Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

1986. február 6., csütörtök ■»naui.f‘T*i Castro beszámolója a Kubai KP kongresszusán Reagan az unió helyzetéről II politikai szándék hiányzik Viktor Iszraeljan nyilatkozata a genfi előrehaladás lehetőségeiről A Kubai Kommunista Párt III. kongresszusa szerdán reggel teljes ülésen kezdte meg a Központi Bizottsága beszámolójának megvitatá­sát. A kongresszusi küldöt­tek hozzászólásai mellett az ülés részvevői meghallgatták több külföldi küldöttségveze­tő üdvözletét is. Nagy tapssal fogadták Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságánk tagját, az Országgyűlés elnökét, aki szerdán lépett a szónoki emelvényre, hogy tolmácsol­ja a magyar kommunisták, a szocializmust építő ma­gyar nép, valamint az MSZMP KB főtitkárának, Kádár Jánosnak üdvözletét és jó kívánságait. Sarlós István hangoztatta: „a ma­gyar kommunisták, a ma­gyar dolgozó nép elismerés­sel tekintenek azokra az eredményekre és vívmá­nyokra, amelyeket a forra­dalom győzelme óta a kubai nép a Kommunista Párt és Központi Bizottságának első titkára, Fidel Castro veze­tésével elért. Meggyőződtünk arról, hogy a kubai nép magáé­nak vallja a párt politiká­ját, és lendületesen munkál­kodik gazdasági, politikai és t&rsadalmi céljai valóra vál­tásán. A Kubai Köztársaság ma méltán megbecsült tag­ja a szocialista országok kö­zösségének, tevékeny részt vállal a szocialista országok együttműködésének elmélyí­tésében, meghatározó szere­pet tölt be az el nem köte­lezett országok mozgalmá­ban, és tevékenyen küzd a békéért, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért" — mondotta. „Küldöttségünk nagy_ fi- figyelemmel és érdeklődés­sel hallgatta a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának Fidel Castro ál­tal előterjesztett beszámoló­ját a II. kongresszus óta el­telt időszak tapasztalatairól és vívmányairól. A II. kong­resszus határozatainak he­lyességét bizonyítja, hogy a Központi Bizottság irányítá­sával a változatlanul nehéz körülmények ellenére is je­jesztett, a világon felhalmo­zott valamennyi nukleáris fegyver felszámolását célzó javaslatát méltatta. A fenti cél érdekében még soha egyetlen ország sem terjesz­tett elő ilyen átfogó és konk­rét javaslatot — állapította meg a KKP első titkára. Annak a lehetősége, hogy Reagan módosítja álláspont­ját világpolitikai kérdések­ben, nem vezet szükségsze­rűen a regionális problé­mákkal kapcsolatos ameri­kai álláspont megváltozásá­hoz. Egyes esetekben, mint például Közép-Amerikában, Angolában, Afrika déli ré­szén és más térségekben Genf után még nyilvánva­lóbbá vált az amerikai kor­mány agresszív politikája — mutatott rá Fidel Castro. A továbbiakban kifejtette, hogy Latin-Amerikához fű­ződő kapcsolataiban az Egye­sült Államok visszatért fur- kósbot-politikájához. Első­ként említette a Grenada el­len végrehajtott amerikai fegyveres inváziót, majd a nicaraguai törvényes kor­mány megdöntéséért harcoló ellenforradalmárok támoga­tását és a salvadori elnyo­mó juntának nyújtott fegy­veres segítséget. Az Egyesült Államokról szólva a beszámoló megálla­pította: a Kubával szembeni washingtoni politikát jelen­leg szélsőségesen agresszív körök határozzák meg. Az amerikai fenyegetések azon­ban csak védelmi erőfeszíté­seinek fokozását eredmé­nyezték. Most megerősítjük: Kuba a kapcsolatok javítá­sára törekszik az Egyesült Államokkal. Erről azonban csakis a teljes egyenlőség alapján vagyunk