Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
1986. február 11., kedd o i gum-few Első ízben adták át a Darvas József irodalmi emlékdíjat (Folytatás az 1. oldalról.) — Ügy tekintettünk Darvas .Józsefre — mondotta —. mint Németh Lászlóra, Veres Péterre, Erdei Ferencre, akik a népi Magyarországért küzdöttek, akik nagy példával szolgáltak nekünk, akkori fiataloknak. Darvas Józsefben azt a példát láttuk, amilyenek mi is szerettünk volna lenni: olyan ember, aki elindult Orosházán a faluszélről, és feljutott a legmagasabb csúcsokig. A fényes szellők karján indult a magyar irodalmi, politikai életbe, és — különösen 1956 után — a legnagyobbak közé emelkedett. Olyan embernek ismertük, aki jó szívvel egyengette pályatársai sorsát, aki minden beosztásában a nemzet egészében gondolkozott. Emlékszem, a hatvanadik. születésnapján milyen derűs volt, és mennyire ereje teljében érezte magát. Giricz Mátyás rendező és Sarusi Mihály író is Darvasra emlékező gondolatokkal köszönte meg a magas elismerést, ugyanúgy Fábián Zoltán özvegye is. A díjazottakat köszöntő. Alföld Szálló-beli ünnepi ebéd után a város vendégei ellátogattak a Darvas-emlékházba, ahol dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató és dr. Hévvizi Sándor, az orosházi múzeum igazgatója volt a házigazda. Czine Mihály lapunk munkatársának kérdéseire válaszolva elmondotta még, hogy véleménye szerint többszörösen is fontos az, hogy a Darvas József irodalmi emlékdíj megfelelő visszhangot nyerjen az irodalmi és művészeti közéletben. — Elsősorban azért, mert igen ritka az ilyen alapítvány, amikor a családtagok, vagy a testvér vagyona egy részét a neves családtag emlékének megörökítésére, fenntartására szánja. Méltányos, szép emberi tett, amivel Dumitrás Mihály követendő példát állított. Másodszor azért is jelentős ez a mai nap, mert Darvas József több volt mint Darvas József; zászló volt, aki mint író és művelődéspolitikus a realizmus, a valóság, a népi közelség irodalmának jogosságát és szükségességét hirdette. Ügy érzem, Darvas öröksége többet érdemelne, mint ahogyan azt gondban tartjuk, és, hogy így legyen, azért a szülőváros igen sokat tehet, és — öröm kimondani — tesz is. Elhangzott még a délutáni baráti beszélgetések során, hogy Darvas József születésének 75. évfordulóját Orosházán — többek között — azzal szeretnék emlékezetessé tenni, hogy átadják rendeltetésének az emlékház kertjében épülő irodalmi kutatóműhelyt, melyben az író könyvtárát is elhelyezik. (s. e.) Mihály András tanácselnök üdvözölte az emlékdíj kitüntetettjeit. A képen, a tanácselnök mellett balról dr. Gonda József, jobbról dr. Szabó Ferenc múzeumigazgató, Czine Mihály, özv. Fábián Zoltánné, Giric/ Mátyás és Sarusi Mihály Fotó: Gál Edit Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Horst Schmitt, a Nyugatberlini Szocialista Egységpárt elnöke méltatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának békepolitikáját. Rámutat; az imperializmus nem képes kizárólagos befolyást gyakorolni a világeseményekre, mert szemben áll vele egy másik politikai irányvonal, amely a nemzetközi konfliktusok békés megoldásának híve. René Maugé Mosquera, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkára és Jósé Solis Castro, az Ecuadori Béketanács főtitkára közös cikkben kutatják, milyen okok vezettek a latin-amerikai háborúellenes mozgalmak fellendülésére. Chilében 1985 szeptemberében a népi megmozdulások alapjában rendítették meg Pinochet diktatúráját, és nagy visszhangot keltettek az egész világon. Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára megvilágítja az ország belpolitikai helyzetét. Jelképesnek tekinthető, hogy az. ENSZ az ifjúság nemzetközi éve után az 1986-os esztendői nemzetközi békeévnek nyilvánította. Roland Bauer, a Német Szocialista Egységpárt. Unni Krishnan. az Indiai Kommunista Párt és William Stewart, a Kanadai Kommunista Párt képviselője a folyóiratnál áttekinti, melyek az aggodalomra okot adó nemzetközi fejlemények, s. mi táplálja ezekkel szemben a reményt. Csehszlovákia Kommunista Pártja márciusban tartja XVII. kongresszusát. Antonin Kapek, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB Elnökségének tagja, a Prágai Városi Pártbizottság első titkára beszámol az előkészítő munka eddigi tapasztalatairól. A kongresszusi dokumentum-tervezetekről folyó vita során a Pravda, az SZKP központi lapja igen sok levelet kapott. Vlagyimir Se- lepin összegzi a lap hasábjain közölt levelek gondolatait, kívánságait, javaslatait. A folyóiratnak az iparilag fejlett tőkés országokkal foglalkozó bizottsága nemzetközi szimpóziumot rendezett arról a kérdésről, hogyan hat a fegyverkezés a társadalom életére, a gazdaságra. A szerkesztőség ismerteti a vita tartalmát. Jurij Sirjajev, a szocialista világrendszer gazdasági kérdéseivel foglalkozó nemzetközi intézet igazgatója a mai tudományos-termelési forradalomnak a tőkés világgazdaságra gyakorolt hatásával foglalkozik. Tanácsülésről jelentjük Gyula Régen szerepelt a város életét annyira meghatározó téma a gyulai tanács ülésén, mint, a tegnapin. Nem kisebb ügyekről tárgyalt a testület, mint a város VII .ötéves és 1986. évi pénzügyi tervéről és a településfejlesztési hozzájárulásról. Az ülésen részt, vett Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, a város országgyűlési képviselője és Aratoki János, a megyei tanács általános elnökhelyettese is. A VII. ötéves tervet széles körű társadalmi vitában alakította ki és véglegesítette a tanács. Dr. Takács Lőrinc tanácselnök a vitát összefoglalva a lényegre tapintott, amikor elmondta: nem rossz ez a terv, s biztosan lehetne jobb is, mert igény volna itt, s ezek jó része jogos is lenne. Figyelembe véve azonban anyagi lehetőségeinket, összességében nem indulunk rossz alapról. Ha a város lakosságának összefogása és lelkesedése olyan lesz, mint a múltban volt, akkor jó ötéves tervet zárhatunk. A terv adatai önmagukért beszélnek. A tervidőszakban összesen mintegy 1,8 milliárd forint áll majd a város rendelkezésére, ami 32 százalékkal magasabb a VI. ötéves tervben felhasználtnál. A pénzösszeg egynegyedét fejlesztésre, háromnegyedét pedig működési, fenntartási és felújítási célokra fordítja a tanács. A tervkoncepcióban megfogalmazottakhoz képest alig változott a terv. Az öt év alatt várhatóan 1114 lakás, illetve családi ház épül és bővül a csatornahálózat. A város egyes részein megoldják a csapadékvíz-elvezetést, javul az ivóvíz minősége és nő a mennyisége. Mintegy 25 ezer négyzetméter új parkfelületet kap a település, folytatódik a kerékpár- út-építési program, és továbbra is támogatják a lakossági útépítési akciókat. Befejeződik a Szent István utcai iskolabővítés és a könyvtár rekonstrukciója. Ifjúsági tábora is lesz a városnak. Javul az orvosi ellátás színvonala és az idősek ellátása, az utóbbi heti otthon építésével is. Befejeződik a piaci építkezés, bővül az üzlethálózat, elsősorban a Városház utcai és a vasútállomás környéki kereskedelmi egységek építésével. Megyei tanácsi támogatással 20 milliót • fordítanak a vár állagmegóvására. 5 milliót pedig a kemping fejlesztésére. A hozzászólók egyetértettek a tervjavaslattal. de többen felhívták a figyelmet a tüdőszűrő állomás helyzetének (elhelyezésének) tarthatatlanságára, és a Szent István úti iskola épülő tornaterme kapcsán arra, hogy a minőségi és tömegsportigényeknek egyaránt megfelelő csarnokot építsenek fel. A vitában Araczki János is részt vett. Felszólalásában megalapozottnak és reálisnak tartotta a tervet. Olyannak, amely a lakosság többségét foglalkoztató gondokra igyekszik megoldást találni. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a terv kissé feszített, ami várhatóan rákényszeríti a végrehajtásban munkálkodókat a megfontolt gazdálkodásra, a város lakosságát pedig a nagyobb áldozatvállalásra. A város VII. ötéves pénzügyi tervét az 1986-os tervvel együtt a testület egyhangúlag elfogadta. Ugyancsak megszavazta — lényegi észrevétel nélkül — a településfejlesztési hozzájárulásról szóló rendelettervezetet. Ennek tartalmáról a város lakosságát a közeljövőben részletesen tájékoztatják. A tanács ülése bejelentésekkel ért véget. A. z. „így emlékszem az első autókra” „Ki tud róluk?” — kérdeztük lapunk 1986. január 30-i számában, a 6. oldalon, ahol arról adtunk hírt, hogy 100 éves az autó. A cikk végén arra buzdítottuk olvasóinkat, írjanak a megyében megjelenő első autókról, azok fogadtatásáról. Nos, Kiss Ferenc, aki maga is majdnem egyidős az autóval — ugyanis 1891-ben született —.tollat fogott. A következőkről számol be kedves levelében: ,,A község, amelyben lakom, Biharugra. Itt éltek a szüleim, nagyszü- leim, és azok elődei is, mindnyájan parasztok. 1904. szeptember 4-én az udvarunkon ismeretlen okból tűz keletkezett, ami az egész évi szálas termést elégette. Apámnak általános biztosítása volt. Amikor a kárbecslők megjöttek, egy addig még nem látott, 4 kerekű, benzinnel hajtott, lovaskocsihoz hasonló járművön érkeztek. A község Nagyváradtól 30 kilométer, az út 2 óra volt. A másik, amit láttam, egy nagyobb autóhoz hasonló, ponyvás volt, amit báró Beics Péter hozott Becsből, az édesanyjától. Tudok arról, hogy a váradi színészeket elvitte Debrecenbe az első vasárnapon, de nem tudtak hazajönni, s az egybegyűlt közönséget haza kellett küldeni. Egy harmadik autó egy földbirtokosé volt, aki minden délben ebédre jött Fan- csikapusztára. Ez 1907-ben tfolt. Nagyon haragudtunk rá. mert a lovak és a csikók féltek, volt szekér, amivel a ló el is szaladt.” Novak György csabai villanyszerelő személyesen keresett meg minket, hogy a motorkerékpárok megyei régmúltjáról beszéljen. 1925- ben még tanonc volt Hirsch János villanyszerelő-mester keze alatt. Főnökének volt egy használt, ékszíjmeghajtású NSU-ja. Akkoriban még kevés motor volt Békéscsabán, s azok négyüteműek -voltak, a kétütemű csak később terjedt el. Ez utóbbiak 'motorja az első kerékbe volt beépítve. Novák György Kondoros villamosításán dolgozott Hirsch Jánossal. — Ügy jártunk ki Kondorosra, hogy a főnököm motorral húzta a biciklimet. Ez akkor még nem volt szabálytalan, ilyen apróságokkal nem törődtek a közlekedési szabályok. A motorbicikli ékszíja néha elszakadt — emlékezett a szakmáját a hetedik ikszen túl is gyakorló mester. Olvasónk a teherautó megyei kezdeteiről is mondott érdekes adatokat: — A tízes években iskolás gyerekként sokszor megcsodáltam a malomtulajdonos Flamm-testvérek teherautóját. A láncmeghajtású járgány hangosan hörgött, kerekükön tömör gumiabroncs volt. * * * A témában továbbra is várjuk olvasóink jelentkezését! Érdekegyeztetés magasabb színvonalon Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT titkárával Véget értek az ágazati szakszervezetek tanácskozásai. Az elhangzott beszámolókban, vitákban központi helyet foglalt el népgazdaságunk helyzete, hangsúlyozva, hogy az elmúlt években hehezebb körülmények, rosszabb feltételek között kellett dolgoznunk. Részben ez okozta, hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig eleget tenni. így nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresszusok sokat foglalkoztak a gazdálkodással, a termeléssel, a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszervezeti vezetőnek? — A mi tapasztalataink és véleményünk szerint a szak- szervezeti választásokon és a kongresszusokon is a többi témához viszonyítva helyes — az élet által meghatározott — arányban, s kiemelten foglalkoztak a szak- szervezeti tagok, a küldöttek a termelés, gazdálkodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elismételnem, mindenki előtt ismert: kül. és belgazdasági problémák miatt népgazdaságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk. Jjgy ítéljük meg azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési tanácskozássá, mert sajátos, szakszervezeti megközelítéssel tárták fel és tették szóvá a hiányosságokat. Követelményként állították maguk elé a szakszervezetek azt is, az eddigieknél is jobbfan mozgósítsák