Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
NÉPÚJSÁG 1986. március 24., hétfő Vonalban voltunk ... és vártuk a telefonhívásokat. Ám az öt óra hossza alatt viszonylag kevés kérdést kaptunk, így volt módunk a hústermeléssel kapcsolatban az olvasói levelekben felvetődött kérdésekkel bővebben foglalkozni, amire most igyekszünk válaszolni. Abban egyetértettek a levélírókkal a szakemberek: kevés a 300 forint haszon ahhoz, hogy megérje sertést tartani, hizlalni. Ám ez a haszon fokozható, jó fajták kiválasztásával, az ésszerű takarmányozással és minimális felvásárlásiárnöveléssel. A gazdaságos fajták ehhez ma már Békés megyében is nagy többségben rendelkezésre állnak. Hankó László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője mondotta : — A megyében az 50 ezer kistermelői Anyakocából nyolc-tízezer mindössze, amit mesterséges módon termékenyítettek meg, s a már kint lévő 400 apaállat után 1985- ben további 170-et helyeztek ki, az idén eddig csaknem harmincat. Jelentős kedvezményt ad a kanok kihelyezéséhez a húsipari vállalat: 6 ezer forintért helyezik ki a kistermelőkhöz, s ehhez további 6 ezer forintot a Gyulai Húskombinát tesz hozzá. Krész Ferenc, a Gyulai Húskombinát felvásárlási osztályvezetője elmondta: — Érzékelhető az állomány lecserélődése. Az 1985-ös januári állatszámlálás statisztikája szerint a kistermelői állomány 28 százaléka volt a fehérsertés, 1986. januárjában az arányuk több mint 50 százalék. Ez az átrendeződés az év végére elérheti a 60—65 százalékot. Ha nagyobb ütemben tudnánk kielégíteni a kistermelői anyakoca-igényeket, kedvezőbb lenne a helyzet. Jelenleg Békés megyében 15 gazdaságban foglalkoznak anyakocatartással, s az igénylők mind a 78 Békés megyei településen jogosan elvárnák a vállalattól, hogy az igényelt anyakocát megkaphassák. Év végéig 5 ezer 500 anyakoca kihelyezésére van a vállalatNehéz újat, jobbat írni, mondani a Benkó Dixieland Bandről. A világhírű együttes hagyományosan évről évre hazai, vidéki turnéra vállalkozik; ennek keretében szombaton este Békéscsabára látogattak. Telt ház előtt a Léncsési étteremben játszották a számukra is hírnevet hozó és fenntartó slágereiket, s az újabb szerzeményeket. Mitől jó, mitől népszerű a BDB? — tettük fel ezen az estén is magunknak a kórnak lehetősége, ennyit az előállító gazdaságok szállítani is tudnak. Mezőberényi kistermelő kérdése: — Az a törekvés, hogy a kistermelőktől is csak fehérsertést vásároljanak fel? Krész Ferenc: — Nem lehet ez a cél, hiszen sok kistermelő nem vált fajtát, s kimondani. hogy csak fehérsertést veszünk meg, mi sem szeretnénk. A már említett 60—65 százalékos fehérsertés- arányt azonban hosszú távon jó volna elérni. Erre ösztönöznek egyébként a felvásárlási árak, a vágás utáni minősítési felárak, s remélhetően 1987-ben valamelyest emelkedhet a felvásárlási ár is. Azt a kistermelőnek kell eldönteni, hogy a 90—120 kilogrammig hízlal-e, ahol kedvezőbb az ár és van minőségi felár, vagy inkább nagy súlyra hizlal és más fajtákat tart. Több telefonáló jelezte, hogy a táptakarmányok minőségével hem elégedettek. Várható-e az idén összetételváltozás, és igaz-e, hogy változik a béltartalomra vonatkozó rendelet? hamper Lajos: — Készül egy módosító rendelet, ami majd a béltartalom-változásokat rögzíti. De rögtön le kell szögezni: az elmúlt esztendőben a takarmányok minőségével kapcsolatosan mindössze négy reklamáció érkezett hozzánk. dóst. Hiszen minden hang ugyanúgy szól (az akusztikai körülményeket most nem számítva), mintha ez a koncert a televízió áltat is nemrégiben sugárzott kongresz- szusi központban, vagy éppen egy észak-amerikai dzsesszkoncertteremben lett volna. Lehet, hogy azért, mert a „Benkóék” minden tagja számára egy vidéki „hakni” ugyanolyan fontos, mint részt venni valamely világfesztiválon? Hogy számukra