Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
1986. február 11., kedd KÉPERNYŐ Szia, Mami! Pillanatképek a békéscsabai zeneművészeti szakközépiskola növendékeinek hangversenyéről Ismét újabb sorozatot indított el. újabb közügy kollektív felkarolására, körüljárására — a saját eszközeivel természetesen — vállalkozik a televízió. Szerdán délben, pontosabban 11.55-kor jelentkezett először — és havonta egyszer látható majd — a belpolitikai.főszerkesztőség Szia, Mami! című műsora. Családias, családi magazin, tere-fere, ügyes, hasznos ismeret- és segítségnyújtás kismamáknak. Az adás ugyanis nekik szól, a leendő és gyakorló édesanyáknak, feleségeknek, nőknek. Bár igazán akkor lenne értelme az adásnak, ha nem csak a kismamák figyelnének rá, fogadnák meg és hasznosítanák jótanácsait, hanem az apukák, férjek, nagy testvérek is. vagyis az egész család. Mert a család, legszentebb magánügyünk, egyre inkább közügy. Az otthon közössége a nagy társadalom magja. S a társadalomba mindenki magával visz valamit — a szülői házból. Az pedig egyáltalán nem mellékes, hogy mi ez a „hozomány". Meghatározó tehát az édesanya szerepe. (Noha igazságérzetem azt súgja, helyesebb a két szülő fontosságát mindenkor egyformának tekinteni, még ha a gyerek bizonyos korban — magzat, újszülött — jobban az édesanyához kötődik is, későbbi életében jöhetnek — és jöjjenek is! — szakaszok, amikor az édesapa tölt el több időt a gyerekkel.) A gyermekgondozás, -nevelés, a család, a háztartás számtalan feladatot, döntést, rengeteg lelki, szellemi, fizikai energiát igényel és emészt fel. Anyaként, nőként helytállni olykor nem csupa öröm. A műsor szerkesztői a kismamaszerepben, a kismamakezekben a jövő nemzedékének, tulajdonképpen nemzetünknek sorsát látják. E felelősség súlyát ismerték fel és igyekeznek valódi támaszt nyújtani orvosok, pedagógusok, pszichológusok, kozmetikusok, divattanácsadók segítségével. De a legérintettebbek, magük a kismamák is szót kapnak, elmondhatják véleményüket. A műsor készítői számítanak tapasztalataikra, ötleteikre, csakúgy, mint őszinte kérdéseikre, gondjaik feltárására. A két házigazda Oravecz Éva és Győrffy Miklós. Helytörténeti vetélkedő Komoly, színvonalas közvetítés volt a gyerekek helytörténeti vetélkedőjének döntője, a Pest-budai versengések vasárnap délelőtt. A főváros I., V. és IX. kerületének csapata egyrészt olyan tájékozottságot, történelmi, helytörténeti, képzőművészeti, szépirodalmi és idegenforgalmi tudóst bizonyított, amely igazán elismerésre méltó. Másrészt élvezet volt látni az értelmes, lelkes gyermekszemeket és hallani, milyen szépen beszélnek. Tudásvágy és szép beszéd — mindkettő fontos szempont, igazi érték. De sajnos az iskolások körében ritkán tartozik az elsődleges tulajdonságok közé, amikor példaképeket keresnek vagy ítéletet mondanak. Ebben a vetélkedőben alighanem csak győztesek voltak. Mert itt mindenki tanult valamit, új ismeretekkel gazdagodott és jól szórakozott. Résztvevők és nézők egyaránt élvezhették ezt a tartalmas másfél órát, ami kifejezetten „jól jött” a vasárnap délelőtt többi, könnyed lélegzetű műsoraihoz. Lörincz Miklós estje Gál Edit képriportja Nemes ügyet vállal és nem utolsósorban szórakoztató estéket kínál a televízió azzal a sorozatával, amelyben a két világháború közötti magyar kabaré kimagasló egyéniségeit mutatja be — s természetesen felvillantja a kor, a társadalom jellemzőit is. Vasárnap este az első programon A papírtekercses emberre, Lőrincz Miklós íróra Kellér Dezső emlékezett. Szeretettel és persze elfogultsággal idézte a híres kabarészerzőt, A kék bálvány című hangosfilm forgatókönyvíróját, számos Salamon Béla-darab szerzőjének alakját, a korabeli kávéházi hangulatot, a szenvedélyes biliárdost, akinek törzsasztala a Japánban a biliárdasztal volt, s aki minden partyt előre lefogadott. Megtudtuk, hogy Lőrincz Miklós a Gömbös-kormány alatt, amikor különösen nagy veszély fenyegette a politikai humort, kényszerből „a malackodó kabaréba emigrált”, s szenvedett a „disznó sztorik” írásától. Értesültünk arról is, mely poénok, konfliktusok voltak akkor a legdivatosabbak. Aztán a szomorú befejezés: 1944, német megszállás, internálás, a főváros bombázása és a 45 éves író halála... De művei, művészete, velünk maradt — a papírtekercseken és olyan kitűnő színészek tolmácsolásában mint Almási Éva, Balázs Péter. Körmendi János, Márkus László — utolsó befejezett, televíziós szereplése —, Mikó István, Schütz Ila, Székhelyi József, Szom- bathy Gyula. Tordy Géza. Niedzielsky Katalin Ismeretterjesztő televízió Mit láthatunk 1986-ban? Közművelődésünk kiterjedt és összehangolt rendszerében hogyan látja tudományos-ismeretterjesztő feladatait, hogyan dolgozik, mit tervez a Magyar Televízió? E feladatokon a Közművelődési Főszerkesztőség munkálkodik. Jobbra törekedni az eddigi eredmények számbavételével, és a szándék pontos kidolgozásával lehet — és új ötletekkel. Mert úgy vagyunk a közművelődési határozattal is, hogy önmagát meg nem valósítja, ha nem gondozzuk, ha nem éltetjük, ha időnként nem erősítjük meg jól bevált hatásait. Olyan mozgás ez, ahol a mozgató is mozog velünk együtt. A főszerkesztőség folyamatosan nyomon követi a társadalom- és a természet- tudományok élvonalbeli teljesítményeit, s a legfrissebb eredményekről színvonalasan és naprakészen tájékoztat bennünket. A vezetők jól tudják, milyen fontos szerepe van ebben a tudományos élet neves személyiségeinek. Szeretjük, ha ismert, érdekesen beszélő tudósok magyarázzák meg azt, hogy milyen világban élünk. Ha Hahn István ad elő az ókori Hellaszról, Komoróczy Géza az ókori Keletről, Gecse Gusztáv a Biblia világáról beszél, ha tudósportrét látunk Lőrincze Lajosról, Be- rend T. Ivánról, vagy Kosá- ry Domokosról, ha a génsebészet titkairól olyan személyiségek szavait halljuk, mint Straub F. Brúnó, Kra- lovánszky U. Pál, vagy ha Bokor Péter történelmi sorozatait látjuk, a műsor gyakran odaragaszt a karosszékbe. Nem is beszélve, ugye, a Czeizel-műsorokról, vagy az orvosportrékról. Bevált és már bemutatott, vagy éppen hamarosan látható műsorok ezek. Ha rendszeresen vesszük sorra őket, akkor heti, kétheti, vagy havi adásokról, sorozatokról, illetve egyedi műsorokról beszélhetünk. Ilyen az évente ötvenkét alkalommal látható, kedvelt Delta tudományos híradó, az évente huszon- kétszer jelentkező Gondolkodó tudományos magazin, a havonta gyakorlati tanácsokat adó Kalendárium, amelyik az évszakokhoz illeszkedve mindennapi életünk és a természet viszonyát, meg a műszaki és tudományos világ eredményeit taglalja. Ugyancsak havonta kapunk orvosi, egészség- ügyi tanácsokat a Diagnózisban, nyelvművelői segítséget A nyelv világa, állam- polgári ismereteket, jogpropagandát a Jogi esetek műsorában. Elindították a Tv- egyetem társadalomtudományi tagozatának harmadik fejezetét — ez az ókori Kelet és Hellasz után most az ókori Rómáról szól. Aztán? Jogról, alkotmányról, erkölcsről, híres magyar könyvtárakról, magyar tájakról, a mikroelektronika forradalmáról, a robottechnikáról, a cukorbetegségről, és sok másról esik szó — más műsorokban. Bemutatták a Debreceni Atommagkutató Intézetet, a háromszázötven éves Eötvös Loránd Tudományegyetemet, a kétszáz éves Műegyetemet. Az Útjelzők című sorozatban többek között a kistelepülésekkel, problémájukkal, a fejlődés, a kibontakozás távlataival is foglalkoztak. Milyen újdonságok várhatók az idén? Mostanában megnövekedett az érdeklődés olyan adások iránt, amelyekben mi, nézők, közvetlenül is részt vehetünk, bekapcsolódhatunk a kérdések megvitatásába, hozzászólhatunk a tárgyhoz. A Kapcsolatok című műsor ilyennek ígérkezik, közérdekű élethelyzeteket elemez, és számít a nézők élénk részvételére. Új kezdeményezés az „5-letek" című is, amely a szabadidő-szerkezethez hangolódik, s feladatának tekinti a környezetkultúra fejlesztését. Új elemek vannak a Jogi esetek műsorában: a munkajog alaposabb ismertetése és az új jogszabályok hatásosabb tudatosítása. A nyelv világa a nyelvi jelenségek értelmezésébe bekapcsolja a néprajz, a művelődéstörténet és a kommunikáció-elmélet mintájára A világ metróiról (London, Budapest, Párizs, New York, Moszkva alcímekkel) készült egy sorozat. A Híres magyar alma materek sorozatban a pápai református gimnázium, a soproni (evangélikus) Berzsenyi Gimnázium, a Győrffy István Kollégium és az Eötvös József Kollégium történetével ismerkedünk meg. Erkölcsi csapdák címmel (Az Áldozat, Ki a felelős, Ki a tolvaj ?) ugyancsak népszerűnek várt rövid sorozat készült. Gazdag és rendezett anyag. Valóban a köz művelése a cél. Általa nem csupán álló tudást, hanem készségeket, viselkedéskultúrát, „élő műveltséget” sajátíthatunk el. A tévés közművelési műhely a tömeges, a napi műveltségi szükségletek kielégítésének műhelye. Konczek József
