Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
NÉPÚJSÁG 1986. január 7., kedd Pravda-cikk az „új globalizmusról” Az Egyesült Államoknak a regionális konfliktusokban tanúsított magatartását, a más államok belügyeibe történő durva beavatkozásra épülő politikáját bírálja keddi számának éles hangú szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az írás szövegét már hétfőn ismertette a TASZSZ. A jelenlegi feszült, egyes térségekben pedig kimondottan veszélyes helyzet felszámolására törekszenek következetesen a Szovjetunió és más szocialista országok, s egyre kategorikusabban követelik a regionális problémák békés megoldását az el nem kötelezett országok mozgalmának tagjai is — állapítja meg a többi között a cikk. majd kifejti, hogy a világban korábban keletkezett feszültséggócokat azért nem sikerült mindmáig felszámolni, s azért támadnak újabb és újabb feszültségforrások, mert az Egyesült Államoknak ez az érdeke. Az amerikai fővárosban az utóbbi időben, mint valami nagy felfedezésről, kezdtek beszélni az Egyesült Államok külpolitikájában jelen levő „új globalizmus” koncepciójáról. E jelszó mögött lényegében az a törekvés húzódik meg, hogy az Egyesült Államok globális, méretekben beavatkozzon a szuverén államok ügyeibe. A szerkesztőségi cikk emlékeztet arra is. hogy az Egyesült Államokon eddig minden esetben akkor lett úrrá ez a sajátos „regionális nyugtalanság”, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban kezdtek kirajzolódni a javulás lehetőségének jelei, s kialakult az esélye annak, hogy bizonyos intézkedéseket hoznak a meghatározó jellegű biztonsági kérdésekben. Az Egyesült Államokban ma is egyre aktívabbá válnak azok a befolyásos erők, amelyek meg akarják akadályozni a szovjet—amerikai kapcsolatok javulását. Ezeket a köröket megrémítette a genfi csúcstalálkozó kedvező végkifejlete, s ma e találkozó következményeit támadják. Szovjet részről hangsúlyozták azt is, hogy készek építő szellemben együttműködni minden országgal, A Pravda szerkesztőségi cikkében érintett kérdéseket kommentálta hétfőn, Moszkvában megtartott satóérte- kezletén Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Különösen éles szavakkal bírálta a Líbiával és Szíriával szemben tanúsított washingtoni magatartást, amelyet az „új globalizmusként” emlegetett politika egyik legkonkrétabb megnyilvánulásának nevezett. A szóvivő felhívta a figyelmet amerikai hivatalos személyiségeknek azokra — az utóbbi időben egymást követő — a kijelentéseire, amelyek szerint az Egyesült Államok a Rómában és Bécs- ben végrehajtott terrorista akciókra hivatkozva nyíltan megtorló intézkedéseket tervez Líbiával szemben. Washingtonban egyszerűen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Líbia kormánya egyértelműen elhatárolta magát ezektől az akcióktól. köztük az Egyesült Államokkal is a regionális problémák igazságos és becsületes politikai megoldásának kidolgozása érdekében. Ez’ kivétel nélkül minden államnak, nagy, közepes és kis országnak is kötelessége. Ha ebbe az irányba sikerülne előrelépni, az lehetővé tenné a nemzetközi helyzet nagymértékű javítását, a tartós béke elérését gátló akadályok megszüntetését — mutat rá végezetül a Pravda cikke. Lomejko határozottan elutasította, hogy találgatásokba bocsátkozzon arról, rhi- lyen lépésekhez folyamodna a Szovjetunió egy Líbia elleni agresszív támadás esetén. Az ezt firtató kérdésekre válaszolva több ízben megerősítette, hogy a Szovjetunió a konfliktusok elhárítására és békés megoldására törekszik, s nem foglalkozik az ellenségeskedések kiterjedésére alkalmazott forgatókönyvek kidolgozásával. A szovjet szóvivő határozottan elítélte az Egyesült Államoknak és Izraelnek Szíriával szembeni fenyegetőzését is. Elítéljük a Líbiával és Szíriával szembeni erőszakot, az erőszak alkalmazásával való fenyegetőzést, elítéljük az említett országok ellen szított háborús hisztériát, és azokat a törekvéseket, hogy katonai vagy más erőszakos eszközökkel idegen akaratot kényszerítsenek szuverén országokra — szögezte le Vlagyimir Lomejko. Washington demonstrativ lépésre készül Reagan elnök hétfőn délelőtt rendkívüli tanácskozásra hívta össze legfőbb nemzetbiztonsági tanácsadóit, hogy