Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
NÉPÚJSÁG 1986, március 29., szombat o Helységneveink nyomában Doboz Ismert a település nevének puszta személynévből származtatása magyar névadással. Az alapjául szolgáló Doboz személynév szerkezetileg azonos lehet a dob főnévből képzett népnyelvi dobasz (jelentése: tele, duzzadt) melléknévvel. Hihetőbb, vagy legalábbis szívesebben hinnénk — már csak a romantikus névmagyarázat miatt is — Haán Lajosnak: „Doboz helysége hajdan egy nagy tölgyerdőnek közepette feküdt. A tölgymakknak hüvelyét, vagy tokját az alföldi magyar még most is doboznak nevezi. Kétségtelen, hogy a falu ettől vette nevét.” Mindenesetre tény, hogy a múlt század közepén Dobozt is leíró Fényes Elek nagy tölgyesekről tesz említést: „ ... harmadik része a határnak szép tölgyes erdőből áll, melyben sok szarvas, őz, fáczány és nyúl tanyázik, a vaddisznókat az uraság mind inkább pusztíttatja... Az idevaló itölgyák igen tömöttek, s nehezek, úgy hogy a vízben könnyen leülnek, mellyre nézve az itteni Körös medre rakva van Uly elmerült tölgyfa derekakkal, annyira, hogy benne halászni csak merítő hálókkal s szigonyokkal lehet.” Legyünk hűek a történelmi valósághoz: amikor a jeles statisztikus-akadémikus Fényes Elek a fenti sorokat papírra vetette, Doboz már közel egy évezrede viselte nevét. A hazánk legrégibb telepített helyei között nyilvántartott nagyközség túlélt mindent, török hódoltságot, ráctámadást. A múlt század végi lexikonok arról tesznek említést, hogy Doboznak posta- és itávíróhivatala, postatakarékpénztára és két gőzmalma van. Lélekszáma (az 1851. évi 2019-cel szemben): 4911. A nagyközséget 1984. január elsején 4741-en lakták. Képünkön: a tanácsháza, előtte a Somló Dezső emlékkő. Fotó: Gál Edit reneszánsz kapu, s a kapu fölötti timpanonban Folnay apát címere.) A vaskapu mostanában készült, Pölös- key József tehetségt dicséri. Az utolsó átalakítás és.helyreállítás Schulek Frigyes tervei alapján — 1896—1904 között volt, amikor a templomot eredeti állapotában állították helyre; s a barokk hagymasisakos kiypolák helyére is súlyos kősisakok kerültek. Igen szép a nyugati főhomlokzat bélletes kapuja, a szobrokkal díszített homlokfallal, és a kapu mélyülő bélletében a hat pár oszloppal, a homlokzat kis fülkéiben Krisztus és az öt-öt apostol szobraival. A szoborfejek későbbi munkák (valószínűleg a törökök „lefejezték” a szobrokat), Krisztus és a mellette lévő két apostol feje eredeti. Hasonlók a bambergi dóm hercegi kapuján lévő apostolszobrokhoz, de a jáki szobrok korábban készültek. A két oldalsó fülkében Mária látható ölében a kis Jézussal, jobbról pedig az oroszlánnal birkózó Sámson szobra. A szobrok a megtestesülést és a krisztusi megváltást szimbolizálják. A kapubéllet két külső oszlopa oroszlánokon nyugszik. A bal oldali vadállat egyik lábát egy szakállas fejre helyezi (a gonosz hatalmába jutott embert jelképezi), a jobb oldali oroszlán egy sárkányra tipor. A kapu fölött elhelyezett dombormű — két angyal között trónoló Krisztus — hasonló a bécsi Szent István-dóm óriás kapuján láthatók. A templom karzatáról jól áttekinthető a templom belső tere, szerkezete, a páratlanul szép nyolcszögű pillér- kötegek, a késő román épületszobrászat értékes darabjai, közöttük sok sárkányos díszítéssel. A jáki katedrális naponta látogatható, állándó idegen- forgalmi szolgálat van a katedrális előtti téren. B. J. Hazai tájakon Jak híres temploma A nyugati határ közelében, Szombathelytől 14 kilométerre, délnyugatra fekszik a bencés apátsági templomáról híres Ják község, a magyar honfoglalást követően az ősi Ják nemzetség szálláshelye; a nemzetség monostorának kiépültével a környék virtuális központja. A nagy méretű, háromhajós nemzetségi templomot 1241-ben alapította Jáki Nagy Márton^ s már az alapító halála után, 1256-ban szentelték föl. Az alacsony dombon álló katedrális uralja a környéket, 10—15 kilométerről is jói látható, igazi dísze, központja volt a Ják nemzetségnek. A nagy hírű, román stílű templom 1660—1666 között renoválásra szorult, mivel villámcsapás miatt, megrongálódott. Az átépítés Folnay Ferenc apát nevéhez fűződik. (Ekkor készült a késő A templom homlokzata „Egészségére váljon, haja nagyra nöjön!” Beszélgetés a tavaszi ünnepekrő Hús vét; a keresztény egyházak tanítása szerint Krisztus feltámadásának ünnepe (szlovák elnevezésének magyar fordítása: 'nagy éjszaka). Hogy mikor legyen, 325- ben határozta meg a niceai zsinat. Döntése szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon tartják. Az ünnepet a 40 napos nagyböjt időszaka előzi meg. A húsvéthoz számos — többnyire ősi, pogány eredetű — népszokás is kapcsolódott, melyek tájanként változó képet mutatnak. Szűkebb hazánkban is több, csak itt jellemző hagyománya van, melyekről dr. Krupa Andrást, a TIT Békés megyei titkárát kérdeztük. — Ez az ősi, tavaszi meg- tisztulási ünnep az emberiség gondolkodásának hajnalára vezethető vissza. A XI. században Magyarországon négynapos volt. A XVII. században három-, majd a XVIII. században vált kétnapossá. 