tagságukat, aktívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megvalósításában, a maguk; eszközeivel segítsék a szervezettebb, a fegyelmezettebb munk;l feltételeinek megteremtését, ezáltal a gazdálkodás és a termelés eredményesebbé tételét, mint egyetlen forrását az elosztható alapoknak, a dolgozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka egyre nehezebbé vált, mivel az 'érdekviszonyok egyre bonyolultabbak lettek. Hogyan tud a SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezeteknek mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tagság sokszor különböző érdekeit egyeztesse, a jogos dolgozói igényeket a fontossági sorrendnek megfelelően rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szem előtt tartása mellett a kisebb-na- gyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igényeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szakszervezeteknek. Az elmúlt években, a gazdaságirányítási változásokkal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a gazdasági munkaközösségekre, a leányvállalatokra! Az érdekellentétek feloldását — úgy gondoljuk — a hagyományos szakszervezeti érdek- védelmi eszközök és módszerek .mellett a gazdasági érdekegyeztetés továbbfejlesztésével is segíteni lehet és kell. Ez alatt azt értem, hogy mind népgazdasági, mind ágazati és vállalati szinten' a gazdasági vezetés és a szakszervezetek között az érdekkonfliktusok feloldásának új módszereit kell alkalmaznunk. Hogy csak egyet említsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ágazati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten, esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogalmazódjanak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érdekek erősebb érvényesülésére. — Az ágazati kongresszusok alapján véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyeket legélesebben fogalmaznak majd meg a szakszervezetek XXV. kongresszusán? — Várhatóan a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság velünk szemben. Azt várják, hogy az eddigieknél hatásosabban mozgósítsuk a tagokat a feladatok megoldására. A szakszervezetnek meg kell újítania munka- módszerét : legyen határozottabb, markánsabb érdek- védelmi, képviseleti munkája, s ehhez biztosítson nagyobb nyilvánosságot. Határozottabban, türelmetlenebbül, esetenként kevesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között, hogy a főmunkaidőben ledolgozott becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munka- szervezéssel, tartalékaink kihasználásával növeljük a termelés színvonalát, versenyképességünket; őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a diffe- .renciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Minden bizonnyal többen is szóvá teszik majd az időskorúak, a pályakezdők, a családalapító fiatalok helyzete javításának szükségességét, s azt. hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott. ahol még nem bevezetett a negyvenórás munkahét, jogosan kívánják ennek megvalósítását. — Ismerve gazdasági, politikai, társadalmi helyzetünket, lehetünk-e a jövőt illetően derűlátók, s ha igen, ön szerint ez az optimizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti mozgalomban lezajlott, a tagsággal folytatott nyílt és őszinte párbeszéd, a dolgozók véleményei, az érezhető jobbító szándék és tenniaka- rás, a javaslatok optimizmussá] töltenek el bennünket. Tagságunk reálisan látja az ország, a társadalom, a gazdaság és saját munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár mindannyiunk, de ugyanakkor saját kezében is van, s csak munkája eredményeként javulhat tovább. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy tagságunk ismeri, érti és támogatja pártunk politikáját, a VII. ötéves tervben megfogalmazott célokat, s kész azok végrehajtásáért dolgozni. Mindezek és a szak- szervezeti mozgalom munkája iránt kifejezett bizalom táplálja derűlátásunkat, de egyben a tagság jövőbe vetett bizakodását is kifejezi. Miklós Éva (Fotó: Hauer Lajos (elvétele — KS)
