Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

11U *11 1986. január 31., péntek-----------------------1 16 lesz portásnak? Bicegő rehabilitáció Hazánkban 1983.-ban szü­letett átfogó rendelkezés a csökkent munkaképes dol­gozók foglalkoztatásáról, el­látásáról. Az egészségügyi és a pénzügyi tárca részle­tesen meghatározta a reha­bilitációval kapcsolatos ta­nácsi és vállalati teendőket. Ennek szellemében készített felmérést a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság. Megál­lapításaikat vaskos jelentés­ben tették közzé, amelyet megtárgyaltak és megfelelő határozatokat hoztak. Szociális foglalkoztató? Ezek szerint a területi re­habilitációs bizottságok az előírt határidőig megalakul­tak, tagjaikat jól felkészítet­ték feladataik ellátására. Az előkészítő munka oroszlán- részét a megyei tanács munkaügyi osztálya vállalta magára, felméréseikben a tennivalók is szerepeltek. Az instruktori rendszer tavaly februárban kezdte meg a munkát, feladataikat azon­ban nem szabályozták, így a népi ellenőrök aligha tud­ták a tapasztalatokat össze­gezni. A bizottság nem a he­lyi rehabilitációs bizottsá­gok, hanem a vállalatiak te­vékenységét vizsgálta, a gondok, javaslatok megoldá­sa azonban elsikkadt. Az úgynevezett programterv el­sősorban a munkáltatói re­habilitációs tevékenységet tartalmazta, az egyéb fel­adatokat vázlatosan taglal­ta, nem adott részletes prog­ramot a konkrét módszerek­re, a pedagógiai, foglalkozá­si és szociális célok megva­lósítására. Az egészségügyi osztály viszont két tanul­mánnyal is segítette a he­lyi rehabilitációs bizottságok munkáját. Ennek ellenére ezek a bizottságok nem ' is­merték teljesen a rehabili­tációs munkahelyeket, azok kihasználtságát, az igények területi megoszlásáról sem volt információjuk. A munkaügyi osztály meg­vizsgálta a megyei tanács végrehajtó bizottságának ha­tározata alapján, az illeté­kes városi szervezetekkel együtt a Békéscsabán létesí­tendő szociális foglalkoztató lehetőségeit. Ehhez 10 mil­lió forint központi támoga­tás szükséges. Ha ez meg­lesz, akkor a megyei tanács segítségével a VII. ötéves tervben felépül a speciális üzem. Természetesen a vál­lalatok, a szövetkezetek sem mondhatnak le ilyen üzem­rész létrehozásáról. Nagyobb figyelmet kell fordítani a tájékoztatásra. A megyei munkaerő-szolgálati irodá­hoz három év alatt mind­össze 10 igénybejelentés ér­kezett, ebből öt rokkant em­bert tudtak elhelyezni. Ugyanakkor baj van a he­lyi rehabilitációs bizottsá­gokkal. Az Egészségügyi Mi­nisztérium irányelveit a gyu­laiak kivételével nem haj­tották végre. A békéscsabai­ak még program- és üléster­vet sem készítettek, döcö­gött a vállalati rehabilitációs munka ellenőrzése. Ezek a bizottságok nem ismerték a csökkent munkaképességűek elhelyezéséhez szükséges munkahelyeket, csupán helyi ismereteik és kapcsolataik alapján dolgoztak. Megnehe­zíti az elhelyezést, hogy ke­vés az ilyen munkahely, a rokkantak nagy része szak­képzetlen, kevés iskolával rendelkezik, még analfabéta is akad közöttük. Pedig a főorvosi bizottságok jól old­ják meg feladataikat. A vizsgált időszakban 329 meg­változott munkaképességű dolgozó foglalkoztatását bí­rálták el. Javaslataikban részletesen foglalkoztak a betegek egészségi állapotá­val, a munkába állás felté­teleivel. Ezek a szakvélemé­nyek általában alkalmasak arra, hogy az üzemekben működő vállalati rehabilitá­ciós bizottságok megismer­hessék a rokkant dolgozót. Pénz­es presztízsveszteség A már említett együttes rendelet előírja: a munka­helyeken rehabilitációs meg­bízottat, illetve bizottságot kell létrehozni. Az ellenőr­zött vállalatok mindegyike ennek eleget tett. A szak­mai összetétel megfelelő. Az