Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986. január 4., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Tizenkilenc címszó a lexikonban Balassi, lókai és Móra Gyulán MAGYAR IRODALMI HELYNEVEK -tói -ig Móra Igazán dicséretes vállalkozást támogatott a Móra Kiadó, amikor megjelentette Erős Zoltán Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című munkáját. A magyar irodalomtörténetben szereplő, leggyakrabban használt vagy leginkább ismert helyneveket gyűjtötte kötetbe a szerző az olvasni szeretők és az irodalommal hivatásszerűen foglalkozók nagy örömére. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy — minden előzményei- vei együtt is — hiánypótló ez a könyv. Tájékozódni segít, önbírálatra késztet (hiányos ismereteink miatt) és ösztönöz. Biztat, rég lerakott és elfeledt kötetek, versek kézbevételére és történelmiirodalmi és ezzel összefüggő földrajzi tájékozottságunk elmélyítésére. Mert hányán tudják például azt, hogy az Erdély közepén fekvő Kerlés község mellett van az a Cserhalom nevű domb, amelynél — a monda szerint — Szent László kiszabadított egy magyar lányt a kun harcos kezéből. Vagy a turistákon (azok között is a Vértest járókon) kívül, vajon hányán tudnak arról, hogy a Vörösmarty-megénekelte Szép Ilonka-történet híresneves forrása a Vértesben, Kapberekpusztán található. A települések összevonását fájdalmasan viselő és új helyneveket osztogató századunkban lassan-lassan már azt is elfelejtjük, hogy Gyó- ni Géza szülőfaluja, Gyón, valójában Dabason van. Mint ahogy a hunok és a rómaiak közötti legvéresebb csata helyszíne (ahol a hun Keve vezér is nyugszik) Keveháza, melyet Arany János is megörökített Csaba-trilógiájá- ban, ma már csupán településtörténeti érdekesség Százhalombatta múltjában. Ezeket az ismert és kevéssé ismert helyneveket gyűjti össze a könyv, melynek erénye, hogy nem csak a hazánk mai területén található irodalomtörténeti vonatkozásokat tartalmazza, hanem a történelmi Magyarország, sőt egész Európa, mi több, más földrészek magyar irodalmi helynévtárát is. Dicséretes a vállalkozás, mely segít ébren tartani a múltat, és örök felkiáltójel a könyvespolcon: adósai vagyunk a hazának, az irodalomtörténetnek. örülhetnénk hát felhőtlenül a könyvnek, ha örömünkbe üröm nem vegyülne. Csak hát vegyül, ha kézbe véve a kötetet — mi sem természetesebb — rögtön szűkebb hazánk irodalmi emlékhelyeit kezdjük megkeresni. Békés megye 19 címszóval (helynévvel) szerepel e lexikonban. Öröm, hogy köztük van Okány, Petőfi és Kiss József ott járta okán, és Kondoros is, amelynek híres csárdáját Arany János is megénekelte (kár, hogy a vers címe — A betyár — nem fért a szövegbe). Annál nagyobb fájdalom, hogy Vésztőnek és Szeghalomnak — mindkettőnek Sinka István jelenléte miatt — se híre, se hamva a kötetben. Kell-e itt magyarázni, mit jelentett Sinkának Vésztő, s mit Szeghalom, amelynek gimnáziumában első verseskötete, a Himnuszok Kelet kapujában megjelent. Jóllehet a Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig kötet szerzője előre, a bevezetőben kimenti magát — mondván, nem törekedett teljességre —, s terjedelmi okok miatt csak a legfontosabb vonatkozások összegyűjtésére vállalkozhatott. Kétlem, hogy Németh László békési hónapjai ide — a kihagyhatok közé — tartoznának, annál is inkább, mert itt írta egyik legkitűnőbb drámáját, a Sámsont. Nemkülönben a békéscsabai Te- van-nyomda, már csak azért is, mert Gyoma címszó alatt terjedelmes rész foglalkozik — joggal — a Kner Nyomdával. Hasonlóan érthetetlen, hogy miért feledkezett el a szerző Biharugránál Petőfiről, aki 1849, júliusában Me- zőberényből Segesvár felé tartva itt éjszakázot családjával a helyi papnál, s akit arra kért, küldjön nevében pár soros üdvözletét Arany Jánosnak. S ha már Petőfinél tartunk, diszharmónia van a Mezőberény alatti szöveg, és a mellékelt kép között. A szerző — örömünkre — tudatja velünk, hogy Orlai Petries Soma itt festette meg Petőfiről a később híressé vált arcképet. Csakhogy a kép sehol. Helyette egy másik Orlai-kép reprodukciója: Petőfi Pesten 1848-ban (Petőfi dolgozószobájában). Fájdalom, Gyula sem kerülte el sorsát. Bár megtudjuk a könyvből, hogy gyermekkorában a gyulai várban élt Balassi Bálint, Világos után itt bujdosott Jókai Mór, rövid ideig a „község” (?) írnoka volt Bródy Sándor (a valóságban közel két évig), és megfordult a városiban Móra Ferenc is. De arról, hogy Petőfi Sándor többször járt Gyulán utolsó mezőbe- rényi útja idején, látogatóban