Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. FEBRUÁR 26., SZERDA Ara 1,80 forint XLI. ÉVFOLYAM. 48. SZÁM Megkezdte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa Kedden, moszkvai idő szerint 10.00 órakor a Kreml Kongresszusi Palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A kongresz- szust Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. A főtitkár megnyitó szavai után megválasztották a kongresszus vezető szerveit. A delegátusok jóváhagyták a kongresszus napirendjét: — Az SZKP KB beszámolóját, a párt új szövegezésű programját, és a módosított szervezeti szabályzatot tartal­mazó politikai beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésének a következő öt évre, és a 2000-ig terjedő időszakra érvé­nyes fő irányairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke tart beszámolót. — Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszá­molóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. A napirend elfogadása után Mihail Gorbacsov lépett az emelvényre, s megkezdte előadói beszédét. Mihail Gorbacsov beszéde Előadói beszédének beve­zetőjében kiemelte, hogy a kongresszus olyan időszak­ban ült össze, amikor éles fordulat figyelhető meg az ország és az egész világ éle­tében. A feladat széles kö­rű: lenini módon át kell gon­dolnunk az átélt időszakot, realista, minden szempontból mérlegelt cselekvési progra­mot kell kidolgoznunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia az SZKP új szövegezésű programját, a párt szerveze­ti szabályzatában végrehaj­tandó módosításokat, a nép­gazdaság fejlesztésének fő irányait a következő ötéves tervidőszakra és hosszabb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjetunió a XXI. századba, milyenek lesznek a szocializmus pozíciói és milyen lesz a róla alkotott kép a nemzetközi színtéren, milyen lesz az emberiség hol­napja. A párt jelenlegi program­jának elfogadása óta a szov­jet társadalom messze előre­haladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. Lényegében újjáépítet­tük az egész országot. Utat nyitottunk az emberiség számára a világűrbe. Bizto­sítottuk a katonai-hadászati egyensúlyt, amely lényegesen korlátozta az imperializmus agresszív terveit és a nukle­áris háború kirobbantásával kapcsolatos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy az SZKP vezetése, megfelelően érté­kelve az elért eredményeket, kötelességének tartja becsü­letesen és nyíltan szólni a párt és a nép előtt a politi­Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordula­tot igénylő helyzet. Ugyanez érvényes a külügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési hajsza azt eredményezte, hogy a Világpolitikában a XX. század végére felvető­dött a kérdés: megszabadul­hat-e az emberiség a nukleá­ris veszélytől, vagy a nuk­leáris konfliktus valószínű­ségét növelő konfrontációs politika kerekedik felül. A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi szín­téren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének, és el­kai és a gyakorlati munká­ban elkövetett hibákról, a gazdaságban és a társadal­mi-szellemi szférában mu­tatkozó kedvezőtlen tenden­ciákról és e jelenségek okai­ról. A korábbi években kiala­kult helyzet változásokat kö­vetelt, de a központi és a helyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett fe­lül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is iga­zán változtatnánk. tökéit szándéka végrehajtani a szükséges változtatásokat. A politikai beszámoló első fejezete behatóan foglalko­zik világunk néhány alapve­tő irányzatával és ellent­mondásával. Korunkban a haladás jog­gal azonosítható a szocializ­mussal — mutatott rá Mi­hail Gorbacsov. A világszo­cializmus hatalmas nemzet­közi formáció, amely fejlett gazdaságra, biztos tudomá­nyos alapra, megbízható ka­tonai potenciálra támaszko­dik. Felöleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan országok és népek tu­catjait, amelyek az ember és a társadalom