Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-25 / 47. szám

1986. február 25., kedd e Pályázati felhívás Legfeljebb 2000-re Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, a Bé­kés Megyei Tanács és Oros­háza Város Tanácsa múlt év augusztusában tervpályáza­tot írt ki Orosháza városköz­pontjának rehabilitációjára. A pályázat értékelése febru­ár elején megtörtént. A 120 ezer forintos első díjat a No- vák István által vezetett öt­tagú szegedi csapat nyerte, a 100 ezer forintos második he­lyezést egy kilenctagú bé­késcsabai kollektíva érte el, Nemes Roland irányításával. A pályázat bizonyította, hogy a városközpont kor­szerűsítése aktuális feladat. Ez persze, cseppet sem je­lenti azt, hogy e tervek hol­naptól már meg is valósul­nak. Ha egy tősgyökeres oros­házi megállna a tervezők ál­tal elképzelt városban, aligha ismerne rá első pillanatban Orosházára. Pedig a pályázat alapvető kikötése az volt. hogy a tervezők őrizzék meg a település karakterét, hangulatát, s a műemlékek mellett további épületek, épületegyüttesek a jövőben is fontos szerephez kell, hogy jussanak. A pályázat így fogalma­zott: „Orosháza város több év­százados történelmének, fej­lődésének intenzív szakaszá­hoz érkezett. A városnak ko­rábban is volt bizonyos kör­nyezetét szervező, vezető sze­repe. Orosháza — adottsá­gai révén — a megye dél­nyugati térségében a közép­fokú központi szerepkör el­látására alkalmas, illetve azzá tehető. A városkijzpont területén jórészt kialakult a beépítés, melynek történetisége érté­kes. Az épületállomány egy része ugyanakkor leromlott állagú, s nem hasznosul meg­felelően.” A pályázóknak javaslatot kellett tenni meghatározott városi funkciók elhelyezésé­re, fejlesztésére, városképi értékű épületek felhasználá­sára, a gyalogos- és jármű­program rendszerének ki­alakítására, a zöldterületi rendszer és a közművesítés továbbfejlesztésére. Természetesen akadnak bontásra ítélt épületek is, de számuk jelentéktelen, s ezek ma sem adnak arcot Oroshá­zának. Miért okozna hát ne­hézséget felismerni a terve­zők által megálmodott Oros­házát a mai helyismeretünk­kel? Elsősorban az átmenő forgalom kiszorulása miatt. Aztán csodákra képes a lát­ványos parkosítás is. Né­hány épületre nemcsak a bővítés, de a homlokzati szebbítés is nagyon ráfér a pályázók szerint. Ha egy idegen ránéz a tervrajzokra, nincs nehéz dolga, amikor azt kell megál­lapítania, mi az, ami az új stílusú épületek közül már megvan, s mi az, ami még csak papíron létezik. Mert a tervek kivétel nélkül muta- tósabbak, mint az utóbbi 2-3 évtizedben kivitelezett épü­letek. S ez nem jelenti azt, hogy valami gigantomán, légben járó tervekről van szó. Nagyon is földön járó, „hús-vér” álmok ezek. Ám, mint bevezetőmben írtam, a tervek semmiképp sem a közeljövő realitását tükrözik. A legfőbb elképze­lések legjobb esetben az ez­redforduló táján öltenek majd testet. S az is biztos, hogy nem épül meg minden, amit a tervezők elképzeltek, hiszen a következő 20—30 év sok mai — s remeknek tűnő — tervünkről mond majd le­sújtó véleményt. Aki várost álmodik, annak erre számí­tani kell. Az azonban mindenképp biztató, hogy ezekről a ter­vekről a jelenkor még csak elismeréssel szólhat. Vagyis: ma még korszerűek. V. T. Fotó: Szőke Margit A