a közönség tisztelete A béltartalom az idén sem változott, legfeljebb annyiban, hogy búza helyett kukorica van a takarmányokban. Az energiatartalma hasonlóképpen megfelel, mint a búzáé. S hogy az igénylőknek megfelelő választék legyen a GMV boltjaiban, arról a vállalat saját ellenőri hálózata gondoskodik. Egy telefonáló kérdezte, hogy miért különböző helyekről érkezik Gyulára a nyúltáp? hamper Lajos: — Szállítanak a nyúltermelési rendszerek és többek között a GMV is. A minőségére érkezett panasz oka az lehet, hogy a gyomos, első kaszálásból származó adalék a lucerna- pellet, illetve lucernaliszt ízanyagai kedvezőtlenül hatnak a nyúl táplálására. A granulált nyúltáp pedig a hosszú tárolási idő miatt válhat porossá. — A levelekben megfogalmazták a termelők, hogy a termelőszövetkezetek nem mindig segítik a kistermelőket. Milyen belső szabályozás érvényes az integrációban résztvevők segítésére? Csukás Gyula, a Békés Megyei Teszöv titkára: — Békés megyében mindössze négy tsz nem foglalkozik állatfelvásárlással. Az integráció fontosságát mutatja: 1985ben 6 milliárd forint forgalmat bonyolítottak le a termelőszövetkezetek. amiből 4 milliárd forint értékű az állatfelvásárlás. Kétmilliárd forintot tett ki a takarmány és a szolgáltatások árbevétele. Ezen a tsz-eknek nincs egy százalék haszna. Ellenben jogszabály tiltja, hogy veszteséges üzem önköltségi áron adjon szolgáltatást. Ám azt el kell ismerni, hogy minden nagyüzem elsősorban saíát tagjait támogatja, szolgáltatásait a vele kapcsolatban álló egyéb kistermelőknek 5—10 százalékkal magasabb áron adja, mint a termelői önköltség. Többen kérdezték: — Milyen adókötelezettség terheli a kistermelőt? és megbecsülése a mindent meghatározó hitvallás? Hogy ezen az estén őket is egy kicsinykjét megcsapta a hely szelleme, nevezetesen: hogy a dzsessz műfajának igazi otthona az étterem, a bár, a mulató? Nehéz lenne ebben is dönteni. A lényeg mégis az: ismét egy nagyszerű esttel ajándékozták meg mindazokat. akit jegyet váltottak a Megyei Művelődési Központ által hagyományosan jól szervezett hangversenyükre. • (nemesi) — Barcs Aladár, a megyei tanács pénzügyi osztályának csoportvezetője: — A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójáról szóló 36/1976. évi rendelet és az azt módosító 38 1976. (XX. 31.) PM rendelet 8. §-a mondja ki, hogy 150 ezer forint jövedelem felett a sertésenként 1500 forinttal csökkentett összeg 20 százaléka után adózik a kistermelő. Egy példán keresztül talán jobban érthetővé válik. Ha a kistermelő 35 sertést tart, és 110 kilogrammos átlagsúllyal adja le a tsz-en keresztül a húsiparnak, akkor a következőképpen kell számolni: a jelenlegi 39,50-es kilónkénti ár 152 ezer 075 forint árbevételt ad, az adóengedmény ebből 52 ezer 500 forint. Az árbevételből ezt levonva, 99 ezer 575 forintot kapunk, s ennek a 20 százaléka az adóalap, amire az 1 százalék adót — 199 forintot — kivetik. A tavalyi statisztika mutatja igazán, hogy egyre többen tartanak sok sertést. Egy százalék adót heten, 2 százalékot tizenhatan, 3 százalékot huszonketten, 6 százalékot öten, 10 százalék adót harminchármán fizettek Békés megyében. A sertéstermelésről folytatott eszmecsere bizonyára szolgáltatott minden kistermelőnek, a termelőszövetkezeteknek, a takarmányforgalmazóknak és a sertésfelvásárlóknak jónéhány tanulsággal. A sertéstermeléssel foglalkozó szakemberek állítják: a jelenlegi helyzet, még ha kedvezőtlen is, de semmiképpen nem rossz, ugyanis minimális felvásárlási áremeléssel jövedelmezőbbé tehető a háztáji gazdaságokban a sertéstartás, amire nagy szükség van Békés megyében is, hiszen az országban a felvásárolt sertések több mint 60 százaléka innen kerül ki. Számadó Julianna Rockbörze ’86 n gyulai Kamarilla lett az első Szombaton egész napos köny- nyűzenei koncertsorozatnak