Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

NÉPÚJSÁG 1986. Január 31., péntek Javuló tüzelő- és építőanyag-ellátás A Tüzép-telepekre folya­matosan érkező hazai és im­portszállítmányok megfelelő tüzelőellátást ígérnek a még hátralévő fűtési szezonra, és az év negyedik negyedében következő újabb fűtési idő­szakra egyaránt. Az 1986-os esztendőre a belkereskedelem szerződései összesen 5 millió tonna ha­zai, valamint 1,8 millió ton­na import szénre és brikett­re szólnak, s ez mennyiségi­leg kielégiti az igényeket. A választék azonban az import részarányának növekedése miatt eltérő lesz a korábbi évekétől. Tűzifából elegendőt biztosít ez idén is a keres­kedelem. A vásárlási körül­ményeket is igyekeznek ja­vítani: a VII. ötéves terv időszakában kiemelt feladat a Tüzép-telepek korszerűsí­tése, elsősorban a szilárd út­burkolatok' kiépítésével és az áru megóvását szolgáló épít­mények létesítésével. Jó kí­nálatot ígér a kereskedelem erre az évre szilárd tüzelésű Két évvel ezelőtt nyílt meg Gyulán a takarékszö­vetként i kirendeltség. A váltósba településének ket­tős felvétele volt. Az egyik, hogy rendelkezzék a kiren­deltség nyitására vállalkozó szövetkezet másfél millió forint összegű tagsági rész­jeggyel, és Gyula város la­kosságának öt százaléka bi­zonyíthatóan legyen tagja a Gyulavári Takarékszövetke­zetnek. Most is vallja Mag István elnök, hogy a szövetkezet régi tagjainak megértése és segítsége, a gyulaiak érdek­lődése, nem utolsósorban a város vezetőinek megértése nélkül ezt a feltételt nem tudták volna teljesíteni. Így viszont alig egy év alatt együtt volt az előírt taglét­szám, akárcsak a másfél millió forintban meghatáro­zott részjegyalap. Ez azt eredményezte, hogy 1984. jaunár 16-án megnyithatta kirendeltségét Gyulán a Gyulavári Takarékszövetke­zet egy bérbe vett üzlethe­lyiségben, mely már az első év végére szűknek bizonyult. S a kirendeltség négy dol- • gozója csak azért tudja mindennapi feladatát meg­oldani, mert nagyon szere­tik munkájukat. No, meg azért, mert bíznak abban, hogy egy, vagy másfél éven belül elkészül Gyulán, a Városház utcában az a lakó­épület, melynek földszint­főző- és fűtőberendezésekből is. A korábban krónikus épí­tőanyaghiány már az elmúlt esztendőben megszűnt, s ma már a kínálat több termék­ből meghaladja a keresletet. Az idén is kielégítő ellátás várható, s a kereskedelem a választékot is bővíti. A be­szerzés körülményei mind korszerűbbek; szaporodjak a „házépítők boltjai”, s tovább bővül a hetedik ötéves terv­időszak folyamán a Fészek áruházlánc. A népgazdasági terv ez idén 63—65 ezer lakás, illet­ve családi ház építésével szá­mol, s jelentős a felújítások építőanyag-szükséglete is. Fa­lazóanyagokból 15 százalék­kal többet kínál az ipar, mint az elmúlt esztendőben, s ígérete szerint kisméretű téglából is lesz elegendő. Jó lesz a gázszilikát — energia- takarékos, jó hőszigetelő — falazóanyagok választéka is, ezt a terméket a kereskede­lem igyekszik szélesebb kör­jén, 195 négyzetméter alap­területen helyet kap a taka­rékszövetkezet. Az épület kivitelezése hamarosan meg­kezdődik. A takarékszövet­kezetnek rendelkezésére áll a csaknem 5 millió forint, amelyben benne van a Szö- vosztól és a Mészövtől vég­leges juttatásként, illetve kölcsönként kapott egymil­lió forint is­Hogy meddig jutott rövid két év alatt Gyulán a taka­rékszövetkezeti kirendelt­ség, ahol nagy tapasztala­tokkal rendelkező OTP-fiók működik? Tulajdonképpen már az első félévben 540 gyulai lakos volt tagja a szövetkezetnek. Ugyanakkor a kirendeltség betétállomá­nya