Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
1986. március 12., szerda Sarlós Istvánt fogadta Radzsiv Gandhi Európai fegyverek Sarlós Istvánt, az Ország- gyűlés elnökét, aki parlamenti küldöttség élén tesz hivatalos látogatást Indiában, kedden fogadta Radzsiv Gandhi kormányfő. Sarlós István a találkozón aláhúzta, hogy az országainkat elválasztó több ezer kilométer a kapcsolatokban nem jelent akadályt. Radzsiv Gandhi egyetértett ezzel és hangoztatta : országa rokonszenvet és megértést tanúsít a szocialista országok iránt. Kijelentette: „Az erőszak aggaszt minket. Egyes nagy államok mindent kezükben akarnak tartani, s megszegik a nemzetközi jog előírásait. Egyetértünk önökkel, hogy tiszteletben kell tartani minden ország jogait” — mondta. A nemzetközi kérdésekről szólva, Radzsiv Gandhi hasznosnak ítélte a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatokat, és hozzáfűzte: sajnos, a rájuk adott válasz nem túl ígéretes, ami kezdi szétfosz- latni azokat a reményeket, amelyeket a szovjet—amerikai csúcstalálkozó után éreztek a világ békeszerető erői. A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó országgyűlési küldöttség keddi programját Mahatma Gandhi, Dzsavaharlal Nehru és Indira Gandhi hamvaisztási emlékművének megkoszorúzásával kezdte. Utána az indiai parlamentbe vezetett a küldöttség útja. Ott Bal Ram Dzsakhar, az alsóház elnöke fogadta a vendégeket. A megbeszélésen hangot kapott: a nép képviselőiből álló parlamentek kapcsolatai nagyon fontosak, mert elősegítik az emberek és országok közötti közeledést és megértést. A parlamenti látogatást követően Sarlós István Báli Ram Bhagat külügyminiszterrel tárgyalt, aki elmondta, hogy Űj-Delhiben mindig örömmel fogadják Magyarország küldötteit, hiszen a kapcsolatok barátiak és felhőtlenek. A miniszter eredményesnek minősítette a magyar—indiai viszony fejlődését. Délután a küldöttség találkozott H. K. L. Bhagat- tal, a parlamenti ügyek miniszterével, akivel véleménycserét folytattak a törvényalkotás módszeréről, kiemelve, hogy a társadalmi viták jobb törvények megszületését teszik lehetővé, és kifejezik a közhangulatot is. Este Ral Ram Dzsakhar díszvacsorát adott a küldöttség tiszteletére. Várkonyi Péter Nicaraguában Várkonyi Péter külügyminiszter vasárnap hivatalos baráti látogatásra Nicaraguába érkezett. A mana- guai repülőtéren Miguel d’Escoto külügyminiszter fogadta a magyar diplomácia vezetőjét. . Várkonyi Péter megkoszorúzta Carlos Fon- secának, a Sandinista Népi Forradalom főparancsnokának emlékművét. Ezt követően került sor a két külügyminiszter hivatalos megbeszélésére. Várkonyi Péter találkozott Dora Maria Tellez egészségügyi miniszerrel is. Külügyminiszterünk tegnap vidékre látogatott. Az Egyesült Államok folytatja közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek nyugat-európai telepítését — jelentette ki Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. Weinberger külföldi újságírókkal találkozott március közepén sorra kerülő európai, illetve április elejére tervezett ázsiai útja előtt, s az MTI washingtoni tudósítójának kérdésére válaszolva közölte, hogy a telepítést „az előre kidolgozott menetrendnek megfelelően” folytatják. A hadügyminiszter azt mondotta, hogy az amerikai közepes hatótávolságú eszközökre, a Pershing—2 típusú rakétákra és a manőverező robotrepülőgépekre „azért van szükség, mert változatlanul jelen vannak Európában a Szovjetunió közepes hatótávolságú eszközei, sőt, ezeket még rövid hatótávolságú rakétákkal is kiegészítették”. „Ezért az amerikai fegyverek jelenléte alapvetően fontos az egyensúly szempontjából” — mondotta. Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodhat az ilyen eszközök kölcsönös eltávolításában, a hadügyminiszter kijelentette: „egyelőre nem kaptak” erre vonatkozó konkrét szovjet javaslatot. Nem szólt azokról a javaslatokról, amelyeket Mihail Gorbacsov még januárban ismertetett. Egy másik kérdésre válaszolva Weinberger egyetértőén szólt nyugatnémet kollégája, Wörner javaslatáról, amely egy nyugat-európai „űrvédelmi rendszer” kifejlesztésére vonatkozik. KNDK—kubai együttműködési szerződés Kételyek és remények Magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok dinamikusan fognak fejlődni az 1986 —90-es ötéves időszakban. A kölcsönös áruforgalom értéke 34 százalékkal lesz nagyobb, mint az előző öt évben, és eléri majd a évmilliárd rubelt — közölték kedden hazánk varsói nagykövetségén tartott sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Biczó György nagykövet. Az áruforgalom 60 százalékát gépek és berendezések teszik ki. Az 1986-os áruforgalmi jegyzőkönyv szerint az idei exportunk és a Lengyelországból származó importunk együttes értéke 1,1 milliárd rubel lesz. Lengyelországi importunkban a népgazdaság szükségleteinek megfelelően nőnek a beruházási javak (lengyel cégek vesznek részt magyar erőművek és kohászati üzemek rekonstrukciójában), több bányaipari gépet, teherautót és személygépkocsit fogunk behozni. Exportunkban pedig továbbra is fontos helyet foglalnak el az autóbuszok, valamint a gyártási együttműködés keretében szállítandó autóbuszalvázak, kikötői, vendéglátóipari, távközlési és elektronikus berendezések. Fidel Castro kubai elnök kedden befejezte háromnapos hivatalos látogatását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és elutazott Phenjanból. A KCNA koreai hírügynökség jelentése szerint Fidel Castro három alkalommal tárgyalt Kim ír Szén elnökkel- Megvitatták a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és áttekintették a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket. Minden megvitatott kérdésben teljes mértékben azonos véleményre jutottak. A két ország kapcsolatainak történetében első kubai elnöki látogatás eredményeként barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Kuba és a KNDK között. Afganisztánról szólva hol a kételyek, hol pedig a remények uralják a világsajtót. Aszerint, hogy az ellen- forradalmi bandák újabb és újabb akcióiról, vagy a diplomáciai erőfeszítésekről érkeznek híradások. Ezúttal az utóbbi hangvétel a jellemzőbb : Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárhelyettese járt az afgán fővárosban, hogy az ottani vezetőkkel megvitassa a Pakisztánhoz fűződő kapcsolatok állását. A több mint fél évtizede tartó feszültséget eddig sajnos semmiféle diplomáciai tárgyalásnak nem sikerült föloldania. Pakisztánból változatlanul érkeznek a titkos hegyi ösvényeken fegyveresek, folyamatosan áramlik a fegyver- és lőszerutánpótlás- Iszlámábád és Kabul között létrejött ugyan az ENSZ főtitkárának közvetítésével a kapcsolatfelvétel, de a tárgyalások eddigi fordulóin érdemleges előrehaladás nem történt. Cordovez újabb látogatása a két fővárosban valószínűleg az álláspontok kifürkészését célozza, de a diplomata — miután elhagyta Pakisztánt — meglehetős borúlátással nyilatkozott küldetése eredményességéről. Az afganisztáni feszültségben a törzsi ellentétek legalább olyan jelentőséget képviselnek, mint a politikaiak. Sokan pedig — és nem alaptalanul — az ellentétek forrásaként az Afganisztánt Pakisztántól elválasztó kétezer kilométeres határt jelölik meg. Ezt a határvonalat meglehetősen önkényesen 1883-ban Sir Mortimer Durand, akkori britindiai külügyi államtitkár húzta meg, azzal a nem titkolt céllal, hogy Afganisztánt ütközőállammá tegye a brit világbirodalom és a cári Oroszország között. Az egykori gyarmatosítók elérték céljukat: a Durand-vo- nal máig is alkalmas arra. hogy feszültséget szítson a két szomszédos állam között. Az ENSZ főtitkárhelyettesének tehát nincs könnyű dolga. Moszkvában nemrég Mihail Gorbacsov -fejtette ki a szovjet álláspontot az SZKP kongresszusán. Elmondta: az afgán féllel egyeztették a szovjet csapatok szakaszos Kivonásának időpontját, amint sor kerül a politikai rendezésre, amely biztosítja az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozás tényleges beszüntetését. Ez, sajnos, egyelőre még várat magára. Gyapay Dénes Seurat halála . A francia közvéleményt mélyen megrázta a Bejrutban elrabolt kutató, Michel Seurat meggyilkolásának híre, amit az Iszlám Szent Háború a halottat ábrázoló fényképpel adott hírül. A keddi lapok többsége címoldalon hozta a szörnyű fotót. A Le Matin és a Párisién Libéré a kegyetlen zsarolás elleni tiltakozásul — eredeti módon — csak üres fekete négyszöget nyomtatott címlapjára a halott képe helyett. A politikai élet vezetői egy emberként álltak ki a kormány szilárdságot hirdető álláspontja mellett. A cselekvés lehetőségeinek korlátáit mutatja azonban, hogy az iráni hatóságok közölték: nem fogadják a francia kormány különmegbízottját, a külügyminisztérium afrikai és közel-keleti főosztályának vezetőjét. Laurent Fabius miniszterelnök egy vidéki választási gyűlésen értesült a halálhírről. „Barbár cselekmény — mondotta, s hozzátette: egyszerre kell megértenünk a család fájdalmát, valamint azt, hogy egy nagy ország, mint a miénk, nem engedhet a zsarolásnak, és abból a jogából, hogy maga határozza meg politikáját.” Jacques Chirac, az ellenzéki RPR elnöke megdöbbentőnek, hihetetlennek nevezte a halálhírt, s azt javasolta, gyűjtsék össze és védelmezzék erősebben a Libanonban veszélyeztetett franciákat. Georges Marchais, az FKP főtitkára azt ajánlotta, hogy a kormány forduljon az ENSZ-hez, vagy kérje a Nemzetközi Vöröskereszt segítségét a túszok kiszabadítására. f A dél-koreai választási rendszer reformját követelik a képen látható tüntetők Szöulban. A demonstrációt az egyik legnagyobb dél-koreai ellenzéki tömörülés szervezte (Telefotó) Spanyolország és a NATO A spanyol kormány úgy döntött, hogy az ország NA- TO-tagságával kapcsolatos referendum időpontjául március 12-ét javasolja- Az állampolgároknak felteendő kérdés, valamint a hivatalos indoklás azt tükrözi, hogy a szocialista párti kormány fenn kívánja tartani Spanyol- ország NATO-tagságát. Az ország békeszerető, demokratikus erői élesen ellenzik az atlanti tömbben való bennmaradást. A spanyol NATO-tagság sorsát eldöntő népszavazás előtt az ibériai országban elemi erővel robbantak ki a viták. Madridban többszázezres — egyes források szerint egymilliós — tömeg tüntetett az atlanti szövetségből való távozás mellett. BE NEM VÁLTOTT ÍGÉRET Felipe González szocialista párti kormányának azzal a nem könnyű feladattal kell szembenéznie, hogy meggyőzze a mind ellensé- sebb közvéleményt a NA- TO-hoz tartozás előnyeiről. A kormányon lévő PSOE, a Spanyol Szocialista Munkáspárt helyzetét nehezíti, szavahihetőségét pedig kockára teszi az a tény, hogy három éve, a