Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

NÉPÚJSÁG 1986. március 7., péntek Kongresszusi dokumentumok (Folytatás a 3. oldalról) fejtegeti az ország tudomá­nyos-műszaki potenciáljának növelésével és hatékony ki­aknázásával, a természeti erőforrások, a nyersanya­gok, a fűtőanyagok, az ener­gia jobb felhasználásával, a termékminőség javításával összefüggő feladatokat. Szer­kezeti változásokat sürget, a gazdaságban, külön hang­súlyt tesz a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások teljes körének gyorsított fejlesztésére. Az új szövegezésű prog­ram a Párt társadalompoli­tikájának fő feladatait a kö­vetkezőkben jelöli meg: — a szovjet emberek élet - és munkakörülményeinek fo­lyamatos javítása; — a társadalmi igazságos­ság elvének mind teljesebb érvényesítése a társadalmi viszonyok összes főbb terü­letein ; — az osztályok, a társa­dalmi csoportok és rétegek egymáshoz való közelítése, a szellemi és fizikai, munka, a város és a falu "közötti lé­nyeges különbségek kiküszö­bölése ; — a nemzeti viszonyok tökéletesítése, az ország nemzetei és népcsoportjai közötti testvéri barátság erősítése. A párt kitűzi azt a fel­adatot. hogy a 2000. évig gyakorlatilag minden egyes szovjet családnak saját ott­hona — lakása vagy háza — legyen. A társadalom politikai rendszere fejlesztésének stra­tégiai vonala a szovjet de­mokrácia tökéletesítése, a szocialista önigazgatás fej­lesztése, amelynek alapján a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik nap mint nap, aktívan és hatékonyan részt vesznek az állami és társa­dalmi élet kérdéseinek meg­oldásában. A program második ré­szében végezetül feladatokat jelöl meg a tudományos vi­lágnézet erősítése, a mun­kára nevelés. a kommunista A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a szovjet nép ki­próbált, harcos élcsapata, amely a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és értelmiség legtudatosabb részét tömöríti önkéntes ala­pon — ezzel a meghatáro­zással kezdődik az SZKP szervezeti szabályzata, ame­lyet a módosításokkal és ki­egészítésekkel az SZKP XXVII. kongresszusa foga­dott el a múlt hét szombat­ján. A módosított szerveze­ti szabályzatot tegnap, csü­törtökön hozták nyilvános­ságra Moszkvában. Miként az előszó megálla­pítja, az SZKP, amely az osztályalapok és az ideoló­gia tekintetében továbbra is a munkásosztály pártja — az egész nép pártjává vált. A párt a népért van, és a népet szolgálja. A párt a legmagasabb szintű társa­dalmi-politikai forma, a szovjet társadalom politikai rendszerének magja, vezető ereje. A párt meghatározza az ország fejlődésének fő táv­latait, tudományos alapokból kiindulva irányítja a nép al­kotó munkáját, szervezett, erkölcs érvényesítése, az ate­ista nevelés vonalán, részle­tes követelményeket támaszt a közoktatással, a tudo­mánnyal, a művészetekkel szemben. A harmadik rész az SZKP külpolitikájának fő céljait és irányait a következőkben jelöli meg: — kedvező külső feltéte­lek biztosítása a szocialista társadalom tökéletesítéséhez és a Szovjetunióban a kom­munizmus felé történő elő­rehaladáshoz, a világháború fenyegetésének elhárítása, az egyetemes biztonság és a le­szerelés megvalósításai — a Szovjetunió és a test­véri szocialista országok kö­zötti együttműködés folya­matos bővítése és elmélyíté­se, a szocialista világrend- szer erősítésének és haladá­sának minden erővel való elősegítése; — egyenjogú, baráti kap­csolatok fejlesztése a felsza­badult országokkal; — a Szovjetunió és a tőkés országok közötti kapcsolatok fenntartása, fejlesztése, a békés egymás mellett élés, a kölcsönösen előnyös