Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 8. szám
1986. január 10.. péntek flgata: Felkai Eszter Ugn Betti Bűntény a Kecskeszigeten című darabjának bemutatása — freudi tanokat szentesítő, az ember szabadság- vágyát, méltóságát hirdető modernsége miatt — még napjainkban is merész vállalkozás. De a november 21-i békéscsabai klubszínházi bemutató bizonyította, hogy Rencz Antal rendező a művészekkel olyan feladatot vállalt, amit nagyszerűén sikerült megoldaniuk. Minden egyes szereplő —Czegö Teréz, Pálfy Margit, Gyuricza Liliann, Barbinek Péter — tehetsége, tudása külön-külön is említést érdemel és hozzájárult ahhoz, hogy a Jókai Színházban olyan produkció jöhessen létre, amely az utóbbi évek legsikeresebb előadásainak sorát gazdagítja. Izgalmas előadás, szép színházi este volt a szerdai is. akárcsak az eddigiek Ugo Bettivel a klubszínházban. Mintha mi sem történt volna! Csak a kiíráson szerepelt két név. Agata; fiatal özvegyasszony: Felkai Eszter, Edoardo, az öregember: Csiszár Nándor. Noha eredetileg egyedül Edo- ardót tervezték kettős szereposztásnak. Csakhogy az élet közbeszólt: Czegö Teréz hirtelen kórházba került. Szerepét Felkai Eszter vette -át. A két művésznő — egyéniségének megfelelően persze — más-más Agatát személyesített meg. A gyors beugrásból a közönség mit sem érzékelhetett. Felkai Eszter Agata szerepében egy mai, érzéki asz- szony tragédiáját formálja mesterien. Elfojtott vágyak, megaláztatások, magány. Szenvedéllyel éli ezt az összetett, bonyolult alakítást, hihetően ragyog és omlik össze. A beugrás mindig rendkívüli esemény a színház és a művész életében, s különösen az ilyen nagy szerepben. Gratulálunk! N. K. F»M: Gél Edit A Mezőkovácsházi 1-cs számú Általános Iskola korszerű könyvtára több funkciót is ellát. A tanteremhiány miatt órarend szerinti orosz nyelvi óráknak is otthont ad amellett, hogy alkalmanként irodalomórákat, könyvtárhasználati foglalkozásokat tartanak itt. A több mint 10 ezer kötet lehetőséget ad a diákoknak a kutatómunka végzésére, s a honismereti tevékenységnek is az iskolai könyvtár a bázisa F«tó: Gál Edit Mit olvashatunk 1986-ban? n Kossuth Kiadó tervei A fiatal MSZMP még fiatalabb kiadója, 1957 elején Kossuth nevét vette fel. A múlt század első felében aktuális polgári forradalom nagy vezérének neve hazánkban mindig is a hala- 'ást jelképezte, ugyanakkor a; ész nemzetet egyesítő v ■ tpolitikát. t az indítást azóta is k iseli a párt kiadója. Nézzük, hogy jelenik meg a kossuthi gondolat, a népfrontpolitika és a marxista— leninista ideológia a kiadó jövő évi tervében? Először is egy hiányosság, amelyről már épp a népfront központi lapjában is szó esett: nincs a tervek között a hagyományos írószemmel című gyűjtemény — nyilván azért, mert ezt a mai életünket keresztmetszetben bemutató szociografikus kötetet ugyan kiváló zsurnaliszták írták, de már évről évre kimaradtak belőle a szépírók. Ám lesz helyette más. Így épp a nép- fronthagyományok jegyében a hajdani szociografikus irodalom újra megjelentetése, mégpedig fakszimile kiadásokban, ami a hitelesség kedvéért még a hibákhoz való hűséget is jelenti. Mindenképpen nagy öröm, hogy kézbe vehetjük Szabó Zoltán Tarái helyzetét és Veres Péter Az Alföld parasztsága című munkáját, a Kelet Népe és a Szép Szó legjava cikkanyagának reprint kiadását. A két háború közötti haladó mozgalmak emlékeinek felelevenítésére szolgál a Bajcsy-Zsilinszky születésének 100. évfordulójára megjelenő kötet is: Tilkovszky Endre életrajza, és a mártírhalállal szembenéző, hősi feladatvállalást bemutató tanulmánya, amelyet számos kiadatlan Bajcsy-Zsilinszky- irás, -napló, -levél, -programtervezet egészít ki. Nem kevésbé fontos 100 éves évforduló a Kun Béláé: az ö emléke előtt egy rég hiányzó teljes bibliográfiával, a legfontosabb írásait és beszédeit felölelő kis kötettel, csaknem hatvan elvtársának- munkatársának visszaemlékezéseivel, végül A proletárforradalom élén című tanulmánygyűjteménnyel t i sztel eg a kiadó. Száz éve született Czóbel Ernő is, akinél többet világviszonylatban kevesen tettek a Marx—Engels- életmű teljes kiadásáért — neki szintén legjava (részben kiadatlan) írásai jelennek meg. És visszatér a kiadó egy, már élmúlt centenáriumra, Lukács Györgyére is: egy-egy kötet jelenik meg A fiatal