elérte a 7,5 millió forin­tot, s a kiadott kölcsönállo- mány meghaladta a 8 millió 536 ezer forintot. A múlt év végén pedig már arról adhattak számot e kirendeltség dolgozói, hogy taglétszámú^ 2400 fölé emel­kedett, a részjegyalap össze­ge pedig elérte az 1 millió 160 ezer forintot. Ez utóbbi azt eredményezte, hogy az 1 főre jutó részjegyalap ösz- szege meghaladta a 482 fo­rintot, ami második leg­jobbnak számít a megyé­ben. De még inkább kifejez­te a kirendeltség gyulai lét- jogosultságát a 17 millió 104 ezer forintos betétállomány. Meg az a 30 millió 44 ezer forint is, amit két év alatt ben forgalmazni. A tetőfedő anyagok közül hazai cserép is lesz elegendő, ám az ol­csóbb fajtákból változatlanul nem tudják maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Az ajtók és ablakok mennyisége és választéka kielégítő, s ja­vul a kínálat e körben is a jó hőszigetelő termékekből. A forgalomba hozott kazá­nok mennyisége és választé­ka már az elmúlt évben is megfelelő volt, s az idén is kielégítő lesz, még a legke­resettebb típusokból is. Ra­diátorokból is többet ígér az ipar — mintegy 10 százalék­kal — a tavalyinál. Ez azon­ban még mindig nem elég; főként a legkedveltebb típu­sokból, a Jászberényi Hűtő­gépgyár és a Dunai Vasmű termékeiből nem tudnak majd elegendőt biztosítani. A korábban hiánycikknek számító acélcsövekből és vil­lamosszerelési árukból, vala­mint csőkapcsoló idomokból az idén várhatóan javul a kínálat. különböző kölcsönökként a város szövetkezeti tagjai megkaptak. A kirendeltség rövid két év alatt elért eredményei elválaszthatatlanok a tevé­kenységi körök bővítésétől. Mindenekelőtt a kölcsönfe­dezeti biztosítások szorgal­mazásától, a Magyar Autó­klub megbízásából 1984 no­vembere óta végzett tag- szervező és tagdíjbeszedő munkától, s attól, hogy a múlt év véjén már 725 hi­telszámlát kezeltek. 1985 szeptemberében pedig a ki- rendeltség dolgozói arra vál­lalkoztak, hogy kezelik és vezetik a gyulai üdülőszö­vetkezet számláját. A kirendeltség azonban eredményeivel együtt szer­ves részét képezi létrehozó­jának, a Gyulavári Takarék- szövetkezetnek. S ez abban is kifejezésre jut, hogy 1985-ben e szövetkezet be­tétállománya — 2545 taka­rékos ember jóvoltából — elérte a 62 millió 454 ezer forintot. Miközben több mint kétezer esetben adott köl­csönt tagjainak, 24 millió 883 ezer forint ‘összegben. Ugyanakkor megkötöttek 1612 új biztosítási ügyletet, és beszedtek 966 ezer forint összegű biztosítási díjat. To­vábbá — megbízásból — a felvásárolt; mezőgazdasági termékek ellenértékeként ki­fizettek 22 mililó 300 ezer forintot. Mindezek eredmé­nyeként a Gyulavári Taka­rékszövetkezet 1985. évi nye­resége elérte az 1 millió 440 ezer forintot. Ez a nyere­ség háromszorosa az előző évinek. Balkus Imre Szakszervezeti Kislexikon llgitáció I A politikai munka egyik legfontosabb eleme. Tulaj­donképpen a rövid megha­tározás szerint: az agitáció osztályok, pártok eszméjé­nek, politikai céljainak ter­jesztése az emberek között, szóban vagy írásban. A szakszervezeti agitáció célja a dolgozók szocialista öntu­datának növelése, a politi­kai és gazdasági munka fel­adatainak megértetése és el­fogadtatása. Sikerének feltétele: az ügy igazságossága, az elv­szerűség, konkrétság, az egy­szerű, de világos kifejezés- mód. Szükséges a helyi vi­szonyok, az ott dolgozók jó ismerete, bizalom a dolgo­zókban. A jó agitátor őszin­te, meggyőző erővel érvel. Az agitálás formái lehet­nek : egyéni és csoportos be­szélgetések, gyűlések, kiad­ványok (pl. üzemi újság), de fel lehet és fel is