Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG 1986. február 18„ kedd Pályázati felhívás A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága pályázatot ír ki az alábbi témákban készítendő tudományos munkákra: 1. Az alkalmazotti réteg helyzetének alakulása a délalföldi régióban. 2. A takarószerkezet jelenlétének és kialakulásának igazolása az Alföld medencealjzatában. 3. A számítógép alkalmazása a dél-magyarországi egészségügyi szolgálatban. 4. Energiatakarékos gyártmányok és gyártási eljárások. 5. A magyar neveléstörténetet gazdagító, helyi pedagógiatörténeti kutatások (intézmények, iskolák története, neves pedagógus-személyiségek munkásságának feldolgozása, helyi pedagógiai mozgalmak története ...). A pályázaton bárki részt vehet, egyéni vagy kollektív munkával, eddig nem publikált, máshová be nem nyújtott tanulmánnyal. A tanulmánynak az irodalomban kö- zöltekhez és az eddigi gyakorlathoz képest lényegesen új eredményeket kell tartalmaznia. A pályázatot 2 kötött, esetleg fűzött példányban kell benyújtani a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz (Szeged, Somogyi u. 7.). Beadási határidő: 1987. szeptember 1. A fenti határidőre beérkező pályamunkákat a SZAB által felkért bírálóbizottság értékeli. Az elfogadott pályamunkákat a Szegedi Akadémiai Bizottság 3000—6000 forint összegű díjazásban részesíti. Az eredményhirdetésre 1987. decemberében kerül sor. Az eredményeket a pályázatok meghirdetéséhez hasonlóan hozza a pályázat meghirdetője nyilvánosságra. További pályatételek is kiírásra kerültek, amelyekről részletes felvilágosítást a SZAB illetékes szakbizottságai adnak. Ez utóbbi pályamunkák benyújtási határideje: 1986. szeptember 30. A pályamunkákat más célra értékelésük és az eredményhirdetés után lehet felhasználni. Szegedi Akadémiai Bizottság Új típusú Ganz Danubius úszó- és portáldaruk Dunai szerviz és alkatrészbázis épül Békéscsaba fl HNF és nyugdíjasok A piaci értékesítésből származó jövedelem részben kiegészíti az alacsony nyugdíjakat A Ganz Danubius Hajógyár az új ötéves tervidőszakban a hagyományosnak számító gyártmányok mellett új típusú termékek sorozat- gyártását is megkezdi. Ily módon tovább bővítheti exportpiacait és a kivitelből származó bevételeket. A tervek szerint speciális árurakodó darukat is készítenek majd, például foszfát, gabona, vasérc és szén rakodásához. A jövőben több új folyami és tavi kotróhajót kínálnak vevőiknek, ezeket a hajókat szívó- és markolókanalakkal szerelik fel. Hasonló felépítésű úszódarukat is előállítanak ezentúl. Ezekre az új hajógyári termékekre az előzetes piaci felmérések szerint nagy az igény' külföldön. Az újdonságok mellett a már ismert cikkekből i$ többet készítenek az idén és a következő években. Annak ellenére, hogy a kikötői fejlesztések, beruházások világszerte mérséklődtek — részben a kikötők forgalmának visszaesése miatt —, a nagyvállalat 6 gyáregysége termelőkapacitásának kétharmadát 1990-ig szóló megrendelésekkel lekötötték a külföldi vásárlók. Így várhatóan 5 év alatt mintegy 700 millió rubel értékű szocialista exportra és 180 millió dollár konvertibilis elszámolású kivitelre számítanak. Üszódarukból az évtized végéig 140-et állítanak elő, s ezzel a világ legnagyobb, legjelentősebb gyártói közé tartoznak. Eddig 16—200 tonna teljesítményű berendezéseket szállítottak partnereiknek, de rövidesen elkészülnek az első 400 tonnás úszó- daruk is. Bővítik a portáldaruk választékát új, nagyobb teljesítményű berendezésekkel. A