Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 26. szám
1986. januar 31., péntek Lesz új művelődési ház Yésztűní .....mondták, kevés pénzt kértem...” A z elmúlt év novemberében a televízió Hét című műsorában Vésztő-Mágorról mutattak be filmet. Komáromi Gábor, a Vésztői Tanács elnöke is szót kapott a néhány perces riportban. A hatás — örömünkre — nem maradt el! Két hét múlva felolvasták a tévében azt a levelet, melyben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felajánlja segítségét Vésztő-Mágor további fejlesztéséhez. Az adás előzményeiről, a felajánlott összeg sorsáról, a további célkitűzésekről beszélgettünk a közelmúltban Komáromi Gábor tanácselnökkel : — A Hét munkatársai az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnál érdeklődtek arról, hol volt hazánkban olyan régészeti feltárás, ahol sikerült megőrizni a természeti környezetet? Vésztő-Mágort javasolták. Segített Kondor Katalin műsorvezető találó bevezetése is. Az eredményt ismeri : a minisztérium 300 ezer forintot ad, a Békés Megyei Tanácstól ugyaneny- nyit kaptunk. — A Hétnek itt, Vésztőn milyen visszhangja volt? — Természetesen nagyon örültünk, bár sokan azt mondták, kevés pénzt kértem, hisz mintegy másfél millió forintra lenne szükség. Ha ennyiről beszéltem volna, arra nem figyel fel senki. Mindehhez még hozzáteszem, ha nem adnak pénzt, akkor is folytatjuk a feltárást, hisz jó segítőtársunk volt eddig is az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal dél-alföldi részlege, annak vezetője, Bartucz Emil és Békés megyei előadója, Gál Imré- né. Ök mindig segítettek az előrelépésben, a fenntartásban ... — Hogyan fejlesztik tovább a „szabadtéri múzeumot"? — Mágor hosszú távú, 10 éves fejlesztését ez év áprilisában végrehajtó bizottsági ülésen tárgyaljuk. A másik domb, az őskori anyag feltárását az idén kezdjük. Szelvényt vágunk a dombon, tetőt teszünk rá, s ezzel úgy hiszem, olyan együttest mutathatunk be az ide látogatóknak, amilyet az egész Alföldön nem láthatnak. Az idén kivisszük Má- gorra az artézi vizet is, a terv most készül. — Milyen elgondolásaik vannak még a közeljövőre? — A szárszói találkozón részt vett népi írók emlékére tíz szobrot tervezünk elhelyezni a domb oldalában. Az első kettő még ebben az évben elkészül. Ha a Műemléki Felügyelőség egyetért az elképzeléssel, Mágor egy 8 méter magas fatornyot is kap. E kilátóról el lehet majd gyönyörködni a táj szépségeiben. Hogy mi mindent láthatnak a vendégek? Például rackajuhokat, mert tervezzük, hogy vásárolunk ötvenet, hiszen valamikor ezeket az állatokat legeltették erre. Aztán egy pákász- tanyát is szeretnénk építeni, régi halászati eszközökkel felszerelve... — Az elmúlt nyáron már rendeztek Vésztö-Mágoron hangversenyt. Az idén is terveznek hasonlót? — A békés-tarhosi zenei napokhoz kapcsolódva, négy hangversenyt szeretnénk tartani. Ez a terület, adottságait figyelembe véve, a Kis-Sárrét zenei központja lehetne. Egyébként szeretnénk a mostani nyolcezerről húszezerre emelni a tíz esztendő alatt ide látogatók számát. — Ez elsősorban a ,,kínálattól” is függ. Milyen egyéb programot tudnak még ajánlani? — A kétszintes épület felújítását — melynek emeletén május 1-től a vésztői születésű festőművész, Mety- kó. Gyula egész életműve otthont kap — már megkezdtük. Itt nyílik meg az első földmunkáskongresszus