szellemi és er­kölcsi erejének maradékta­lan kibontakoztatása útján haladnak. Üj, a társadalmi igazságosság elvein alapuló életforma teremtődött, amelyben nincsenek sem el­nyomók, sem elnyomottak, sem kizsákmányolok, sem ki­zsákmányoltak, ahol a hata­lom a népé. A szocializmus az egész emberiség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövőbe mutató példa. A társadalmi haladás szo­rosan kapcsolódik a gyar­matosítás elleni forradal­makhoz, a nemzeti felszaba­dító mozgalmakhoz, sok ál­lam újjászületéséhez és új államok tucatjainak létrejöt­téhez. A beszámoló emlékeztet rá, hogy a társadalmi hala­dás kifejeződésre jut a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom fejlődésében, korunk új demokratikus tö­megmozgalmainak, köztük a háború- és atomfegyverelle­nes mozgalmaknak a kibon­takozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forra­dalommal is. Ez a forrada­lom századunk utolsó negye­dében az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek ha­talmas „ mértékű gyarapodá­sát indította el. Ezek a le­hetőségek azonban kettős természetűek. Az emberiség termelőerejének minőségi ugrását követhetjük figye­lemmel. De a pusztító esz­közök fejlődésében, a had­ügyben végbement minőségi ugrás a történelem során el­ső alkalommal „felruházta” az embert azzal a fizikai le­hetőséggel is, hogy elpusz­títson minden élőlényt a Földön. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szolgálatába állítsa- Helyte­len lenne azonban azt felté­telezni, hogy a tudományos­technikai forradalom nem állítja problémáké elé a szo­cialista társadalmat is. A tudományos-technikai hala­dás természetesen nem vál­toztathatja meg a társadal­mi fejlődés törvényeit, tár­sadalmi lényegét és tartal­mát, óriási hatással van vi­szont a világban végbemenő összes folyamatokra, azok ellentmondásaira. Az emberiség sorsa szem­pontjából az első és legfon­tosabb ellentmondáscsoport a két rendszer, a két társa­dalmi formáció közötti kap­csolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politi­kájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov, A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Ké­szek vagyunk mindent meg­tenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyökeresen megja­vítsuk. A szocializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért lé­pett és lép fel. A szocializmus — az im­perializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a nemzetközi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen és ha­szontalan kívülről szítani forradalmakat, különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjetuniónak ma is szi­lárd meggyőződése. Azok a problémák és válságok, ame­lyeket a kapitalista világ él át, belülről fakadnak és tör­vényszerű következményei a feloldhatatlan belső ellent­mondásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyege­tésről szóló, gyakran han­goztatott mítosz csupán a fegyverkezési hajsza és az imperializmus agresszivitá­sának igazolását szolgálja. (Folytatás a 2. oldalon) Konfrontáció helyett békés egymás mellett élés Oveggyári igazgatók tanácskozása Tegnap délelőtt az Oros­házi Üveggyár gyopárosfür- dői vendégházában az Üveg­ipari Művek 11 gyáregysé­gének igazgatói Somogyi László építési és városfej­lesztési miniszter vezetésé­vel tanácskozást tartottak, melyen az ÉVM képvisele­tében részt vett Szűcs Endre miniszterhelyettes és Trefil István főosztályvezető is. A tárgyaláson jelen volt Sza­bó Miklós, a megyei pártbi­zottság első titkára és Araczki János, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se. Somogyi László rövid be­vezetőjében utalt arra, hogy az építőipar egyik legsikere­sebb ágazata az üvegipar, majd megkérte a jelenlevő igazgatókat, hogy saját gyá­raik eredményeiről, gondjai­ról, elképzeléseikről beszél­jenek. A beszámolók szerint sok helyen elhasználódott, el­avult gépparkkal kénytele­nek dolgozni. A termelés mi­nőségi rekonstrukciója ho­vatovább