hajlandó­ak tárgyalásokat kezdeni — szögezte le a beszámoló vé­gén Fidel Castro a küldöt­tek kitörő tapsa közepette. lentős eredményeket értek el. Céljaik és feladataik végrehajtásának záloga a jövőben is a párt követke­zetes politikája, a kubai nép szorgalma és hazasze­retete, a szocialista országok­kal kialakult együttműködés és barátság folyamatos elmé­lyülése. A magyar—kubai kapcso­latokról szólva Sarlós Ist­ván megelégedéssel állapítot­ta meg, hogy a kapcsolatok az elvtársi egyetértés és együttműködés szellemében fejlődnek. „Együttműködésünk és barátságunk alapja eszmé­ink, céljaink közössége. Váll­vetve haladunk a szocializ­mus építésének útján, együtt harcolunk az imperia­lizmus ellen a békéért és a társadalmi haladásért. A Magyar Szocialista Munkás­párt a jövőben is annak ér­dekében fog munkálkodni, hogy a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szellemében, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján még tovább erősödjön pártjaink és orr szágaink kapcsolata, népeink barátsága” — mondotta, s kifejezte meggyőződését, hogy a Kubai Kommunista Párt III. kongresszusa ered­ményes munkát végez, s oly határozatot hoz, amelyek elő­segítik a kujsai nép boldogu­lását, a Kubai Köztársaság felvirágzását. Sarlós István befejezésül sikereket kívánt a kubai kommunistáknak, a kubai dolgozóknak a kongresszusi határozatok végrehajtásában. A Kubai KP III. kongresz- szusán szerdán szólalt fel Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára is. Tolmá­csolta az SZKP vezető tes­tületének üdvözletét, majd méltatta Kubának az elmúlt több mint negyedszázadban, különösképpen az utóbbi öt évben elért fejlődését. A szovjet nép továbbra is szi­lárdan védelmezni fogja az internacionalizmus elveit és támogatja Kubának ezzel kapcsolatos álláspontját — mondta. Kül- és belpolitikai kör­kép, szovjet—amerikai kap­csolatok, regionális válságok, gazdasági problémák, a vi­lágkereskedelem gondjai, hadikiadások, társadalmi kérdések — hosszúra nyúlna, ha a Reagan elnök által a kongresszus két háza előtt elmondott hagyományos be­széd témáit próbálnánk fel­sorolni. „Üzenet az unió helyzetéről” — ez a címe az általában január végére idő­zített áttekintésnek, amely gyakorlatilag az amerikai kormányi idei programját, hazai és nemzetközi célkitű­zéseit tartalmazza, s amelyet most Reagan — a Challen­ger katasztrófája miatt — egy héttel az eredetileg ter­vezett időpont után terjesz­tett elő televíziós adásban az Egyesült Államok elé. A témák sokasága ugyan­akkor nem jelent új eleme­ket a washingtoni adminisz- ráció irányvonalában. Le­gyen szó akár a Moszkvához fűződő viszonyról, akár az erőegyensúly ügyét beható­an érintő űrvédelmi elkép­zelésekről, Reagan keddi be­széde a megszokott kitétele­ket tartalmazta. Ugyanez vonatkozik (az összefüggés nyilvánvaló) az amerikai ka­tonai kiadások sok vihart ka­varó kérdésére: az elnök is­mét azok ütemes növelését szorgalmazta, s ugyanakkor Tripoli szerdán a líbiai utasszállító gép eltérítőinek megbüntetésére szólított fel, „mert ha ez nem történik meg, a világ bármely országa jogot formálhat arra, hogy polgári gépeket térítsen el a nemzetközi légtérben” — hangzik az az üzenet, ame­lyet Ali Abdesszalam Triki líbiai külügyminiszter szer­dán az ENSZ főtitkárához intézett. A líbiai diplomácia vezetője a nemzetközi jog, valamint a polgári légiköz­lekedés szabadságát és biz­tonságát garantáló egyezmé­nyek durva megsértésének