Csongrád Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya és számos ren­dező szerv pályázatot hirdet kis­termelők részére írásos pálya­munkák elkészítésére. Pályázhat minden olyan kistermelő, aki szarvasmarhát, sertést, juhot, baromfit, nyulat, galambot vagy prémes állatot tart. A pályázat témaköre: „Kistermelői állattar­tás és takarmányozás — ahogy érdemes csinálni”. A pályázatok elkészítéséhez az alábbi főbb szempontokat ajánl­juk pályázóink figyelmébe: mi­lyen fajtával vagy hibriddel ter­mel, a tenyészanyagot honnan szerzi be; hogyan alakította ki a férőhelyeket a szaporítás és az árutermelés eredményes megvalósítása érdekében, mi­lyen gépek és eszközök segítik jól a munkáját; milyen takar­mányokat etet, milyen arány­ban szerepelnek a szálas és si­lózott takarmányok, a szemes abrakfélék, az ipari abrakkeve­rékek (tápok, koncentrátumok) takarmányozásában; milyen etetési módszert alkalmaz, mennyi időt fordít az állatok ellátására; honnan szerzi be a takarmányt, és az hogyan hat a jövedelmezőségre; milyen ál­lománynagyságot tart megfele­lőnek az eredményesség érdeké­ben; hogyan elégíti ki a nö­vekvő minőségi igényeket és exportfeltételeket; mit tart a kisüzemi állattartók legnagyobb gondjának; milyen érdekes megfigyelései vannak az állat­tartás terén, és mit olvas szí­vesen ezzel kapcsolatban; kinek, hogyan, milyen formában érté­kesíti állatait; a nagyüzemi in­tegrátorok, a termelést szerve­zők milyen szakmai és egyéb segítséget adnak. A témakörök kidolgozásánál saját tapasztala­taikról, saját eredményeikről és a környezetükben alkalmazott jó módszerekről írjanak első­sorban. A pályázat célja, terjedelme, beküldésének módja: a mező­gazdasági termelés értékének igen jelentős hányadát adja a kistermelés. Az e területen vég­zett munka eredményesebbé té­teléhez szükség van azokra a jó módszerekre, amelyek segít­ségével olcsóbban állíthatunk elő több és jobb állati termé­ket. A pályázat legkevesebb há­rom, legtöbb tíz — kézzel vagy géppel írt — oldal terjedelmű lehet. A pályázat jeligés. A beküldött pályázatot tartalma­zó borítékban a pályázat mellett külön kis zárt borítékban he­lyezzék el a pályázó nevét és lakcímét. A zárt borítékon és a pályázaton ugyanaz a jelige sze­repeljen. A pályázatokat 1986. március 12-ig kérjük a Csongrád Me­gyei Tanács V. B. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályá­ra beküldeni vagy személyesen leadni ugyanott. A beérkező jeligés pályázatokat szakembe­rekből álló zsűri értékeli és dí­jazza. A zsűri 3 első díjat 6000-6000. forint értékben, 4 második díjat 4000-4000 forint értékben, 5 har­madik díjat 2000-2000 forint ér­tékben ítél oda az eredménye­sen pályázóknak, a különdíjak és tárgyjutalmak mellett. Az eredményhirdetés várhatóan 1986. június elején Szegeden lesz. A legjobb pályázatokat a sajtóban közzétesszük (a pálya­díjak magukban foglalják a közzététel jogát). Kérdéseikre felvilágosítást adnak a (06-62) 21-622/189 és a (06-62) 61-279-es telefonszámokon. Az első és a második helyezett így képzeli a város egyik jellegzetes épületegyüttesének át­alakítását és felújítását K D VILÁGGAZDASÁGBÓL A KUBAIAK NEMCSAK A SZIVARGYÁRTÁSBAN, hanem a dohánytermékek él­vezetében is a világ élvona­lába tartoznak: a világ harmadik legerősebb dohá­nyosai. A