Ganz Danubius portáldarui a balti kikötőktől a Távol-Keletig, Szíriától Kínáig szinte mindenhol megtalálhatók a kikötőkben. A brazil cégek például immár egy évtizede kizárólag magyar portáldarukat vesznek. Találóan nevezte dr. Ku- ruez Béla, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetője a vele készített egyik interjúban a 2370 forintot, azaz a legalacsonyabb öregségi és rokkantsági nyugdíjat ,,gyakorlati létminimumnak”, s ebből — mint mondotta — meg kell élnie a legszegényebb idős embernek. (Magyar Hírlap, 1986. január 17.) * * * Nos, a Hazafias Népfront békéscsabai városi elnökségének nemrég megtartott ülésén a nyugdíjasok foglalkoztatásának helyzetét elemző anyag szerepelt, amelyet Mészáros Gáborné, a városi NEB elnöke ismertetett. Bevezetőül csak annyit, hogy a megyeszékhely tíz gazdasági egységének, illetve intézményének 1300 nyugdíjasa közül háromszáznak küldtek ki felmérő lapot, és több mint 170 érkezett vissza a bizottsághoz. A papíron levő két kérdéscsoport részben a személyi adatokra, részben pedig a munkavállalás körülményeire vonatkozott. A válaszadók tíz százalékának 2250 forint alatt, 41 százalékának 2500 és 3500 forint között, 42 százalékának 3500 forint felett és 7 százalékának 5 ezer forint felett volt a nyugdíja. Ugyanakkor 30 százalékot tett ki azoknak az aránya, akik nyugdíjasként is dolgoznak, és évente 30 ezer forintot keresnek átlagosan. Arra a kérdésre: miért vállaltak munkát, sokan azt felelték, mert nyugdíjuk alacsony. Főként a pedagógusok adtakjlyen választ: hiányzik a szakma. Az intézmények, gazdasági egységek alapvetően a hiányzó dolgozók helyettesítése, a kampányfeladatok elvégzése céljából alkalmaznak nyugdíjasokat, míg a Csaba Szőnyegszövőben inkább bedolgozóként foglalkoztatják őket. Tipikus munkakörnek számít a portás, fűtő és az éjjeliőr is. Az egészségügyben kevés az ápolónő, és nehéz pótolni a hiányt, mert az úgynevezett ágyműszakot az idősek már nemigen vállalják. A NEB elnöke többek között megemlítette, hogy a kondorosi tsz-ben nem adták ki a nyugdíjasoknak a szabadságot, ami két év alatt 134 embert érintett. Ezért a szövetkezet 77 ezer forintot fizetett ki nekik összesen. Sajnálatos az is, hogy még mindig akadt 2500 forintos, „frissen” megállapított nyugdíj. Tény: falun nehezebb elhelyezkedni, mint városon, de ahol létszámhiánnyal küszködnek, ott a munkába állással nincs különösebb gond. Az elnökségi ülésen sok értékes vélemény, javaslat hangzott el. Tamás Béla, az I. kerület népfronttitkára arról beszélt, hogy az aktivisták gyakran elkeserítő körülményeket tapasztalnak. amikor az időseket felkeresik otthonukban. Jóleső érzéssel vették tudomásul viszont azt, hogy a rászorulók rendszeresen megkapják a segélyt az első kerületben. A nevelés és oktatás eredményességét alapul véve, még mindig jobb, ha az iskolák a munkaköröket nem képesítés nélküli fiatalokkal, hanem nyugdíjas pedagógusokkal töltik be. Valastyán Pálné, a IV. kerület képviselője a népfront segítségét kérte ahhoz, hogy pontosan vegyék számba az idős korúakat a városban és a város környékén, örvendetes, hogy a főfoglalkozású házi gondozók létszáma 22-re emelkedett. Társadalmi szerződést lehetne kötni azokkal a személyekkel, akik vállalják az ebédkihordást, a takarítást és a gyógyszerkiváltást is a csökkenő erőben levő, illetve betegeskedő embereknek. Ezért a tevékenységért havonta 1500 forintig terjedő tiszteletdíjat fizetnek ki, amely nem munkabér jellegű. Békéscsabán hat