Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
NÉPÚJSÁG 1986. április 2., szerda Sarkadkeresztúr VII. ötéves terve Bölcsőde, pedagóguslakás, crossbar Sarkadkeresztúron 2100-an élnek. A faluból 700-an máshova járnak el dolgozni. Ebben, sajnos, a következő öt évben sem lesz változás, pedig nemcsak munkaerő van bőven a községben, hanem akadna jó állapotú épület is, ha valamelyik vállalat ide akarná telepíteni melléküzemágát vágy leányvállalatát. A legnagyobb összegű beruházás a külterületek ivó- vízellátását biztosítja majd. Varsánhely és Kisnyék 1990-ben kap majd vizet. Erre a tanács 3,2 milliót költ, ezt egészíti ki a megyei tanács 1,2 milliós támogatása. A másik jelentős beruházás a 20 személyes bölcsőde. Egymilliót tud erre a tanács áldozni. Erre fordítják a településfejlesztési hozzájárulást, s a községbeliek jelentős mennyiségű társadalmi munkát is felajánlottak a bölcsődére, amit ’88-ban adnak át. Az iskola tanárai közül 1990-ig többen elérik a nyugdíjkorhatárt, ezért vált sürgetővé egy pedagógus szolgálati lakás építése. Ehhez a helyi tanács 850 ezer forintot tud biztosítani, a megyei tanács 400 ezer forint támogatást ad. A tanácsháza felújítását már ebben az évben elkezdték. Korszerűsítik a napközi konyháját is háromnegyed millió forintért. Javulnak az itt dolgozók munkafeltételei, s megoldódik végre a — Köjál által sokszor kifogásolt — raktározás. Hétszázezer forintért újítják fel az orvosi rendelőt. Ütépítésre a megyei tanács útpályázatának segítségével lesz mód, vagyis az útalapot a lakosság építi meg. Ez a módszer már korábban is bevált (’83-tól összesen 2 kilométer út készült így). Idén 600 méter utat építenek a pályázatot igénybe véve. Ha sikerül ilyen ütemben folytatni ezt a munkát, akkor a tervciklus végére a község csaknem minden útja szilárd burkolatú lesz. Sarkadkeresztúron járda szinte minden utcában van, de ezek nagy része keskeny, rossz állapotú. A tanács ezek korszerűsítésében is számít a lakosság társadalmi munkájára. S ami valószínűleg az egyik legnagyobb esemény lesz a községben: 1988-ban Sarkadkeresztúr bekapcsolódik a közvetlen távhívásba. ü. T. Egészségnevelés vöröskeresztes segítséggel A minap találkoztak a Vöröskereszt Békés megyei vezetőségének tagjai, s az értekezleten Őz Ferenc megyei titkár elnökölt. Vizsnyiczai László titkárhelyettes értékelte a megye egészségnevelési mozgalmi munkájának tapasztalatait. Tervszerűbbé vált az egészségnevelés, gazdagodott módszerekben, s a lakosság széles rétegei között igyekeztek terjeszteni az egészséges életmódra vonatkozó tudnivalókat. A fiatalok, s a hátrányos helyzetűek körében is népszerűsítették a betegségek, a balesetek megelőzésének jelentőségét, a káros szenvedélyek elleni harcot, a környezetvédelem jelentőségét. A módszerek között szerepelnek egészségügyi hetek, előadások, pályázatok, vetélkedők, az írásos ismeretterjesztés lehetőségei. A több éves következetes munka ellenére sem tapasztalható lényeges javulás az emberek életmód szokásváltozásaiban. Megállapította a vezetőség, hogy a továbbiakban is keresni kell az új módszereket. A vöröskeresztes alapszervezetek úgy tudnak hatékonyan dolgozni, ha csele- kedtető programokat szerveznek, és nem nélkülözik a meggyőzésben az élőszó, a példamutatás erejét. A Vöröskereszt vezetősége tárgyalt még az egészségkárosodott gyerekek nyári