megvitassa velük a Líbiával kapcsolatban tervezett amerikai akciókat. A Fehér Ház bejelentette, hogy Reagan kedden este — közép-európai idő szerint szerdán hajnalban — sajtókonferenciát tart, s ezen várhatóan foglalkozik majd az amerikai elképzelésekkel is. Közben mind a Fehér Ház, mind az amerikai külügyminisztérium határozottan tagadta, hogy az Egyesült Államok képviselője kapcsolatba lépett volna Kadhafi líbiai államfővel a feszültség csökkentése érdekében. Bár washingtoni politikai körökben jelenleg kevéssé tartják valószínűnek, hogy az elnök katonai akciót rendel el Líbia ellen — ilyen véleményt fejtett ki például Patrick Leahy szenátor, a szenátus hírszerzési bizottsága tagja és Richard Lugar szenátor. a külügyi bizottság elnöke televíziós nyilatkozatában — politikai megfigyelők véleménye szerint Washington valamiféle demonstratív lépésre készül. Figyelemreméltó, hogy az egyéb kérdésekben mérsékeltebb véleményt képviselő George Shultz külügyminiszter több ízben is sürgette a határozott akciót, Weinberger hadügyminiszter viszont, aki általában az amerikai katonai erő bizonyításának híve, figyelmeztetett az ilyen lépések veszélyére. Lomejko sajtóértekezlete Rendkívüli ülést tart a francia parlamént Nagy csatára van kilátás Megszűnt egy folyóirat... Eredeti formájában megszűnt a Művelődés című bukaresti magyar nyelvű nemzetiségi kulturális folyóirat. Január l-től — mint az utolsó, most megjelent számban közli a szerkesztőség — Cintarea Romaniei (Megéneklünk Románia) címmel jelenik majd meg, s román nyelven ismerteti a közművelőknek, kulturális területen dolgozóknak szánt módszertani és irányító cikkeit. Magyar nyelven műsorokat közölnek majd műkedvelő együttesek számára — színdarabokat, kórusmüveket, stb. Az utolsó rendkívül gazdag lapszám indító cikke „Győzött a román nemzet akarata” címmel jelent meg, s az 1918-as egyesülésről szól. Ízelítőül a lap többi cikkéből: „Dalos vasárnap a Tatros forrásnál” címmel riport a csángóvidéken tartott gyimesi fesztiválról; „Népi alkotótábor Csernatonban” címmel beszámoló az ötödik csernatoni fafaragó alkotótáborról, amelyet Haszmann József faragómester, néprajzkutató szervezett; „őrjáraton az óvárosban” címmel a brassói műemlékek megőrzéséről nyilatkozik Günther Schuller Herder-díjas építészmérnök. A Művelődés rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkező lap volt: az 1983-ös a 38. évfolyam. Brüsszel és Madrid Francois Mitterrand francia elnök csütörtökre összehívta a parlament rendkívüli ülését, egyetlen napirendi pont, a munkaidő rugalmas szabályozásáról szóló törvénytervezet vitájának folytatására. Az elnök és a kormány elég hosszas mérlegelés után döntött úgy, hogy a rendkívüli ülés várhatólag heves csatározását vállalja a választási hadjárat közepette. A tervezetet eddig csak a nemzetgyűlés hagyta jóvá első olvasásban, azt is csak maratoni ülésezés után. A szakszervezeti központok egy kivételével elutasítják, mert a dolgozók bérszínvonalának csökkentését, szociális vívmányainak megtépázását látják a javaslatban. A CGT két országos akciónapot rendezett a tervezet elleni mozgósítás jegyében, és továbbiakat helyezett kilátásba. Az FKP a nemzetgyűlésben a parlamenti eljárások egész tárházát bevetve küzdött a tervezet ellen, amit végül a kormányzó szocialista párt csak a vita elvágásával, s egyfajta bizalmi kérdéssé Egy acéltartály túltöltése okozta a szombati robbanást az amerikai Oklahoma államban. Gore város közelében, egy urándúsító üzemben. (Téves az a korábbi tájékoztatás, amely szerint a baleset egy atomerőműben történt volna.) A robbanás következtében egy ember életét vesztette, s több mint száz embert kórházba szállítottak. Az első vizsgálatok szerint egy tizennégy tonnás acéltartály túltöltése okozta a robbanást — közölte vasárnap Dick Bangart, annak a csoportnak a vezetője, amelyet az Amerikai Nukleáris Szabályozó Bizottság a baleset kivizsgálásával megbízott. A 12 500 kilogramm befogadóképességű tartályba 14 ezer kilogramm uránium-hexafluoridot töltöttek. emelve tudott keresztül erőszakolni a nemzetgyűlésen. Az FKP nemzetgyűlési és szenátusi csoportja az elnöki nivatal közleménye után nyomban bejelentette, hogy a szenátusban ugyanolyan