tárgyi együttműködés alapján; — internacionalista szoli­daritás a kommunista és forradalmi-demokratikus pártokkal, a nemzetközi munkásmozgalommal, a né­pek nemzeti-felszabadító harcával. Az SZKP következetesen törekszik a háborús készülő­dés világméretű korlátozá­sára és szűkítésére, arra, hogy a világűr ne legyen a katonai versengés színtere, a halál és a pusztulás forrása. Törekszik továbbá az atom- fegyverkezés teljes kizárá­sára, minden tömegpusztító fegyver gyártásának meg­szüntetésére, készleteinek felszámolására, az államok fegyveres erőinek csökkenté­sére, bolygónk leginkább robbanásveszélyes térségei­ben a haderők és a fegyver­zet befagyasztására és kor­látozására. „Az SZKP ünnepélyesen kijelenti: nincs olyan fegy­tervszerű és célirányos jelle­get biztosít a nép harcához a végső cél eléréséért, a kommunizmus győzelméért. Az SZKP életnek alaptör­vénye: az eszmei és szerve­zeti egység, sorainak meg- bonthatatlansága. minden egyes kommunista magas szintű, tudatos fegyelme — hangsúlyozza a szervezeti szabályzat. Rámutatnak, hogy bármifajta frakciótevé- • kenység összegyeztethetetlen a marxista—leninista pár­tossággal, magával a párt­tagsággal. Alkotóan tovább­fejlesztve a marxizmust— leninizmust, az SZKP követ­kezetes harcot folytat — a forradalmi elmélettől telje­sen idegen — revizionizmus és dogmatizmus bármilyen megnyilvánulása eile®. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a nemzetközi kom­munista mozgalom alkotó része — hangsúlyozza a sza­bályzat. A párt szilárdan kö­veti a proletár és szocialista internacionalizmus kipróbált marxista-leninista elveit, cselekvőén hozzájárul a test­véri szocialista országok, a szocialista világrendszer, a nemzetköz; kommunista és ver, amelynek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazásával történő kor­látozására a Szovjetunió ne állna készen” — áll a prog­ramban. A harmadik rész utolsó fe­jezete az SZKP-nak a világ kommunista és munkásmoz­galmában elfoglalt helyét vizsgálja. Az SZKP, amely alkotórésze a nemzetközi kommunista mozgalomnak, abból indul ki, hogy minden ország kommunistái önálló­an elemzik és értékelik helyzetüket, függetlenül ha­tározzák meg stratégiai irányvonalukat, politikáju­kat, a közeli és a végső cé­lokért vívott harc különféle módszereit. Az új szövegezésű párt­program negyedik része megállapítja, hogy törvény­szerűen erősödik a párt ve­zető szerepe, felsorolja en­nek indokait- Állást foglalva a kádermunka további javí­tása mellett, leszögezi: „Egyetlen pártszervezet, egyetlen pártmunkás sem maradhat kívül az ellenőrzé­sen.” Az SZKP síkraszáll a pártdemokrácia további ki­bontakoztatása, a kollektív vezetés elvének érvényesíté­se mellett, megköveteli a pártfegyelem erősítését. „A párt a népért van, a nép Szolgálatában látja te­vékenysége értelmét... A párt kötelességének tartja, hogy állandóan megvitassa a dolgozókkal a bel- és a külpolitika legfontosabb kérdéseit, hogy figyelmesen meghallgassa a közvéle­ményt, szélesebb körben vonjon be pártonkívülieket a pártszervezetek munkájá­ba. A párt annál nagyobb hatást gyakorol a társada­lom fejlődésére, minél aktí­vabb támogatásban részesí­ti a nép.” A programhoz csatolt zár­szóban a párt felhívással fordul a szovjet kommunis­tákhoz, minden dolgozóhoz: teljes erővel munkálkodja­nak a kitűzött történelmi feladatok megvalósításán. munkásmozgalom együttmű­ködése és egysége megerősí­téséhez. szolidáris a nemzeti és társadalmi felszabadítá­sért, az imperializmus ellen, a béke megőrzéséért küzdő népekkel. Az SZKP szervezeti sza­bályzatának fejezetei rögzí­tik a párttagok