Szakái Lajosnál, és a nála időző Sárosy Gyulánál, egy sort sem találunk. És hát ugye, itt született Pálffy Albert, a korszerű magyar forradalmi újságírás megteremtője, a Március Tizenötödike főszerkesztője, az 1848-as márciusi Tízek Társaságának tagja, akinek regényírói munkásságát Gyulai Pál nem minden túlzás nélkül Jókaiéhoz hasonlította. És végezetül még egy — aligha figyelmen kívül hagyható (még irodalmi helynevek lexikona készítésekor sem!) — vonatkozás: Gyulán született Erkel Ferenc, Kölcsey himnuszunkká emelkedett versének zeneszerzője. Tudom, nincs olyan lexikon, vagy kézikönyv, amelyikben ne lehetne hibát találni, és az is nyilvánvaló, hogy a teljességre törekvő, legpontosabb szerkesztés sem fog soha elismerést kapni a teljességért. De kísérletet kell tenni rá! Általános lexikonban szegény világunkban A magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig kézikönyvhöz hasonló kezdeményezéseknél minden önkéntes leszűkítés és terjedelmi megkötés súlyos hiba, hovatovább bűn. Erős Zoltán könyvének hiányosságai nekünk is szólnak. A kötet végén a forrásmunkák listája, külön az ösz- szefoglaló művek, a helytörténeti szakmunkák és az útikönyvek, útleírások. Az utóbbiak között egyetlen Békés megyei vagy Békés megyével foglalkozó kiadvány sincs feltüntetve. Két eset lehetséges: vagy túl .messze vagyunk a fővárostól, vagy túl csendben őrizzük múltunkat és értékeinket. Akármelyik is igaz, mindkettőnek van tanulsága. Árpási Zoltán Helységneveink nynmában Az 1840-ben még Európa legnagyobb falujaként, s csakhamar az Alföld egyik legszebb városaként nyilvántartott Csaba neve személynévből keletkezett, magyar névadással, toldalék nélkül. Az alapjául szolgáló személynév minden bizonnyal török eredetű. A Közép- Ázsiában élő törököknek a XV—XVI. században virágzó nyelvében, a csagatáj nyelvben használt Csaba szó magyar jelentése: ajándék. A jelenlegi megyeszékhely nevének Békés tagja Békés közelségére, illetve a megyére utal. Népessége a múlt század közepén (1851) 22 223 volt, a század végén (1891) pedig már 34 243, többségében szlovákok, kisebb számban magyarok és alig pár százan németek. Az idő tájt lakói főleg földművelésből éltek, s jelentős gyümölcs- és szőlőkultúrát hoztak létre. Sok fazekas is élt a városban, melynek iparát téglagyára és 8 gőzmalma képezte. Már ekkor jelentős vasúti csomópont volt. (1984. január 1-én 70 154-en lakták a várost.) Békéscsabán született többek között Haan Antal festőművész, Haán Lajos lelkész, történész, az MTA levelező tagja, Achim L. András parasztpolitikus, képviselő. Kulich Gyula, a munkásmozgalom harcosa és Mohácsy Mátyás Kossuth-díj as kertészeti szakember. A városi tanács belső udvara A megyei könyvtár új épülete Fotó: Szőke Margit ahol Mátyás király lovát patkolták Az emberiség históriája szemléletesen bizonyítja a munka értékteremtő, embert és társadalmat formáló erejét. A királyok, a nagyurak csak azért büszkélkedhettek dicsőnek hirdetett tetteikkel, szépségükkel, lenyűgöző kastélyaikkal, mert folyvást akadtak névtelen milliók, akik formálták, mintázták az anyagot, akik tervezték, tető alá hozták hivalkodó palotáikat. A névtelen mesterekről viszont nem szól a fáma. Napjainkban viszont az utódok tisztelettel adóznak emlékeiknek. így van ez Ver- peléten is, ahol eredeti formájában helyreállított évszázados kovácsműhely, mint ipari műemlék idézi a régmúltat. E vidéken is híres kovácsdinasztiák dolgoztak. A hagyomány szerint Mátyás király. az igazságosan uralkodó is járt erre, sőt: a verpeléti kovácsműhelyben patkol- tatta meg lovát. A parányi múzeumműhelyben több évszázados szerszámok pihennek. Az embernek az az érzése, hogy csak a közeibe szaladt el a mester úr. A cégér büszkén virít a magasban. A bejárattal szemben ott a kohó, rajta a tűziszerszámok, nem hiányzik sem a szén, sem a víz. Hozzá társul a lábbal hajtható fújtató, előtte a lécből mintázott szerszámráma. A bejárattól balra, a tenyérnyi ablak alatt áll a satupad, a kovácssatuval. Be- gakorlott' mozdulatokat idéznek a menetmetszők, a fúróhajtók. a kétnyelű kések, a cigány- és kerékagy futók. A kohóval néz farkasszemet a földbe ásott üllőtőke, az üllővel, a kézi kalapácsokkal. A bejárattól jobbra a patkoló széknél a vasaló szerszámok, a padlás gerendájáról patkók, láncok, zablák lógnak alá. Ide tartozik az is, hogy az itt dolgozó néhai mesterek értettek a ló gyógyításához is. Erről árulkodik az ásítóvas, a farkasfogvéső és az érvágó. Szekeres András felvételei