lehettek részesei azok a fiatalok, akik jegyet váltottak a békéscsabai ifjúsági házban megtartott Rockbörze ’8G elnevezésű rendezvényre. Mint azt korábban hírül adtuk, a KISZ Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet az idén is meghirdette a kétévenkénti, úgynevezett felmenő rendszerű versenyét, az országos amatőr poprock találkozót. Ennek megyei döntője volt a szombati, amelyre tizenöt együttes, illetve szólista nevezett. A legutóbbihoz hasonlítva változatosabb, bizonyos értelemben véve izgalmasabb zenét előadó együttesek jöttek el erre a megméretésre. Az ifiház nagytermében egyetlen szék, még egy tenyérnyi hely sem maradt szabadon; több százan voltak kíváncsiak a „békési új hullámára. Volt, akinek csalódást okozott az a zene, amit hallott, s volt, aki a legnagyobb megelégedéssel jöhetett el a házból a kora esti eredményhirdetés után. De hát ettől érdekes, ettől (is) jelentős égy ilyen találkozó. Amint azt a Victor Máté zeneszerző vezette háromtagú zsűri is elmondta értékelésében, a művészi, előadói színvonal is sokat javult. Kétségtelen, hogy még ma is több olyan zenekar van, amely dallamban-szöveg- ben a szélsőséget képviseli, de ez vonatkozik tartalmi, mondanivalót érintő és főképpen a színpadi megnyilatkozások kérdéseire. Ma már nem elég „csak” kiállni és „valamit” zenélni; a magas szintű zenei tudás, a produkció „eladhatósága” alapvető feltétel. A zsűri döntése értelmében a május végi orosházi fesztiválra az Argentum (Gyomaendrőd), a Wamsz (Lökösháza) és a Lombrágó RMCs (Békéscsaba) együtteseket hívták meg. Az első díjat a gyulai Kamarilla (Szabó Tibor, Szabó László, Ancsin Mihály, Falusi László, Gyarmati Zoltán, Bátori Gábor, Kürti Attila és Zsilák Tibor) nyerte el. Ók és a második helyezett békéscsabai Libra képviseli megyénket az országos találkozó szolnoki területi középdöntőjében. A harmadik díjat a gyo- maendrődi Argentum kapta meS- (N. L.) Fotó: H. Kovács Erzsébet Újra a Benkóék Törvény a sajtóról írfa: Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese A nemzeti fügetlenségért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmeinktől immáron két évszázad óta elválaszthatatlan a szabad sajtó gondolata, az írott szó erejének, becsületének joga, hogy aktív részese legyen a magyar nép felemelkedéséért folytatott harcának. 1848 és 1919 is. ezt akarta megvalósítani. A beteljesülés azonban két másik évszámhoz kötődik. 1945.-höz és 1986-hoz. A felszabadulás a nemzeti függetlenség és a béklyó nélküli társadalmi haladás valós feltételeit teremtette meg. Az új magyar sajtótörvény megszületéséhez pedig a párt immár három évtizedes, töretlen politikája, a szocialista törvényesség megszilárdítása és továbbfejlesztésének igénye, valamint a szocialista demokrácia erősítésének szükségessége vezetett el. Sajtónk az elmúlt évtizedekben is a nép sajtója volt — a szavak legnemesebb értelmében —, mint ahogy az új sajtó- törvényben foglaltak is jelen voltak mindennapi életünkben. A Magyar Szocialista Munkáspárt tájékoztatáspolitikája és alkotmányunk alapjogszintű megfogalmazásai — miként az alacsonyabb jogszabályok is — a legfontosabb teendők egyikének tartották a szocialista politikai nyilvánosság megteremtését, működtetését, melyhez a nyílt, nyitott és a nép üg^e, a haladás iránt elkötelezett sajtó épp úgy hozzáar- tozik, mint a társadalom tájékoztatásának kötelessége. A magyar sajtó ezeknek a feladatoknak megfelelően pontos, gyors és hiteles közléseivel, a valóság tényeinek tükrözésével, az összefüggések érzékeltetésével és cselekvésre ösztönző közpangulat formálásával szolgálta pártunknak a nép érdekeit képviselő politikáját. 