1911-ben X. Pius pápa egynapossá tette, de nálunk maradt a két nap. Érdekességként hadd tegyem hozzá, az erdélyi reformátusok a húsvétot máig is három napig ünnepük. — Már a farsang is a téltemetés jegyében zajlott... — Igaz, csak úgy, mint a tavaszi ünnepek mindegyike. A tisztulás — a tél, a halál szennyétől —, a termékenység szimbólumrendszerével párosult. Valamikor Gergely napján, március 12-én kezdődött a tavasz. Itt, Békéscsabán ilyenkor ajándékozták meg a tanítókat, kis babbal, tojással, mákkal, a tehetősebbek csirkével, kacsával .. . Ilyenkor nem is volt tanítás. A gyerekek kimentek a város végi erdőcskébe, s várták a gólyákat, hogy megnézzék, milyen a lábúk szára. Mondták, ha sáros, esős nyárra kell számítani. József napján, 19-én a fecskék jöttét figyelték. „Fecskét látok, szeplőt hányok ...” — mondogatták a lányok. — A kiszejárás szokás volt-e nálunk? — A Békés megyei szlovákságnál a kismenyecske- járás dívott. Békéscsabán ennek csak a versei lelhetők fel, gyermekjátékokban. Szarvason, Tótkomlóson tovább élt ez a kedves szokás: két lány menyecskének öltözött, s kosárral a karjukon jártak házról házra. Tavaszébresztő dalokat énekeltek, táncoltak. Fizetségük tojás volt. A hatodik böjti vasárnapon, a virágvasámapon már élénkebb ruhákba öltöztek a lányok. Ekkor volt tanácsos a csecsemőt elválasztani, hogy úgy viruljon, mint a virág. Másnap kezdődött a nagyhét. Békéscsabán is, ha az idő engedte, meszelték a házakat, mángorolták, keményítették a ruhákat, hogy legyen minden tiszta, ropogós, mire beköszönt a húsvét. A megtisztulási törekvés ilyen külsődleges jegyekben is megmutatkozott. Különösen ezen a vidéken őrizték meg a nagypénteki, hajnali mosakodást. — Ez mit jelentett? — A napfelkelte előtt az egész család kiment a vályúhoz, még a gyerekeket is felverték, és megmosdatták. A csecsemőt megmártották a vályúban, hogy tiszta, egészséges legyen. A legények közt Békéscsabán elterjedt ennek versengő változata is. Ki mosdik elsőként? Ez volt a tét. Aki időben elkészült, felcsapta a gémeskút rúdját: lássa mindenki, ő volt az első. De nemcsak az ember tisztálkodott hajnalok hajnalán. Megúsztatták a lovakat. a baromfiakat is lefröcskölték. Ugyancsak békéscsabai szokás volt a lányok fűzfa alatti fésülködése, hogy olyan szép hosszú hajuk nőjön, mint a fa ága, s jó férjük legyen. Ezen a napon az első csillag feljöttéig böjtöltek is. — A nagypéntekhez más hagyományok is kapcsolódtak? — Ez volt még a féregűző varázslatok napja. A tanya előtti legelőt kolomppal kellett háromszor körülfutni, ez még a vakond ellen is megvédte a gazdát. Egyébként pénteken már sütöttek, főztek, hogy nagyszombat délre minden elkészüljön. — S már el is érkeztünk a húsvéthoz... _ — A legények éjfél után elindultak, mert a reggeli harangszóra végezniük kellett a locsolkodással. De locsolkodők a kezüket nyújtották, de ezt nem szerették a locsolók, mert akkor ők is kaptak a hideg vízből. Egyébként sem úszták meg, mert másnap, kedden a lányok locsolkod- tak a kapu mögül, vagy a padlásról... — Még a húsvéti ételekről nem beszéltünk... — Igen! A trakta. A húsvét név is a hús vételét, a böjt végét jelzi. Az asztalon mindig volt sonka, főtt kolbász, tojás, kalács és sütemény. amit illett elfogadni a locsolónak. Inni csak módjával — egy-egy kupicával — adtak, nem úgy, mint ma, hogy még a gyerekeknek is jut... Sajnos. — Ha már a mánál tartunk: sok olyan mozzanatot hallottunk, melyek, ha megváltozva is, de tovább élnek. A húsvéti nagytakarítás, a *!<<«•• #»,»#, ,Uvf*V,- •<«. ■ 11 • tak a gyerekek, az öregek is. A legény jácintot kapott, ha a lány a közeledést komolyan vette. A gyerekeknek tojást adtak, az élet, a termékenység szimbólumát. Erre nem volt szokás a hímes tojás, csupán vöröshagymával színeztek, de volt, hogy Testetlen tojást is adtak. — A locsolkodás? — A Dunántúl egyes részeit kivéve — ahol korbácsoltak is — a locsolkodás általános volt. A húszas évekig a kútnál locsolták meg a lányokat, később csak a nyakukat, lavór fölött. Igaz, locsolkodás — most már kölnivel —, és így tovább és így tovább. Mit fájlal legjobban a letűnt szokások közül? — Hogy egyoldalúvá vált a locsolkodás. A lányok nem tudják mivel viszonozni a kölnit, ahogy régen, húsvét harmadnapján tették ... Talán a civilizáció, urbanizáció okozza: egyre többen elmennek otthonról a locsol- kodók elől. Holott a húsvéti locsolkodás kísérőjéül azt kívánták egykoron: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön” ... Nagy Agnes Cbbians ke zvyky • obyc^j'e