öregek napközi otthona van jelenleg, és várhatóan a Kazinczy utcai bölcsődét alakítják át ilyen célra. Ehhez 2 kerületi pártalapszervezettől támogatást kértek. Sajnos, még ma is akadnak olyanok, akik az ÖNO igénybevételét a szegénységgel asszociálják. Nagy szükség van ápolóés takarítónőkre, valamint konyhai dolgozókra is. A szombati, vasárnapi ügyeletet az idősek közül kevesen vállalják. Szadainé dr. Bodzán Mária HNF-alelnök arról beszélt, hogy a volt vezető beosztású nyugdíjast több vállalat például tanácsadóként nem szívesen alkalmazza, egyrészt azért, mert az utód bizonyítani akar; másrészt azért, mert rossz lenne, ha esetleg az új vezetés munkájába ..beleszólna”. Erdélyi Mihály HNF-alelnök azt indítványozta, hogy a HNF-titkárok az időseken való segítés céljából keressék fel az úttörőcsapatok vezetőit. A mezőmegyeri iskolások az ilyen természetű feladataikat példamutatóan látják el. Rattai Györgyné elnökségi tag elmondta, hosszú időn keresztül szövőnő volt, majd pedig gépírónő lett a Patex- ben. Fizikailag ma már ő sem bírna dolgozni eredeti szakmájában, ezért az utóbbi munkakört választotta, mint nyugdíjas. Tráher Bé- láné, a HNF alelnöke megemlítette, hogy a forgácsolószerszám-gyár KISZ-esei a társadalmi munkával keresett pénzt felajánlották a nyugdíjasok támogatására. A testület ajánlásait és a feladatokat Kendra János, a HNF városi elnöke fogalmazta meg. Felhívta a figyelmet arra, ha a vállalat nyugdíjba küldi dolgozóit, akkor több lehetőség nyílik a különböző juttatásokra. De egyre kevesebb ezeknek az embereknek a száma. Ám előfordult olyan eset is, hogy a munkáltató örül annak, ha az illető végre elmegy nyugdíjba. A sok tapasztalattal bíró egykorú vezetőket hiba lenne nem foglalkoztatni. Viszont semmi szükség sincs arra, hogy mondvacsinált „gazdasági, műszaki tanácsadóként” alkalmazzanak valakit. Ami a mozgalmi tennivalókat illeti, a népfront kísérje figyelemmel a nyugdíjasok helyzetének alakulását saját kerületében, bár a legrosszabb körülmények között élő lakosokat a tisztség- viselők elég jól ismerik. A szakmaközi bizottságokat fel kell kérni arra, hogy vizsgálják meg a vállalatokon, intézményeken belül működő nyugdíjas bizottságok munkáját. A nyugdíjasok jogairól felvilágosítás végett tartsanak előadásokat, amelyekre a társadalombiztosítási igazgatóság, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsának dolgozói minden bizonnyal szívesen vállalkoznak. Kép, szöveg: Bukovinszky István a téli közlekedés veszélyeiről I. Az 5-6 éves gyerekektől az aggastyánokig mindenki tudja, hogy télen — ha az út csúszós — másképpen kell menni, mint általában. Nagyon kevesen vannak azok, akik gyaloglás közben ne csúsztak volna már meg annyira, hogy elessenek. Az, hogy az elesés milyen kö.- vetkezményekkel jár, azt véletlennek tartjuk, illetve annyit azért „tudunk”, hogy a kisgyerekek általában felállnak és továbbmennek, az időseket igen gyakran a mentőknek kell a kórházba szállítaniuk. Ha bárki a felnőttek közül elmondana valamit a téli csúszós úton való gyaloglás tapasztalataiból, körülbelül az alábbi felsoroltak is benne lennének: lassan és vigyázva kell lépni, nehogy elessünk; jóval több idő kell ahhoz, hogy a célunkhoz érjünk; ha megcsúszunk, hiába kapálódzunk, legtöbbször el is esünk; nagyon kell figyelni az utat, mert a tapa- dós (hamuval felhintett) és a csúszós részeket csak akkor vehetjük észre; nemcsak időben kell több az utunk megtételéhez, hanem fizikailag is elfáradunk; lehet