Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-07 / 56. szám
1986. március 7., péntek o Befejeződött az SZKP XXVII. kongresszusa Kádár János, Németh Károly és Lázár György a Ferihegyi repülőtéren Kádár János hazaérkezett Moszkvából Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével tegnap, csütörtökön elutazott Moszkvából a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán. A delegációt a Vnukovói repülőtéren Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnöke és Borisz Scserbina, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese búcsúztatta. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével tegnap hazaérkezett Moszkvából a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán. A küldöttség tagja volt Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Rajnai Sándor, a KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. A delegáció kíséretében volt Kótai Géza, a KB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Karvalics László, a KB agltációs és propagandaosztályának helyettes vezetője. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai; Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, Kamara János belügyminiszter, a KB tagja; Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula, a KB tagja, külügyminisztériumi államtitkár és őszi István, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Nyikita Darcsijev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Nemzetközi visszhangok A világ nagy hírügynökségei gyorshírben számoltak be a kongresszus befejeződéséről és az SZKP újjáválasztott központi szerveinek összetételéről. Részletesen foglalkoztak _a Politikai Bizottság és a KB- titkárság tagjainak életrajzával. A hírügynökségek külön megemlítették a testületek új tagjait, kiemelve, hogy női tagja is van a KB- titkárságnak Alekszandra Birjukova személyében. Mihail Gorbacsov újjáválasztott főtitkár zárszavát a nyugati hírügynökségek közül elsőként az AFP ismertette. Idézte a főtitkárnak azt a megállapítását, amely szerint a kongresszus megmutatta a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló politikája helyességét. A hír- ügynökség beszámolója kitért a záróbeszéd nemzetközi vonatkozásaira is. Külön megemlítette, hogy Mihail Gorbacsov leszögezte: a szovjet külpolitika legfőbb célja a biztos és igazságos béke megteremtése minden nép számára. A kongresszus zárónapjáról szóló első jelentések a brit hírközlésben kiemelték, hogy Mihail Gorbacsov beszédében nagyobb hatékonyságra szólította fel honfitársait, és ismét állást foglalt amellett, hogy véget kell vetni a fegyverkezési versenynek. A csütörtöki angol napilapok a kongresszus határozataiból — a Reuter hírügynökség alapján — kiemelik, hogy azokat, akik méltatlanok a párttagságra, el kell távolítani a párt soraiból. A belga lapok csütörtökön az SZKP-kongresszusról közölt tudósításaikban arra a megállapításra jutottak, hogy a Szovjetunió a kapcsolatok bővítésére törekszik a nyugat-európai közösséggel. Ezt a következtetést vonják le a kongresszusnak a külpolitika egészére vonatkozó megállapításaiból. A Le Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt lapja a helyszínre küldött tudósítójának cikkét közölve ismételten célzást tesz arra, hogy a belga kormánynak és a NATO' nyugat-európai tagországainak meg kellene fontolniuk az amerikai robotrepülőgépek további telepítését, illetve a már telepítettek sorsát. Gyorshírekben számoltak be csütörtökön az amerikai rádió- és televíziós állomások, a hírügynökségek az SZKP XXVII. kongresszusa befejezéséről. Az első jelentések kiemelték Gorbacsov zárszavából, hogy a főtitkár továbbra is bírálta ugyanaz Egyesült Államok politikáját, a leszerelés kérdései terén tanúsított magatartását, de aláhúzta, hogy a Szovjetunió ennek ellenére folytatni kívánja erőfeszítéseit ennek az egész emberiség számára létfontosságú kérdésnek megoldására. A jelentések beszámoltak a vezető testületek megválasztásáról is. Különösen nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban az, hogy Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió eddigi washingtoni nagykövete a Központi Bizottság titkárságának tagja lett. Dobrinyin Kennedy, Johnson, Nixon, Ford és Reagan kormányzata idején képviselte országát Washingtonban és igen nagy szerepe volt a két ország közötti kapcsolatok alakításában. Zbigniew Brzezinski, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója a CBS televíziónak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy Anatolij Dobrinyin, aki rendkívül jól ismeri az Egyesült Államokat, fontos szerepet kap majd a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásával összefüggő döntések meghozatalában. Kongresszusi dokumentumok Hz SZKP programja „Világ proletárjai, egyesüljetek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott új szövegezésű programja” — ezt a címet viseli a Moszkvában csütörtökön nyilvánosságra hozott okmány, amely bevezetőből és négy részből áll. A bevezető megállapítja, hogy a marxizmus—leniniz- mus egységes forradalmi tanítás, s hogy az SZKP, mint marxista—leninista párt, a forradalmi cselekvés pártja volt és marad, majd áttekinti az 1903-as, az 1919-es és az 1961-es pártprogram főbb tételeit. Rámutat, hogy az ország a fejlett szocializmus szakaszába lépett, s hogy a harmadik program elfogadása óta eltelt idő igazolta, a program alapvető elméleti és politikai tételeinek helyességét. A felhalmozódott tapasztalat, az ofszág belső életében és a nemzetközi színtéren történt változások tudományos értelmezése azonban lehetővé teszi a szovjet társadalom fejlődési távlatainak, a végső cél, a kommunizmus elérése útjainak és eszközeinek, a nemzetközi politika új történelmi feltételek közötti feladatainak pontosabb és konkrétabb meghatározását. „Az SZKP III. programja jelenlegi szövegezésében a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítésének programja, amely a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé való előrehaladását irányozza elő, mégpedig az ország gazdasági és tudományos fejlesztésének meggyorsítása alapján. Az új szövegezésű pártprogram a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc programja.” A közel másfél száz olda- 'las dokumentum a következő négy részre tagolódik: 1. A jelenkor alapvető tartalma: a kapitalizmusból U szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet. 2. Az SZKP feladatai a szocializmus tökéletesítésében és a kommunizmusba való fokozatos átmenetben. 3. Az SZKP feladatai a nemzetközi színtéren, a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcban. 4. A párt a szovjet társadalom vezető ereje. Az első rész méltatja a nagy októberi szocialista forradalmat és a szocializmus felépítését a Szovjetunióban, majd áttekintést ad arról a harcról, amely a jelenkorban a haladás és a reakció erői között folyik. A program megállapítja, hogy a kapitalizmus az utolsó kizsákmányoló rendszer az emberiség történetében. Az imperializmus szakaszában létrejönnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a tőkés termelési viszonyokat szocalistákkal váltsák fel. „A régi társadalom forradalmi átalakításának és az új társadalom megteremtésének küldetését a történelem a munkásosztályra ruházta” — mondja a program. Az államosítás, az iparosítás, a kollektivizálás, a kulturális forradalom jelentőségét, a nemzeti kérdés megoldásának fontosságát méltatva a program leszögezi, hogy a Szovjetunióban a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott. „A szocializmus történelmi vívmányává vált a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés szervezete és a NATO közötti katonai-hadászati paritás megteremtése. Ez megerősítette a Szovjetunió, a szocialista országok és valamennyi haladó erő pozícióit, felborította az imperializmus agresszív köreinek azt a számítását, hogy győznének egy atomvilágháborúban. Ennek az egyensúlynak a megőrzése komoly tényezője a béke és a nemzetközi biztonság biztosításának.” A szocialista társadalom ismérveinek tételes felsorolása után a program megállapítja, hogy a szocializmus, ~ amely először a Szovjetunió- . ban valósult meg, világrend- szerré vált. Az elmúlt évtizedek — mutat rá — gazdagították a szocialista építés gyakorlatát, szemléletesen megmutatták a szocializmus világának sokféleségét. Ezeknek az évtizedeknek a tapasztalata ugyanakkor a szocializmus általános törvény- szerűségeinek roppant jelentőségéről tanúskodik. Magából a szocializmus lényegéből fakad a szocialista országok nagyobb fokú közeledésének objektív szükségszerűsége. A kapitalizmus igen részletes jellemzése után a program leszögezi, hogy a jelenkor alapvető forradalmi osztálya a munkásosztály volt és marad. A munkásmozgalomnak, az összes világforradalmi erőknek élcsapata a nemzetközi kommunista mozgalom. A háború és a béke kérdéseit elemezve az okmány megállapítja, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a háború elhárítása, az emberiségnek a katasztrófától való megmentése lehetséges. A program első része korunk jellegének és alapvető tartalmának meghatározásával zárul: „Ez a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenetnek, a két társadalmipolitikai világrendszer történelmi versengésének, a szocialista és a nemzeti-felszabadító forradalmak, a gyarmati rendszer összeomlásának, annak a harcnak korszaka, amelyet a társadalmi fejlődés fő mozgatóerői — a világszocializmus, a kommunista és munkásmozgalom, a felszabadult népek, a demokratikus mozgalmak — folytatnak az imperializmus agresszív és elnyomó politikája ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért.” A program második része szabatos meghatározását adja a kommunizmusnak: „A kommunizmus osztály nélküli társadalmi rend, amelyben a termelőeszközök egységes össznépi tulajdonban vannak, a társadalom valamennyi tagja teljes szociális egyenlőséget élvez, amelyben az emberek sokoldalú fejlődésével egyidejűleg a tudomány és a technika szüntelen fejlesztése alapján növekednek a termelőerők, ahol bőven buzog a társadalmi gazdaság valamennyi forrása, és megvalósul a magasztos elv: »mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint-«. A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szervezett közössége, amelyben érvényesül a társadalmi önigazgatás, amelyben a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsőrendű létszükségletté, felismert szükség- szerűséggé válik, amelyben minden egyes ember képességeit a nép szempontjából a legnagyobb haszonnal gyü- mölcsöztetik.” A párt gazdasági stratégiáját felvázolva a program megerősíti, hogy az ezredfordulóig meg kell kétszerezni a Szovjetunió termelési potenciálját, mégpedig annak gyökeres minőségi felújítása mellett. Sorban (Folytatás a 4. oldalon) Az SZKP XXVII. kongresszusán az elnökség tagjai az Intemacionálét hallgatják (Telefotó)