táboroztatásának lehetőségeiről is. b. zs. Napirenden a nyugdíj előtt álló egészségügyi dnlgnzék helyzete Felmérést készített az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Békés Megyei Bizottsága a nyugdíjkorhatár előtt álló egészségügyi dolgozók helyzetéről. Megállapították, hogy élet- és munkakörülményeikkel feltétlenül törődniük kell az állami és társadalmi vezetőknek, hi- szen ez fontos szociálpolitikai kérdés. A három műszakosok a nehéz munka miatt, nyugdíjaztatásuk után nem kívánnak tovább dolgozni. Lakáskörülményeik viszonylag rendezettek. Anyagi és erkölcsi megbecsülésük nincs arányban a végzett munka mennyiségével és minőségével. E témát tárgyalta a napokban a megyei bizottság dr. Bálint János elnök irányításával. A hozzászólások hangsúlyozták, hogy a nyugdíj asokra_később is számítanak, és nagyon lényeges kérdés, hogy ne kerüljenek érzelmi válságba. A felmérés elemzi a nyugdíjba készülők anyagi, fizikai és pszichikai helyzetét, s negatív következtetéseket von le a dolgozók bérezésével és egészségi állapotával kapcsolatban. Az ülésen tárgyalták a megye alapszervezeteinek mozgalmi munkáját és üdültetési tevékenységét is. Segítséget ígért a megye mozgalmi munkájához a jelenlevő dr. Borsos Jánosné, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete központi vezetőségének Békés megyei instruktora is. B. Zs. Ülésezett a gyulai NEB Rendhagyó ülést tartott nemrégiben Gyula Város Népi Ellenőrzési Bizottsága. A testület tagjai felkeresték a Gyulai Lakás- és Üdülőszövetkezet építkezését, majd csak ezt követően számolt be tevékenységükről Serb József, a szövetkezet elnöke. Korábban — három évvel ezelőtt — több bejelentés érkezett a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, hogy a szövetkezeti lakások fenntartásával sok a gond. Ennek alapján a következő évben, 1984-ben vizsgálat indult a panaszok jogosságának megállapítására. A Népi Ellenőrzési Bi- zotstág a feltárt hiányosságok megszüntetésére felhívással és több javaslattal fordult a szövetkezet vezetéséhez, majd tavaly egy utóvizsgálatkor árra kerestek választ, hogyan hajtották végre a bizottság felhívásait, javaslatait. A mostani ülésen az elnök beszámoltatása során megállapították, hogy a feltárt hiányosságokat nagyrészt megszüntették, pozitív változások történtek a lakás- fenntartásokban. A bizottság ezt követően megvitatta és jóváhagyta azt a saját vizsgálati programot, amelyet még ebben az évben folytat a NEB: a városi temetők rendjéről, közegészségügyi helyzetéről, a temetkezési kultúra változásairól, különös tekintettel a temetkezési vállalat szolgáltatásaira. Befejezésül Rá- gyanszki János, a városi NEB elnöke tartotta meg beszámolóját. B. O. A közelmúltban üzemi komplex gyakorlatot tartottak Békéscsabán, az IKV Kétegyházi úti telepén a polgári védelem városi parancsnokságának szervezésében. Az üzem területét „légicsapás érte”. A felderítéssel, a gázvezetékek helyreállításával, és az egészségügyi teendőkkel kapcsolatos feladatokat a dolgozók becsületesen, felelősségteljesen, és kellő szakmai hozzáértéssel látták el. A gyakorlatot megtekintette Sasala János, a városi tanács elnöke és dr. Virágh László osztályvezető. Képünkön: a speciális napalmtűz lokalizálásának, illetve eloltásának művelete látható Eredményes évet zárt a Tszker Gyulán a napokban tartotta rész-igazgatótanács ülését a