any- nyira csúszós és jeges az út, hogy nem is merünk elindulni. Az így csokorba kötött néhány téli gyaloglási tapasztalat — amit tudunk és el is fogadunk — ismételt elolvasása után mindazokban, akik részt vettek valamilyen gépjárművezető-képző tanfolyamon, feldereng valami hasonlóra való emlékezés. „Sebesség” — „gördülés” — „megcsúszás” — .................” — „ baleset”, stb. A téli közlekedés veszélyét — a csúszós úton gyakorlatlan vezetőkre — elsősorban az jelenti, hogy kedvező száraz időben történő elindulás után még a hazaérkezésük előtt el kezd esni a hó, vagy az úttestre kicsapódik a pára. Ekkor pillanatok alatt minden megváltozik. Mindenkihez közelebb jött a veszély (pedig csak egy változás történt, „más” lett a tapadás). Itt az ideje, hogy ismét elolvassuk a gyalogos ember csúszós úton szerzett tapasztalatait és elgondolkodjunk azon, hogy mi lehet az ok, törvényszerűség, ami majdnem minden gyalogost azonos következtetések levonására késztet. Mi tehát az a „valami”, ami egészen más a száraz, mint a csúszós úton? Igen, már az előbb kicsúszott a szánkon, ez a „valami” a tapadás. Az emberek (gyalogosok) a talpukkal, a gépjárművek gördülő kerekeikkel kapcsolódnak, úgy is mondhatnánk, kapaszkodnak az úthoz. Ez az egyetlen kapcsolat az ember talpa, az autó kereke és az út között. Ez teszi lehetővé haladásunkat, e nélkül meg sem tudnánk mozdulni, sem mi, sem az autó. A tapadás a gépkocsi kerekének az úton való megcsú- ^ szását akadályozza. Ha valamilyen ok eredményeként a gépjárművünk kereke megcsúszik, a talajjal való kapcsolatunk labilissá válik. A kerék és a talaj között keletkező erőt a jármű mozgatására, irányítására használjuk fel, így például: vonóerő-átadásra, gyorsításkor és folyamatos haladáskor fék- erőátadásra, fékezéskor és oldalvezetésre kanyarodáskor, oldalszélben és az út oldaldöntöttsége esetén. Tudjuk, hogy a csúszó kerekek lényegesen kisebb erővel kapcsolódnak az úthoz, mint a folyamatosan gördülő, vagyis tapadó kerekek. A csúszó kerekek már nem szolgálják a gépkocsi irányítását. Az összes kerék megcsúszása esetén pedig a gépkocsi a rá ható erők — tehetetlenségi erő, súly, stb. — játékszerévé válik, a vezető elveszti uralmát járműve felett. A megcsúszás végső soron mindig amiatt következik be, hogy az adott viszonyok mellett elérhető legnagyobb tapadási erőnél nagyobbal akarjuk terhelni a kerék és a talaj kapcsolatát. Ilyen „hirtelen” kormányzás, a túl nagy oldalvezetést igénylő kanyarodás, fékezés, illetve gyorsítás vagy ezek közül egyszerre több is. A megcsúszást elkerülhetjük, ha úgy vezetünk, hogy a tapadási erőből mindig maradjon biztonsági tartalék. A fékezőerőt előrelátóbb, enyhébb fékezéssel korlátozhatjuk, az oldalerőt pedig csökkenthetjük, ha kisebb sebességgel haladunk a kanyarban és lassan forgatjuk a kormányt. Az előzőekben leírt fizikai törvényszerűségekből egyértelműen kitűnik, hogy a tapadási tényező csökkenésekor — például a havazás megindulása után rövid időn belül — a forgalomban részt vevőknek nagymértékben kellene csökkenteni a sebességüket, hogy a közlekedés biztonsága megmaradjon. De ez ritkán történik csak meg és ezért igaz, hogy a havazás megindulásakor a „veszély közel kerül hozzánk”. Ilyen időjárási viszonyok kialakulásakor nem kell más, mint egy szokásos erővel végrehajtott fékezés, amit törvényszerűen követ a megcsúszás és az irányítha- tatlan gépkocsi arra sodródik, csúszik, amerre „akar”. Balta János rendőr őrnagy, a megyei KBT ügyvezető elnöke