és tagjelöl­tek kötelességeit és jogait, meghatározzák a párt szer­vezeti felépítését. Külön fe­jezetek foglalkoznak az SZKP vezető szerveivel, va­lamint a pártalapszerveze- tekkel. A szervezeti szabályzat meghatározza az SZKP és az ország állami, valamint tár­sadalmi szervezetei közötti kapcsolatok elveit, a Kom- szomol — az ifjúsági tömeg­szervezet — pártirányításá­nak elveit. Az össznépi vitát követően a XXVII. kongresszuson jó­váhagyott módosítások egy­részt arra irányulnak, hogy tovább bővítsék a párton belüli demokráciát, tágabb teret biztosítsanak a kom­munisták aktivitásának és kezdeményezései nek; más­részt arra, hogy magasabb követelményeket állítsanak a kommunisták elé, növeljék minden egyes párttag fele­lősségét. Új személyek a vezető szervekben Az SZKP csütörtökön véget ért XXVII. kongresszusának megválasztott Központi Bizottsága döntése értelmében több új személy került a párt vezető szerveibe — a Politikai Bizottságba és a titkárságba. A Politikai Bizottság tagja lett Lev Zaj­kor, aki tavaly július 1. óta volt az SZKP KB titkára. Ezt megelőzően az SZKP leningrádi területi pártbizottságá­nak volt az első titkára. A Politikai Bizottság póttagjává válasz­tották Nyikolaj Szljunykovot, a Belorusz Kommunista Párt KB első titkárát és Ju- rij Szolovjovot, az SZKP leningrádi városi pártbizottságának első titkárát. A Központi Bizottság öt új tagot válasz­tott a titkárságba. Közülük Alekszandra Birjukova, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnökhelyettese. Anato­lij Dobrinyin 1962 óta — mostani megvá­lasztásáig — a Szovjetunió washingtoni nagykövete volt. Georgij Razumovszkij, a Központi Bizottság pártszervezési osztályá­nak a vezetője, Alekszandr Jakovlev a Központi Bizottság propagandaosztályának a vezetője, Vagyim Medvegyev pedig a Központi Bizottság tudománnyal és tanin­tézetekkel foglalkozó osztályának élén áll, s egyúttal az SZKP KB mellett mű­ködő Társadalomtudományi Akadémia rektori tisztét is betölti. Haderőcsökkentés Svéd felhívás atom­moratórium Svédország csütörtökön ar­ra szólította fel az atomha­talmakat, hogy a meggyil­kolt Olof Palme emlékére kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról. A felhívást a genfi lesze­relési tárgyalásokon részt vevő svéd nagykövet továb­bította a konferencia többi résztvevőjéhez. Máj Britt Theorin emlékeztetett: Pal­me többször hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési ver­seny megállításához vezető legfontosabb lépés az atom­fegyver-kísérletek teljes be­tiltását kimondó szerződés lenne. A legjobban úgy ápol­hatjuk Palme emlékét, ha az atomhatalmak lépést tesznek a kísérletek tényle­ges, átfogó tilalmát kimon­dó megállapodás elérésére — mondta a svéd nagykövei A nyugati hírügynökségek is rámutattak, hogy a Szov­jetunió fél évre beszüntette nukleáris kísérleteit, majd ezt a moratóriumot újabb három hónappal — idén március 31-én lejáró hatály- lyal — meghosszabbította Amerikai részről elutasítot­ták azt a szovjet felhívást, hogy az Egyesült Államok a maga részéről ugyancsak hagyjon fel a nukleáris rob­bantásokkal. A csütörtöki ülésen is be­ható, érdemi vita folyt Bécsben a haderőcsökken­tésről, de a NATO taktiká­zása miatt ezúttal sem köze­ledtek az álláspontok. Míg a korábbi üléseken, éveken át, általában csak egyetlen szó­nok beszélt, felváltva a NA­TO, vagy a Varsói Szerződés részéről, ezúttal, e forduló­ban immár harmadszor, élénk vita bontakozott ki a bolgár, a luxemburgi, a ka­nadai, a norvég és a szovjet nagykövet részvételével. A középpontban a Varsói Szer­ződés február 20-án beter­jesztett szerződéstervezete áll, amely — a NATO egész sor korábbi javaslatát elfo­gadva — messzemenő komp­romisszumkészséggel köl­csönösen előnyös és ellen-' őrizhető megállapodást irá­nyoz elő. Miután a NATO a saját álláspontjait is tartal­mazó javaslatot egészében el nem vetheti, jelenlegi takti­kájával annak részleteit mi­nősíti elfogadhatatlannak és további igényeket fogalmaz meg, részben a jövendő egyezmény ellenőrzésére, részben különböző szakjelle­gű katonai kérdésekben. Minimális haderőcsökken­tés — maximális ellenőrzés, így jellemezte az ülésen a NATO elképzeléseit Valerian Mihajlov nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője, rá­mutatva: a nyugati állás­pont szerint megint vissza kellene kanyarodni a lét­számvitához, amely 12 éven át akadályozta a haladást Bécsben, s amelyről koráb­ban már — szavakban — a NATO is lemondott. A VSZ kész arra, hogy minden, a csökkentési térségből ki­vont, vagy odavezényelt csa­pategységét az állandó ellen­őrző pontok révén kont­rollálják. A NATO a (fegy­vertelen) katonai váltósze­mélyzetet is ellenőrizni sze­retné, holott ez a „fejszám­lálás” gyakorlatilag képte­lenség és egyébként is indo­kolatlan : a VSZ-nek — a NATO-val ellentétben — nincsenek további fegyver­raktárai a térségben, ahon­nan fegyvertelen személyze­tét felszerelhetné, mondotta. A Nyugat valójában nem akarja a fegyverzeteknek sem a csökkentését, sem a korlátozását, nem célja va­lamennyi közvetlen státusú ország fegyveres erőinek csökkentése — kivéve a Szovjetunió és az Egyesült Államok erőit — és nem kí­vánja korlátozni a hadgya­korlatokat sem, hangoztatta a szovjet nagykövet. A bé­csi tárgyalások jelenlegi fordulójában már csak két ülés van hátra, március 13- án és 20-án. Szovjet—amerikai szakér­tői szintű konzultációt tar­tottak csütörtökön Genfben Afrika déli részének politi­kai helyzetéről — jelentette be mindkét fél a svájci vá­rosban. A Szovjetuniót Vla- gyillen Vaszjov, a külügy­minisztérium harmadik, af­rikai osztályának vezetője, az Egyesült Államokat Chester Crocker, afrikai ügyekben illetékes külügyi államtitkár képviselte a megbeszélésen. A két hatalom a tavaly novemberi csúcstalálkozón megegyezett abban, hogy kétoldalú eszmecseréket fog­nak tartani több regionális kérdésről. A mostani genfi közlések szerint ezúttal Af­Hamis nyom A dán rendőrség csütörtök délben őrizetbe vett két férfit Olof Palme svéd miniszterelnök meg gyilkolásának ügyében. Né­hány órás kihallgatás után azon­ban a svéd rendőrség azt kö­zölte, hogy az illetőket már nem gyanúsítják a tett elkövetésével, és hamarosan szabadon Is en­gedik őket. A két férfi — mindketten Nyugaton élő jugoszlávok — nyugatnémet rendszámú Por­sche gépkocsival, kompon érke­rika déli részének fejlemé­nyeivel foglalkoztak, beleért­ve a Namíbia függetlenségét célzó tárgyalások minden vonatkozását. Szovjet rész­ről hangsúlyozták, hogy a rendezés során figyelembe kell venni a térség függet­len afrikai államainak biz­tonságát és végre kell hajta­ni az ENSZ Namíbiáról szóló határozatait. Az Egyesült Ál­lamok a dél-afrikai törekvé­sekkel összhangban — arra törekszik, hogy a namíbiai függetlenség megadását a kubai erők Angolából való távozásától tegye függővé. Szovjet részről többször ha­tározottan elutasították ezt az összekapcsolást. zett Svédországból a dániai Helsingörbe, ahol a svéd nyo­mozók által előzetesen értesített dán hatóságok őrizetbe vették őket. A kihallgatásra Helsingör­be utazott több, a Palme-üggyel foglalkozó svéd rendőr. A kora esti órákban arról ér­keztek hírek, hogy a svéd rend­őrség szerint nem a tetteseket fogták el. A