emlékére 1987, február 13-án a kubikos-emlékszoba is. Mindezek után 1988 őszére készül el a Sinka István-em- lékszoba. Ez alkalomból Vésztő Nagyközség Tanácsa kiadná azokat a verseit, balladáit, melyek eddig még nem jelentek meg. MÁV-közlekedési múzeumunk, szép, új éttermünk már van. Ha mindent egybevetünk, egész napos program várja majd az ide érkezőket. — A tanács épületével szemben elkezdték az új művelődési ház alapozását... — Tíz esztendeje harcolunk ezért az intézményért. Végre sikerült elkezdenünk az építkezést, s a hetedik ötéves terv első három évében — reméljük — el is készül a 45 millió forintos beruházás, melynek kivitelezését költségvetési üzemünk vállalta. A településfejlesztési hozzájárulást is megszavazták a vésztőiek — a jó célkitűzés itt mindig egyetértésre talál —, ennek Őt- ven százalékát három évig a művelődési házra fordítjuk. Eddig 4,6 millió forinttal járult hozzá a lakosság e beruházáshoz, a társadalmi munkáról nem is beszélve, hiszen az alapozás szinte teljesen így készült. Mindezt azért mondtam el, hogy bizonyítsam, a lakosságra eddig is támaszkodhattunk, s ezután is számítunk rájuk. — Kívánjuk, szép terveik mielőbb váljanak valóra! Nagy Agnes Itt kap otthont a Metykó-életmű és a kubikos-emlékszoba Fotó: Gál Edit II Néprajzi Múzeum idei programja Népművészeti vendégtárlat, népviseleti, hangszer- és kerámiabemutató, szőnyegkiállítás, valamint fotótárlat várja a látogatókat az idén a Néprajzi Múzeumban. Jugoszlávia népművészete címmel március 28-án nyílik az a vendégkiállítás, amelyet négy gyűjteményből, a belgrádi, a zágrábi, a ljubljanai és a Növi Sad-i társmúzeumok anyagából válogattak össze, s amelyet tavaly júniustól egyebek között Debrecenben és Miskolcon már láthatott a hazai közönség. Az elmúlt években különböző jugoszláviai városokban bemutatott magyar népművészeti kiállítás viszonzásaként összeállított tárlaton viseletek, bútorok, használati eszközök, textíliák és népi ékszerek — több száz eredeti tárgy — reprezentálja a szomszédos ország nemzetiségeinek népművészetét. Ugyancsak márciusban nyitja meg kapuit a magyar népi hangszereket bemutató tárlat, amelyet a múzeum több ezer darabos hangszergyűjteményéből válogattak. A XVIII. századtól alkotott és használt legjellegzetesebb vonós, ütős és fúvós hangszerek különböző változatait, díszes és egyszerűbb példányait felvonultató bemutatóhoz tavasszal háromrészes hangversenysorozat kapcsolódik. A koncertek a népzene, valamint a táncművészet és a dzsessz egymás- rahatását, illetve a népzene és Bartók kapcsolatát reprezentálják majd. A múzeum népviseleti sorozatának harmadik részeként májusban nyílik majd a népi munkaruhákat bemutató új kiállítás, amely a XVIII—XIX. századi paraszti munkák során használatos különböző viseleteket tárja a közönség elé. A tavaszi fesztivál eseményeit gazdagítja majd — március 12. és április 13. között — Székely Tamás fotó- kiállítása. Az Útközben című tárlatán a fotóriporter mintegy kétszáz felvételét, külföldi útjain megörökített pillanatokat, az országok és népek életét tükröző fotográfiáit tárja a közönség elé. Az év második felében egyebek között szőnyegkiállítást, valamint a hazai jelentős kerámiakészítő műhelyek és központok termékeit bemutató népi kerámiatárlatot terveznek a múzeumban. Ez utóbbi külföldről érkezik majd