Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
KULTURÁLIS MELLÉKLET Liszt-év, 1986 Weimarban él a történelem Lorenzo Bartolini firenzei művész mellszobra a fiatal Liszt Ferencről Az ezeréves türingiai város barokk, reneszánsz és klasszicista stílusban épült házai, kastélyai régi pompájukban fogadják a látogatót, az ódon utcákat járva érződik Goethe és Schiller, Bach és Liszt szellemének sugárzása. Weimarban él a történelem. A Nemzeti Színház előtt a két nagy költőgéniusz életnagyságú bronzszobrának lábainál még ott a november 10-én, Schiller születésének napján elhelyezett koszorú, a jénai egyetem tanári kara kegyelettel emlékezett a néhai professzortársra. Az Ilm folyó völgyében levő, 65 ezer lakosú város jelentős kulturális, tudományos és oktatási központ az NDK-ban. Legnevezetesebb műemlék palotájában, a Schloss néven ismert négy énületszárnyas, díszudvaros, tornyos kastélyban a híres — a középkortól a XX. századig terjedő korok német festészetét bemutató — gazdag anyagú képtára mellett, itt kapott helyét a Klasszikus Német Irodalom és Emlékhelyek Nemzeti Kutató Intézete. Nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek, a többi között hazánkkal is együttműködnek különböző tudományos-elméleti munkákban. Az elmúlt években a Budapesti Petőfi Múzeum közreműködésével Petőfi, Madách, Ady, József Attila életét és munkásságát bemutató kiállításokat rendeztek itt. A történelmi parkban pedig Petőfi-szobrot állítottak fel. Viszonzásként tavaly a magyar fővárosban Goethe türingiai rajzaiból nyílt tárlat. A magyar irodalomtudomány iránti érdeklődést bizonyítja az is, hogy állandósult a kapcsolatuk a Széchényi Könyvtárral: bibliográfiai munkákban vesznek részt, rendszeressé vált a folyóiratcsere a két intézmény között, s kölcsönösen fogadják egymás kutató munkatársait. Dr. Siegfried Seifert filozófusprofesszor, a weimari kutatóközpont főigazgató-helyettese ottjártamkor elmondta, hogy a jövőben még szorosabbra szeretnék fűzni kapcsolataikat: — Weimar egyetlen városa az NDK-nak, ahol a magyar irodalomtörténészek segítségével értékes kiállításokat mutatunk be. Közös tervünk, hogy 1987-ben Kassák Lajos munkásságáról adjunk teljes képet Weimar lakóinak és az ide látogató irodalombarátoknak. Mi viszont Goethét mint műgyűjtőt mutatjuk be jövőre Budapesten. A közös, tudományos munkakapcsolatok bővítését és továbbfejlesztését szolgálja majd az a konferencia is, amelyet 1989-ben Weimarban tartunk, a nagy tapasztalatokkal rendelkező Petőfi Múzeum kezdeményezésére. A kutatóintézet helyettes vezetője megemlítette: az utóbbi évtizedben sokat tettek a város gazdag örökségének megmentéséért, Weimar ellenáll az idő ostromának. 1982-ben befejeződött a Goethe-lakóház és a hozzá csatlakozó múzeum újjáalakítása, évente negyedmillió látogató keresi fel a halhatatlan műveket alkotó költőíró egykori rezidenciáját. Most ősztől elkezdődött az 1777-ben épült Schiller-ház restaurálása is, mögötte múzeum épül, az egész épület- komplexumot 1988-ban nyitják majd meg. E nagyméretű, igényes munkát, mint mondotta dr. Siegfried Seifert professzor, a XI. párt- kongresszusra tett felajánlásaik között a tudományos irodalmi értékek gazdagítása címén tartják számon. Weimar 1986. évi programjai között a legnagyobb szabású a Liszt Ferenc-ünnep- ségsorozat lesz. Az egész világon ismert zongoraművész, zeneszerző születésének 175. és halálának 100. évfordulójára készülnek. A Liszt egykori házában levő emlékmúzeumba évente több mint 50 ezren látogatnak el a föld minden részéről. A német zenei élet fejlődésében jelentős szerepet betöltő Liszt Ferenc emlékének nemcsak a magyarok, hanem a weimariak is nagy tisztelettel adóznak. Közösen a berlini magyar kulturális intézettel az NDK számos városában — Berlinben. Eisenachban, Lipcsében — különböző kiállításokat rendeznek. Az évforduló alkalmából Liszt-emlékérmet bocsátanak ki, Liszt és kora címmel egy reprezentatív képes album is megjelenik. A nagy művész kezdeményezésére a még 1872-ben alapított Zeneművészeti Főiskolán, májusban, Hans Rudolf vezényletével ünnepi Liszt-koncertet rendeznek, ahol fellépnek a Weimarban tanuló magyar zeneművészeti növendékek is. Most először adják elő Liszt Goethe Faustjára komponált kórusmüvét. A schlossbeli látogatás után a parkszéli szolid házhoz vitt utam. A kétszintes épület falát borostyán futja be, kertjében kispad hívogatja a fáradt idegent. Itt élt, ide tért mindig visz- sza minden idők egyik legnagyobb muzsikusa... A szobák eredeti bútorzata, a két zongora, amelyeken a mester és tanítványai