üzemek felében a szerveze­ti és működési szabályzat­ban vagy a kollektív szerző­désben szabályozták a bi­zottságok feladatait, jogait, a vezetőkkel, a társadalmi szervezetekkel való együtt­működést. A munkavédelmi szabályzatban meghatározták az egészségre ártalmas, ve­szélyes munkaköröket és a megelőzést szolgáló intézke­déseket. A munkahelyi jegy­zék azonban egysíkú: legin­kább portási, éjjeliőri, tele- fonközpontosi állást kínál. A vállalatok, szövetkezetek nem kellő körültekintéssel határozták meg azokat a munkaköröket, amelyek al­kalmasak egy-egy rokkant ember foglalkoztatására. Né­hány helyen részmunkaidő­ben, vagy munkaidő-kedvez­ményben dolgoztak. Nehezen megy a rehabilitáltak átkép­zése is. Csupán egyetlen vál­lalatnál találtak erre jó pél­dát a népi ellenőrök. A vál­lalati és a helyi rehabilitá­ciós bizottságok általában a konkrét esetekben együtt­működnek. A vizsgált idő­szakban a vállalatok 27 dol­gozó elhelyezését kérték a helyi bizottságoktól. Közülük heten megfelelő munkahe­lyet kaptak, ugyancsak he­ten szociális ellátásban ré­szesültek, egy rokkant pe­dig járadékos lett, 12-en vi­szont nem fogadták el a felajánlott munkahe­lyet. Az okok között szere­pel az anyagi és a presz­tízsveszteség, a kedvezőtlen munkaidőbeosztás, az ingázás és a legtöbben a rokkantsági nyugdíjat akarják megsze­rezni. A vállalati rehabilitációs bizottság munkáját befolyá­solja az üzemi orvosok tevé­kenysége. A naponta rende­lők sokrétű segítséget nyúj­tanak, míg a többiek a leg­fontosabb teendőket képesek csak ellátni. Javaslatot tesz­nek a csökkent munkaképes­ségre, figyelemmel kísérik a rokkantak egészségi állapo­tát, lebonyolítják a szűrővizs­gálatokat, viszont szakrende­lésre, utóellenőrzésre már nem mindig kerül sor. A vállalatok, szövetkezetek ve­zetői figyelembe veszik az orvos javaslatait, olyan mun­kahelyeket igyekeznek létre­hozni, ahol a megbetegedet­tek legjobb képességeiket ka­matoztathatják. Az ellenőr­zött gazdálkodó szervezetek 551 rokantat foglalkoztattak. Ennél jóval több ilyen mun­kahely van, de a területi el­helyezkedés egyenletlen. a vállalatok sokszor teljesen egészséges dolgozókkal töltik be ezeket a munkaköröket. Részben érthetetlen e maga­tartás, hiszen a szövetkeze­teknek és az üzemeknek ér­dekük a megváltozott mun­kaképességűek foglalkoztatá­sa. Az állami dotáció sem kevés: a kifizetett bér 55 százalékáig terjedhet, amely­nek a 2—10 százalékát a rokkant dolgozó kaphatja. Hosszadalmas ügyintézés A népi ellenőrök 25 reha­bilitálnál is elbeszélgettek, érdeklődtek a munkájukról, a velük való törődésről. El­mondották. hogy munkahe­lyükön igyekeznek megolda­ni személyes gondjaikat, vi­gyáznak az egészségükre. Né­hány vállalatnál keresetki­egészítést kapnak, mivel az új munkakörben lényegesen kevesebbet keresnek. Ennek a módjai eltérőek: van ahol sima bérpótlékot kapnak, másutt teljesítményhez kötik ennek a kifizetését és jutal­mat is osztanak. Változatla­nul gond, hogy a rehabilitá­ciós eljárás legtöbbször hosz- szadalmas, az amúgy is be­teg ember sokáig nem kap fizetést, megcsappan a jöve­delme. Persze, ehhez az is hozzájárul: egy részük főleg tájékozatlanság miatt nem járja végig a hivatalos utat, azonnal rokkantsági nyugdí­jaztatását kéri, amely meg­hosszabbítja az ügymenetet. Mindezekből azt a követ­keztetést vonhatjuk le, hogy a korábbi jogi szabályozás és gyakorlat főleg a munkálta­tóra testálta a rehabilitációs feladatokat. A korszerűsített rendelet már jobban hangsú­lyozza a tanácsok tennivaló­it is. A kezdeti bizonytalan­kodás. útkeresés után ma­gukra találnak a területi és a helyi rehabilitációs bizott­ságok, amelyeknek tagjai társadalmi munkások, sza­bad idejüket