Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 8. szám
198(>. január 10., péntek © Erősödő bizalom Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel, a Medosz főtitkárával Mindennapi tiszta vizünket... Szomjazó világ Ma, pénteken kezdi meg munkáját a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének XXVI. kongresszusa. Számvetés és ünnep is ez egyben a küldötteknek és a szakszervezet tagjainak, hiszen a szakszervezet megalakulásának 80. évfordulójáról Is megemlékeznek. Dr. Dobi Ferenc főtitkárral a kongresszusi készülődés befejezéséhez közeledvén sok mindenről beszélgethetnénk, de most csak néhány fontosabb kérdést érintünk. — A kongresszus előtt mindenütt befejeződtek az alapszervezeti választások. A Medosz az egyik legnépesebb szakszervezet Magyarországon, így a választási tapasztalatok is jórészt általánosíthatók. Hogyan jellemezhető az alapszervezeti taggyűlések légköre? — A Medosznak 401) ezer tagja van, akik több tízezer munkahelyen dolgoznak, s 1875 alapszervezetben tömörülnek. A választásokon a tagság rendkívül aktív volt, amit egyebek között az is jelez, hogy a tagok 80 százaléka részt vett rajtuk, s 50 ezren véleményt is mondtak. Sokan üdvözölték a választások új, demokratizmust erősítő vonásait, a titkos választás és a többes jelölés kiterjesztését. Azt tapasztaltuk, hogy a demokratizmus erősödése a tagok bizalmát is növelte a szakszervezet iránt. Az alapszervezeti vezető testületek tagjainak 25—30 száAz idei népgazdasági terv az ipar termelésének 2,8 százalékos növekedését irányozta elő, az iparágak közül a legnagyobb mértékben a gépipar fejlődik; termelését a számítások szerint legalább három százalékkal növeli. A gépipar belföldi értékesítése nem nő számottevően, mivel az előzetes piaci felmérések alapján a beruházási javakból nem várható az igények bővülése. Fogyasztási iparcikkekből viszont fokozott keresletre lehet számítani, ezért a tervben kiemelt helyet kapott tartók zaléka kicserélődött. Ez az arány kedvező, hiszen lehetőséget nyújt az állámadó- ságra és a megújulásra egyaránt. Kivételt képeznek a kisebb termelőszövetkezeteknél dolgozó alapszervezetek, melyeknél az országos átlagot lényegesen meghaladták a személycserék. Ez két dolgot is jelenthet egyszerre: a demokratizálódási folyamat tartalmi változásokat hozott, másrészt a termelőszövetkezeti alapszervezetekben nagy a vezetőségi tagok fluktuációja. A jelenség mindenképpen figyelmet érdemel. — Az alapszervézeti taggyűlések egyfajta társadalmi párbeszédet is jelentenek, s ezt az ötvenezer felszólalás megerősíti. Mi foglalkoztatja manapság a szakszervezeti tagokat? — Már a beszámolókból is kiderült, hogy a szakszervezeti tagok a korábbinál érzékenyebben reagáltak a társadalmi, gazdasági eseményekre, folyamatokra. A taggyűléseken sokan például aggodalommal szóltak a mezőgazdaság, az erdészet és a vízügy helyzetéről, hiszen tapasztalják. hogy ezek az ágazatok is mind nehezebben téljesítik terveiket, megcsappant a nyereségük, s kevés pénzük van a termelés bővítéséhez. Markánsan megjelent az alapszervezeti tanácskozásokon két réteg problémája: a fiataloké és a nyugdíjasoké. A mi szak- szervezetünk a tagok korát tekintve fiatal, a 30 éven fogyasztási cikkek gyártása, a hiánycikkek körének szűkítése. A gépiparon belül gyorsabban fejlődik az elektronikai ágazat, elsősorban a mikroelektronikai alkatrészek gyártása. Üj elektronikus megoldásokkal, köztük a mikroprocesszorok alkalmazásával — a gépipari termékekben. például híradástechnikai és műszeripari készülékekbe. szerszámgépekbe való beépítésükkel — számottevően növelhető a versenyképes exportárualap. aluliak aránya mintegy 30 százalék. Ök szinte mindenütt hangsúlyozták, hogy a korábbinál lényegesen nehezebb a pályakezdés, a család- alapítás, különösen a kistelepüléseken emlegették, hogy az. iskolából kikerülő lányok nem mindig találnak maguknak munkahelyet; a kisgyermekes családok gondjait szaporítja, hogy nincs elég hely a bölcsődékben, óvodákban. Másik sajátossága szakszervezetünknek. hogy a tagok között sok az átlagosnál jó- vál szerényebb jövedelmű nyugdíjas, öt év alatt ugyan mintegy ezer ember kapott közülük nyugdíjkiegészítést, de ez alapvetően nem oldhatta meg a kisnyugdíjasok helyzetét. — Ma már közhely: elosztani csak azt lehet, ami megvan. A szocialista munkaverseny és az