svédországi Hel- singborg város (innen indult a dániai Helsingörbe a komp) rendőrfőnöke közölte: már nem gyanúsítják a két férfit. Ulf Abrahamsson stockholmi rend­őrfelügyelő ugyancsak úgy véli, hogy a hatóságok nem találtak rá az Igazi nyomra. Kadhafi levele Líbia a jövőben is a füg­getlen gazdasági fejlődés és haladás útján kíván halad­ni, támogatja a nemzeti-fel­szabadító mozgalmakat és harcol a terrorizmus bár­mely formája ellen — hang­súlyozza Moamer el-Kadha- fi líbiai vezető az amerikai néphez írt nyílt levelében, amelyet New Yorkban hoz­tak nyilvánosságra. Kadhafi a levélben meg­erősítette, hogy országa tá­mogatja a palesztin nép igaz­ságos ügyét, ugyanakkor ha­tározottan elítélte Izraelt, amiért a szomszédos arab államokkal szemben az álla­mi terrorizmus politikáját folytatja. Az Egyesült Álla­mok anyagilag, korszerű ha­ditechnológia és tömegpusz­tító fegyverek átadásával nagymértékben támogatja Tel Avivot — állapítja meg a levél. Kadhafi az amerikai nép­hez szólva kifejtette: Líbia az Egyesült Államok és az arab népek között a kölcsö­nös tiszteleten alapuló együttműködésért száll síkra. Ez az együttműködés min­den ország érdekeinek meg­felelne. Kötélhúzás amerikai módra Hosszú hetek óta a közép­amerikai válság áll a was­hingtoni törvényhozásban fo­lyó viták középpontjában — pontosabban a Reagan-admi- nisztrációnak az a terve, hogy újabb, a korábbinál jóval na­gyobb összegű segélyben ré­szesítse a nicaraguai kor­mány ellen harcoló fegyveres csoportokat. Külső megfigye­lő számára szinte követhetet­len a közvetítő tárgyalások­nak, bizottsági megbeszélé­seknek az a sorozata, amely- lyel a Fehér Ház a kilátás­ba helyezett mintegy száz­millió dollár megszavazásá­ra akarja rávenni a hontya- kat. A lényeg azoban vilá­gos: a washingtoni kormány­zat minden rendelkezésre álló eszközzel, a nyomásgya­korlás valamennyi módját kihasználva igyekszik befo­lyásolni a képviselőket. Ügy tűnik mégis, minded­dig sovány eredménnyel. Le­galább is erre utalnak a leg­frissebb hírek, hogy a kon­gresszusban tartott szavazá­sokon két bizottság is eluta­sította az indítványt. A jelek szerint tehát nem voltak meggyőzőek a Fehér Ház ér­vei, hogy Managua — példá­ul Weinberger szavai szerint — „szovjet támaszponttá vál­tozott”, és „sandinista ter­jeszkedés” fenyegeti egész Közép-Amerikát. Ellenkező­leg: a vitákban nagy teret kaptak azok a vélemények, amelyek szerint a kontrák katonai segélyezése (márpe­dig a szóban forgó száz mil­lió dollár mintegy 70 száza­léka hadicélokat szolgálna) kilátástalan, eddig sem ho­zott eredményt, s ezután sem segítheti győzelemhez az el­lenforradalmi erőket. Legéle­sebben az ellenzéki demok­rata párt képviselői fogal­maztak, „teljes csődnek” ne­vezve a Fehér Ház Nicara­guával szemben tanúsított magatartását. Nem a feszült­ség fokozására, hanem a vál­ság rendezésének politikai úton való előrevitelére lenne szükség — mutatott rá az elmúlt napokban számos szakértő. Várhatóan hasonló választ kap a hét közepén közép-amerikai körútra in­dult Pentagon-küldöttség is, amely az Egyesült Államok helyi szövetségeseinek támo­gatását próbálja megszerez­ni a Nicaraguával szembeni fellépéshez. Kérdés, hogy az eddigi sikertelen kongresszu­si próbálkozások nyomán a Reagan-adminisztráció haj­landó-e visszakozni a segé­lyek ügyében, vagy a szava­zási buktatók ellenére vala­milyen módon mégis kikény­szerítik a milliók folyósítá­sát. A washingtoni fejlemé­nyek alapján ez utóbbi eset tűnik valószínűbbnek. Elekes Éva flz SZKP szervezeti szabályzata Szovjet—amerikai konzultáció Afrikáról

Next

/
Thumbnails
Contents