elodázhatatlan fel­adattá válik a legtöbb he­lyen. Jelentősen kihat a ta­valyi gyenge szőlőtermés is azokra a gyárakra, ahol öb­lösüvegeket gyártanak, hi­szen a bortermelők jóval ke­vesebb palackot rendeltek, mint korábban. A munkaerő- helyzetet is érintették. A legnagyobb a gond a kézi gyártású üvegtermékek elő­állításában — noha ezek iránt egyre nő a kereslet — van, nem szívesen vállalja ma már senki az üvegfúvók nehéz, több műszakos mun­káját. S hiába képeznek ilyen szakmunkásokat, keve­sen maradnak a pályán. Szó esett az anyagellátásról, s a partnervállalatokkal való — nem mindig felhőtlen — kapcsolatokról is. Természetesen nemcsak a gondokról beszéltek az igaz­gatók, hanem eredményeik­ről is, hiszen az üveggyá­rak túlnyomó többsége nyere­ségesen gazdálkodott az el­múlt tervidőszakban. Czina Sándor, az Üvegipa­ri Művek vezérigazgatója foglalta össze az elhangzot­takat. A hatodik ötéves terv folyamán a nyereség meg­háromszorozódott, tavaly el­érte a 900 millió forintot. Ez az eredmény azt is mutatja, hogy az üvegipar „együtt van”,' közös akarat vezérli a gyárak dolgozóit, vezetőit. Az elmúlt évi eredmények viszont már csak akkor fo­kozhatok, akkor teljesíthe­tők a kötelezettségek, ha évente háromszázr, négyszáz­milliós beruházásokat tud­nak teljesíteni. A vezérigaz­gató — többek között — be­szélt a piaci helyzetről, va­lamint a jelenlegi gazdasági szabályozók módosításának szükségességéről. A kézi gyártású anyagokról szólva kiemelte, hogy ezeknek óriási jövője van, egyre na­gyobb az érdeklődés irántuk. Ahhoz azonban, hogy ezek­ből többet gyárthassanak, nagyobb fizetést kell bizto­sítani a legnehezebb fizikai munkát végző üvegfúvók­nak. A tanácskozáson végezetül a miniszter megerősítette, hogy meglátása szerint sincs különösebb gond az Üveg­ipari Művek gyárai közötti együttműködésben. Majd a jövő feladatait vázolta, s kérte a jelenlevőket, hogy ugyanolyan tenniakarással dolgozzanak, mint eddig, s növeljék az eredményessé­get. P. F. Napirenden a művelődésügy Tegnap délelőtt érkezett megyénkbe Drecin József művelődési minisztériumi ál­lamtitkár Véghelyi József főosztályvezető kíséretében, hogy a megye párt- és ál­lami vezetőivel megvitassa a VI. ötéves tervi célkitűzések teljesítését, s a VII. ötéves tervi fejlesztések lehetősége­it a művelődésügyben. A vendégeket a Békés Megyei Tanács épületében Nagy Je­nő, a megyei pártbizottság titkára. Gyulavári ■ Pál, a megyei tanács elnöke, Be­csei József, a megyei tanács elnökhelyettese, Sasala Já­nos, a Békéscsabai Városi Tanács elnöke és Vámos László, a megyei tanács mű­velődési osztályának vezető­je fogadta. A tervegyeztető tárgyalás során többek között megvi-. tatták a megyeszékhelyen lé­tesítendő tanítóképző intézet alapításának gondolatát, s a felek egyetértettek abban, hogy a megvalósítást mind­két részről szorgalmazzák. A résztvevők elemezték a me­gyei gyermekvédelem tárgyi feltételeit, a gyógypedagógiai nevelés és oktatás gondjait, a megyeszékhely és a ki­sebb települések mozihálóza­tának helyzetét, a Megyei Művelődési Központ létesít­ménygondját, s a gyulai vár rekonstrukciójának gondo­latát. A munkalátogatás során a vendégek megtekintették az új megyei könyvtárat, s az épülő 24 tantermes főiskola beruházásának terveit, az építkezés állását. (bse) Fotó: Szőke Margit Közlekedési tárgyalások Ur bán Lajos közlekedési miniszter, Janusz Kaminski közlekedési miniszter meghí­vására — február 24—25-én látogatást tett Lengyelor­szágban. A tanácskozáson a két mi­niszter megtárgyalta a ma­gyar—lengyel közlekedési kapcsolatok időszerű kér­déseit, és megállapították, hogy ezek alapvetően ren­dezettek, és a két évvel ez­előtti miniszteri találkozó óta tovább fejlődtek. Urbán Lajost fogadta Manfred Gorywoda, a Len­gyel Népköztársaság minisz­tertanácsa elnökének első helyettese, a tervbizottság el­nöke. A tárgyalások befeje­zésével Urbán Lajos tegnap hazaérkezett Lengyelország­ból.

Next

/
Thumbnails
Contents