kell hasz­nálni a nagyobb tömegkom­munikációs eszközöket: az országos lapokat, a rádiót, televíziót. Furcsa paradoxon, de igaz: az agitátor ne próbál­jon senkit erőszakos és hét­köznapi módon rábeszélni. Meggyőzni, elfogadtatni kell a kisebb vagy nagyobb kö­zösség munkájában való ak­tív részvételt. Döntő napok Fábiánsebestyénen Döntő szakaszához érke­zett a negyvenöt napja tar­tó küzdelem a fábiánsebes- tyéni forróvíz- és gőzkitörés elfojtásáért. Gyors ütemben folyik az NSZK-beli és hol­land üzemekben készült 26 méter magas, óriás kará­csonyfához hasonló kitörés­gátló szerkezet felszerelése. A 4300 méter mélységből feltörő forró víz és gőz 360 atmoszféra nyomással áram­lik a felszínre, az új kitö­résgátló azonban úgy ké­szült, hq£y 700 atmoszférás nyomásnak is ellenálljon, tehát minden remény meg­van arra, hogy alkalmazása sikeres lesz. A kitörés elfoj­tásán dolgozó magyar vé­delmi egységek munkáját amerikai szakemberek is se­gítik. A víz és a gőz jelen­leg már felfelé áramlik, a védőknek sikerült az addigi oldalirányú kifúvást. a kí­vánt irányba terelni. A mun­kálatokat a biztonság, az emberek védelme érdeké­ben csak nappali világos­ságnál végzik. Emiatt és a hátralevő feladatok figye­lembe vételével a kitörés végleges elfojtásához még legalább három napra lesz szükség. Újfajta élelmiszer Az egészségesebb táplál­kozást szolgáló új készít­mény gyártásának előkészí­tését kezdték meg az Abo- nyi Űj Világ Tsz-ben. Ügy nevezett extrudálással állí­tanak majd elő kukoricából és búzalisztből a fogyókúrá­zók és diétázók részére kü­lönleges kenyeret, kétszer- sültet, desszertet. Az eljárás lényege, hogy a gabonamag­vakat, illetve a lisztet nagy nyomás alatt, magas hő ha- tásárá valósággal felrob­bantják — ily módon leve­gős, nagy térfogatú, speciá­lis alapanyaghoz jutnak. Eb­ből különféle ízekben kaló­riaszegény kenyérfélék vagy akár édesség készülhet. A gyártáshoz szükséges gépeket — lízingszerződés­sel — Svájcból szerezték be. A velük készített különle­gességekkel fizetik ki a bér­leti díjukat is. A próbagyár­tás előreláthatóan október­ben indul, Elsőként Snack néven a róseibnihez ha­sonló, búza-, illetve kukori­calisztből előállított cseme­gét készítenek háromféle íz­ben, majd kétszersült gyár­tását kezdik meg. Bukfencek Rázós feladat valamilyen nagy kérdés­ről széles rétegeknek szűkre szabott ter­jedelemben írni. Azért is, mert az újság­író állásfoglalása 20—30 év múlva való­ban az adott kor történelmének visszhang­ja, tükre, és mi van akkor, ha téved? Bukfenc. Ezért aztán inkább hajlamos aforizmákkal példálózni valóságos helyze­teken, ami másfelől azt is jelenti, hogy rakétákkal lő partifecskékre. így nem olyan veszélyes a mondanivaló­ja, sőt, sok esetben nyílt színi tapsot kap érte. De az is lehet, hogy állásfoglalása valóban mozsárágyúval gólyára lövés. Olyan ez, mint a foci. Ennek is, annak is tetszik valami a csapat játékából, meg bí­rálja is azt. Szóval mindenki jobban ért hozzá, mint az illetékes szakemberek. De maradjunk a bukfenceknél. Sokféle­képpen lehet elesni. Úgy is, ahogyan a minap a rádióban a Magazin tizenévesek­nek egyik riportjában hallottam. A riport­alany arról beszélt, milyen fontos a csel­gáncsban a lábművészet és főleg a jó esés! Ha ez utóbbiban nem gyakorol ele­get a sportoló, kitörheti a nyakát is. „Na, mutasd meg — mondták neki —, hogyan kell jól gurulni.” Hallani lehetett az esést, s mikor a gurulás után felkelt, a haja szála sem görbült meg. Jó bukfenc volt. Makróban bukfencezett már a Mitter- rand-kormány is. Oktatási reformot