Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
KULTURÁLIS MELLÉKLET Szolnoki művésztelep Kiállítás Gyulán, a Dürer Teremben A Gyulai Dürer Teremben kiállított 35 mű nem teljes, de áttekinthető, jól követhető történetét adja a szolnoki festészetnek. Az alföldi iskola eredete August von Pettenkofen nevéhez fűződik. Érdekes módon elsőként ő, az osztrák katonatiszt festőművész fedezte fel új témaként a Szolnok környéki tájat és embereket 1851-ben .Azért éppen ott, mert akkor csak Szolnokig volt kiépített vasútvonal. Képet tőle azonban eddig nemigen láthattunk, s a tárlat egyik érdekessége, hogy az itt látható kisméretű akvarellje ha festészetéről nem is, de érdeklődéséről, szemléletéről támpontot ad. Az ő tevékenységének köszönhető, hogy néhány magyar festő érdeklődése is e táj felé fordult. A múlt század hetvenes éveitől De- ák-Ébner Lajos, Bihari Sándor rendszeresen, Med- nyánszky László alkalmanként járt ide. Munkásságukat egy-egy mű jelzi a kiállításon. A múlt század utolsó harmadában Szolnokon folyó alkotómunka megteremtette a szolnoki művészetet, s egyben mintegy előkészítette a szervezett művésztelepi életet. 1899-ben 12 festő aláírásával kérvényezték az akkori vallás- és közoktatás- ügyi minisztertől a telep hivatalos megalapítását. 1901- ben — ezt tekintjük az alapítás évének — létrejött a Szolnok; Művészeti Egyesület, amelynek feladata az volt, hogy a szükséges anyagi alapot megteremtsék, a műtermeket felépítsék. Egy év múlva nyáron már a kész műtermekbe érkeztek meg a festők. (Mednyánszky nem volt közöttük, ő személyes támogatásaként aláírta a kérvényt, de nyughatatlan természete ennyi kötöttséget sem bírt volna elviselni.) A művésztelepnek alapító tagja, legnagyobb hatású mestere Fényes Adolf volt. Életműve többféle stiláris szakaszt tartalmaz. A kiállításon szereplő két műve közül a „Napszámos” a jelentős, mely realista ábrázolásai közül való, s a „Szegényemberek élete” című sorozatába illeszthető. Fényes valósággal azonosulni tudó humanista (és kritikai) realizmusa nem olyan magától értetődő, mint gondolnánk. Némelyek megrekedtek az egzotikumnak tűnő felszíni érdekességnél, mint pl. Böhm Pál is, akinek műteremudvarán „valódi” tiszai csónak, szobájában „eredeti” ruhák és kukoricacsövek stb. voltai összegyűjtve, hogy a modellt felöltöztetve „hiteles” alföldi képet festhessen. A szolnoki művésztelep nem teremtett olyan közös festői stílust és szándékot, mint a. nagybányai. Ez a sokarcúság tükröződik a kiállításból is, Vidovszky Béla önarcképe a plein air, Pólya Tibor, Zádor István képei a dekoratív törekvésekhez tartoznak. Senkihez nem hasonlítható egyéniség Aba- Novák Vilmos. Bemutatott férfiportréjának érdekessége az, hogy ez a mű először most került nyilvánosság elé, ugyanis néhány héttel ezelőtt ajándékozta a szolnoki múzeumnak a művész lánya. A telep jelenét nyolc Szolnokon élő művész képviseli: öt festő, Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Magdolna, Meggyes László, és három szobrász, Nagy István, Szabó László, Simon Ferenc. Műveik — a nemrég elhunyt Chiovini Ferencével együtt — a szolnoki művészet utóbbi két évtizedének útjait mutatják, melyekben a hagyományőrzés és a modern festészet eredményei ötvöződnek. ibos Éva Néhány érdekes adat Móricz Zsigmond szeghalmi tartózkodásáról A