újítások szervezésével, a teljesítményeken alapuló érdekeltség szorgalmazásával a szakszervezet is a termelés bővítésére ösztönzött. Milyen sikerrel? — Az agrárgazdaságot sikerágazatnak tartják országszerte, s ezt az elismerést teljesítménye alapján ki is érdemelte a mezőgazdaság. Az export növelésével és az import mérséklésével a .mezőgazdaság számottevően hozzájárult a külgazdasági egyensúly javításához, s közben a hazai ellátás is jobb lett. Ezek kétségtelen sikerek, ám számos területen feszültségek is tapasztalhatók. Az utóbbi években tovább nyílt az agrárolló, növekedett a tartósan veszteséges mezőgazdasági nagyüzemek száma, sok helyütt romlott a dolgozók életszínvonala is. Az erdészet pedig még a mezőgazdaságnál is kedvezőtlenebb helyzetben van. Az erdőgazdaságok növelték a fakitermelést, az elmúlt télen szinte emberfeletti erőfeszítéseket tettek a tűzifaBezárt a szolnoki Tisza Szálló, miután az elkövetkező hónapokban teljesen felújítják az épületet. Az 1928- ban épített szálloda rekonstrukciós terveit a Budapesti Szövterv készítette, a munkálatok generálkivitelezője a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállat. A felújítás során kicserélik az épület elektromos és közművezetékeit, majd valamennyi szállodai szobát fürdőszobával látnak el. A mostani kádfürdő helyén sörözőt és rendezellátás javítására, minden eddiginél nagyobb mértékben bővítették az exportot, de ennek a helytállásnak az anyagi és erkölcsi elismerése elmaradt. Csökkent az ágazat nyeresége, a kisebb érdekeltségi alapból nem jutott elég pénz a nagyobb teljesítmények elismerésére, s a kedvezőtlenül alakuló bérek miatt sokan elhagyták az erdőgazdaságokat. A vízügyi ágazat teljesítette a VI. ötéves terv célkitűzéseit, sőt, a tervezettet meghaladó mértékben bővült az ivóvízter- melés és a csatornahálózat. — A múlt esztendő egyik kiemelkedő eseménye volt az új irányítási formákra való átállás. Az állami gazdaságok magukra vállalták a kezdeményezést, elsőként választottak vállalati tanácsokat, igazgatókat. A szakszervezet szervezte a választások előkészületeit, s szerepe ma sem csökkent a vállalati demokratizmus kiteljesítésében. Hogyan tudnak együttműködni az önkormányzati testületekkel? — Bár ma még jogszabályi átfedések vannak, de többségében zavartalan az együttműködés. Az ellentmondások könnyen megszün- tethetők, ha a vállalati tanácsok és a szakszervezeti bizottságok kölcsönösen tiszteletben tartják egymás jogosítványait, nem ragaszkodnak mereven a jogszabályokhoz, hanem azok szellemét érvényesítik. Persze mindez csak átmeneti időre lehet érvényes. hiszen az egyértelmű jogszabályi rendezést sem szabad elhanyagolni. Mint mindenben, e tekintetben is a célt kell szem előtt tartani: a vállalatok hatékonyabb gazdálkodását. Az ezt elősegítő módszereken, eszközökön lehet vitatkozni, de ennek eredménye a célhoz igazodjék. vénytermet alakítanak ki. A •szálló padlásterét is hasznosítják: ott ugyancsak fürdőszobás manzárdszobákat építenek. A rekonstrukció ideje alatt egyébként a szálló étterme változatlanul üzemel. A kétcsillagosból három- csillagossá váló szálló modernizálására több mint 20 millió forintot fordít a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat. A megszépült és felújított Tisza Szálló várhatóan augusztusban fogad ismét vendégeket. öt nyolc-tíz éves kislány jött velem. szemben az ösvényen. Sorbari' mentek, csendben, nem nevetgéltek, és rá sem néztek a kis csoport európaira. Ez szokatlan volt. a ghanaiak igen szívélyes emberek, s az idegent — úgy tapasztaltam ■— többnyire mosolyogva köszöntik. Ez az öt gyerek azonban erre nem tudott most erőt pazarolni. Fejükön közepes méretű (nűanyug edényt egyensúlyozva jöttek felfelé a botanikus kert mellékösvényén. Valószínűleg forrás volt valahol a közelben — onnan vitték a még néhány száz méternyire lévő településre a vizet. Nem tudom, hogy a gyerekek hányszor teszik meg napjában ezt az utat. s hányszor egyensúlyoznak végig a meredek ős-. vényen anyáik. — Bizonyosan ott jó a víz! — mondta kísérőnk. Oz amerikai kutatók javasolják Hol van jó víz? Olyan kérdés ez, amire naponta százmilliók keresik a választ a fejlődő világban, a többnyire trópusi Délen. Hatalmas erőt és energiát fordítanak a mindennapi pohár víz, a főzéshez, mosáshoz elengedhetetlen folyadék megszerzésére. Jellegzetesen