Tszker. Gellai Imre, a Tszker területi bizottságának elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd átadta a szót Mihály Andrásnak, a Tszker igazgatójának. Beszámolójában többek között elmondotta: tavaly 17,6 milliárd forint árut forgalmazott a vállalat, mindez 9 százalékkal haladja meg az előző évit. Jelentősen előreléptek az exportban is, 1985-ben 27 millió dollár értékű árut szállítottak a külpiacokra. A Tszker az elmúlt esztendőben országosan 370 millió forint nyereséget ért el. A továbbiakban az igazgató a VII. ötéves tervi elképzelésekről beszélt. Kiemelte: a jövőben is rugalmasan kívánnak alkalmazkodni a változó közgazdasági körülményekhez, figyelembe véve a termelőszövetkezetek érdekeit. Dr. Lőrincz Ferenc, a békéscsabai területi központ igazgatója elmondotta, hogy a tervezett 655 millió forintos áruforgalommal szemben tavaly 827 millió forintot teljesítettek. Nyereségük meghaladja a 11 millió forintot. A továbbiakban a gondokról és az idei tervekről beszélt a területi központ igazgatója. Ezután a testület meghallgatta az ellenőrző bizottság jelentését. A vitában négyen kértek szót, közöttük Nagy Mihály, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője. Elismerően szólt a területi központ múlt évi munkájáról, különösen az agrokémiai tevékenységben, valamint a mezőgazdasági termékforgalmazásban elért jó eredményeket méltatta. A Tszker lehetőséget ad a tsz-eknek arra, hogy különböző termékeiket a többcsatornás értékesítés keretein belül kedvező feltételekkel a vállalaton keresztül értékesítsék. V. L. A Medicor miskolci gyárában az idén negyven Scanner—780 típusú ultrahangos diagnosztikai készüléket gyártanak. A berendezések kiválóan alkalmazhatók a hasi részek vizsgálatára, magzatvizsgálatra, epekövek felderítésére. Elsősorban a hazai kórházak, rendelőintézetek részére készülnek (MTI Fotó: Kozma István felvétele — KB) Húsvéti történetek a csabai Szajna partjáról Az öreg B. Sanyi bácsi már nyolcvanadik évét tapossa. A „csabai Szajnára” — a Holt-Körösre futó egyik nevezetes utcában lakik. Tavaly, éppen húsvétkor beállítottak hozzá dédunoka lányai, akik a város különböző nagy és modern telepein laknak. Az öregember arcán több a ránc, mint az István-malom előtti legöregebb szomorúfűzek kérgein. Akkor mégis szétnyíltak a csodálkozástól. Meg is kérdezte dédunokáit: — Ti húsvétkor itt? Tán csak nem meglocsolni akartok? Hiszen ilyenkor a fehérnépeket abajgatják a szappanos vízzel... — Dehogy, dédi! — felelte egyikük, — Csak hát anyánk küldött, hogy ne legyünk otthon, ne találjanak bennünket a lakásban a locsolók, mert annyi a szüleim adóssága, hogy úgyse tudnák kínálgatni, pénzzel tömködni őket... — Annyi azért csak jutna, nem? — válaszolta rosszallóan az öreg, akinek ráncai ugyan a századelőre emlékeztetnek, de agya frissen, még a mában forog... — No de hát, ha már itt vagytok, üljetek le. Hozok egy kis málnát, oszt elbeszélgetünk ... — Jó — örültek a gyerekek. — A régi húsvétokról beszéljen nekünk, dédi... — Legyen — mondta mosolyogva az öreg. — De ezek furcsa történetek lesznek ... Erzsók ... Tudod, ahova te jársz most az általánosba, már akkor is megvolt a Petőfi iskola. Szembe vele, ajjaj (!), apró, szinte kunyhóknak beillő házacskák húzódtak. Volt bennük fényképész, keretező, bádogos, meg ki tudja még, mennyi kis kóceráj. Lebontották mindet és most