férfiak 60, a nők 30 százaléka felnőtt korára rendszeresen dohányzik, az egy főre jutó éves cigaretta- fogyasztás Kubában 2857 szál. Fidei Castro államfő egyébként tavaly augusztus­ban felhagyott a dohányzás­sal, hogy ezzel is előmozdít­sa aj: egészségre káros szen­vedély visszaszorítására kez­dett országos programot. A NÖVEKVŐ ELADÁSOK ELLENÉRE profitjának csökkenésével számol Japán legnagyobb autógyára, a To­yota Motor Corporation az idei pénzügyi évben, főként azért, mert a jen árfolyama nő a nemzetközi valutapia­cokon. A gyár számítása szerint a japán valuta dol­lárral szembeni egységnyi erősödése 2,5 milliárd jen profittól üti el a Toyotát. A jen—dollár árfolyam alaku­lása annál is lényegesebb, mivel a Toyota termékei­nek felét külföldön értéke­síti. AZ EZREDFORDULÓRA legalább egymillió kínai lesz abban a helyzetben, hogy személygépkocsit vásárolhat magának, s bár a személy- gépkocsik iránti kereslet ma még elenyésző Kínában, a kínai autóipar felfuttatása és korszerűsítése máris napi­renden van. Az eddiginél lényegesen nagyobb szám­ban akarnak különféle típu­sú autókat és minibuszokat gyártani, kizárólag polgári célra. A kínai autógyártás csaknem harminc százaléka a hadsereg szükségleteit elé­gítette ki az elmúlt években. AZ IDÉN SEM SZAKAD MEG az amerikai bankszek­tort sújtó csődhullám, amelynek következtében 1985-ben 120 pénzintézetet számoltak fel. A harmincas évek nagy gazdasági válsá­ga óta még soha nem ment tönkbe, annyi bank az Egye­sült Államokban, mint ta­valy, s az agrárszektor vál­ságának elhúzódása, vala­mint az amerikai pénzügyi rendszer növekvő összefonó- dottsága miatt 1986-ban to­vább rosszabbodhat a hely­zet. Az intézet egyébként je­lenleg 1100 olyan amerikai bankot tart nyilván, amely­nek veszteséges a mérlege. ÁTLAGOSAN 4,6 SZÁZA­LÉKOS volt tavaly a drá­gulás a legfejlettebb ipari országokban — tette közzé a tagországokra vonatkozó adatait az OECD. 1984-ben 5,3 százalékkal emelkedtek az árak. Japánban volt a legkisebb az infláció 1985- ben, 2,1 százalékos, és ennél alig gyorsabban — 2,2 szá­zalékkal — nőttek az árak az NSZK-ban. Az inflációs rekordot Törökország tartot­ta 45 százalékkal, de 32,1 százalékos volt a drágulás Izlandon is. JUGOSZLÁVIÁBAN ez év januárjában 11,4 százalék­kal emelkedtek a vendéglá­tóipari árak, amelyek egy esztendő alatt 103,9 száza­lékkal drágultak meg. A szállodai, vendéglátói és ká­véházi árak növekedése ta­valy mintegy 25 százalékkal felülmúlta a kiskereskedel­mi árucikkeket. Pályaválasztás előtt II sertéstenyésztő Jó] megtermett, erős fizi­kumú, piros arcú, erősen serkenő bajszú fiatalember Márton János. 1984-ben vég­zett a Gyomaendrődi Mező- gazdasági és Élelmiszeripa­ri Szakmunkásképző Inté­zetben. Jelenleg a helyi Al­kotmány Tsz-ben dolgozik. Foglalkozása sertéstenyésztő. Szakmunkástanuló-idejére tanárai úgy emlékeznek vissza: szerény, csendes, de szorgalmas, megbízható diák volt. Ügy tudjuk, ma is ilyen. A tanárok véleménye be­igazolódott, Márton János valóban nem a szavak, ha­nem a tettek embere. A kér­désekre csak rövid tőmon­datokban válaszol, s közben magabiztos mozdulatokkal végzi munkáját. Munkatár­sai szeretik, szívesen dolgoz­nak vele. Arról faggatom, hogyan választotta ezt a szakmát. Munkájában megáll egy