nevezte az akciót, és bűnré­szességgel vádolta az Egye­sült Államokat. Edward Kennedy amerikai szenátor a Szovjetunó Leg­felsőbb Tanácsának képvise­lőivel folytatott tárgyalásain szerdán kedvezően nyilatko­zott az új szovjet leszerelési javaslatokról. Kívánatosnak mondta, hogy a két ország mielőbb megállapodásra jus­son az atomfegyverek csök­kentéséről és felszámolásá­ról. Az amerikai szenátor ked­den érkezett Moszkvába: Szovjet részről Avguszt Vossz, a Nemzetiségi Tanács elnöke és Vagyim Zaglagyin, a Legfelsőbb Tanács kül­dötte tárgyalt Edward Ken- nedyvel. Megbeszélésükön megállapították, hogy a két ország parlamentjei között az utóbbi időkben élénkül­tek a kapcsolatok, s ez előse­gíti egymás kölcsönös meg­értését, közelítette egymás­a költségvetés számos más, igen érzékeny tételét tovább akarja csökkenteni. Ez vonatkozik mindenek­előtt a különböző szociális és népjóléti programokra: kurtítás fenyegeti az okta­tási, kulturális, tudományos és egészségügyi kiadások egész sorát. A demokrata párti honatyák elsősorban emiatt bírálták az elnököt. Az ellenzéki padsorokból azt követelik, hogy a Fehér Ház ne a szükséges társadalmi támogatás megvonásával akarja elérni célját a költ­ségvetés egyensúlyát illető­en. Nem kis viták várhatók- olyan, szintén tradicionális- nak számító elvek körül is, mint például az abortusz kérdése. összességében tehát az unió helyzetéről most fel­vázolt kép a korábbi vonal­vezetés folytatását helyezi kilátásba. A bel- és gazda­ságpolitikai kérdésekben ez nem is okozott meglepetést, azt viszont számos megfi­gyelő hiányolta, hogy Reagan nem használta fel az alkal­mat az új szovjet nukleáris leszerelési javaslatokra való reagálásra, sőt, több szem­pontból inkább igyekezett le­hűteni a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásához fű­zött reményeket. A líbiai gép izraeli tá­maszpontra kényszerítését élesen elítélték szerte az arab világban. Fahd szaúd-ará- biai király „alattomos, ag­resszív lépésnek” nevezte az akciót. Az uralkodó telefo­non lépett érintkezésbe Asz- sizad szíriai elnökkel, hogy biztosítsa őt országa támo­gatásáról. (A Damaszkuszba tartó gépen szíriai személyi­ségek is utaztak.) A sizíriai tömegtájékoztatási eszközök Izrael elleni nemzetközi bün­tetőintézkedéseket követel­tek, és szintén Washington bűnrészességét hangsúlyoz­ták. Több nyugat-európai or­szág kormánya is hangot hoz a különböző kérdésekről vallott nézeteket. Szovjet részről rámutattak, hogy a szovjet—amerikai együttműködésnek a béke, az enyhülés és a nemzetkö­zi biztonság érdekében kell fejlődnie. Kennedy szenátor a pár­beszéd folyamatosságának fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy a két ország érde­kei szempontjából lényeges azoknak az utaknak a kere­sése, amelyek révén a fegy­verkezési verseny megfékez­hető. A szovjet—amerikai kap­csolatok helyzetéről és fej­lődésük távlatairól folyta­tott megbeszélést szerdán Moszkvában Eduard Sevard- nadze, az SZKP KB PB tag­ja, szovjet külügyminiszter és Edward Kennedy ame­rikai szenátor. Lehetőség van döntő ha­ladásra a vegyi fegyverek el­tiltásának kérdésében, ám az amerikai álláspontban egye­lőre nincs semmi változás — hangoztatta Viktor Iszrael­jan nagykövet, a genfi le­szerelési konferencia szovjet küldöttségének vezetője. Isz­raeljan az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában rámu­tatott: a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Álla­mok politikai