feláldozva dol­goznak rokkant embertársai­kért. Seres Sándor Békéscsabán a Körösvidéki Cipész Szövetkezetben megol­dották a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatá­sát Fotó: Gál Edit Betoncserép — visszhang A Népújság ez évi január 2-i számában „Ez minden­nek a teteje...” címmé] a VÁÉV—BRAMAC betoncse­répgyártó, osztrák—magyar vegyes vállalat munkáját és tetőrendszerét bemutató cikk jelent meg, melynek nyomán az érintett cikk kereskedel­mi igazgatójától és értéke­sítési vezetőjétől levelet kaptunk, s ebben többek között azt írják, hogy „a VÁÉV—BRAMAC tetőrend­szer már 1985. november óta teljes, azaz a prospektu­sainkban található összes­fajta cserép és tartozék kap­ható. Különösen vonatkozik ez a HUNGISOL A alátétfó­liára, amelyből több 10 ezer négyzetméterrel rendelke­zünk” A levél így folytatódik: „Valóban igaz, hogy a ha­gyományos agyagcserép po- rózusabb, és így alatta job­ban szellőzik a padlástér, azonban az általunk gyár­tott betoncserép tömörebb, tökéletesen vízzáró — erre vállalunk 30 éves garanci­át —, tehát a faszerkezetre egyáltalán nem jut be ned­vesség, és ezért az nem is korhadhat el. Megjegyezzük továbbá, hogy egyrészt a betoncserépnél is megold­ható a padlástér átszellőzé- se, a tartozékaink közé tar­tozó szellőzőcseréppel, más­részt az alpesi betoncserép akasztófüle úgy van kiala­kítva, hogy az alatta lévő léc átszellőzése is megol­dott.” A továbbiadban — a ter­mék népszerűségét bizonyít­ván — leírják, hogy az 1986-os évtői kezdődően az osztrák ETERNIT cég a jól bevált azbesztcement pala mellett betoncserepet is gyárt. Az általunk használt festék nem ártalmas az egészségre, mivel csak a természetben megtalálható anyagokat tartalmaz ... Befejezésül: „A betoncse­rép négyzetméterre vetített súlya ugyan minimálisan — kb. 5 kg-mal — nagyobb a hagyományos cserépnél, ezért azonban a hó. és a szélterhet is figyelembe vé­ve, nem szükséges erősebb tetőszerkezetet „összeeszká- bálni” alá. A lécezés ajánlott mérete 30 X 50 mm a nagyobb léc­távolság miatt, ez azonban csak minimális többletkölt­séget jelent...” * * * Megjegyezzük, hogy nem a Népújság dolga a külön­böző tetőfedő anyagok mi­nőségének eldöntése. Erre nem is vállalkozhatunk; az említett cikkben azonban helyt adtunk a Dél-alföldi Tégla, és Cserépipari Vál­lalat vezető szakembere vé­leményének. A mázas és a betoncserép, azaz a konkurens cégek köz­ti „vitát” pedig döntse el a vásárló és a harmincéves garanciával dacoló időjárás. Lám, a végén kiderült, hogy „ez” nem mindennek a te­teje ... Bővítik az úrkúti mangánbányát Mezőkapcsolássa, hosszab­bítják meg az úrkúti man­gánbánya élettartamát. E célból együttesen 1800 mé­ter hosszú feltáró vágatot építenek. Ezekkel majd ösz- szekötik a bányát az újabb mangánteleppel. Csak ily módon tudják biztosítani hosszú távon a hazai és ex­portigények kielégítését. A jelenlegi bányában ugyanis rohamosan csökkennek, és a szakemberek szerint legfel­jebb 1990-ig tartanak ki az eddig feltárt készletek. Az új vágatok egyre mélyeb­ben fekvő — már 225—250 méter mélységben elhe­lyezkedő — ásványrétegek­hez nyitnak utat. A mezőkapcsolással az ez­redfordulóig meghosszabbít­hatják a bánya folyamatos termelését. Munkában a metszöollók A Békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet 11 hektáros gyümölcsösében kihasználva az eny­he időjárást, metszik a fákat, A kertészet dolgozói nagy szakértelemmel végzik ezt a mun­kát, hiszen ettől is függ — nem kis mértékben — az ez évi termés mennyisége és minősége. A metszés befejeztével, ami előreláthatólag február közepére várható, lemosó permete­zéssel fejezik be a téli munkát Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents