Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

NÉPÚJSÁG 1986. január 7., kedd Pravda-cikk az „új globalizmusról” Az Egyesült Államoknak a regionális konfliktusokban tanúsított magatartását, a más államok belügyeibe tör­ténő durva beavatkozásra épülő politikáját bírálja ked­di számának éles hangú szer­kesztőségi cikkében a Prav­da. Az írás szövegét már hét­főn ismertette a TASZSZ. A jelenlegi feszült, egyes térségekben pedig kimondot­tan veszélyes helyzet felszá­molására törekszenek követ­kezetesen a Szovjetunió és más szocialista országok, s egyre kategorikusabban kö­vetelik a regionális problé­mák békés megoldását az el nem kötelezett országok moz­galmának tagjai is — álla­pítja meg a többi között a cikk. majd kifejti, hogy a világban korábban keletke­zett feszültséggócokat azért nem sikerült mindmáig fel­számolni, s azért támadnak újabb és újabb feszültségfor­rások, mert az Egyesült Ál­lamoknak ez az érdeke. Az amerikai fővárosban az utóbbi időben, mint valami nagy felfedezésről, kezdtek beszélni az Egyesült Államok külpolitikájában jelen levő „új globalizmus” koncepció­járól. E jelszó mögött lénye­gében az a törekvés húzódik meg, hogy az Egyesült Álla­mok globális, méretekben be­avatkozzon a szuverén álla­mok ügyeibe. A szerkesztőségi cikk em­lékeztet arra is. hogy az Egyesült Államokon eddig minden esetben akkor lett úrrá ez a sajátos „regionális nyugtalanság”, amikor a szovjet—amerikai kapcsola­tokban kezdtek kirajzolódni a javulás lehetőségének je­lei, s kialakult az esélye an­nak, hogy bizonyos intézke­déseket hoznak a meghatáro­zó jellegű biztonsági kérdé­sekben. Az Egyesült Álla­mokban ma is egyre aktívab­bá válnak azok a befolyásos erők, amelyek meg akarják akadályozni a szovjet—ame­rikai kapcsolatok javulását. Ezeket a köröket megrémí­tette a genfi csúcstalálkozó kedvező végkifejlete, s ma e találkozó következményeit tá­madják. Szovjet részről hangsú­lyozták azt is, hogy készek építő szellemben együttmű­ködni minden országgal, A Pravda szerkesztőségi cikkében érintett kérdéseket kommentálta hétfőn, Moszk­vában megtartott satóérte- kezletén Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Különösen éles szavakkal bí­rálta a Líbiával és Szíriával szemben tanúsított washing­toni magatartást, amelyet az „új globalizmusként” emle­getett politika egyik leg­konkrétabb megnyilvánulá­sának nevezett. A szóvivő felhívta a figyel­met amerikai hivatalos sze­mélyiségeknek azokra — az utóbbi időben egymást kö­vető — a kijelentéseire, ame­lyek szerint az Egyesült Ál­lamok a Rómában és Bécs- ben végrehajtott terrorista akciókra hivatkozva nyíltan megtorló intézkedéseket ter­vez Líbiával szemben. Washingtonban egyszerűen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Líbia kormánya egyértelműen elhatárolta magát ezektől az akcióktól. köztük az Egyesült Államok­kal is a regionális problé­mák igazságos és becsületes politikai megoldásának ki­dolgozása érdekében. Ez’ ki­vétel nélkül minden állam­nak, nagy, közepes és kis országnak is kötelessége. Ha ebbe az irányba sikerülne előrelépni, az lehetővé ten­né a nemzetközi helyzet nagymértékű javítását, a tar­tós béke elérését gátló aka­dályok megszüntetését — mutat rá végezetül a Pravda cikke. Lomejko határozottan el­utasította, hogy találgatások­ba bocsátkozzon arról, rhi- lyen lépésekhez folyamodna a Szovjetunió egy Líbia elle­ni agresszív támadás esetén. Az ezt firtató kérdésekre vá­laszolva több ízben megerő­sítette, hogy a Szovjetunió a konfliktusok elhárítására és békés megoldására törekszik, s nem foglalkozik az ellensé­geskedések kiterjedésére al­kalmazott forgatókönyvek ki­dolgozásával. A szovjet szóvivő határo­zottan elítélte az Egyesült Államoknak és Izraelnek Szíriával szembeni fenyege­tőzését is. Elítéljük a Líbiával és Szíriával szembeni erőszakot, az erőszak alkalmazásával való fenyegetőzést, elítéljük az említett országok ellen szított háborús hisztériát, és azokat a törekvéseket, hogy katonai vagy más erőszakos eszközökkel idegen akaratot kényszerítsenek szuverén or­szágokra — szögezte le Vla­gyimir Lomejko. Washington demonstrativ lépésre készül Reagan elnök hétfőn dél­előtt rendkívüli tanácskozás­ra hívta össze legfőbb nem­zetbiztonsági tanácsadóit, hogy megvitassa velük a Lí­biával kapcsolatban terve­zett amerikai akciókat. A Fe­hér Ház bejelentette, hogy Reagan kedden este — kö­zép-európai idő szerint szer­dán hajnalban — sajtókon­ferenciát tart, s ezen vár­hatóan foglalkozik majd az amerikai elképzelésekkel is. Közben mind a Fehér Ház, mind az amerikai külügymi­nisztérium határozottan ta­gadta, hogy az Egyesült Ál­lamok képviselője kapcsolat­ba lépett volna Kadhafi lí­biai államfővel a feszültség csökkentése érdekében. Bár washingtoni politikai körökben jelenleg kevéssé tartják valószínűnek, hogy az elnök katonai akciót rendel el Líbia ellen — ilyen véle­ményt fejtett ki például Pat­rick Leahy szenátor, a sze­nátus hírszerzési bizottsága tagja és Richard Lugar sze­nátor. a külügyi bizottság el­nöke televíziós nyilatkozatá­ban — politikai megfigyelők véleménye szerint Washing­ton valamiféle demonstratív lépésre készül. Figyelemre­méltó, hogy az egyéb kérdé­sekben mérsékeltebb véle­ményt képviselő George Shultz külügyminiszter több ízben is sürgette a határo­zott akciót, Weinberger hadügyminiszter viszont, aki általában az amerikai kato­nai erő bizonyításának híve, figyelmeztetett az ilyen lé­pések veszélyére. Lomejko sajtóértekezlete Rendkívüli ülést tart a francia parlamént Nagy csatára van kilátás Megszűnt egy folyóirat... Eredeti formájában megszűnt a Művelődés című bukaresti ma­gyar nyelvű nemzetiségi kulturális folyóirat. Január l-től — mint az utolsó, most megjelent számban közli a szerkesztőség — Cintarea Romaniei (Megéneklünk Románia) címmel jelenik majd meg, s ro­mán nyelven ismerteti a közművelőknek, kulturális területen dol­gozóknak szánt módszertani és irányító cikkeit. Magyar nyelven műsorokat közölnek majd műkedvelő együttesek számára — szín­darabokat, kórusmüveket, stb. Az utolsó rendkívül gazdag lapszám indító cikke „Győzött a román nemzet akarata” címmel jelent meg, s az 1918-as egyesülésről szól. Ízelítőül a lap többi cikkéből: „Da­los vasárnap a Tatros forrásnál” címmel riport a csángóvidéken tartott gyimesi fesztiválról; „Népi alkotótábor Csernatonban” cím­mel beszámoló az ötödik csernatoni fafaragó alkotótáborról, amelyet Haszmann József faragómester, néprajzkutató szervezett; „őrjára­ton az óvárosban” címmel a brassói műemlékek megőrzéséről nyi­latkozik Günther Schuller Herder-díjas építészmérnök. A Művelő­dés rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkező lap volt: az 1983-ös a 38. évfolyam. Brüsszel és Madrid Francois Mitterrand fran­cia elnök csütörtökre össze­hívta a parlament rendkívüli ülését, egyetlen napirendi pont, a munkaidő rugalmas szabályozásáról szóló tör­vénytervezet vitájának