haza, jelenleg Münchenben látható; ezt követően az NSZK és Ausztria egy-egy városában mutatják még be. Ugyancsak külföldön tárják a közönség elé a múzeum gyűjteményéből összeállított bútorkiállítást: március 21-én Drezdában, július 25-én Berlinben nyílik meg a XVIII—XIX. századi magyar népi festett-faragott bútorokat felvonultató tárlat. Liszt-est a Jókai Színházban A pazar bőség évei: 1981- ben Bartókra, 1982-ben Kodályra, 1985-ben Erkelre emlékezhetnünk, most 1986-ban pedig Liszt Ferenc születésének 175., halálának 100. évfordulójára. Ennek jegyében állította össze január 27-i, békéscsabai hangversenyének műsorát a Posta Szimfonikus Zenekara, Lukács Ervin vezényletével. Lantos István zongoraművész közreműködésével. A műsor első két száma Lisz változatosan mozgó pályájának római periódusában készült. 1862-ben írta az „Assisi Szt. Ferenc prédikál a madaraknak” című művét, mely természetfestő elemekkel — madárzene — kelt lírai benyomást. A másik mű 1863-ból való és hangulati ellentéte az előbbi műnek: „Paulai Szt. Ferenc a hullámokon jár”. A viharzó zenekar Liszt hangszerelésének, zenekarral való bánni tudásának mesterműve. A műsor harmadik száma a 3 tételes. népszerű Esz-dúr zongora- verseny volt, melynek szépségeit Lantos István tolmácsolta magas hőfokon. A szünet után ismét Lantos Istvánt hallgattuk, amint a Gregorián témára komponált Haláltánc zongoraszólamát interpretálta. Nagy teljesítmény egyetlen este két ilyen Lisztművet játszani! Az előadást vezénylő Lukács Ervin karmesteri munkáját a precizitás, a póznélküliség jellemezte. Mozdulatai harmonikusak, a lényegre szorítkozóak. Zárószámként a jól ismert szimfonikus költemény, a Les Preludes hangzott el. A postások fiatalokból álló zenekara fegyelmezetten, pontosan muzsikált, helyenként a vonósok szép tónusát volt alkalmunk megfigyelni. Az egyes számokhoz Sebestyénné Farkas Ilona adott kitűnő tartalmú tájékoztatót. Az est, a Liszt-év helyi nyitányaként, kivívta teljes elismerésünket. Dr. Sárhelyi Jenő II színvonalasabb oktatásért Nevezetes dátum az egyetemes neveléstörténetben is a 800. esztendő karácsonya. Fényes ünnepségen a pápa ekkor koronázta császárrá Nagy Károlyt, a frankok uralkodóját, aki a feudális államszervezet kiépítésével egy időben az egész országra kiterjedő, a területi elven nyugvó iskolahálózatot hozott létre. Ennek előtte ismeretlen volt Európában a széles körű iskoláztatás. Azért emlékeztetünk erre a messzi századokba vesző epizódra, hogy kitessék: lám, már a kezdet kezdeténél, az intézményes „tömegoktatás” megszületésekor a frank birodalomban — a kor színvonalát és művelődési igényeit jóval meghaladva — közügy volt az ifjúság tanítása, nevelése, a műveltség alapjainak lerakása. Gyakran mondogatjuk, és így is van; a szocializmus abban is meghaladja a polgári társadalmat, hogy közkinccsé teszi a műveltséget, szélesre tárja mindenki előtt az oktatási intézmények kapuit, és az iskoláztatás alakulása az egész nép számára közüggyé válik. Az oktatás szervezése ugyan már nálunk is régóta állami feladat, de napjainkban sok olyan ember van, aki valamiképpen állástfoglal a gyereknevetés, a tanítás ügyes-bajos dolgaiban. Más kérdés, hogy az egyéni nézetek hangoztatása, az iskola mindennapi életébe való beleszólás, amely persze — a pedagógusok a megmondhatói — korántsem mindig