Lukács-vól (Lendvai L. Ferenc) és Az élő Lukács-ról. A munkásmozgalom ellentétes. azaz jobbszárnyán tevékenykedett Pever Károlyt is önálló monográfia állítja elénk. Még tőle is sokkal jobbra helyezkedett el a Horthy-korszak egész uralmi rendszere, amelynek főbűnösei a felszabadulás után okkal kerültek bíróság elé. Erről szol Az ellenforradalmi rendszer képviselői a vádlottak padján című kötet, amely a népbíróságok lei- szabadulás utáni tevékenységét mutatja be. A két háború közötti időszak történelmével ezeken kívül is egész sor munka foglalkozik. Például Génua-Rapallo címmel a fiatal szovjet diplomáciával. a nagy gazdasági válsággal, az 1919—1944 közötti pártprogramokkal, a magyar szociáldemokráciának a nemzeti kérdéshez való viszonyával, a német szociáldemokráciával, a GGT-vel foglalkozik egy mű. És máris a háború időszakában vagyunk: kötet jelenik meg a magyar katonapolitikáról, a görög ellenállásról. a nácik pénzhamisító csoportjáról. Érdekesnek ígérkezik egy, az átmeneti időszak (1945—49) angolszász—magyar kapcsolatairól számot adó munka. A felszabadulás utáni idők politikájával szintén egész sor könyv foglalkozik. Balog Sándor az ötvenes évek átfogó bemutatására vállalkozik. Egy-egy önálló mü jelenik meg a magyar értelmiség útkereséséről (1945—47), majd konszolidációjáról (195(i—52). valamint a köz- igazgatás fejlődéséről, a Magyar Radikális Pártról, az 1949—511 közötti felsőoktatási politikáról: megjelenik Köpeczi Bélának a magyar kultúra negyven évéről szóló áttekintése. Két könyv olvasható az 1956-os válságról: új kiadásban a Hollós—Lajta-féle Ellenforradalom Magyarországon 1956 és egy új kötet az. ellenforradalmi fegyveres csoportokról. Az azóta eltelt időszaknak valóságos alapműve Ieáz Kádár János beszédeinek es cikkeinek átfogó nagy gyűjteménye. Megjelenik továbbá az 1956— 1986-os évek „képes krónikája". Ami pedig a mát és a jövőt illeti: fontos könyv lesz a Vélemények. viták sorozatban az Áru-e a kultúra?, valamint A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztéséről a Szovjetunióban című kötet. Igazán hézagpótló mű a rég várt Magyarország gazdaságföldrajza. no meg a hazánk vármegyéit bemutató sorozat jó pár új kötete. Ábrahám Kálmánnak Környe- zetünk-vől írott könyve, a magyar és szovjet népesedéssel foglalkozó két kötet, s A nyersanyaggazdaság jövője című mű. Faluvégi Lajosnak A '80-as évek második felének gazdaságpolitikájával, Nyilas Józsefnek A tudományos-technikai forradalom második szakaszával foglalkozz» nagy tanulmánya. Kristó Nagy István Miért vetjük a betűt még mindig „szaporán”? n gyorsírás históriája Dr. Kappa Györgynek egy példásan szép jelekből álló gyors- írásos füzetlapja Ha a televízió egy-egy tanácskozásról — mondjuk, a parlament soros üléséről — tudósít, az elnöki emelvények tövében rendre ott látni egy hosszúkás asztalt, amely fölé hajolva ketten- hárman. néha öten-hatan is szorgalmasan jegyzetelnek. Az élesebb figyelmű nézők azt is észrevehették. hogy ezek a folyvást író nők. illetve férfiak bizonyos időközönként váltják egymást; kisietnek, majd egy röpke negyedóra, húsz perc után ismét munkára fogják hosszú hegyű ceruzáikat. A gyorsírók ők; az a kis csapat, amely még manapság, a mindenféle kép- és hangrögzítő masinák korában is a maguk ősi módszerével vetik papírra mindazt, ami előadások és felszólalások formájában elhangzik. Munkájuk valóban igen régi: kereken kétezer éves. Közvetlenül időszámításunk kezdete előtt élt Marcus Tullius Tiro, aki Cicerónak (i. e. 106—43.), a kiváló szónoknak volt a felszabadított rabszolgája, és aki a világtörténelem legelső gyorsírását — azaz a rövid jelekkel és rövidítésekkel történő szövegrögzítést — kidolgozta, majd általánosan elterjesztette. Találmánya hamarosan messze földre is eljutott, és például az egyházi zsinatok, az uralkodói eszmecserék summázatát rendre így tömörítették. (Diocletianus császár például külön rendeletben követelte meg a gyorsírók alkalmazását.) Az idők folyamán persze sok változata alakult ki ennek a jelvetésnek, úgyhogy elöbb-utóbb egységesíteni kellett. Az első általánosan használható módszert az angol Taylor dolgozta ki. Az ő metódusának lényege a geometrikus jelek, nevezetesen a kör és az ellipszis alkalmazása. E szabályos vonalak egy-egy meghatározott része