következetesen folytatja a harcot a tervezet ellen, mint a nemzetgyűlésben. A kommunista szenátorok 300 módosító indítványt készülnek benyújtani, s ebben a kamarában az alkotmány szerint a kormány már nem folyamodhat a vita olyan berekesztéséhez, mint a nemzet- gyűlésben. Lionel Jospin, a szocialista párt első titkára a sajtó számára adott újévi fogadáson óvatosan elhatárolta magát a kormány döntésétől. Kijelentette, hogy érdemben egyetért a javaslattal, de talán nem ennyire a választások közelében kellett volna a parlament elé terjeszteni. Jospin úgy vélte, hogy az FKP igen kemény csatát vív a tervezet ellen, s mivel az ennyire politikai üggyé vált, megérti, hogy a kormány győzelemre törekszik. Töltés közben a tartály nem volt megfelelően ^helyezve a mérlegen, és csak akkor észlelték a túltöltést, amikor helyesbítették a tartály helyzetét. Távolabb szállították, s hevítéssel megpróbálták gázosftani annak tartalmát, amikor a tartály felrobbant, s a közelben tartózkodó egyik munkás életét vesztette. Egyelőre nem ismeretes hogy a túlterhelés okozta belső nyomás vagy a hevítés következtében kialakult túlnyomás okozta a robbanást. A kórházba szállítottak közül 26-ot már hazaengedtek, de a többiek állapota sem súlyos. Az üzemet zárva tartják, s a vasárnap a helyszínre érkezett hattagú bizottság folytatja a baleset okainak kiderítését. Senki nem vitatja, hogy ezekben a napokban a brüsz- szeli NATO- és EGK-köz- pont elsősorban a viszonylag távoli Madridra veti „vigyázó szemét”. Ami a Közös Piacot illeti, évtizedes, viharoktól nem mentes előkészítés után 1986. január elsején lett a két ibériai ország, Portugália és Spanyolország a szervezet teljes jogú tagja. Portugália már nagyon régen, a salazari időkben csatlakozott az atlanti szövetséghez, a minden szempontból sokkal jelentősebb Spanyol- ország helyzete azonban felemás és bizonytalan a Nyugat katonapolitikai tömbjében. Ez az az eset, amikor Madridra komoly nyomás nehezedik annak érdekében, hogy fogadjon el egyfajta sajátos „árukapcsolást”, vagyis az Európai Gazdasági Közösség mellett legyen teljes tagja az észak-atlanti szövetségnek is. Hogy ez mennyire fontos a NATO-nak, arra jellemző, hogy főtitkára, Lord Carrington éppen egy olyan háromnapos madridi látogatással kezdte az új esztendőt, amelynek jelentőségét talán csak kényessége múlja felül. A politikus útjának célja egyértelmű volt: a közös piaci belépés ünnepi pillanatában személyes jelenlétével (és persze, érveivel is)-emlékeztetni arra, hogy Spanyol- ország számára egy NATO-n kívüli EGK-tagság „féloldalas, felemás állapot” lenne. Ma még nehéz sommás választ adni arra a kérdésre, milyen kilátásokkal kecsegtet a főtikár most véget ért madridi missziója. A nehézségek nem utolsósorban belpolitikai természetűek. A fiatal, népszerű, szocialista párti miniszterelnök még a bársonyszékért folytatott politikai kampányában azt ígérte, hogy győzelme esetén hazája kilépne a NATO politikai szervezetéből. Vagy az akkori ígéret volt taktikai természetű, vagy a geopolitikai realitásokból következő nyugati nyomás kényszerítette Gonzálezt változtatásra, de az egyértelmű kilépési szándékból mára egy tavaszra tervezett népszavazás ígérete maradt. Ehhez viszont már a kormányfőnek, ugyancsak belpolitikai okokból tartania kell magát. A papírforma kompromisszum felé mutat: Madrid tagja marad a politikai szervezetnek, de nem lép be a katonai szervezetbe. E koordináták között nyilvánvaló, hogy a tavaszi voksolás az új év egyik nagy politikai csatájának ígérkezik Spanyolországban. Harmat Endre Oklahomai robbanás Nem atomerőműben történt Magyar vezetők távirata Kambodzsa nemzeti ünnepén HEXG SAMRIN elvtársnak, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, HUN SEN elvtársnak, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Phnom Penh Kedves Elvtársak! A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, dolgozó népünk és a magunk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a baráti kambodzsai népnek. Népünk nagyra értékeli a kambodzsai népnek az országépítő munkájában elért eredményeit. Meggyőződésünk, hogy forradalmi vívmányaik megszilárdítására, az új társadalom építésére irányuló erőfeszítéseik