1986. évi II. törvény tehát tulajdonképpen a kor követelményeinek megfelelően összegez és előre tekint, összegzi több évtizedes társadalmi-politikai fejlődésünk eredményeit és figyel szocialista jövőnk követelményeire. Megfogalmazódott ez azokban a rendkívül széles körű társadalmi réteg- és szakmai vitákban is, melyek nem kis szerepet játszottak a törvény készre formálásában. Az eszmecserékben sokszínű vélemények hangzottak el, a többségi egyetértés. mellett esetenként tükröződtek bennük szorongások, félelmek és aggodalmak, ellentétes érdekek és kívánságok. De ez így volt természetes. Minden kor minden sajtó- törvénye ellentétes szándékok kereszttüzében állt, és ki-ki úgy ítélte meg a törvényeket, ahogyan társadalmi helyzete és politikai nézetei meghatározták. Az új magyar sajtótörvény azonban több dologban is kür- lönbözik elődjeitől. Mindenekelőtt abban, hogy szocialista hazánk és társadalmunk legalapvetőbb tájékoztatási érdekeit, a tájékoztatás demokratizmusának fejlesztését szolgáló tényezőket sikerült a törvényben kodifikálni. Szelleme, minden paragrafusa — a tiltásokban is — a legtágabban értelmezett emberséget tükrözi. Nemcsak arra ad lehetőséget, hogy véleményét és gondolatait *a sajtó útján mindenki szabadon közölhesse, hanem meg is gátolja antihumánus eszmék, emberiségellenes lázálmok, nemzeti és társadalmi érdekeinket sértő elképzelések terjesztését. Nemcsak a sajtó feladatait fogalmazza meg — tájékoztatáspolitikánk elveinek és gyakorlatának megfelelően —, hanem kimondja az állampolgárok jogát is a tájékoztatáshoz, a felvilágosítási kötelezettség előírásával is segítve ezeknek az egymással összefüggő követelményeknek az érvényesülését. Végül pedig nemcsak deklarálja a jogokat és kötelezettségeket, hanem biztosítja is, hogy azokkal élni lehessen, normák alapján, egészen a bírói védelemig. Ezek a lényegi vonások bizonyítják, hogy a szocialista Magyarország népképviselete újabb jelentős törvényt szentesített döntésével. Olyat, ami nemcsak a hírlapírók, a televíziósok, vagy a rádiósok ügye, hanem az egész társadalomé. Ezekből a lényegi vonásokból következik igazán közügyvol- ta, ezekből adódóan igazán szocialista sajtótörvény. Bár a törvény csak szeptember 1-jén lép hatályba a végrehajtására vonatkozó kormányrendelettel együtt, gyakorlati próbája máris elkezdődik. Elsősorban a közvélemény és a politikai-társadalmi vezetés közösen érheti el, hogy a paragrafusokat ne használhassa senki se bástya, se lövészárok gyanánt. Vagyis ne bújhassanak mögé azok, akik a felvilágosítás megtagadásával kívánják kivédeni a társadalom nyilvánosságát és ellenőrzését. De ne támadhassanak azok sem, akik önző célokra óhajtják kihasználni a törvény adta lehetőségeket. Az előkészítés — a viták és egyeztetések — során gyakran elhangzott, hogy a sajtó túl nagy hatalomhoz jut, mert mindenbe beleszólhat, mindent „kiteregethet”. Akik így vélekednek, nemcsak a törvény szándékait, hanem politikánkat is félreértik. A sajtó nem a hatalomhoz, hanem társadalmunk érdekeinek szolgálatához kapott feltételeket. A politikai nyilvánosság egyik jelentős fórumaként az állampolgárokat segíti, hogy alkotó módon tudjanak élni jogaikkal. És segíti azokat is a köz véleményének — egyetértésének vagy bírálatának — továbbításával, akiket éppen a közösség hatalmazott fel vezetői teendőik ellátására. Aki tehát késlelteti, akadályozza vágy megtagadja a sajtó felvilágosítását, valójában azok felvilágosítását tagadja meg, akiknek a bizalmából vezetővé vált. Ugyanakkor a sajtóra — és minden újságíróra is — a korábbiaknál nagyobb felelősséget ró a társadalom és a politika elkötelezett, immár törvénnyel szabályozott szolgálata. Felelősséget az anyaggyűjtésben, a vélemények továbbításában és a tapasztalatok megítélésében is, hogy az eszme és a politika iránti hűség kifogástalan etikai magatartással, tudásszomjjal és felkészültséggel párosuljon. Sajtónk csak ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában tud küldetésének megfelelni.