percre, tekintete a rózsaszí­nű, pöttömnyi malacokra ré­ved, majd csöndben így vá­laszol : — Szeretem az állatokat. Később elmondta, szülei mindig is tartottak néhány sertést, szarvasmarhát, ba­romfit a ház körül, innen a kötődése a jószágokhoz. Amikor eljött a pályavá­lasztás ideje, úgy döntött, sertéstenyésztő lesz. A szak­munkásképzőben az egyik héten elméletit tanult, a má­sik héten a tsz-ben gyakor­laton vett részt. A termelő- szövetkezettel már akkor szerződést kötött, amiért ha­vonta 200-300 forint ösztön­díjban részesült. Ez nem volt nagy összeg, mégis örült neki. Amikor azután szakmun­kás lett, fokozatosan emel­kedett a fizetése. Ma már 4000-5000 forintot is megke­res havonta. Igaz, ezért a pénzért meg is kell dolgoz­nia. A sertéseket vasár- és ünnepnap is etetni, gondozni kell. — Aki csak a magas kere­set miatt akar sertéstenyész­tő lenni, jobb, ha nem is jön erre a pályára. Az álla­tokkal nem lehet lelketlenül bánni — mondja. Most hogy munkájáról ér­deklődöm, mintha beszéde­sebbé válna. — Az etetésen, takarításon kívül még mi a dolga a ser­téstenyésztőnek? — Harminc anyakoca ellá­tása, gondozása van rám bíz­va. A kismalacok megszüle­tésétől hathetes korukig, amikor is külön választjuk az anyától, sok feladatunk van. Mindjárt a születésüket követő egy-két napon belül el kel) szedni a kismalacok szemfogait. Egyhetes korban fülcsipkézést, öthetes korban pedig ivartalanítást végzünk. Időközben többször vitamin­injekciót kapnak a malacok. — Mindez sokrétű, nagy szakértelmet igénylő munka, ráadásul nem veszélytelen. — Bizony vigyázni kell, mert némelyik anyakoca nem tűri, ha kicsinyeit el­vesszük mellőle. A munkakörülményekkel elégedett. Reggel hét órától délután négy óráig tart a munkaideje. Dolgozóit a tsz busszal szállítja a telepre. Munkaruhát biztosít szá­mukra, és a mosatását is el­végzi, mert a sertéstelep bi­zony „illatos”. A sertéstenyésztő anyagi­lag is érdekelt abban, hogy minimális legyen az elhullás. A kocánként felnevelt 9-10 malac mgr jó átlagnak szá­mít. Ennek eléréséhez kell a lelkiismeretes, felelősségtel­jes munkavégzés. Márton János még a szü­leivel lakik. Hobbija az ál­lattenyésztés. Otthonukban mindig van néhány anyako­ca, hízó, kismalac, öccse in­kább a szarvasmarhákat gondozza szívesen. Előfizet­ték a Kistenyésztők Lapját, azt mondja, sok hasznos tud­nivalót olvas belőle. Nem bánta meg, hogy a sertéste­nyésztő-szakmát választotta. Kép, szöveg: Bacsa András Vas-vitamininjekciót kapnak a kismalacok Hatékonyabb takarmányozás Az ismerteknél hatékonyabb sertéstakarmányozási eljárást dolgoztak ki a debreceni Biogál Gyógyszergyár, valamint az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat — az ISV — szakemberei. Együttműködé­sükre az adott lehetőséget, hogy a takarmányozásra használt premixeket, valamint a hozzá­juk szükséges legfontosabb vi­taminokat és egyéb anyagokat a Biogál Gyógyszergyár készíti, kizárólagos forgalmazójuk vi­szont az ISV. A készítményeik hasznosításához eddig országo­san egységes, de legfeljebb me­gyénként differenciált recepte­ket dolgoztak ki, s adtak a me­zőgazdasági üzemeknek. Az együttműködés éppen e drága uniformizáltság megváltoztatásá­ra jött létre. Meglevő és új épületek az első díjas pályázatból

Next

/
Thumbnails
Contents