foly­tatására. Az elnök és a kormány elég hosszas mérlegelés után döntött úgy, hogy a rendkí­vüli ülés várhatólag heves csatározását vállalja a vá­lasztási hadjárat közepette. A tervezetet eddig csak a nemzetgyűlés hagyta jóvá el­ső olvasásban, azt is csak maratoni ülésezés után. A szakszervezeti központok egy kivételével elutasítják, mert a dolgozók bérszínvonalának csökkentését, szociális vív­mányainak megtépázását lát­ják a javaslatban. A CGT két országos akciónapot ren­dezett a tervezet elleni moz­gósítás jegyében, és továb­biakat helyezett kilátásba. Az FKP a nemzetgyűlésben a parlamenti eljárások egész tárházát bevetve küzdött a tervezet ellen, amit végül a kormányzó szocialista párt csak a vita elvágásával, s egyfajta bizalmi kérdéssé Egy acéltartály túltöltése okoz­ta a szombati robbanást az amerikai Oklahoma államban. Gore város közelében, egy urándúsító üzemben. (Téves az a korábbi tájékoztatás, amely szerint a baleset egy atomerő­műben történt volna.) A robba­nás következtében egy ember életét vesztette, s több mint száz embert kórházba szállítot­tak. Az első vizsgálatok szerint egy tizennégy tonnás acéltartály túltöltése okozta a robbanást — közölte vasárnap Dick Bangart, annak a csoportnak a vezetője, amelyet az Amerikai Nukleáris Szabályozó Bizottság a baleset kivizsgálásával megbízott. A 12 500 kilogramm befogadóké­pességű tartályba 14 ezer kilo­gramm uránium-hexafluoridot töltöttek. emelve tudott keresztül erő­szakolni a nemzetgyűlésen. Az FKP nemzetgyűlési és szenátusi csoportja az elnöki nivatal közleménye után nyomban bejelentette, hogy a szenátusban ugyanolyan következetesen folytatja a harcot a tervezet ellen, mint a nemzetgyűlésben. A kom­munista szenátorok 300 mó­dosító indítványt készülnek benyújtani, s ebben a kama­rában az alkotmány szerint a kormány már nem folya­modhat a vita olyan bere­kesztéséhez, mint a nemzet- gyűlésben. Lionel Jospin, a szocialista párt első titkára a sajtó szá­mára adott újévi fogadáson óvatosan elhatárolta magát a kormány döntésétől. Kije­lentette, hogy érdemben egyetért a javaslattal, de ta­lán nem ennyire a választá­sok közelében kellett volna a parlament elé terjeszteni. Jospin úgy vélte, hogy az FKP igen kemény csatát vív a tervezet ellen, s mivel az ennyire politikai üggyé vált, megérti, hogy a kormány győzelemre törekszik. Töltés közben a tartály nem volt megfelelően ^helyezve a mérlegen, és csak akkor észlel­ték a túltöltést, amikor helyes­bítették a tartály helyzetét. Tá­volabb szállították, s hevítéssel megpróbálták gázosftani annak tartalmát, amikor a tartály fel­robbant, s a közelben tartózko­dó egyik munkás életét vesz­tette. Egyelőre nem ismeretes hogy a túlterhelés okozta belső nyomás vagy a hevítés követ­keztében kialakult túlnyomás okozta a robbanást. A kórházba szállítottak közül 26-ot már hazaengedtek, de a többiek állapota sem súlyos. Az üzemet zárva tartják, s a vasárnap a helyszínre érkezett hattagú bizottság folytatja a baleset okainak kiderítését. Senki nem vitatja, hogy ezekben a napokban a brüsz- szeli NATO- és EGK-köz- pont elsősorban a viszonylag távoli Madridra veti „vigyá­zó szemét”. Ami a Közös Piacot illeti, évtizedes, viha­roktól nem mentes előkészí­tés után 1986. január elsején lett a két ibériai ország, Por­tugália és Spanyolország a szervezet teljes jogú tagja. Portugália már nagyon ré­gen, a salazari időkben csat­lakozott az atlanti szövetség­hez, a minden szempontból sokkal jelentősebb Spanyol- ország helyzete azonban fele­más és bizonytalan a Nyu­gat katonapolitikai tömbjé­ben. Ez az az eset, amikor Mad­ridra komoly nyomás nehe­zedik annak érdekében, hogy fogadjon el egyfajta sajátos „árukapcsolást”, vagyis az Európai Gazdasági Közösség mellett legyen teljes tagja az észak-atlanti szövetségnek is. Hogy ez mennyire fontos a NATO-nak, arra jellemző, hogy főtitkára, Lord Car­rington éppen egy olyan há­romnapos madridi látogatás­sal kezdte az új esztendőt, amelynek jelentőségét talán csak kényessége múlja felül. A politikus útjának célja egyértelmű volt: a közös pia­ci belépés ünnepi pillanatá­ban személyes jelenlétével (és persze, érveivel is)-emlé­keztetni arra, hogy Spanyol- ország számára egy NATO-n kívüli EGK-tagság „félolda­las, felemás állapot” lenne. Ma még nehéz sommás vá­laszt adni arra a kérdésre, milyen kilátásokkal kecseg­tet a főtikár most véget ért madridi missziója. A nehéz­ségek nem utolsósorban bel­politikai természetűek. A fiatal, népszerű, szocialista párti miniszterelnök még a bársonyszékért folytatott po­litikai kampányában azt ígér­te, hogy győzelme esetén ha­zája kilépne a NATO politi­kai szervezetéből. Vagy az akkori ígéret volt taktikai természetű, vagy a geopoli­tikai realitásokból következő nyugati nyomás kényszerítet­te Gonzálezt változtatásra, de az egyértelmű kilépési szán­dékból mára egy tavaszra tervezett népszavazás ígére­te maradt. Ehhez viszont már a kor­mányfőnek, ugyancsak bel­politikai okokból tartania kell magát. A papírfor­ma kompromisszum felé mu­tat: Madrid tagja marad a politikai szervezetnek, de nem lép be a katonai szervezetbe. E koordináták között nyil­vánvaló, hogy a tavaszi vok­solás az új év egyik nagy po­litikai csatájának ígérkezik Spanyolországban. Harmat Endre Oklahomai robbanás Nem atomerőműben történt Magyar vezetők távirata Kambodzsa nemzeti ünnepén HEXG SAMRIN elvtársnak, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, HUN SEN elvtársnak, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Phnom Penh Kedves Elvtársak! A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, dolgozó népünk és a magunk nevében szívélyes, elvtársi üd­vözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsának, Miniszterta­nácsának és a baráti kambodzsai népnek. Népünk nagyra értékeli a kambodzsai népnek az ország­építő munkájában elért eredményeit. Meggyőződésünk, hogy forradalmi vívmányaik megszilárdítására, az új társadalom építésére irányuló erőfeszítéseik újabb sikereket hoznak, és eredményesen járulnak hozzá pártjuk közelmúltban tartott V, kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításához. Támogatásunkról biztosítjuk a Kambodzsai Népköztársaság kormányának a délkelet-ázsiai térség békéjének és biztonsá­génak erősítésére irányuló politikáját. Örömmel állapítjuk meg, hogy hazánk és a Kambodzsai Népköztársaság kapcsolatai népeink törekvéseivel összhang­bán, a béke és a szocializmus közös ügye javára töretlenül fejlődnek. További sikereket kívánunk Önöknek és a kambodzsai nép­nek az ország előtt álló feladatok, az első ötéves népgazdasá­gi terv valóra váltásához. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * * A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Chea Símet, a Kambodzsai Népköztársaság Nemzetgyűlésé­nek elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte kambodzsai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Szolida­ritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Hz újjászületés évei Az újjászületés esztendei — így nevezik a Kambodzsa életét közelről nyomon kö­vető megfigyelők az elmúlt hét évet. S joggal: a baráti délkelet-ázsiai állam valóban szinte a nulláról indult. A teljes gazdasági politikai és kulturális szétziláltság álla­potából kezdte meg a felka­paszkodás lassú, küzdelmes folyamatát azóta, hogy 1979. január 7-én — vietnami ka­tonai segítséget is igénybe véve — véget vetettek az ultrabaloldali mezben tevé­kenykedő Pol Pót párját rit­kító kegyetlenségű rendsze­rének. Az évforduló napja­inkban érthetően a távol-ke­leti ország legnagyobb nem­zeti ünnepe. „Óriási történelmi elmara­dottságunk, a háború és a polpotista rémuralom által szinte földig rombolt orszá­gunk nehézségei ellenére je­lentős eredményeket értünk el” — összegezte az elmúlt évek méltán értékelendő elő­rehaladását a múlt ősszel tartott pártkonferencián Heng Samrin főtitkár. A Kambodzsai Népi Forradal­mi Párt. októberi kongresz- szusán nemcsak az eddig megtett utat tekintették át (külön kiemelve, milyen je­lentős volt az éhínség elke­rülésére, a gazdaság alap­egységeinek helyreállítására, az oktatási és egészségügyi hálózat újbóli megteremté­sére kifejtett munka), ha­nem felvázolták a közelebbi és távolabbi jövő feladatait is. A teendők között sajnos változatlanul fontos szerepet kap a honvédelem, a Phnom Phen-i vezetés ellen küzdő, s számos csatornán át kül­földi segítségben is részesülő erők visszaszorítása. A viet­nami egységek segítségét él­vező kambodzsai alakulatok tavaly átütő győzelmeket arattak a thaiföldi határkör­zetben található állandó el­lenforradalmi támaszpontok felszámolásában. Bebizonyo­sodott, hogy a népi Kam­bodzsa képes az eddig meg­tett út, az elért vívmányok megvédelmezésére, élvezi a lakosság döntő többségének bizalmát és támogatását és — a fokozatosság, a helyi adottságokhoz való alkal­mazkodás elvének szem előtt tartásával — közeledik ki­tűzött céljához, a szocializ­mus alapjainak lerakásához. A lassan normalizálódó helyzetre utal az is, hogy ta­valy immár negyedszer von­tak ki Kambodzsából vietna­mi alakulatokat, s hogy a Hanoi és Phnom Phen kö­zött létrejött megállapodás szerint az évtized végére (a körülményektől függően) el­képzelhető a vietnami had­erő teljes távozása is. A belső konszolidáció is­meretében különösen visszás, hogy a világméretű diplomá­cia jó néhány fórumán még mindig nem érződik, nem hat a felismerés a kambodzsai változások visszafordíthatat­lanságáról. Ellenséges hoz­záállás jellemzi a Délkelet­ázsiai Nemzetek Szervezete, az ASEAN szomszédos tag­országainak magatartását, és az ENSZ-ben sem sikerült még elérni, hogy Kambodzsa képviseletét Phnom Phen delegációja vegye át az úgy­nevezett „Demokratikus Kambodzsa”, vagyis a névleg Szihanuk herceg vezetése alatt álló, valójában azon­ban a vörös khmerek kato­nai erejére támaszkodó szer­vezet kezéből. A szocialista országok —» közöttük hazánk — amelyek lehetőségeikhez mérten min­den eszközzel segítik a fia­tal forradalmi rendszer talp- raállását, fejlődésének meg­gyorsítását, a nemzetközi po­litika porondján is sürgetik a realitások, a népi Kambod­zsa kormányának elismeré­sét, jogainak érvényesítését, és azt, hogy Pol Poték több millió ember haláláért fele­lős csoportját végleg re- kesszék ki a rendezés, a re­mélhetőleg hamarosan bein­duló tárgyalások folyamatá­ból.

Next

/
Thumbnails
Contents