parlamenti választásokon a párt radikálisan NATO-ellenes programmal került hatalomra. Felipe González akkor azt ígérte — s ez élénken él hívei és ellenfelei emlékezetében —, hogy ha hatalomra kerül, felmondja a Calvo Sotelo- féle jobbközép kormány által kötött megállapodást. A spanyol parlamentben, a Cortesben február elején lefolytatott vita középpontjában is a három évvel ezelőtt tett kijelentésekre, s az azóta bekövetkezett gyökeres fordulatra helyezte a hangsúlyt az ellenzék. Fraga Iribarne, a konzervatív jobboldal vezére — egyébként a NATO feltétlen híve — arra használta fei az alkalmat. hogy a kormányfő választási programja és politikai gyakorlata összehasonlítása révén járassa le a közvélemény előtt a szocialistákat. González a nyilvánosság előtt is elismeri a szocialista vezetés koncepciójában bekövetkezett változást, de ezt azzal indokolja, hogy a kormány élén eltöltött három év meggyőzte: a NATO-tagság nem csorbította a spanyol külpolitika önállóságát, az ország szuverenitását. A legnyomósabb érvként pedig azt hangoztatja: az esetleges kilépés negatívan befolyásolná Spanyolország és az Európai Gazdasági Közösség többi tagországa közötti rnég nagyon is friss kötelékeket. González érvelése szerint a nyugateurópai integráció nem merülhet ki azokban a könnyítésekben, amelyeket az EGK nyújt Spanyolországnak, hanem egyben közös kül- és biztonságpolitikai integrációt is jelent. Magyarán: közös piaci és NATO-tagság elválaszthatatlan egymástól. ELSZIGETELŐDÖTT SZOCIALISTÁK Gonzáleznek az igenekért folytatott harcában saját pártján kívül nem akad egyetlen szövetségese sem a spanyol politikai színtéren. A baloldali ellenzék álláspontja — mindenekelőtt a kommunistáké — régtől változatlan és egyértelmű: ki a NATO-ból. Ezt az álláspontot, a PSOE legnagyobb aggodalmára osztják a szocialista befolyás alatt álló szakszervezeti szövetség, az UGT vezetői is, akik a Na- TO elleni állásfoglalásra szólítják fel a tagságot. Meglepőnek tűnhet a konzervatív jobboldal kampánya, amelynek élén Fraga Iribarne Népi Szövetsége áll. A meggyőződéses atlan- tisták a népszavazástól való tartózkodásra hívják fel szavazótáborukat. Fragaék gondolatmenete szerint, bármi is lesz a népszavazás kimenetele, az ország úgyis tagja marad a katonai szövetségnek. A nagyarányú távol- maradás vagy a „nem” szavazatok győzelme viszont megpecsételi a González- kormány sorsát. A jobboldali ellenzék a referendum eredményét máris az idén októberben esedékes parlamenti választások optikáján keresztül nézi. Madridi megfigyelők szerint nem kétséges, hogy ha González elveszíti a népszavazást, kénytelen lesz akár júniusra előrehozni a képviselőválasztásokat. ' AZ EGYETLEN FEGYVER A hatalmas madridi tüntetés és azóta is tartó békés megmozdulások alátámasztják a szinte már naponta közzétett közvéleménykutatások eredményeit: a spanyol választók nagy többsége ellenzi a NATO-tagságot. A jelek szerint a választók a március 12-i népszavazásnak csak egyetlen vetületét, a tagság kérdését nézik, és nem hajlandók mérlegelni a várható politikai következményeket. González kijelentette, hogy tartja magát a szavazás eredményéhez, tehát vereség esetén a kormány bejelenti a kilépést. De a szocialista vezetés — mint egyetlen, fegyverben — még mindig bízik Felipe González ügyességében, hagyományos szerencséjében és meggyőző készségében, am; már átsegítette hasonló viharokon. Kérdés, hogy ez ma is elegendő lesz-e? .. . A fővárosban százezrek tiltakoztak a NATO-tags ág ellen (Fotó — ap—epa—mti—ks>