játszottak, a színes szőttes függönyök. a szőnyegek a száz esztendővel ezelőtti otthon hangulatát idézik. Ez az örökség mindazok öröksége, akik ide belépnek. Köszönet érte a hagyománytisztelő weimariaknak. Horváth Anita A Liszt-ház 1798-ban épült Peter Watson: Kettős (kép)ügynök A műkincslopás éppúgy századunk nagy üzlete, mint a kábítószer, s noha végigpásztázza az egész világot, fő területe még mindig Olaszország, ahol a hatalmas dúlás dacára, még mindig bőven van mit elemelni, nem is olyan nehezen. Kisvárosi, falusi templomok milliókat érő kincseket rejtegetnek. A rejtegetés ugyan rossz kifejezés, hiszen nincsenek eldugva; a falon, oltáron találhatók olykor nagy mesterek alkotásai, s csak némi befektetés és ügyes szervezés dolga: meddig? Mert a tolvajok nem ismernek fáradtságot, és jól tudják, hogy sokkal több a soha meg nem talált képek száma, mint az elcsípetteké. Ez a könyv igaz történet, arról szól, „hogyan szövetkezett öt műkereskedő, négy rendőr, három restaurátor, két árverési csarnok és egy újságíró, hogy a világ legszebb ellopott festményei közül néhányat visszaszerezzen”. Az újságíró maga a szerző, a Sunday Times jó nevű riportere, aki négy esztendőn át élt kettős életet, hogy nyomába szegődhessen a következő képeknek: Caravaggio: Jézus születése, Bronzino: A galléros hölgy, Andrea del Sarto: Az ifjú Keresztelő Szent János és egy állítólagos Raffaello- festmény, a Keresztelő Szent János, melyek közül a középső kettőt meg is szerezte, leleplezve a tolvajokat. A könyv nagyon izgalmas irodalmi riportfüzér, de mondhatjuk modern kalandregénynek is, melynek hőse korunk lovagja, az eszét, tudását, türelmét, elszántságát, ügyességét és nem kis szerencséjét csatasorba állító újságíró. Célja elérésében szövetségesei segítik tanácscsal, pénzzel, személyes fellépéssel, és sok-sok hasznos információval a két világrészre kiterjedő nyomozás és akció során. De a csatát mégis Watsonnak kell vívnia és megnyernie. Hogy egyáltalán belefoghasson, személyiséget cserél: John Blake lesz belőle, valódi iratokkal, álcázott külsővel. Ez azonban csak a kezdet, s jóval nehezebb a folytatás: hihető, elfogadható, üzleteket lebonyolító képügynököt, majd képkereskedöt kell magából — mások segítő közreműködésével — kialakítani. Közben ismertté tenni nevét a világ műkereskedői között, a legnagyobb árverési csarnokokban. Európában, Amerikában. S ami nagyon lényeges: úgy viselkednie, mint aki kétes üzletekre is hajlandó, hogy az illegális műkincspiac felfigyeljen rá. és ajánlatot merjen tenni. Félelmes, fárasztó, idegőrlő játszma, lazítani egy pillanatig sem lehet, és rengeteg tanulással jár. Gyakorlat és elmélet terén egyaránt. Meg kellett tanulni egy magatartást, annak minden fő tartozékával, például, hogyan kell szakszerű, aprólékos gonddal megnézni egy képet, vagy licitálni fontban, dollárban. százezrekre menően. Tanulmányozni a lopások és megkerülések hivatalos anyagát, megismerni a képazonosítás lehetőségeit és formáját, beásni magát a hamisítások irodalmába, belemélyedni az egyes korok művészettörténetébe, különös tekintettel egyes mesterek életművére, s azok utóéletére. De még az alkotó városát — városait —, sőt. a közelebbi, távolabbi tájat is tanulmányoznia kellett. nem beszélve az adott mester művészi és egyéni szokásairól, mert ki tudja, melyik pillanatban, melyik beszélgetésben gyümölcsözik. Az ismeretek hiánya viszont lebukáshoz vezethet. Az már csak természetes, hogy alaposan tisztában kellett lennie a nagy világcégek, múzeumok. magángyűjtők soksok jellemző adatával, hiszen enélkül mozdulni sem lehet ebben a nagyon különleges és zárt világban. Épp a fölsoroltakból következik, hogy a könyv nem csak egy nagy horderejű műkincsnyomozás érdekfeszítő történetét nyújtja: olvasása fölér egy népszerű művészettörténeti tanfolyammal. És még jól is szórakozik az ember. (Árkádia, Budapest.) Vass Márta Mladonyiczky Béla: Szerelem Verrasztó Gábor: Private Angels Airways tegnap éppen a betonkeverőt vonszoltam oda magán repülőterem kifutópályájához az időközi karbantartási munkák elvégzése végett amikor egy belső hang azt súgta siessek mert különjárat érkezik még ma és nem sokára landolt is a Private Angels Airways Orsi-Super típusú sugárhajtású gépe levéllel a fedélzetén amit természetesen te írtál de most nem részletezem a választ a menetrendszerű keddi járattal küldöm Madár János: r Eden Szavakban. Szájamról lehullt kékben élsz, és sírnak a kihűlt virágok. ölelj tilossá! Szívmélyig hunyorgó almafánk a télnek majd megkegyelmez. Mladonyiczky Béla: Kohán