indokolt, kellő segítség-e az érintetteknek közoktatásunk továbbfejlesztéséhez. Művelődési házak, klubok, színházak, mozik, rádió, televízió, könyvek és önképzés — számos: útja-módja van napjainkban a művelődésnek, az ismeretszerzésnek, de a gazdag kínálat ellenére is vitathatatlan, hogy a nemzet műveltségének megalapozója, és legfontosabb intézménye modern világunkban is az iskola. A nevelés-oktatás ügyének további társadalmasítása jelenlegi gazdasági körülményeink között elsősorban cselekvő hozzájárulást igényel. Erre mutatott rá Pozs- gay Imre is a Hazafias Népfront decemberi kongresszusán: „A kulturális életben a közkiadásokkal való takarékosság érzékenyen érintette az iskolai-közművelődési területek fejlesztési és fenntartási, működési feltételeit. Az állam ellátási kötelezettsége és felelőssége továbbra sem csökkenthető a feladatokban, de keresni kell a társadalmasítás és a társadalmi közreműködés újabb lehetőségeit”. Mit tehet a népfront az is- kóláért, a nevelésügyért; hol lehet elkezdeni a mostaninál hathatósabb patronálást? Azt hiszem, mindenkinek kézenfekvő, hogy a családi nevelés erősítése a kiindulópont. Amennyire égyértelmű ez, legalább annyira nehéz kérdés. is egyúttal. Ez idő tájt a család funkciója átalakulóban van. Szemünk láttára zajlanak le a családban azok a szerkezeti változások, amelyek hatásaként sajnálatos módon, a nevelés háttérbe szorul. Egyfajta válság ez, hiszen a családok jelentős része nem, vagy csak akadozva látja el első számú kötelezettségét, a gyerekek nevelését, mi több, ezt a terhet igyekszik teljesen áthárítani a társadalomra, leginkább az iskolára. Helyesen ismerték föl tehát a kongresszus fölszólalói, hogy a családi nevelés sáncait kell megerősíteni minél előbb — a pedagógusok közreműködésével —, a család és az iskola viszonyában kell újra összhangot teremteni. E tekintetben a legsürgősebb tennivalót a kongresszuson így jelölték ki: „Az iskola és a család közötti együttműködés jegyében erősítjük kapcsolatainkat a szülői munkaközösségekkel és a tantestületekkel. Arra törekszünk, hogy minél több család vállalja a gyermekeink jövőjét megalapozó, a jellem és a munkára nevelés, az érzelmi és értelmi nevelési fáradságos, de sok örömöt is nyújtó munkáját”. Mostanában hajlamosak vagyunk a társadalmi együttélés. zavaraiért is kizárólag a gazdasági nehézségeket okolni. Pedig a gazdasági rendteremtés csak az egyik kulcs a társadalmi gondok zárjához, a másik kulcs tudati jellegű, tehát bennünk van, az emberekben. A társadalom lendületes fejlesztéséhez az intézmények kapcsolatának összhangba hozásán kívül magunknak is meg kell újulnunk, főleg közösségi kapcsolataink újrarendezésével. A nagyobb szabadság, a szocialista demokrácia kiterebélye- sedése kitűnő alkalmat kínál a megújuláshoz, csak élni kell a lehetőségekkel. A családi nevelés fogyatékosságai — velük szoros összefüggésben az elharapódzó magatartási kulturálatlanság —, az iskolai élet ellentmondásai sem szűnnek meg maguktól; felszámolásukhoz tudatos közösségi munka szükséges, ami óhatatlanul a nevelésre, az iskolaügyre mutat vissza. Nincs a társadalmi fejlődésnek olyan kérdése, amely valamiképpen ne kapcsolódnék az iskolához, a művelődéshez. Az iskola rangjának emelése ezért egyik legfontosabb közügyünk. P. Kovács Imre Ilyen lesz az új közművelődési intézmény.