általános probléma ez. ami szinte teljes kontinenseket sújt. Jelentőségét nagyon jól megérti az, aki Magyar- országon olyan településen él, ahová zacskókban vagy lajtoskocsin hordják az ivóvizet a különböző, civilizációs eredetű szennyezések miatt. A washingtoni Worldwatch Intézet néhány hónapja kibocsátott tanulmánya azt állítja, hogy az elmúlt évek afrikai aszálya csak nyitánya volt a következő húsz évben fenyegető vízhiánynak. Az amerikai kutatók mindenekelőtt a vízzel való gazdálkodás módszereinek megváltoztatását javasolják. Az eddigi költséges: megoldások — állítják — egyre kevésbé hatásosak. A nagy víztárolók, csatornák építése a világ jó részén már nem megfelelő megoldás. Az amerikai kutatók elsősorban a meglévő víztartalékokkal való jobb gazdálkodást ajánlják: fel kell hagyni a hagyományos és pazarló öntözési módszerekkel, és újra fel kell használni az ipari vizeket. A háztartások vízcsapjainak korszerűsítésével hatalmas mennyiségű ivóvizet lehetne megtakarítani . . . Évtizedes ENSZ-program A gond azonban igazából ott van. ahol még sosem láttak vízcsapot! Az ENSZ közgyűlése öt évvel ezelőtti ülésszakán a mostani évtizedet a Tiszta víz nemzetközi évtizedévé nyilvánította, azzal a céllal, hogy a kilencvenes évek elejére a fejlődő világ valamennyi lakosát iható vízzel lássák el: a városoknak nyolcvan, a falvak ötven százalékában rendezett egészségügyi viszonyokat hozzanak létre. A program előirányzatai szerint az évtized végére vissza kellene szorítani a szennyezett víz okozta járványokat, megbetegedéseket. A statisztikák különböző számokat hoznak fel: évent huszonötmillió ember — köztük tizenhárom- milió gyerek — hat meg a szennyes víz terjesztette betegségekben. Végső soron a tiszta víz hiánya okozza a betegségek nyolcvan százalékát a fejlődő világban. Kolera. gyermekbénulás, trachoma. tífusz, vérhas. Csak ez az utóbbi hatmillió gyereket öl meg a fejletlen Dél országaiban. A vakságot okozó trachomától fél milliárd ember szenved — az Egészség- ügyi Világszervezet közlése szerint. A vízkérdés megoldása tehát valóban . sorskérdés. A betegségek azonban csak a dolog egyik oldalát jelentik. A vízhiány, illetve a vizszet'zés nehézségei meghatározzák a világ legszegényebb részének életformáját, hatalmas emberi energiák tűnnek semmivé. Egyes szakértők szerint a szárazságtól sújtott vidékeken az asszonyok és a gyerekek napi három-hat órát vízhordással töltenek, erre vesztegetve a szűkös, kalóriák egy harmadát. Afrikában járva sokszor kérdeztem: mit lehetne tenni, hogy a nagyívű ENSZ- program végre megvalósuljon? Ügy tűnt, hogy az ügy súlyát nem mindenütt mérik fel. Igaz, a nagy pusztító, a kontinentális aszály épp visszavonulóban van, a Szahel övezetét azonban továbbra is fenyegeti az aszály Nyugat-Afrika trópusi övezetében két évig az eső hiánya okozta a gondokat, növelte az élelmiszerhiányt. Most ez valamenyire enyhült. Hozzálátnak-e végre az „egészséges víz" elnevezésű hadjárat megvívásához? Hová lehet menekülni A vízcsata nem ígérkezik könnyűnek. Nemcsak azért, mivel az évtized elején legalább háromszáz milliárd dollárra becsülték a program összköltségét. (Hol van ez a fegyverkezésre költött csillagászati summáktól, a kábítószerekre, alkoholra, cigarettára költött dollármilli- árdoktól?) Nem kevésbé nehéz azonban egész népcsoportok szokásrendszerét megváltoztatni. Hiszen a világ országainak jelentős részében a közönséges latrinát sem ismerik! El kellene tehát terjeszteni mind több területen az egészséges élet ilyen feltételeinek ismeretét, hogy ne fertőződjenek tovább a felszíni és a talajvizek. Fúrott kutak millióira van szükség és a hozzájuk való szivattyúkra. Egyszerű, könnyen kezelhető szerkezetek szükségesek, amiket a „mezítlábas technikusok" is képesek megjavítani. Egy ENSZ-felmérés szerint ma a harmadik világba kerülő műszaki berendezések három év leforgása alatt használhatatlanná válnak. Az accrai utcán rongyokba öltözött asszony közeledett hajlongva kollégám kocsijához. A kotdusnő arcvonásai különböztek a helybeliekétől. Északról jött, felső-voltai — mormogta a gépkocsi tulajdonosa, aki egy gyűrött bankjegyet adott a kéregetőnek. Az éhség elől menekültek egészen az Atlanti-óceán partjáig. Az ivóvíz hiánya elől hová lehet menekülni ? V. Farkas József Gépipar —1986 Megújul a szolnoki Tisza Szálló Miklós Gábor