szép nagy házak vannak a helyükön. Még az autósbolt, a Merkúr is arra van, csak- hát nem lehet benne gépkocsit vásárolni... No, hogy el ne felejtsem, arrafelé hordta a vizet az öreg Bodza bácsi. Nyomott volt szegény. Az első világháborúban légnyomást kapott. Állandóan talicskával ballagott az utcákon, vállán keresztbe a szíj, hogy el ne hagyja kenyérkeresőjét, mert sűrűn a pohár fenekére nézett. Különösen ilyenkor, húsvétkor. Tudjátok, a rongyos kabátja tele volt medáliákkal. Azt mondták neki: — Sztári, vizet kéne az artézibői... Hogy felengedjük vele a bort a locsolóknak ... Dosztánye medál. Meg pity pálinka érte . . . — Dédi — kérdezi az egyik lány. — Hol lakott ez a szegény Bodza bácsi? És miért hordott vizet? ' — A szegényházban és vízhordásból élt. Senkije se maradt... Na. Elment mindenkihez, akinek vizet hordott, így húsvét idején. De utána mindig az árokban találták meg ... Ha kilyukadtak a kantái, a Makkhetes utcai bádogos bepákázta őket, aztán két forduló vízhordás után ő is leitatta ... Szegények voltak akkor az emberek... És elesettek. — De hát mi is azok vagyunk, dédi! Kü. lönben nem küldött volna magához az anyu — nyelvelUa másik lány. — Ajjaj! Más ez a szegénység — folytatja az öreg. — Nem tudom, eszébe jutott-e valakinek, hogy lebontásuk előtt lefényképezze azokat a régi kulipinty ókat, amelyek helyén ma új lakótelepek nőttek! Persze, tele vagytok adóssággal, most is vannak elegen olyanok, mint ti. De jó lakásokban laktok azért... Hadd folytassam. — Jó, dédi, mesélj tovább! — Volt egy Kohut nevezetű ember. Ez a gúnyneve volt. Az kakast jelent magyarul. Húsvétkor, tudjátok, ugye, hogy a piros tojás, meg a sárga pihéjű csibe a divatos ... No, ez a Kohut is nagy ivó volt. Mi oda jártunk focizni a CSAK-pályára. Mellette a Gödör (pincekocsma) udvarán ittak a nagyok. Locsolkodás után betért oda ez a Kohut is. Azt mondja a többieknek: — No, fiúk, ha adtok egy csibét, élve megeszem egy fél liter borért... — Tumas léc a csibe. Aztán pity a borod ... Előkerült valahonnan egy kis csibe. Sárga, mint a református templom fala. Ez a Kohut még csák meg sem fojtotta, úgy kezdte enni, pihéstől, elevenen. Az öregek még emlékeznek a szörnyűségeire. Azért hívták Kohutnak, mert ezt minden húsvétkor megtette a Gödör előtt... — Borzalom ez, dédi — szörnyűlködtek a gyerekek. — Az — ismeri el az öreg —, de így igaz. Nyomott volt egyébként ez a Kohut is. Arrafelé lakott, ahol most a Lencsési- lakótelep házai állnak ... — Elmondom még a Bagó Erzsi eseteit... Az is magára maradt, szegény. Azért hívták Bagónak az emberek, mert mint az indiai nyomorultak a bétellevelet, ő meg bagót rágott, hogy az éhséget elhessegesse magából. Vizet vitt ő is vén fejjel a jobb módúaknak, tíz fillérért. De abból legtöbbször féldeci kevertet vett. összeszedte a csikkeket az utcán és azt rágta. Egyszer, fiatalkoromban, én is meglocsoltam húsvétkor az utcán. — Ne locsolj engem azzal a szappanos vízzel, fiam! — mondta és csak úgy fröcskölt a bagóié a szájából. — Hanem inkább fizessél egy féldecit. — Fizettem neki .:. — No, isztok még egy kis málnát? — Igen, dédi, de most már ne beszéljen - ilyen szörnyű történeteket... — Jó — simogatta szépen öltözött dédunokái haját B. Sanyi bácsi —, pedig hát ezek is a régi húsvétokhoz tartoztak itt, a csabai Szajna partján ... Varga Dezső Fotó: Bukovinszky István