hordozza a jelentéseket. A Tavlor-féle metódus elsősorban az angol és a francia nyelvterületen vált általános gyakorlattá. A másik főbb gyorsírási módszer atyja a német Gabelsberg volt. ö a kurzív — összekapcsoló — jelrendszert fejlesztette ki. Ez zömében csak a mássalhangzókat jelöli. a magánhangzók helyére csupán közvetve utal. Természetesen hazánkat sem kerülte el ez a rendkívül hasznos divat. Itt Gáti István dolgozta ki és népszerűsítette a maga „szaporaírását” a XVIII. század vége felé. Nagy keletje a XIX. század elején, a reformkorban lett ennek a tudománynak. amikor a híres országgyűlések zajlottak. s ezek szónoklatait a maguk teljességében meg kellett örökíteni. Szerencsére ekkoriban már rendelkezésre állt az imént említett ..szaporaírás’’ továbbfejlesztett, jól használható változata, mégpedig Kovács Imre 1821- ben közre adott munkája. Ezt aztán még ketten újították meg. Az egyik reformer Markovics Iván volt — ö 1863-ban lépett elő tervezetével —, a másik pedig Rad- nai Béla. akit manapság az egységes gyorsírás modernkori atyjaként tisztel a szakma. A gyorsírók csapatát három nagyobb táborba lehet besorolni. Az elsőbe — egyúttal a legnépesebbe — azok tartoznak, akik irodai alkal- mzottakként levelek szövegeit és más efféle közlendőket vetnek papírra, percenként átlagosan 150 szótagos sebességgel. A középfokúak kategóriájába azok sorolhatók. akik 200—250 szótagos sebességgel már jegyzőkönyvek vezetésére is alkalmasak. A legfelkészültebb gyorsírók — például a parlamentiek — akár a 450 szótagszámot is képesek elérni, vagyis elvileg a szószerinti jegyzés mesterei. Miért nem lehet nélkülözni még a diktafonok és magnetofonok elektronikus világában sem ezeket a szó- tag-jegvzetelőket ? Nos, erre dr. Kappa Györgytől, Magyarország örökös gyorsíróbajnokától, tankönyvszerzőtől kértünk választ. Mint mondotta, egyszerűen azért nem kapcsolható ki az ember a jegyzőkönyvvezetés, a beszédrögzítés munkájából, mert hiába pörögnek a magnetofontekercsek, a rájuk felvett szöveget elöbb-utóbb papírra kell tenni, le kell gépelni. Ha tehát az a kívánalom, hogy egy-egy gyűlés, eszmecsere után közvetlenül rendelkezésre álljon az elhangzottak írásos változata, akkor a gyorsírók azon nyomban leírják, majd egymást váltva tüstént lediktálják a beszédeket. Mégpedig úgy, hogy a szokásos pongyolaságokat, nyelvbotlásokat menet közben stilizálják is. Ilyen tömörítő, szépítő, mégis hűségesen közvetítő műagvat konstruálni lehetetlenség. Ilyesmiré csupán az emberi elme volt és lesz képes. Ha tehát majd 2000-ben — meg még azután is — papírjuk fölé hajoló „szapo- ránírók”-at mutatnak a ki tudja milyenné tökéletesedő kamerák, akkor is csak arra gondolhatnak utódaink, hogy bizonyos feladatok ellátásában nélkülözhetetlen az a koponyákban rejtőző, sokat emlegetett szürkeállomány. A. L. Kiállítás Szeghalmon Újabb párbeszédek a müvészetpolitikárál A Sárréti Múzeum Baráti Körének rendezésében ma, január 10-én délután 15 órakor Bérei László fotóművész kiállítását nyitják meg Szeghalmon. a Május 1. úti kiállítóteremben. A fotóművész ez alkalommal a népi írókról készített portréit és az egykori. szárszói találkozó szép emlékképeit mutatja be. Megnyitót Szabó Pál író leánya. Bertalan Ágnes író mond. személyes élményei alapján hozva közelebb a vendégekhez Bérei László fotográfiáit. A megnyitón részt vesz a kiállító is. A kiállítás február 10-ig tekinthető meg. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kiadásában újabb kötetben jelentették meg azokat a párbeszédeket, vitaanyagokat, melynek résztvevői neves kul- turpolitikusok voltak. Az Ojabb párbeszédek a müvészetpoliti- káról című kötet 19111 —tői 1904 végéig összegezi a szakszervezet által szervezett eszmecserék anyagát. A kötetben Varga Imre író. a Szocialista Művészetért nyugalomba vonult főszerkesztője adja közre nyolc Budapesten és hamm vidéken megrendezett fórum lényegét, legfontosabb kérdéseit, állásfoglalásait. A budapesti viták a Fészek klubban, a vidékiek két alkalommal Miskolcon és egy alkalommal Pécsett zajlottak le. A könyv gondolatébresztő fo- jezetei elsősorban n művészet és a tömegkommunikáció, a kultúra és demokrácia, a gazdaság és művészet tárgykörökben nyújtanak hasznos tájékoztatást a szakembereknek és érdeklődő olvasóknak egyaránt.