akar­tak bevezetni és az ellenvélemény olyan nagyméretű volt, hogy a francia köztár­sasági elnök visszavonatta a már kidolgo­zás alatt levő reformjavaslatot. Nyilván bekerül majd valamikor ez is a francia történelem lapjaira, mert ahogy írta Marc Bloch, a zseniális francia történész: ....a t örténelem, mégha minden egyébre alkal­matlan volna is ... tanulságos ... és so­kak számára szórakoztató ...” Ez minden­esetre érvként hozható fel mellette. Tanulságot más bukfencekből is le le­het vonni hazánk táján is. Hallgatom pél­dául a televíziót, és megdöbbenve értesü­lök arról, hogy a Csepel Autógyár vezér- igazgatóját a vállalati tanácsülésen nem választották meg. A demokrácia kiszéle­sítésének lehetőségeivel élve, 24:20 arány­ban maradt alul, pedig kétharmados (!) többség kellett volna a győzelemhez. Azt is hallottam a tévében, hogy bizony az az egyszemélyi vezető, aki mögött nem áll mindenki, rosszul érezheti magát. De hát ki az, aki mögött mindenki egyformán áll? Ilyen talán sohasem lesz. Egyikünk­nek az orra, a másiknak a sikerei, a harmadiknak talán a járása nem tetszik a vezetőben. Annak ellenére, hogy veze­tése 10 esztendeje alatt a Csepel Autó­gyár a tönk széléről nyereségessé vált. Persze a vezérigazgató is levonhatja buk- fencezéséből a tanulságot: tanuljon meg esetleg máshogyan járni. De ... Miért nem elég abszolút többség a de­mokrácia szélesítéséhez? Csak úgy kér­deni, minden állásfoglalás nélkül, mert bukfencezni nem tudok úgy, mint az a sportoló .. . Varga Dezső Van létjogosultsága Gyulán a takarékszövetkezetnek Újra önállóan Társközségek — elöljáróságok A z 1985-ös év nagy eseménye volt az ország csaknem 1600 társközségének életében, hogy megalakultak az elöljáróságok. Ezek a társközségek nagyon kü­lönbözőek, hiszen van közöttük kiemelt üdülőterület és mezőgazdasági jellegű település, van, ahol néhány száz csak a lélekszám, másutt az 1500-at is meghaladja. De valamennyi ilyen kisközség közös jellemzője és egyben sérelme is volt az elmúlt években, hogy a tanácsok ösz- szevonása, körzetesítése, nyomán önálló tanács nélkül maradtak, a közigazgatás a szomszédos székhelyközség­be költözött. Hogy ennek milyen következményei lettek a falvak úgynevezett népességmegtartó képességére, az többé-kevésbé valamennyiünk előtt ismert. Hiszen a ta­nács után elköltözött a tsz-iroda, az iskola, s velük együtt lassan az agronómus, a tanító, tehát az értelmiség is. Elárvult, üresen maradt a falu kultúrháza — ha volt egyáltalán —, és sokan már siratni kezdték ezeket a kis településeket, mondván: csak idő kérdése végső elmúlá­suk. De a kis falvak fellebbeztek halálos ítéletük ellen, s az élet, úgy tűnik, megkegyelmezett. Hiszen az utóbbi időben egyre több kistelepülésről hallani, hogy fiatalok is letelepednek ott, sőt, építkezni akarnak. Ahol pedig építkeznek, ott hisznek a falu jövőjében. Több helyen az úgynevezett belterületi lakott helyekből új községek születtek (1986. január elsejei hatállyal Bács-Kiskun me­gyében például három ilyen területet nyilvánított köz­séggé az Elnöki Tanács: Érsekhalmát, Felsőlajost és Üjteleket). S aki egy kicsit figyelmesebben tanulmányoz­za a tanácsok hetedik ötéves tervét, felfigyelhet arra a tendenciára: a korábbi tervidőszakokhoz képest lénye­gesen több pénz jut majd a községek tanácsainak pénz­tárcájába. Persze, ez még mindig nem elég, de az arány- változás már önmagában is a kisebb települések nagyobb megbecsülését, fontosságának felismerését tükrözi. A településpolitikai koncepciókban éppen ezért van minden eddiginél nagyobb szerepe