elhatározása esetén akár két-három hó­napon belül meg lehetne ál­lapodni az atomfegyver-kí­sérletek eltiltásában, és át­törést lehetne elérni a vegyi fegyverek kérdésében. „A konferencia e héten kezdődött új ülésszakának munkájában az volna a leg­fontosabb, hogy megállapod­junk az atomfegyver-kísérle­tek teljes eltiltásában — mondotta. Amennyiben az Egyesült Államok csatlako­zik a Szovjetunió moratóriu­mához, az újra meghosszab­bítható, majd a másik há­rom atomhatalom, Nagy- Britannia, Franciaország és Kína is csatlakozhatna. Ez nagy eredmény lenne, hiszen 1963, légköri atomkísérlete­ket eltiltó moszkvai szerző­dés óta nem született meg­állapodás ezen az oly fontos területen”. „A megegyezést valójában nem az ellenőrzés kérdése hátráltatja — mutatott rá. Közismert, hogy az Egyesült Államok — hosszú távú cél­ként — jelölte meg az atom­fegyver-kísérletek beszün­tetését — azaz nyilvánvaló­an nem kész a kísérletek fel­adására. Politikai szándék esetén viszont akár hónapok alatt meg lehetne állapodni ebben a kérdésben, mivel az asztalon fekszik legalább két szerződéstervezet, többek kö­zött a Szovjetunió és Svéd­ország részéről. Arra a kérdésre, milyen esélyeket lát a haladásra a adott nemtetszésének. A spa­nyol külügyminisztérium szóvivője kijelentette: orsizá- ga elutasítja az erőszak al­kalmazását polgári repülőgé­pek ellen. A brit külügyminiszter nyilatkozatban ítélte el az izraeli vadászgépek keddi akcióját. Sir Geoffrey Howe igazolhatatlan lépésnek mi­nősítette a történteket, ame­lyek „súlyos precedenst je­lentenek, és megsértik a nemzetközi jogot”. Roland Dumas francia külügymi­niszter nyugtalanságának és aggodalmának adott hangot az izraeli gépeltérítés kiha­tásai miatt. vegyi fegyverek eltiltásának problémájában, amelyről az elmúlt hetekben beható, több oldalú és szovjet—ame­rikai eszmecserék folytak, a nagykövet kijelentette: a résztvevők részéről bizonyos általános jóakarat nyilvá­nult meg, de az elvi ellenté­tek fennmaradtak; az állás­pontok komoly megváltozá­sáról nem lehet beszélni. Át­törést egyébként ennyi idő alatt nem is lehetett várni, mert rendkívül bonyolult kérdésekről van szó. „Senki nem helyezkedik szembe az ellenőrzéssel — hangoztatta Viktor Iszrael­jan. Számunkra minden eset­re az ENSZ-közgyűlés dön­tése az irányadó, amely sze­rint az ellenőrzési módsze­reknek összhangban kell lenniük az adott fegyver- korlátozási megállapodás ha­tókörével. Ha tehát a vegyi fegyverek eltiltásáról szü­letik megállapodás, akkor annak végrehajtását kell el­lenőrizni, nem pedig egy or­szág egész katonai kapacitá­sát”. „Tárgyaltam az amerikai küldöttséggel a vegyi fegy­verek kérdésében is, ám — eddig — ebben sem tapasz­talható náluk semmi válto­zás — mondta a szovjet nagykövet, hangoztatva: a csúcstalálkozó után javuló nemzetközi légkör segíti a tárgyalásokat a genfi lesze­relési világfórumon is — ám ez még nem jelent auto­matikusan megegyezést”. „Azoknak az ünnepélyes nyi­latkozatoknak, hogy egyik fél sem törekszik katonai fölényre a másikkal szemben — tettekben kell tükröződni­ük. A légkör jó — most a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok politi­kai elhatározásán múlik, kö­vetik-e a Genfben ünnepé­lyesen kijelölt utat” — fe­jezte be nyilatkozatát Vik­tor Iszraeljan. A TASZSZ jelentése sze­rint a szocialista országok nagyköveteit szerdán Tripo- liban bekérették a külkap- csolatokkal foglalkozó népi irodába (külügyminisztéri­um), ahol hivatalosan tájé­koztatták őket arról, hogy Líbia az állami politika szint­jére emelt terrorizmus meg­nyilvánulásának minősíti az izraeli gépeltérítést. A líbiai illetékes megállapította, hogy Izrael nem hajthatna végre ilyen lépéseket, ha nem ré­szesülne az Egyesült Államok támogatásában. Eközben izraeli hivatalos körökben kiábrándultság ta­pasztalható amiatt, hogy az akció nem érte el kitűzött célját. Mint arról az izraeli rádió beszámolt, a gép elté­rítéséről a miniszterelnök, a hadügyminiszter és a vezér­kari főnök döntött — a kor­mány megkérdezése nélkül. II királynő reggelije A brit vasutak igazgatósága szerdán bejelentette, hogy bocsánatot kért II. Erzsébet királynőtől azokért a malő­rökért, amelyek az uralkodó legutóbbi vasúti utazásán tör­téntek. Volt miért. Az uralkodó kelet-angliai birtokáról, King’s Lynn-ből kedden Londonba indult. A 160 kilométeres út bosszúsá­gainak sora pontosan 7.50-kor kezdődött. A reggelit fel­szolgáló vasúti pincérek azon vették észre magukat, hogy a megtisztelő feladatnak nem tudnak eleget tenni. A reg- gelizőkocsi és a királyi szalonvagon közötti ajtót ugyanis biztonsági okokból lezárták, a kulcsot viszont sehonnan sem tudták előkeríteni. A vonat utasai egy órával később, Ely állomásnál döb­benten nézték a peronon megrakott tálcákkal — sózott hering, sonka, tojás, pirítás, kávé stb. — rohangáló pincé­reket. Ely után az uralkodó nyugodtan elkölthette reggeli­jét. Bőven volt rá ideje, már csak azért is, mert a szerel­vény nyolcszor állt meg és vesztegelt a nyílt pályán üzem­zavar miatt. II. Erzsébet vonata pontosan 43 percet késett, s talán említésre sem méltó ezek után, hogy — miután még aznap visszaindult Londonból — a szerelvény alig 18 perces ké­séssel futott be King’s Lynn-be. Szegő Gábor Nemzetközi felháborodást váltott ki a líbiai repülőgép eltérítése Kennedy Moszkvában tárgyal Sarlós István felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) ám ennek alapja csakis a tényleges fejlődés és az or­szág saját erőforrásainak ki­használása lehet. A párt belső életét elemez­ve Fidel Castro elmondta, hogy az elmúlt öt évben to­vább nőtt a taglétszám: je­lenleg 523 ezer. A párt és a tömegek kapcsolatának erősí­tése érdekében a beszámoló sürgette, hogy tegyék gyako­ribbá a szabad pártnapokat, ugyanis az ezekkel kapcsola­tos tapasztalatok igen pozití­vak. Casitro kiemelt feladat­nak nevezte a pártoktatás rendszerének továbbfejleszté­sét, a kommunisták folyama­tos ideológiai képzését. A beszámoló ezt követően a nemzetközi gazdasági és politikai életben az utóbbi 5 esztendő során végbement fejleményeket elemezte. Mint a szónok mondotta, az említett időszak a második világháború utáni egyik leg­feszültebb és legbonyolul­tabb szakasz volt. A fenti öt esztendő során növeke­dett az atomháborús ve­szély, miközben a kapita­lista rendszer fennállása óta egyik legsúlyosabb gazdasá­gi válságát éli át, s annak súlyos következményeit igyekszik áthárítani a har­madik világ országaira. A nemzetközi helyzet súlyos­bodásáért teljes mértékben az amerikai imperializmus, különösképpen a Reagan- kormányzat a felelős — mu­tatott rá Fidel Castro. Ezt követően utalt a Szov­jetuniónak a világbéke meg­őrzése érdekében tett erőfe­szítéseire. A küldöttek nagy tapssal fogadták Castrónak azokat a szavait, amelyek­kel Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának 1986. január 15-én előter-

Next

/
Thumbnails
Contents