újabb sikereket hoznak, és eredményesen járulnak hozzá pártjuk közelmúltban tartott V, kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításához. Támogatásunkról biztosítjuk a Kambodzsai Népköztársaság kormányának a délkelet-ázsiai térség békéjének és biztonságénak erősítésére irányuló politikáját. Örömmel állapítjuk meg, hogy hazánk és a Kambodzsai Népköztársaság kapcsolatai népeink törekvéseivel összhangbán, a béke és a szocializmus közös ügye javára töretlenül fejlődnek. További sikereket kívánunk Önöknek és a kambodzsai népnek az ország előtt álló feladatok, az első ötéves népgazdasági terv valóra váltásához. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * * A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Chea Símet, a Kambodzsai Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte kambodzsai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Hz újjászületés évei Az újjászületés esztendei — így nevezik a Kambodzsa életét közelről nyomon követő megfigyelők az elmúlt hét évet. S joggal: a baráti délkelet-ázsiai állam valóban szinte a nulláról indult. A teljes gazdasági politikai és kulturális szétziláltság állapotából kezdte meg a felkapaszkodás lassú, küzdelmes folyamatát azóta, hogy 1979. január 7-én — vietnami katonai segítséget is igénybe véve — véget vetettek az ultrabaloldali mezben tevékenykedő Pol Pót párját ritkító kegyetlenségű rendszerének. Az évforduló napjainkban érthetően a távol-keleti ország legnagyobb nemzeti ünnepe. „Óriási történelmi elmaradottságunk, a háború és a polpotista rémuralom által szinte földig rombolt országunk nehézségei ellenére jelentős eredményeket értünk el” — összegezte az elmúlt évek méltán értékelendő előrehaladását a múlt ősszel tartott pártkonferencián Heng Samrin főtitkár. A Kambodzsai Népi Forradalmi Párt. októberi kongresz- szusán nemcsak az eddig megtett utat tekintették át (külön kiemelve, milyen jelentős volt az éhínség elkerülésére, a gazdaság alapegységeinek helyreállítására, az oktatási és egészségügyi hálózat újbóli megteremtésére kifejtett munka), hanem felvázolták a közelebbi és távolabbi jövő feladatait is. A teendők között sajnos változatlanul fontos szerepet kap a honvédelem, a Phnom Phen-i vezetés ellen küzdő, s számos csatornán át külföldi segítségben is részesülő erők visszaszorítása. A vietnami egységek segítségét élvező kambodzsai alakulatok tavaly átütő győzelmeket arattak a thaiföldi határkörzetben található állandó ellenforradalmi támaszpontok felszámolásában. Bebizonyosodott, hogy a népi Kambodzsa képes az eddig megtett út, az elért vívmányok megvédelmezésére, élvezi a lakosság döntő többségének bizalmát és támogatását és — a fokozatosság, a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás elvének szem előtt tartásával — közeledik kitűzött céljához, a szocializmus alapjainak lerakásához. A lassan normalizálódó helyzetre utal az is, hogy tavaly immár negyedszer vontak ki Kambodzsából vietnami alakulatokat, s hogy a Hanoi és Phnom Phen között létrejött megállapodás szerint az évtized végére (a körülményektől függően) elképzelhető a vietnami haderő teljes távozása is. A belső konszolidáció ismeretében különösen visszás, hogy a világméretű diplomácia jó néhány fórumán még mindig nem érződik, nem hat a felismerés a kambodzsai változások visszafordíthatatlanságáról. Ellenséges hozzáállás jellemzi a Délkeletázsiai Nemzetek Szervezete, az ASEAN szomszédos tagországainak magatartását, és az ENSZ-ben sem sikerült még elérni, hogy Kambodzsa képviseletét Phnom Phen delegációja vegye át az úgynevezett „Demokratikus Kambodzsa”, vagyis a névleg Szihanuk herceg vezetése alatt álló, valójában azonban a vörös khmerek katonai erejére támaszkodó szervezet kezéből. A szocialista országok —» közöttük hazánk — amelyek lehetőségeikhez mérten minden eszközzel segítik a fiatal forradalmi rendszer talp- raállását, fejlődésének meggyorsítását, a nemzetközi politika porondján is sürgetik a realitások, a népi Kambodzsa kormányának elismerését, jogainak érvényesítését, és azt, hogy Pol Poték több millió ember haláláért felelős csoportját végleg re- kesszék ki a rendezés, a remélhetőleg hamarosan beinduló tárgyalások folyamatából.