a községek gyorsabb ütemű fejlesztésének, mert ezzel egy sor társadalmi fe­szültség megelőzhető, az urbanizációs folyamatok lassít­hatok. A városokba áramló népesség igényeit a taná­csok egyre nehezebben tudják kielégíteni, s egy bizo­nyos ponton túl a meglévő infrastruktúrák már képtele­nek ellátni az újonnan betelepülőket. Ehelyett sokkal ésszerűbb és gazdaságosabb a falvakban komfortosab­bá, elfogadhatóbbá tenni az életkörülményeket. Ha a községek jobban meg tudják tartani népességüket, ará­nyosabban alakulhat a településhálózat is. Rendkívül sokrétű társadalmi, gazdasági folyamatokról van itt szó, s ezek között szerényen húzódik meg a be­vezetőben említett közigazgatási intézkedés, a társközségi elöljáróságok megalakítása. Jelentőségét mégsem szabad lebecsülni, hiszen helybéliek ezeknek a „tanácsi kiren­deltségeknek” a létrehozását éppen olyan örömmel és megelégedéssel fogadták, mint amennyire bosszankodtak korábban a tanács elköltözésén. Annak is voltak persze észérvekkel jól megmagyarázható indokai: a közös tanács­ban jobban megszervezhető a szakszerű ügyintézés, a szomszédos községek összefogása, együttműködése pedig újabb eredményeket hozhat a településfejlesztésben. A saját falujukhoz ragaszkodó helybéliek mégis hiá­nyolták a saját tanácsukat. Nem is annyira az ügyin­tézőt, az előadót, mert hát a kihelyezett félfogadás nem szűnt meg, az akták útját valahogy mindig el lehetett egyengetni. A saját embereiket keresték, az általuk válasz­tott tanácstagokat, akik megfelelő önállóság, döntési ha­táskör nélkül nem tudták jól képviselni a falu érdekeit. Mert a közös tanácsban a figyelem elsősorban mindig a székhelyközség felé fordult, s a társközségek igényei túlságosan hamar, könnyen lekerültek a napirendről. Ügy érezték az emberek, nincs elég beleszólásuk még választott képviselőiknek se abba, mi történjen a falu­ban, hogyan gazdálkodjanak az amúgy is csekély fejlesz­tési összeggel. Korai lenne még mérleget készíteni arról, mennyiben változott meg a helyzet az elmúlt hónapokban, az elöl­járóságok megalakulása óta. Annyi azonban máris bizo­nyosan érzékelhető, hogy a társközségek lakossága öröm­mel fogadta a változást. Hiszen ha tanácselnökük nincs is, de saját elöljárójuk már van, aki az elöljáróság többi tanácstagjával önálló hatáskört, döntési lehetőséget is kapott. Most már nem a szomszéd faluban határoznak arról, hogy a rászorulók közül ki mennyi szociális se­gélyt kapjon, a helyi elöljáróság dönti el, hogy mikor legyen nyitva a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár. A társ­községi tanácstagok egyetértése szükséges a tanácsi in­tézmények vezetőinek kinevezéséhez és felmentéséhez, a szakigazgatási kirendeltség ügyfélfogadási idejének meghatározásához és még hosszan sorolhatnánk a pél­dákat. A kezdeti tapasztalatok szerint az elöljáróságok jól élnek megnövekedett jogkörükkel, egyre inkább saját községük valódi gazdái lesznek. A közös tanácsban na­gyobb tekintélyt vívnak ki maguknak a korábbinál, de helyben, a saját falujukban is jobban értékelik munká­jukat a választópolgárok. M em titok, hogy az elöljárók — bár feladataikat társadalmi megbízatásként látják el — tevékeny­ségükért a jogszabályok szerint maximum havi kétezer forintos tiszteletdíjat kaphatnak. De pénzben aligha fejezhető ki az a haszon, amit egy jól működő elöljáróság a falujának hozhat. S ami nemcsak a tele­pülés gyorsabb fejlődésében, hanem az ott élő emberek hangulatában, közérzetében is kamatozik. Deák András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents