőszak ördögi köre az egyetlen »-politikai" realitás ebben az országban” — írta pénteken a francia nyelvű L’Orient — Le Jour. Szinte tragikomikus, ahogyan a lapok naponta más-más főcímben igyekeznek kifejezni ugyanazt: holtponton, zsákutcában vagyunk. 11 év alatt e kifejezések minden lehetséges variációját elpuffogtat- ták. Időnként persze főcímekben jelentik az ilyen vagy amolyan megállapodást, egyezményt, tűzszünetet — de ezek éppen úgy devalválódtak, mint a libanoni font. A polgárháború mérhetetlen szenvedést hozott a libanoniakra. Az áldozatok zöme nem a milíciákból kerül ki, s az anyagi károk sem a klánokat terhelik. Libanoni vezetők gyakran hivatkoznak arra, hogy Libanon kicsiben megtestesíti az arab világ egészét — annak minden ellentétével, problémájával együtt. Ez az érvelés azonban azt sugallja, hogy az ország tehetetlenül hányódik a nemzetközi és arab viharok hullámain — de maga semmit sem tehet. Az átlagembereknek nem ez a véleménye. Az ország legnagyobb vesztesége: egy egész fiatal nemzedék, amelynek valóban nincs más vágya, mint elkerülni innen. Az idősebbek már alkalmazkodtak. A külső szemlélő számára megdöbbentő a vitalitásuk és végtelen bizalmuk abban, hogy egyszer a háborúnak vége lesz. Fodor György Leningrad ban nagygyűlésen tiltakoztak az amerikai nukleáris robbantások kísérlete ellen (Teleiotó)