Tanácsköztársaság szeghalmi történetét követő időszak egyik legjelentősebb eseménye az 1935-ös utolsó nyílt képviselőválasztás volt. Tildy Zoltán tisztele- tes az ellenzéki Kisgazda- párt programjával nagymértékben megnyerte a választókerület lakosságának támogatását. Föld nélküli parasztproletárok, a nagybirtok gazdasági szorításában kínlódó birtokos parasztok, haladó szellemű értelmiségiek tettek hitet az ellenzéki politika mellett, mert talán Békés megyében itt volt a legelviselhetetlenebb a nyomor és a szegénység, és itt pusztított, legjobban a tüdővész. • Móricz Zsigmond a választást megelőző hónapban jött Tildy Zoltánokhoz, hogy közelről figyelhesse és tanulmányozhassa a fasizálódó úri politika utolsó választási komédiáját. Járták a környéket, az olvasóköröket, a választási gyűléseket és be- belátogattak jó néhány falusi portára. A visszaemlé- kezők szerint Móricz Zsigmond nem csak az adott politikai helyzetet figyelte, rögzítette, hanem ahol csak alkalma kínálkozott, az idős sárréti magyarokat vallatta a letűnt vízi világról. Betyártörténeteket jegyzett Le, különös tekintette] Rózsa Sándor viselt dolgait kutatta, aki pedig ritkán vetődött erre. Á figyelmes olvasó mindezeket fel is fedezheti a Rózsa Sándor a lovát ugratja- és a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét című kötetekben. Móricz szeghalmi látogatása arra is alkalmat adott, hogy megismerje az akkor már kilenc éve működő Péter András Református Gimnáziumot. A haladó szellemű intézményi vezetés és tantestület, a sok tehetséges paraszti származású tanuló, a középiskola kollektív vezetésének tervei a kulturális és a szövetkezetpolitikai területeken, kíváncsiságot ébresztett a kitűnő íróban. A gimnáziumban tett látogatás érthetően nagy izgalmat és érdeklődést váltott ki nemcsak a tanári testületben. hanem a tanulóifjúság körében is. Több írás fennmaradt, mely rögzíti Móricz élményekben gazdag megnyilvánulásait a meglátogatott osztályban. Ezekben a márciusi napokban a diákok is a képviselőválasztás izgalmaiban éltek. Találgatták, hogy miért jött Szeghalomra Móricz, milyen a pártállása stb. „A bajusza kisgazdának látszik. De ahhoz meg túlságosan kövér” — mondta az egyik. Azután meglátogatta a VII. osztályt. Leült a katedra elé. és megjegyezte, hogy {.Most pedig én is tanulni fogok!” Aztán a krónikaíró diák megjegyezte: „Úgy mosolygott, hogy azt alig lehetett észrevenni, úgy Zsigabácsisan.” % Este az ipartestületben tartott felolvasást csendőrök jelenlétében, és olyan megszorítással, hogy csupán egy novella erejéig terjedhet az összejövetel. Zsúfolásig megtelt az iparoskor érdeklődőkkel, kíváncsiskodókkal. Hogy mi volt az összehúzó erő, ma már nehéz eldönteni: a választás előtti felfokozott hangulat, az író személye iránti szimpátia, vagy az író könyveinek témája és azok olvasottsága? Fülöp Károly gimnáziumi tanár visszaemlékezései szerint Móricz a Magyarok c. kötetéből az Éjjeli szállás című vidám elbeszélését olvasta fel. Ügy látszik, a jelenlévő csendőrök engedékenyek voltak, mert ráadásként az „Egy akol, egy pásztor” és a „Bécsi bútor” címűeket még felolvashatta. Majd Fülöp Károly könyvébe a következőket írta: „1935. március 16., Szeghalom- Ebből a kötetből olvastam fel az „Éjjeli szállás”-t. Fülöp Károly a bűnös. Móricz Zsigmond.” » Az olvasókörök könyvtárai bizonyosan sok Móricz-köte- tet tartalmaztak, ugyanis Szeghalomban ez idő szerint öt köri, két nyilvános és egy magán-kölcsönkönyvtár működött. Ezek közül a gazdakörinek ismerjük — 1927- ből — az állományát. Akkor 19 Móricz írta kötetet tartalmazott a könyvállomány, az addig megjelent mintegy 50-ből. (A Polgári Olvasó- egyletnek az első világháború előtt szintén közreadták a könyvkatalógusát. A 652 kötetből két Móricz írta könyveimet találtam!) Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a járásszékhely könyvtáraiban mintegy 80—100 darab Móricz-könyvet forgathattak kézben az olvasni vágyók. Ez nem lebecsülendő szám, sőt 1935-ig még jó néhány kötet könyve jelent meg kiváló írónknak! m Csapadékos volt az 50 év előtti március, mert Móricz- nak alkalma volt látnia Újtelepen, hogy a szülők hátukon vitték gyermekeiket az iskolába, mert bőrcipőt nem tudtak venni a tanulóknak, hanem posztóból készítettek mamuszt. Az időben az iskola sarkán csordogált egy közkút, aúol mindig sok leány és asszony várakozott sorára. Velük is megállt beszélgetni, kérdezte sorsukat, helyzetüket, amiről később újságban is beszámolt. Majd amikor híre ment, hogy a rádióban előadást tart Móricz, kétszáz újtelepi szegény ült be az iskola padjaiba, hogy hallgassa őt — amint arról a helyi lap beszámolt. A A krónikához tartozik, hogy valaha a szeghalmi Szabadság téren volt egy emelvény, ahonnan közhírré tették a helyi és országos híreket, a tudnivalókat- Természetesen képviselőválasztás során a képviselőjelöltek is itt tartották programbeszédeiket. Amikor Tildy Zoltán mint képviselőjelölt itt szónokolt, több neves közéleti ember társaságában jelent meg, akik elmondhatták véleményüket a jelölt mellett. Móricz Zsigmond is megjelent itt-tar- tózkodása folyamán, és közelről figyelte a választási praktikákat. Amikor a választók tudomására jutott, hogy ő is jelen van, követelték fellépését az emelvényre. Mit volt mit tennie, megmutatta magát a több ezer szeghalminak, akik óriási ovációval fogadták és tapsolták a velük érző írót. A hatalom képviselői féltek tőle és népszerűségétől, ezért a választás napján megfosztották szabad mozgási lehetőségétől, s így rjem mozdulhatott ki a lelkész- lakból. Itt fordult elő vele az, hogy internálták, hogy ne lássa az emberi jogok megtiprását, a kakastollak cikázását és a fegyverek csillogását. Miklya Jenő Bokros László: Vízparton Fényes Adolf: Napszámos Szokolay Zoltán: Capriccio Tudnom kell, kit visz magával, ha valamelyik reggel távozik. Tudnom kell: talán már ki is szökött az egyik úton, nem vigyáztam és én még itt vagyok . Élt, aki semmi más tétet, csak a gondolatait kockáztatta, mint a tájat a benne lakók. Az órákat néha átállítjuk számunkra kedvezőbb időre, kacskaringós vonalak kanyarulatait biztos kézzel egyszerűsítjük Az őszi erdőből hegedőszóló úszik át a terhét közönnyel cipelő folyó fölé. Vajon miféle hangokat sodor majd hervatag füzeteimből tifölétek a szél? Alinak tehetetlenül a fák, csomagol Paganini, ballag a szomszédos kerek évszázadba. Itt már feljött a Nap. Győri László: Váza Az idő a mindenségbe téve, hűvös, friss vizébe. A mindenség meglökődik, csattanva szétfröcskölödik. Cserepeit illesztgetjük, összeforr-e, nézegetjük, de végtére kidobódik, a semmibe hajítódik. Vidovszky Béla: Kalapos férfi
